Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)

1917-01-00 / 96 (1.) szám

BUDAI NAPLÓ 2 2 szénarak megdrágulnak, kívánatos lenne, hogy ezzel a kérdéssel az ügyosztály behatóbban foglalkozzék, mint eddig foglalkozott. Ki lehetne eszközölni, hogy a földmivelésügyi minisztériumot méltányos feltételek mellett közüzemeink céljaira bocsássa a főváros rendelkezésére a vízi erőt. —^Ez volna a grandiózus megta­karítás és nem kell miatta megnyúzni a polgárság bőrét. — De a városi okszerű gazdálkodás alapját képezné az anyagvizsgálat is, mely nagy megtakarításokra vezet nemcsak az építkezéseknél, de a papirosnál, olaj­nál, ruházatnál, kátránynál, szénnél, faanyagnál, festéknél, irodai szerek­nél, fémeknél és burkolásnál. Érde­mes füzet fekszik előttünk. Fenyő Andor ménök munkája, mely az anyagvizsgálás gyakorlati jelentősé­géről szól. Az évenkinti 25—35 millióra menő közmunkáknál meg­takarítható esetleg néhány millió. Ez a Fenyő Andor, városi mérnök. Ő mondja és nem mi. Neki pedig elhihetnék. Kiforrás alatt áll most a Szabad­polgári párt belső élete és hacsak föl nem borítja az uj rendet a kü­szöbön álló tabáni plébános-választás, . — létre jön az uj rend és a belső béke. A párt egy része kifogásolta az előadói tisztséget, melynek az volt a célja, hogy a közgyűlést meg­előző pártéríekezleteken, a megválasz­tott előadó ismertesse a közgyűlés egész anyagát, az egyes kérdések történetét, fejlődését s ez alapon azokat az értekezlet megvitassa. A inig Platthy György dr. volt az elő­adó, az ö erős egyénisége minden kérdési"1 rányomta a saját bélyegét és többen ezt kifogásolták. Mióta Platthy v;ssza vonult, egyenesen az előadói tisztség eltörlését követelték. Ez volta felső krisztinavárosiak állás­pontja. A párt egy másik része azt kívánta, hogy a három uj választói kerület beosztása szerint jelöljék majd a bizottsági tagokat. Alakult egy klikk, mely a tabáni papvá­lasztásból kiakarta rekeszteni a nem katolikus tagokat, ami erős vissza­tetszést szült. Most Szigeti János alelnök uj ügyrendetet dolgozott ki, mely tehetőleg tekintetbe veszi az összes kívánságokat, de a párt erős szervezetét nem engedi megboly­gatni. Úgy az előadói tisztségét, mint az elnöki tanács intézményét fenntartja és kizárja azt, hogy a párt tudta nélkül — ötletszerűen — lehessen indítványokat benyújtani és interpellálni. A legközelebbi értekez­leten elválik minden. Visszasírta a Jelűnek rezsimjét a közútinál Szilágyi Károly, aki a leg­utóbbi közgyűlésen bebizonyította, hogy nem igazak a közúti érvei, amelyekkel mentegeti ezt a tartha­tatlan közlekedést, mely első sorban Bndát sújtotta. A szén hiánnyal való meritegetődzés egyszerűen nem áll. Megbizható információk szerint a közúti vasút a megfelelő szénmennyi­séget mindig 'megkapta. .4 személy- I zethiány szintén tarthatatlan és azt . maga a társaság okozza, mert a mai drágaság mellett 2 korona 60 fillér éhbér mellett senki sem bolond a küzuti szekereit tolni. Amig a kö­zönségtől beszedett millióknak lega­lább egy részét nem fordítja a köz­úti forgalmi személyzetének tiszte- séges jadadalmazására addig ezt az okot, komolynak nem szabad el­fogadnia sem a tanácsnak, sem a tanácsnak; sem a közgyűlésnek. Ma f a közuíin többen utaznak és többet fizetnek, több a bevétel s igy a kö­zönség fizeti már meg a személy­zetnek járó többletet. Ezzel szemben joggal elvárhatja, hogy a társaság a kocsikat ne tartsa százszámra a re­misben, hanem állítson be megfelelő díjazással megfelelő személyzetet. Az olyan társaságnál, ahol ötven év múlva a nyugdíjalap talán csak 20 ezer koronával tesz ki többet, mint az igazgatóság egy évi tantiémje, — a város el lehet készülve min­denre, még arra is, hogy mire ma­gához váiíja a vállalatot egészen el­fogy a nyugdíjalap. Szilágyi Károly igazát bizonyítja, hogy a közgyűlés minden szavát helyeselte. „Mi . . . I. Fipka Ferenc a gáz­gyár vezérigazgatója stb.“ . . . stb. — igy kezdődött az uj gázgyár végelszámolásának hire, amiből lát­szik, hogy a gázgyárnak jól szer­vezett sajtóirodája van. Pedig rosz- kor jött ez a hir, mert a pógártárs keservesen vakarja a füle tövét, hogy a 45 milliós gázgyár dacára nincs se gáz, se koksz, se szén, — s a mi van, az drágább. Hiába haragu­dott a vezérigazgató úr, — nemcsak mint Buda vezérigazgatója, hanem mint a gázgyáré is — és brutálisnak mondotta azt az eljárást, hogy a világítást redukálták, — ha ő nem tudta gondját viselni, hogy elegendő szene legyen, ám viselje is a követ­kezményeit Mi azonban kalapot emelünk a vezérigazgató úr előtt, akinek szent nevében indult a gáz­gyára vonatkozó hir — és ez benne a fontos — mert tagadhatatlanul nagyon ügyes embei. Az uj gázgyár tervezéséhez, építéséhez ugyanis vajmi kevés köze van, volt és lesz, 4% azért ma már az egész monumentális mű, mely elég drága s a bécsi pol­gármester szerint — „habt ihr da den Bürgern sehr tief in die Tasche gegriffen“, — ma már az ő érdeme, ami ott jó és helyes., Es boldogult Heltai Ferenc bűne, ami ott hiba és ami rósz. Ami megtakarítás a gáz­gyárnál történt, —- azt már a mostani vezérigazgató számlája javára kel! irni. Ügyes ember még örökölni is ügyesen tud s az örökség úgy fest, mintha ő szerezte volna. Ha a szé­kesfőváros eléggé gavallér, akkor azt a megtakarított 3 milliót föl­ajánlja tiszteletdijképen az érdemes vezérigazgató úrnak, mert az csak úgy volt megtakarítható, mivel ő annak idején oly vehemsen támadta a pazarló Heltait. Igaz, hogy Heltai idejében csak negyven millióba ke­rült volna a gázgyár, azóta nőtt 45-re s igy volt megtakarítható 3. Szó­val a Ripka-aera két millióba kerül. Ezen az állásponton állhatott a felül­vizsgáló városi bizottság is, mert köszönetét szavazott a régebbi igaz­gatóknak is, a szakértőknek is, csak épen a mostani vezérigazgató úrnak — nem. De azért nagyon ügyesen van beállítva a végelszámolás. Nagyon ügyesen. Kalapot kell emelni. Isten éltesse a mi vezérigazgatónkat aki nemcsak a gázgyáré, de Budáé is. Ö lesz majd Buda grófja: comes Budensis de eadenj gazorum. — Vivat! sswiMBisraBaaenraacmR: KATONAI cikkek, katonai alsó ru­házatok nagyválasztéka Preisach Józsefi., Kriszíina-tór 3. HÍREK Kedves ötlete volt a háziuraknak, még tiz évvel ezelőtt is, hogy a szobrásznak a pincében a helye, a festőnek pedig a padláson. Ha volt a házukban egy vizes pince- helyiség, kályhát állítottak bele és elnevezték szobrászműhelynek; — a padlás, mely már senkinek sem kellett, nagy^ablakot- kapott és kész volt a festőműterem: „Atelier!“ Ér­dekes, hogy elnevezésük miatt ezek a dohos pincék és a háztetőn lévő tyúkketrecek csak háromszoros árban voltak kaphatók. Mi fog most jönni, ha majd a békében felszabadul a házbérsróf. Műterem magánházakban igen kevés van Budapesten, külö­nösen Budán s ezek egy része — a használható modern műterem, melyhez rendes lakás is járul — festő vagy szobrász számára meg- | fizethetetlenül drága. Bizony szorít­hatna egy kis helyet Óbudán vagy bárhol Budán a város és mint háziúr sem járna éppen rosszul, mert a művész pontos fizető, ha műhe­lyéről van szó. Sokba nem kerülne és ki is fizetné magát. A városnak meg is van már a praxisa. A város százados-utí művésztelepet jól épí­tette, s csak egy hibája van, hogy nagyon kicsiny. "A Gellérthegy al ján van ugyan egy műterem-bérház, de az a mellett, hogy szűknek bizo­nyult, állandóan úgy is túlzsúfolt. A várbazári boltajtókat pedig nem lehet műtermek közé sorozni. A majd épülő uj városrész képe is friss szint nyerne egy kis művész­teleppel. De mindenesetre jó volna már most tervbe venni, inig a hó- boritott mézőkön hely van. Jelöljünk meg egypár házhelyet ezen a most még nagy fehér hullámos papiroson, azoknak a társadalmi csoportoknak a számára, melyek legkevésbé szer­vezettek és legnagyobb szükségük van menedékhelyre. (Ung h váry S á ml or) A legszegényebb plébános Budán — a várbeli. Kiváló képességei révén egyike a legbecsülíebbeknek — a várbeli. A budai közönség kö­rében nem is sejtett viszás állapotokra világított rá Baransky Gyula a leg­utóbbi közgyűlésen, amikor a buda­pesti plébánosok drágasági pótlékáról volt szó. A vár teljesen elnéptelene­dett. Maga a belügyminisztérium 15 polgári lakóházat foglalt le és e házak lakói elköltöztek a várból, amelynek csak a fele tartozik kü­lönben is a várbeli plébániához s igy híveinek száma összesen 315 családra zsugorodott össze s ezeknek is nagy része kisfizetésű tisztviselő és házmester. Mégis ennek a szegény plébániának van a leg­több reprezentionáJis munkája és költsége. Ott mondják az összes hivatalos miséket, hivatalos ünne­pélyeket, mint legutóbb a koroná­zásét is. Ezekért díjazás nem jár, de a segédkező papságot a plébános fizeti. ‘ Dr. Hete és Antal ezeket az adatokat azzal toldotta meg, hogy ennek a plébániának ezer koronával kisebb a jövedelme a stólából és más mellékjövedelmekből, mint az újlakinak, mely tán a legszegé­nyebb £s csak 1342 korona a bevé­tel. Ezért sürgős szükség, hogy ennek a plébániának nagyobb drá­gasági pótlék adassék és helyzete egyáltalán méltóbban rendeztessék. A várbeliek illusztris plébánosa Nemes Antal minden tekintetben rászolgált erre. Hennyei Vilmos dr. postafőigazgató egészsége helyreállítása és némi pi­henés miatt négy hetet töltött január elejétől február elejéig — Karlsbad- ban, ahol egy nagyszabású munká­ját fejezte be a magyar posta törté­netéről. Az „egy tál lencse“ fogalmát meg­változtatta a háború s igy utólagos helyreigazításra szorul Baranski Gyula kijelentése, hogy a Jogaskerekii vasút hajlandó volt... „egy tál lencséért odaadni ezt az üzemet,“ a főváros­nak. Hogy kell ezt érteni? Mert ré- gente a potom pénzt jelentette a tál lencse, csaknem azt, hogy — majd­nem ingyen. De ma azt is jelentheti, hogy méreg drágán, mert ma egy tál lencse — drága portéka. Oly nagy összeget kérnek érte, hogy meg sem éri . .. Akár.,csak a fogaskerekű. Rényi tanácsnok azt mondja, hogy néhány hét múlva javaslatot tesz a fogaskerekű megváltására s akkor megtudjuk hitelesen, hogy egy tál lencsét mibe számítja a fogaskerekű vállalat. Szerkesztőség: II. Fö-utca 68. A budai fürdők történetéről a gyér, alig számbavehető magyar följegyzésen kívül, kétféle for­rásból menthető följegyzések állanak rendelkezésünkre — irja Iván Ede. — Török jelentések, leírások, amelyeket a budai törökök küldtek Stambulba — ez az egyik. Az országon átutazó külföldi, mindenféle követségek kísé­rőinek, külföldi utazóknak, orvosok­nak s harci kalandok kedvéért később császári katonai szolgálatba álló egyének feljegyzései — ez a másik. Az ékesszólásnak valósággal elra­gadtatás hangján megirt dokumen­tumai ezek a budai török fürdők szépségeinek. Kis-Ázsiából jött épí­tészek készítették, magukkal hozva a bizánci, arabs s mohamedán stílus­nak konstrukcióban egységes s csak ornamentálisan elhajló motívumait. A kényelemnek, a célszerűségnek s raffinementnek olyan finomságait s invencióit szolgálták az apróbb ar­chitektúrái ötletekkel, amelyek a legmodernebb fürdők igényeit is kielégítenék. Ezeket — sajnos — lemálasztotta az idő, sutba dobta a megmásult, átformált korszellem igénye: De azokat a török kupolákat, oszlopokat s az egész belső beren­dezés nagy részét csaknem teljes változatlanságukban ma is úgy bír­juk, mint a török időkben. Mindezen feljegyzések szerint a budai fürdők­nek alhévvizek néven ismert cso­portjába tartoznak: a Sáros-fürdő, Rudas-fürdő és Rác-fürdő. — A Rudas-fürdőt Mohamed basa épí­tette 1543-48 körül, noha egyes adatok Mustafa basának tulajdonítják e fürdő keletkezését. — A Rác-fürdő története tulajdonképen IV. Béla uralkodásáig nyúl vissza. Béla ide­jében — akinek uralkodása alatt Buda mindinkább nagyobbodott és szépült — 1233-ban már állt itt egy fürdő. Mátyás király, akinek hatal­mas koncepciójában egy gyönyörű város bontakozott ki a régi Budá­ból, egészen átalakitatta ezt a fürdőt. Az akkori vár külső falától fedett folyosó vezetett e helyre, amely egyik legszebb ékessége volt Mátyás hires kertjének. (Innét volt a fürdő akkori és későbbi elnevezése: — Király-fürdő).

Next

/
Oldalképek
Tartalom