Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1916-07-14 / 39. szám
XII. évf. 39. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1. Greguss-utca 10. Minden levél a szerkesztőségnek cimzendő. Előfizetése egy évre 12 korona. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: J. VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 2 koYona. Minden további centiméter 1 korona. Negyedéves hirdetőknek kedvezmény. Nyilttér sora 2 K. Szöveg között 3 K. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1916. juíius 14. Sürgősen kellene felállítani Buda különböző helyein toíalizatőr bódékat, mert mi budaiak fogadni akarunk és van is rá módunk. Pompás játék kínálkozik a fogaskerekű alsó és felső állomásán. Fix odsokat kínálhatna a büki, még pedig igy — 5: 25, hogy csak háromszor áll meg útközben, — 5 : 50, hogy kisiklik, — 5 : 75, hogy felrobban a kazán és — 5: 100, hogy szerencsétlenség is történik. Tömeges szerencsétlenség már 5: 150 Arra talán nem is kellene kiírni az odsokat, hogy ez a rozzant fogaskerekű simán fölmegy, mert aligha akadna oly szamár, aki ilyen őrült autseider esetre fogadna. A propeller állomásokon már egyszerűbb volná a fogadás. Átmegy vagy nem megy át? Legfeljebb talán azzal lehetne némileg itt a fogadások érdekességét fokozni, hogy a vizbe fulfadÓk közül hányat húznak kí élve, hányat holtan. Érdekesebb volna ennél a sikló totalizatőrje, mert itt fogadást lehetne kötni arra is, hogy az ott kiszolgáló, háromszorosan nyugdíjazott legények magyarul vagy svábul szólitják-e meg az utast, gorombák-e vagy udvariasak s más ilyen előre nem látott eshetőségekre. Treffer volna, ha valaki eltalálná, hogy drótkötél mikor szakad el. Hosszabb időre való fogadások kötésére alkalmas volna az alagút. Mikor készül el az egyik kapuja és mikor a másik, hol lesz uj nedves folt, hol szárad meg ilyen — de pari pénzt kínálhatna rá a toti mindig, hogy az ember nyakába csurran-e a viz, vagy nem. Fölemelik-e az alagút vámot, vagy eltörlik egészen? Sokkal érdekesebb ennél a közúti fömegállóhelyein levő totalizatőrök fogadási rendszere. Jön-e kocsi bevárható időben vagy nem? Erre már totalizator nélkül is fogadnak egymásközt az emberek. Ez már unott dolog. De jöhetnének a raffinirozott fogadások: — hány 17-es jön egymásután, — egy félórán belöl jön-e 33-as, — a Margithidtól az Erzsébetedig hány fő-, al- és mellékellenőr száll föl, — hány utast löknek le, mert a kalauz rosszul lyukasztotta a jegyét. — Magas kvótát fizetne egy sikerült omnibusz-elgázolás és szép kis pénzecskét adna egy jól lecsengetett automobil-összeütközés. Az egyszerű gyerek-elgázolás csak olyan 10-re: 11 vagy legfeljebb 12. Arra is lehf^ fogadásokat kötni, de csak a központi irodában, hogy melyik dunai hidat mikor zárják cl és hány esztendőre, — és nagy kvótát kaphatna az, aki eltalálná, hogy a Villányi-uti vonal építésére kimért egy éves határidő hány év múlva telik le. Nem kell a totalizatőrhöz okvetlenül ló, — lehet az más közlekedési eszköz is. Például, hogy ki birja tovább a rozoga bárkákkal: a propeller vagy a Dunagőzhajózási Társaság? És végül is ezt az egész totalizator í intézményt, mint idegenforgalom emelésére alkalmas eszközt, rá lehetne bízni a Magyar Bankra. Ki is írhatnák rögtön az első Kozma Dezső versenyt, akinek jobbkezében van a lánchidi bankfiók, ^/kezében Buda idegen- forgalma és — istók uccse — még békét kérnének az angolok, akiknél j mégis csak előbbre való a fogadás, j mint a háború, ha Krausz Simon ügyes prospektust küldene nekik a budai totalizatőrről. Nem is oly bolond dolog ez. Hátha a fogaskerekű ócska masinái szülik meg a világbékét Mert terhesek . . . Buda, julius 12 Buda grófja címet kapta 1309-ben László városbiró, akit Venczel király elfogatott és Prágában vetett fogságra, helyébe Petermant tévé a város birájává. Két év múlva 1305- ben meghalt Venczel s akkor megszabadult László is, s Csáky seregével visszatért Budára, a hová éjjel bocsátották be lopva régi hívei. Pé- termann meztelenül szökött meg, de bitorló cinkostársai közül két városi tanácsnokot Hermannt és Martint lófarkhoz kötve hurcoltatott halálra. Csontjaikat elégette és az egész magisztrátus vagyonát elkobozta Még azokat a papokat is elfogatta, akik a pápai átok dacára misézték és a pápát csúfoltak. Vasra verve küldte őket Esztergomba a hercegprímás- j nak, aki nehány év előtt több budai polgárt vetett egyházi átok alá, mert óbudai földeket tulajdonítottak el. László városbiró buzgólkodására koronázták meg 1309. junius 15-én Róbert Károlyt a budai Mária templomban és az országgyűlés akkor adta meg László-nak, akit a német forrás munkák Ladiszlaus-nak is neveznek, azt a kitüntető címet: Comes Budensis. — Ezt a krónikát azért közöltük, mert minden más nemzet görcsösen ragaszkodik az ilyen ősi méltóságokkal járó dinekhez, csak nálunk kallódik el egyik a másik után. A régmúlt e címére hívjuk fel az illetékes körök figyeld mét most, amikor Bárcy István polgármester jubileuma alkalmából az ő különös méltányoltatását várja mindenki. Ezt az eredeti, különös koncepciójú embert ne valami sablonos méltóság adományozásával tüntessék ki, az ő tízéves működése minden sablontól eltér, — hanem újítsák föl és adják meg neki ezt a nagy, különálló méltóságot, amellyel most 600 éve tüntették ki a budai főbírót: — Buda grófja. Igaz, hogy még mindig nem hurcoltatott meg lófarkhoz kötve néhány tanácsnokot, de ez csak szépség hiba, mert a jó szándék bizonyára él benne és van is, aki rászolgált. Nekünk magyaroknak kedves dolog volna, ha ezt az elavult szép címet felújítanák és modern tartalommal töltenék meg. Beléje való modernebb embert Bárcynál képzelni is nehéz. Nagy változások küszöbén áll a városi adminisztráció és az őszi közgyűlések egy csomó uj választást intéznek majd el. Dr. Body Tivadar alpolgármesterről tudott dolog, hogy a várositott közlekedési vállalatok élére jön mint elnök,— a beavatottak azonban arról is tudnak, hogy a városi világitó vállalatok élére szintén elnök kerül, még pedig úgy mondják, hogy gróf Festetics Géza alpolgármester veszi át, mint elnök azok vezetését. A vezérigazgatók fizetését arányosítják illetve kiegyenlitik s az igy nyert fölöslegből még mindig busás fizetés jutna az elnöknek. Padfeíügyelö nincs még Budapesten, pedig padok már vannak. Városi padok pedig. És sok közte a rósz. Nem is pad csak félpad. Sőt vannak olyan padok is a Vérmező mentén, amelynek nincs is padjuk. Pedig padok. A Krisztinaváros egyik legszebb része, legkedvesebb sétáló helye a Vérmező mentén fekvő sétány. Pompás levegőjét fűszerezi a gyepes nagy tér. igaz, hogy itt is érvényesül az „er möchte und kann nicht“ jelszó, mert amily kedves ennek a sétáló helynek az egyik oldala, oly sivár a másik. A Vérmező felöli oldalon gyep, cserje, díszfa áll, mig a kocsi ut felöli rész sivár, kavicsos, járhatatlan a gyalogjárdának legalább is a fele. Mily kecives, szép volna, ha ezt a részt is gyepesítenék cserjével beültetnék s ide is állítanának — padokat. Ülésre alkalmas padokat. A Vérmezó menti sétálóhely túlnyomó részén olyan széles, hogy középen még mindig maradna elég hely a sétálásra és ha padokat is tetettne ide a város, akkor valóságos kis parkban üdülhetne itt a közönség. Csakhogy a padokra ügyelni kellene, hogy azok tiszták legyenek és ne gödörben álljanak, ahol összegyűl az esővíz, meg a locsolóviz, hogy még hozzáférni sem lehet, nemhogy leülni rá. Azért kellene ide padfeíügyelö. Oly sok feleslegesnek látszó hivatala van a városnak, hogy talán törülhetnének egyet és állítanák helyébe a padfeliigyelőt. Mi szegény padrajáró' polgárok pad- podeszta címmel címmel tisztelnénk pidesztálra állítanánk az ilyen pad- felügyelőt. Élettelen a Margit rakpart, holott csaknem végig kiépült s ilyen sor háznak önmagának kellene itt forgalmat, életet teremtenie. Csakhogy épen ezeknek a házaknak az építkezési modora tette tönkre hosszú időre ennek a szép széles útvonalnak a forgalmát. Érthetetlen módon itt minden ház se . . . akarom mondani — háttal épült a Dunára. Az eleje a Fő-utcára néz. Hátul, a Duna felé magas pincehelyiségek állanak, amelyek üzletnek, boltnak, irodának, kávéháznak és vendéglőnek alkalmatlanok. Holott épen Ilyen célokat volnának hivatva szolgálni Buda gyönyörű korzóján. — Majd ha fölépül itt végig a dunaparti park és a sivár, rideg aszfaltos ut felét, — melyről veszettül sugárzik vissza a nap, — átalakítják parkos, virágos sétatérré, akkor majd drága pénzen átépítik a pince boltozatokat, mint annak idején a nagykörúti házakban és odaköltöznek az üzletemberek, — akkor lesz majd pezsgő élet a Margit- parton, melynek árnyas séta utján ma poétáknak való csend és nyugalom van, amiből megélnek ugyan a múzsák, de nem él meg a Víziváros iparüzö, kereskedő népe. Talán lehetne mégis segiteni azokon az úri családokon, akik beleestek abba a hibába, hogy beköltöztek a Ráth György-utca és Greguss- utca uj bérpalotáiba, abban a téves hitben, hogy Budapest székesfőváros legforgalmasabb kőrútjának közvetlen szomszédságában a sár, piszok és szemétdomb állapot csak ideiglenes és napok kérdése. Ezen az állásponton állott Percei Béla bizottsági tag is, aki minden illetékes helyen és sokszor szóvá tette s közbenjárt és interpellállt és éppen az ő sürgetésére beállították ezt a közmunkát a tavalyi költségvetésbe és fedezet is van reá. Igaz, hogy a gáz és vízvezeték csőhálózata késleltette a munkálatokat s mikor ez is megvolt jött a munkáshiány, az anyag drágulása s igy az ajánlatok magasabb költségvetése. — Úgy, hogy Fock tanácsnok határozott kijelentése dacára a helyzet ma is az, ami volt, némi salakkal komplikálva. Mi rös- teljíik ezt a déli vasút révén ide torkoló idegenforgalom miatt. Mert minden záporeső ide hordja az egész hegyvidék piszkát és szemetjét. KIVÁLÓ CIPÓK FÉRFI, NÖ ÉS GYERMEKEK SZÁMÁRA NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK BUDÁN I. KÉR. KRISZTINATÉR 3. SZ. PREISACH JÓZSEF S
