Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)
1917-01-00 / 96 (1.) szám
XIV. évf. 96. (1) szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H. Fő-utca 68. szám. Minden levél a szerkesztőségnek cimzendő. Előfizetése egy évre 12 korona. Egyes szám ára 25 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: J. VIRÄÄ3 BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 3 korona. Minden további centiméter 2 korona. Negyedéves hirdetőknek kedvezmény. Nyüttér sora 3 K. Szöveg között 4 K. A hirdetések díja a megrendeléskor előre fizetendő. 1917. január hó Gonddal mérlegelve és a lelkiismeretes krónikás szemével nézve Budapest fejlődését s ezzel kapcsolatosan a város súlypontjának eltolódását, — Budára nézve kedvező eredményre utunk. Ezelőtt 25 esztendővel a súlypont a Muzeum-körut és Rákóczi-ut sarkán volt. A nagy körút kiépítése és a két kiállítás révén bekövetkezet rohamos fejlődés alapján a súlypont lassan eltolódott a Népszínházhoz a nagy körút és a Rákóczi-ut sarkára. Vérmesebb emberek már azt is hangoztatták, hogy néhány éven belöl a Baross-téren lesz a súlypont Csakhogy az Erzsébethid építése és ezzel kapcsolatosan a belváros szabályozása ismét a Duna felé hozta vissza a súlypontot és ma már azoknak van igazuk akik Budapest súlypontját az Eskü-térre teszik. Huszonöt év alatt tehát — egy nagy kilengés után — a súlypont közelebb jutott a Dunához és ezzel Budához is. Még kedvezőbb budai szempontból a közeli jövendő perspektívája. A Tabán és Lágymányos kiépítése esetén kapcsolatosan a Boráros-téri híddal, a Hengermalom környékének szabályozása, az Andor-utcai főszi- vatyutelep s az ezzel kapcsolatos csatornarendszer kiépítése után, mindig föltéve, hogy a műegyetem mögötti tó feltöltése is meg lesz és ami a legfőbb volna a téli kikötő végleges rendezése s egy kikötőszerü dunai csatornának a keleföldig való megteremtése — áthozná egy negyedszázadra a súlypontot Budára. Ez magával hozná a budai hegyvidék rendkívüli fejlesztését és egy pitoreszken szép hegyi város kialakulását. Nem vérmes remények ezek, hanem a fejlődés természetes útja, mely megengedi a súlypont újabb kilengését nyugatra, azaz Budára, a Döb- rentei-térre és bekövetkeznék a súlypont áthelyezésével a budai oldal csodás föllendülése. A mesterséges terjesztés és a város fejlődésének irányát erőszakosan meghatározni óhajtó irodai tervek meghiúsultak. Sem a Lipótváros sem az Angyalföld nem bizonyult fejlődésképesnek addig, amig ezeket a városrészeket gyárak övei zárják Hörül. A gyárakon túl nincs fejlődés sőt a gyárakon innen is csak igen lassú. Látjuk, hogy a körúton belöl eső részen a Lipótvárosnak, a törvényszékek, a parlament és a minisztériumok közvetlen közelében parlagon hevernek évtizedek óta olyan telkek, ami nőkért másut négy- szögméterenkint ezreket is szívesen adtak. Ma a természetes fejlődés rendje Buda felé tolja a súlypontot, ami majd lehetővé teszi a Tabán fölépítését, mely enélkü! csak ábránd maradna sokáig. A súlypont majd vissza kerül ismét Pestre és a pályaudvarok kihelyezése után ismét nagy kilengéssel lesz északra s akkor megvalósulnak a mostani mesterséges papirostervek és sor kerül a Lipótvárosra és Angyalföldre. Egyelőre Buda van soron. Buda, január hó. Az uj fogsorban régi rósz fogként hat a Budát Pestről néző emberre az az ócska épületcsoport, mely a várban a királyi palota és a Halász- bástya között áll. A miniszterelnökség és a hadtestparancsnokság ósdi épületei. A vár szilhuetjét megkevertük pompás új építkezéssel, mely tetszetősebb a régi dísztelen épületeknél s már kuszáit a kép, sőt ez a tol- dozás a szép részletek hátrányára szolgái. Kedvezően oldaná meg ezt a kérdést az Erzsébet szobor, mely rendkívüli nagy pénzalapja révén magában egyesítené boldog emlékezetű 1. Ferenc József királyunk emlékét is. Egy hatalmas lovasszobor már is nagy segítségére volna tervező művészeinknek s megoldhatóvá tenné a szobor ügyét a várnak ezen a részén. A közöny kapuját ököllel kell döngetni, mert különben elalszik az érdeklődés még a legfontosabb kérdések iránt is. A kereskedelmi és ipari kikötő ügyét évek óta tartja felszínen dr. Havass Rezső szfőv. biz. tag, aki szívós kitartással napirendre hozza minduntalan s igy ma már a közönség tudatában is nagy fontosságú kérdéssé nőtte ki magat. Különös perspektívát nyitott ez irányban a Budapesten legutóbb rendezett Duna-konferencia mely alkalommal nagyon kötöttük az ebet a karóhoz és a december 6-án tartott városi közgyűlésen tett interpellációjában Havass Rezső dr. hivatkozott Hoszposzky Alajos min. tan. kijelentésére, hogy „ . . . címekkel és szavakkal nem lehet elintézni a kérdést. Hiába nevezik ki Budapestet dunai központnak, ha | nem lesznek meg az ehhez szükséges berendezéseink, akkor a hajók ezentúl is csak fütyülni fognak Budapesten. Ellenben ha Budapest I olyan kikötőt és a kikötőt kiegészítő intézményeket kap, amelyek a hajókat ide vonzzák, akkor hiábavaló lesz Bécs polgármesterének minden \ igyekezete! — Budapest fölényét I nem lesz képes elvitatni ..." És i dr. Havass rögtön hozzá is teszi, j hogy Becsben serényen dolgoznak ■ s attól kell tartanunk, hogy meg jj előznek bennünket a freudenaui \ kikötővel. A soroksári dunaág tor- | kóláiénál épülő kikötő létesítését í 1914. július 1-én határozta el a | közgyűlés s a munkálatok meg is \ indultak, de a befejezést késlelteti a háború. Pedig a Duna felett való uralom elsősorban miket magyarokat illet meg, mert a folyó hajózható szakaszának legnagyobb hosszúsága Magyarországra esik. Jut belőle ugyanis Németországra 362 kim., Ausztriára 346 kim. Magyarországra pedig 941 kim., a többi rész Szerbiával, Romániával, Bulgáriával és Oroszországgal együtt csak 920 kim. Ezt a földrajzi jogot intézményekkel is biztosítani kell, mert leszorulunk a nyeregből. Két csatornát is építenek a németek: a Rajna—Duna és a Duna—Odera csatornát s ezzel úgy az északi, mint a keleti tengerrel jutunk közvetlen összeköttetésbe A magyar kormány foglalkozik a Duna—Száva—Kulpa—Fiume csatorna kérdésével és előtérben áll a Duna—Morava — Vardar — Szaloniki csatorna terve is. A békekötésnél való- szinüieg szükség lesz a Csernavoda— Constanzai csatornára, mely új Duna torkolat lesz és Oroszországot elzárja a Dunától. A világforgalmi úthálózat egész sora ez, amelynek központjává kell tenni Budapestet, mert földrajzi fekvése is azzá tette. , Átérezte a közgyűlés is ennek az interpellációnak fontosságát és zajosan megéljenezte érte dr. Havasst. — Mi a magunk /észéről hozzá fűzzük ehhez, hogy már a múlt évben május 25-én kiadott számunkban megírtuk, hogy az az egy kiköíő kevés lesz cs négy kikötőre van szükségünk : Újpesten, a soroksári dunaágban, Lágymányoson és Óbudán. Mind a négy kiköíő megvan csak épen modernül ki kellene építeni. Az újpesti kikötőt ki kell építeni csatornaszerüen Pestújhelyig, — a lágymányosit pedig a kelenföldi állomásig. Kevés áldozattal járna a közüli vasút oly irányú berendezkedése, ahogy azt a városházán ajánlotta Baranyay Sándor, hogy 75 ös jelzésű kocsi ne csak az Enyedy-titca sarkáig járjon, hanem az Istenhegyi- utig. Két váító-állitó gyerek, vagy olyan jelzőkészülék, mint a Lánchid- nál és a Pálffy-téren segítene a bajon. A krisztinavárosnak ez a része, melyet eddig a Délivasut nagy árokja zárt el a várostol, minden mostoha körülmény dacára nagyoít változott. Ott van a Pedagógium, ott van a csendőrlaktanya, a böszörményi-uti iskola, ott van a postástelep és ez a vidék teljesen hozzáférhetlen, mert a mai közlekedési viszonyok mellett a Farkasrétre sehogy sem lehet eljutni. Pedig nagy hivatása volna e vasútnak a Svábhegy szempontjából is, mely a fogaskerekű forgalmi csődje révén lassan szintén hozzáférhetetlenné válik, 3000 család lakik fent télen is — panaszolta Baransky Gyula a közgyűlésen — és oda csak életveszedelemmel lehet feljutni. A farkasréti vasút már a Svábhegy szélét éri és néhány száz méternyi uí kiépítésével a svábhegyi szállodánál állana meg. Mindez csekély áldozattal járna, csakhogy a közúti ismert recipéje szerint nagy áldozatokat kíván majd más irányban a várostól ennek fejében. A Víziváros jövője mégsem oly kétségbeejtő, ahogy azt hosszú időn át magunk is hittük. Értesülésünk szerint a kereskedelemügyi miniszte- riuih érdeklődik a Fő-utcán lévő régi nyúlkaszárnya épülettömbé'iránt, melyet a Vitéz-utca,, Csa!ogánv-utca és Gyorskocsi-utca határol körül. Ide tervezik a minisztérium uj palotáját, a pestvidéki törvényszék nehezen épülő palotája mellé. Az elöljáróság uj épületét vagy a Hungá- ria-gőzmaiom helyére vagy a Pállfy- térre néző üres Ganzgyári telekre s ezzel a Fő-utca momentális épületekkel gyarapodnék, ami e városrész fejlődésének alapjául szolgálhatna, A Fő-utca különben az az utca, amelynek gyalogjárdáján járni egyáltalán nem lehet. Vaskerítés, lépcső, föl-le, egymást váltják, úgy, hogy még a gyalog járók is a kocsiutra szorulnak. A spórolás nem nagy erénye a mi szeretett fővárosunknak. Csak amikor bajok vannak a költségvetés körül, akkor egyszeribe szeretnék eladni az automobilokat, leszállítani a 80 ezer koronás üzemigazgatók fizetését, emelni minden adót, vagyis — ahogy egy városatya találóan megjegyezte, — hogy a kis forrásnak vizét megszaporitsák, dinamittal mennek neki, amely rázkodtatástól a forrás végleg bedugul. Pedig nem ez a módja. Rámutatott a helyes útra Brcscy Antal, aki felhívta a közgyűlés figyelmét arra a körülményre, hogy a csepeli kikötő építkezésével kapcsolatban két vízlépcső áll rendelkezésre, amelyek közül az egyik 7 millió, a másik 14 millió kilówatí óra termelését tudja biztosítani. Tekintve azt, hogy a háború után a KIVÁLÓ CIPŐK FÉRFI, NÖ ÉS GYERMEKEK SZÁMARA NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK BUDÁN I. KÉR. KRISZTINATÉR 3. SZ. PREISACH JÓZSEF HÁZÁÉN-
