Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-06-14 / 24. szám
Megjelenik : heten kint kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Attila-nyomda 1., Szt. János-tér 1/a. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon: 108—29. 1914. junius 14. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre Egyes száru ára :.................... 24. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter mágus terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter . . . 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5% kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint ... 1 kor Szöveg közötti közlés „ . . 2 „ Kis hirdetések ára: Minden szó ......................................6 fill. Vastag betűvel..................................1U „ A hirdetések dija előre fizetendő. Erroí»arröü. Az odiózus Mechwart ügy a legferdébb helyzetbe hozta a Magyar Mérnök és Építész Egyesületet, mivel kisült, hogy ennek a hires pánger- mánnak a mérnöki zsenialitáshoz nagyon kevés köze volt, s fennen hirdetett találmányai —nincsenek sehol. Nem is voltak. A Ganzgyár találmányai kiváló magyar mérnökök neveihez fűződnek s a gyár dísze a Bláthy—Déri—Zipernowszky triász. Ha nagyon firtatnánk a kérdést, lehet hogy a „nagy“ Mechwartról kisülne, hogy talán nem is volt mérnök, hanem egyike azoknak, akik ügyesen kihasználták elsősorban agyár zavarát, azután a magyarok zsenialitását. Mindössze annyi, hogy — ügyesen spekulált. A napi sajtó egy része azt Írja, hogy mint egyszerű munkás jött Magyarországba s arról a krónikák mit sem tudnak, hogy itt mérnöki oklevelet szerzett volna. De azért — hamar szobrot neki, teret neki! Elfogultan, személyeket gyűlölve, nem lehet igaz bírálatot mondani semmiről, se a Svábhegyi vasútról, se a városi kenyérről. Mert a városi kenyér jó és Ízletes s a város élelmiszer árusítása kifogástalan. Ezt nem csak a budai sajtó kénytelen elismerni, de elismeri a külföldi, a világsajtó is. Ám maradjunk a helyi lapoknál. A „Pilisi Hegyvidék“ épen most közli, hogy Bérezik István a római- fürdőtelep deputációját vezette a polgármester elé, gázt és élelmiszer- árusitást kérve. Ä gázvezetéken most dolgoznak, s az élelmiszert már ugyanazon a héten árusították is. Valóságos áldása ez a telepnek. így fest tehát az élelmiszerárusitás kérdése, ha a Krisztina-körutról, vagy a római-fürdő nyaraló telepéről nézzük. — Ami pedig a svábhegyi villamos vasút létesítése körül szerzett érdemeket illeti, afelett meddő és gyerekes a vita. Az egyik párt évek óta sürgette, a másik pedig akkor állott elő egy népgyiiléssel, amikor már úgy is meg lett volna. Az egész háborúsdin legjobban Sándor Pál ur mulat, megveregetve az egyik párt vállát: — Nekem fütyül! — és a másik párt vállát: — Nekem fütyül! — Elmehetnek. A Víziváros még nem bírja a járást a saját lábán. Néha nagy dir-durral neki indul, de azután elül csendesen. Nem bírja még szusszal. Az uj pártok egymásután úgy termettek mint eső után a gomba. Oly szép kinyilatkoztatásokban, kioktatásokban, jó tanácsokban és szép tervekben volt része a polgárságnak minden irányban és minden oldalról, hogy szinte sok volt a jóból. Most aztán aludjunk rá egy kicsit, mint az elcsigázott leányzó, akit oly sokan meg- I udvaroltak. Siratja a kis ember a kis bankot. Ez a sírja. A kis bankot elnyeli a nagy bank, mint ahogy a nagy hal megeszi a kicsit. Csúf játék ez és a baj az, hogy sok szegény ember sós könnye siratja. Úgy látszott, hogy a budai bankvilág állja a sarat, bírja a pénz- krizist, mert szolid. Bírta egy darabig, de azután alámo'sta a talajt a nem egészen szolid vállalkozás, mely föl- szivta a kis bankok pénzkészletét, de pótolni nem tudta. Az egyik bútorgyárat alapított, a másik telkekben spekulált, a harmadik a tőzsdére tévedt. Az apró hitelszövetkezetek tengődése ehhez képest úgy áll, mint a pörsenés a keléshez. Egy szövetkezet felszámolása megbomlasztotta az egész bankéletet Budán. Néhány ember vesztesége pánikszerűen hatott a tömegre és az egyiket a másik, ezt követi a harmadik. A kis halakat a hálóba kergetik a nagy halak. Pedig minden a maga rendjén megyen. A szomszéd elvesztette betétje egy részét a szövetkezetnél. Ennek keserves hire megy. A másik szomszéd a takarékpénztárba siet, hogy a betétjét kivegye. Ott követelik a felmondás betartását. Tehát nem fizetnek. A szomszéd megijed, a szövetkezetben vesztes szomszéd riasztja és megindul a lavina, amelynek banknyelven run a neve. Mindennap több ember követeli a betétjét, a kis bank ragaszkodik a felmondáshoz és nem fizet, ennek mind szélesebb körben hire megy, a felmondások szaporodnak s a kisbank végül felkér egy nagy bankot, hogy szanálja a bajt. A nagy bank hajlandó segíteni és rovancsol. Tudni akarja, hogy mire adja a pénzt. Ennek is hire megy. Közben felszámol a küzködő intézet valamely fiók vállalata, mert nem kap pénzt a mamaintézettől, a részvények esnek, néhány igazgató exponálja magát, mesterségesen fölhajtják újból a papírok árát, de nem bírják soká a manővert s a papírok újból esnek. A tőzsdei jelentések alapján meginog a komolyabb betevők bizalma is, egy-két igazgatósági tag kiugrik, nagyobb betétjét kiveszi s ezzel a kis bank vagy takarék sorsa meg van pecsételje. Az udvar pedig megtellik síró asszonyokkal, káromkodó kis emberekkel, akiknek oda vész egy életen át összekuporgatott vagyonkájuk, aggkoruk egyetlen biztos támasza. Ma még csak két helyen sírnak Budán, de a döntő tényezőknek, nagy bankoknak és kormánynak okvetlenül oda kell hatnia, hogy a kis betevők pénze meg legyen. A nagy halak ráérnek megenni a kis halakat, nem kell, hogy a kis halpecsenyét a szegény emberek könnye sózza. Buda, jun. 14. Nincs terv, mely egységesen szabályozná Budapestet és ez a tervtelen- ség milliókba kerül. Az életet ismerő ember nem is tudja elképzelni, hogy valamely belső hivatal a városházán alapos szabályozási tervet tudjon szerkeszteni, mert ott a mindennapi kérdés özönébe fullad minden munka. De furcsa is volna, ha egyszerűen rá lehetne parancsolni akár egyesekre akár osztályokra, hogy pont reggel 9-től délután 2 óráig zseniális, terveket konstruáljanak. Valahogyan mégis meg kell oldani a kérdést, mert ha egy millióba kerül is, még akkor is olcsó és nagy megtakarításokat jelent a jövendő számára. Helyes megoldásnak vélnénk, ha a város megkeresné azokat a szakembereket, akiknek a városrendezés terén már van tapasztalatuk és gyakorlatuk, akik már tanú jelét adták e téren kiváló tudásuknak és egyenesen megbízna egy embert, hogy kellő hivatali segédlettel szerkessze meg Budapest egységes szabályozási tervét. Itt természetesen nem lehet protekciós hivatal fölállításáról szó. Ez az eszme a budai városi bizottsági tagok között több ízben képezte már megbeszélés tárgyát és az a vélemény alakult ki, hogy föl kellene kérni erre Palóczy Antal tanár műépítészt, akinek e téren nemcsak országos, de európai hire van. A mellett apróra ismeri Budapest térképét és rajongó szeretettel foglalkozik a város rendezés ügyével. Az ő puritan jelleme, művészi érzéke és kiváló képessége predesztinálja őt erre. Jobb kezekbe nem is tehetné le a székesfőváros jövendő kialakulásának fontos ügyét, mint az övébe. A rákfözés különös módja jut önkéntelenül az ember eszébe, amikor a Stadion helyének megválasztásáról van szó és hol a kelenföldi résznek ígérik, hol meg Kőbányának. A rákokat is, amikor kifogják a langyos patakból, bele dobják egy csöbör hideg vízbe. Ezt nem szereti a rák és dühbe jön. Akkor haza viszik és fölteszik a csöbröt a tűzhelyre. Mire egy kissé fölmelegszik a viz, a rákok is megbékülnek. A gondos szakácsnő ekkor elhúzza a tűzről a fazekat s a viz újból hülni kezd. A rák ismét dühbe jön, de már is tolják vissza az edényt a tűz fölé s újból örvend a rák, ahogy melegszik a viz. így hol elhúzzák a tűzről, hol visszatolják. A rák is, hol a dühtől vörösö- dik, hol az örömtől pirul és észre sem veszi, mire szép pirosra megfőtt. A Stadion ügyében most ez egyszer mi budaiak vagyunk a — rákok. Az étzeszgeber hálátlan szerepére vállalkozunk, amikor fölhívjuk a városi tanács figyelmét arra, hogy a megváltás alatt álló omnibusz-vállalat fölszerelését nagy sikerrel lehetne fölhasználni egyes elhanyagolt vidékek föl lendítésére, Itt van a Szépvölgy, Budapest nagy jövőjű nyaraló helye, nagyhirre méltó barlangjával, de rettenetes megközelíthetetlenségével. Ma lehetetlen ott élni, nyaralni. Hat omnibusz és 12 pár ló elegendő volna, hogy ezt a gyönyörű völgyet megnyissa a nagy közönség számára. Ez a ma hozzáférhetlen vadon egy évtized alatt beépülne s mire a tervbe vett villamos vasút elkészül, már népes, lakott völgy várná. Legenda jár szájról-szájra az óbudai hídról, mely elkészül a köze! jövőben, mert kész már minden alkatrésze, csak össze kell majd rakni, — és fölépítik, amint elkészül a Lánchíd. Mert hogy a mérnök urak úgy gondolták ki, hogy a Lánchíd átalakításához szükséges segédhidat úgy csinálják meg, hogy mire elkészül a Lánchíd, csak szét kelljen bontani a szerelő hidat és újból összerakni a Margitsziget felső csúcsán épülő hidoszlopokra. Egy csapásra két legyet. így szül az óbudaiaknak uj hidat a jó öreg Lánchici. A lelkek délibábja ez a legenda. Krecsdngi Kassán. — Egy érdekes okirat. — Bizonyára meglepjük vele a jó Krecsányi Ignác igazgatót is, amikor részleteket közlünk oly okmányról, mely érdekes világgitásba helyezi a magyar színészet történetét, és újból, azt bizonyítja, hogy Krecsányi mily nagy gonddal válogatta össze már 35 év előtt is társulatát. Szentesről tett jelentést 1879. július hó, 14-én a kassai szinügyi bizottságnak Krecsányi, amikor átvette a kassai színházat s e jelentésből, a melynek másolata a kezeinkhez jutott, közöljük azt a részt, melyben felsorolja társulat tagjait. Ma csaknem kivétel nélkül — országosan ismert nevek. „ . . . Krecsányi Sarolta operette primadonna, a nagyobbszabásu nép- szinmű-parthiekat is játsza; Csatárné- Pajor Emilia operette coloratur és népszinmüénekesnő; Csatár Győző operette bassbariton s drámai segéd apaszinész; Kiss Mihály népszinmü- énekes s operette, magas bariton; Boér Emma, (utóbb Szacsvayné) fiatal hősnő s társalgási színésznő; H. Szabó Ilka drámai szende és naiva; Szacsvay Imre hősszerelmes, lyrai szerelmes : Nagy István operette tenor
