Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)

1914-06-07 / 23. szám

* Megjelenik: hetenkint kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Attila-nyomda 1., Szt. János-tér 1/a. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon: 108—29. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára: ....................10 fül. 19 14. junius 7. 23. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5°/o kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés ,, . . 2 „ Kis hirdetések ára: Minden szó......................................6 fill. Vas tag betűvel.................................11» .. A hirdetések dija előre fizetendő. Erről-űiről. Ellenséges indulattal jön ismét Buda felé Windischgrätz Ottó herceg, az osztrák olympiai egyesület elnöke. Először is mindenképen lehetetlenné akarta tenni, hogy a budapesti olympiád előzze meg a bécsit. Ez nem sikerült és most nagyon udva­riasan parancsokat osztogat, hogy a stadiont hová építsük. Hát csak ter­mészetes, hogy az osztrákok az egész magyar olympiádot szeretnék bele fullasztani a — futó homokba. Valami okos ember egyszer azt mon­dotta, hogy nekünk magyaroknak mindig az ellenkezőjét kell tennünk annak, amit Bécs tanácsol s akkor jól járunk. Mert a repülőtérnek is az a futó homok volt a veszte és az uj lóversenytér megépítése előtt ez volt a legsúlyosabb aggály. Ez a futó homok majd eltemetheti az egész hírünket a sport terén, pedig nehezen szereztük. Ennél szerencsét­lenebb ideát még akarva sem lehetne kigondolni. Ilyen csak osztrák agy­ban születhetett a mi megrontá­sunkra. * Csodálatosan tudnak izgatni hiva­talos helyen is. Itt van ez a bosz- szantóan bárgyú Mechwart ügy. Ez a „csakazértis,“ ugrálás. Komédia! mondja az egyik újság. Ostobaság ! mondjuk mi. De ami a legfurcsább az egésznél, hogy épen Budapest hazafias tanácsa esett bele ebbe a germán verembe. Mert a tanácsot mindenféle gáncs érhette, csak épen a hazafiatlanság vádja soha. Ez az egész Mechwart-kultusz pedig hazafiatlan és nemzetellenes. Ennek az ügyét a tanács soha sem teheti magáévá, de még a közmunkák ta­nácsa sem, mert ott komolyan mér­legelik, hogy ki az a nagyság, aki méltó arra, hogy nevét tér örökítse meg. Igazán komédiává lett ez az egész Mechwart-ügy, amely már fel­borit minden jó Ízlést, kellemetlen tolakodásával. * Nagy arany szöggel kell leszögez­nünk Bárczy István polgármester egy kiváló mondását. Amikor az uj fővárosi könyvtár elhelyezéséről folyt a vita és azt valami eldugottabb helyre szerették volna tenni, a mi zseniális polgármesterünk kifejtette, hogy ez nem .olyan, mint a kártya­barlang, amit fölkeresnek bárhová tegyék, hanem úgy kell elhelyezni, mint a jó vermet, hogy akaratlanul is beleesen minden ember. A köz­gyűlésen annak az ideának van nagy pártja, hogy bontsák le a városháza Károly-köruti szárnyát és annak egy részére, mint az uj város­háza kiegészítő részét építsék föl monumentálisán a fővárosi könyvtárt. Hagy füttye! indult meg most másfél éve az in­kvizíció a Sárosfürdő tulköltsége ügyében és most — valami olyan különös csend van e kérdés körül. Az igazság rettenetes lándzsáit for­gatták akkor a jó vitézek, hogy meg­öljék vele a milliókat faló szörnyete­get. Egy budai szobrász már plaket­teket is mintázott a Szentgyörgy-tallér mintájára — Szentgellért tallért, an­nak tiszteletére, aki a Gellértfürdő pénzszivó sárkányát megöli. Ha nem volna unalmas, hát ide nyomtatnánk azt a cikkelyt, melyet annak idején közöltünk volt „Sáros“ címen s amelyben elmondottuk, hogy a másként nem is jöhetett. Az uj fürdő terve még akkor fogant meg, amikor a városházán azon vitatkoz­tak, hogy a III-ik ügyosztály 7 vagy 9 gyertyát kap-e naponkint, — hogy városi kocsi csak a főpolgármester­nek jár-e, vagy kaphat-e a polgár- mester is egyet. És belefogtak az építésbe akkor, amikor a főváros megváltotta a gázmüveket, villany­telepet épit és húsz autó áll a városi urak rendelkezésére. Kezdték egy 700.000 koronás eszmei pályázaton és végzik 13 millión. A kérdés az volt, hogy ki a hibás hát? Nem az egyes emberek, hanem a kor, amelyben siheder kamaszból erőteljes ifjúvá fejlődött ami Buda­pestünk. Rettenetes baj volna, ha az a hétszáz ezer korona is nem nőtte volna ki magát hét millióra, aminél sokkal kisebb baj, hogy kétszer ak­korára nőtt. Budapest jövője felett kétségbe kellene esnie mindenkinek, ha a közfelfogás és a lehetőség ma is csak a hétszázezer korona körül volna. Az inkvizíció megindult és —va­lami különös csend van e kérdés körül. Mint amikor itt valaki blamálta volna magát. Mintha valami csúf pletykának nyomára jön a rágalmazott, de a rosszhiszemű rágalmazók társa­dalmi állása miatt nehéz az ügyet kellő effectussal elintézni. Nem ismerjük azokat a jegyző­könyveket, amiket az ellenőrző, vizs­gáló, ad hoc, stb. bizottságok föl­vettek s mint kedves szatírát, csak azt említjük föl, hogy szabálytalan­ságot nem találtak ugyan, de — a földszinti vendéglő helyiség söntésé- ben a kimérő pultot egy méterrel hátrább kell tolni. A városi bizottság egyik szava­hihető tagja mondotta el ezt a homéri esetet s ez - jellemzi nálunk az egész várospolitikát. Kitűnt, hogy minden ami történt valamelyes fórum: — közgyűlés, tanács, építészeti bizottság, vagy más ilyen határozott utasítására, an­nak tudtával és engedélyével történt. Még a munka közt összetört tég­lák is megvannak. Ott tervszerűen akarták összetörni néhány ember becsületét. Szerencsé­jükre ez a becsület szilárdabb a téglánál és nem törött össze s most azért van oly mélységes, különös csend e kérdés körül. Budo, Jíin. 7. Örvendetes híreket közölhetünk a Sáros-fürdő — pardon! — Gellért fürdő tájékáról. így első sorban azt, hogy a környék villatulajdonosai meg­szabadultak a kazánház várható füst­jétől, Budapest látképe pedig egy füstokádó magas kéménytől. A fürdő kazánházát ugyanis az Orlay-utcában építik föl, de a Gellérttel versenyező nagy kéményt és a füstjét megfelle- bezte a szomszédos érdekeltség a kormányhoz, ahol úgy döntöttek, hogy a kazánházat Generátor-gázzal kell fűteni (barnaszénből előállított füst­nélküli gáz) s ez fölöslegessé teszi a magas kéményt. A kazánházat esetleg fölépítik még ez idén s akkor télen át is dolgozhatnak a főépület belsejé­ben, mely 1915. végére igy is elkészül­het. A főépület külsejéről már kezdik lebontani az állványokat, és belöl is serényen készül: diszvakolat, csöfek- tetés — és más egyéb. „Sáros“ No. II. Mi vagyunk a meglepetések városa s a színhely mindig Buda. Ilyen csekélyke kis meglepetés volt a Sáros-fürdő költ­ségtöbblete. Rongyos egy pár millió. Most újabb meglepetés jön. Az uj villanygyár a Lágymányoson. Még rongyosabb egy pár millió. A Népfürdő, az nem sürgős. Az úri fürdő drága lesz a Gellért-fürdő­ben, mert a sok milliónak kamatozni kell s igy aligha jut pénz az olcsó népfürdő kiépítésére. Éz egy T alakú telek volna, amelynek alsó szára a Fehérvári-utról nyílnék. Három apró ócska ház áll ott az Orlay-utca és Kemenes-u. között, amelyek közül a középsőt már megvette a város. Fönt a hegyoldalban a Mányoki-uttal és Fehérvári-uttal párhuzamosan már bírja a város a telkeket s oda terve­zik a népfürdőt fönt, az olcsó nép­szállodát lent s középen az utat fel a fürdőhöz. Egy-két milliócskát ez is meg fog enni, ez akis szörnyeteg de — azt mondják illetékes körök — ez már nem sürgős. Még előbb tapasztalatokat gyűjtünk a főépület­ben s aztán majd a közgyűlés dönt. Szóval, — ez ráér. A városi vasut Budán. Memoran­dumot nyújtott be a székesfőváros tanácsához a II. kér. Iparoskor, amelyben autóbusz közlekedést kér­nek a Marczibányi-téren át föl a Rózsadombra és ezzel kapcsolatosan a Városi villamos vasut vonalainak kiterjesztését Budára, de tiltakoznak a szakaszjegyek árának fölemelése ellen. A II. kér. Iparoskor mint nagy szociális egyesület, megtalálta ezzel a módját, hogy erkölcsi súlyát, minden várospolitikai. párt gyámkodása nél­kül érvényesítse a városi közügyek terén. Demokrata alakulás Újlakon. Hatal­mas . számban gyülekeztek Újlak demokrata érzelmű polgárai junius 4-én a Császárfürdőben, hogy meg­alakítsák az újlaki demokrata kört. Az ünnepre Vázsonyi Vilmos, Pető Sándor, Benedek János, Bródy Ernő, országos képviselők társaságában jött el és fulmináns,.ötnegyed órás beszéd­ben a vallás és hazának a demok­ratizmushoz való viszonyáról beszélt. Különösen a vallásnak a politikában való erőszakos behurcolása ellen kelt ki és azt mondotta, hogy az igazi demokrata nem a vallás, hanem a vallás meghamisítása ellen küzd. Minden igaz demokratának imádni kell az Istent és azt kívánni, hogy az isteni fogalomhoz méltó szabad és boldog Magyarország legyen. Szemrehányja az uralmon levő reak­ciós pártnak, hogy a vallást és annak megmentését programmjába felveszi, melyhez nincs joga, mert az igaz Isten nem a szolgák, hanem a szabad emberek gondviselője. A körülbelül négyszáz főnyi közönség frenetikus lelkesedéssel üdvözölte beszéde után Vázsonyit, aki után Benedek János, Szilágyi Károly és Kis J. Jenő beszélt. Az uj demokrata kör elnöke: Kis J. Jenő, ügyvezető elnökei: dr. Fülöp László, Bohrandt Zoltán, titkárok: Magyar Adolf és Kéméndy Ernő. Ezeken kívül választottak még egy negyven tagú választmányt. Nagy felki ál tójelet kellene előre tennünk, hogy figyelmessé tegyük a budai bizottsági tagokat, mert a kereskedelmi kikötő ügye most van szőnyegen. Ma a soroksári dunaág- ról van szó csupán, de ez még nem minden, mert Budapestnek négy ki­kötő kell. Kettő északon, kettő délen. Ha predestinálva van kereskedelmi kikötőnek a soroksári dunaág, akkor még alkalmasabb az Óbuda—hajó­gyári dunaág és a szomszédos terület. Következnék az egyik építése után a második s az jusson Budának. A Vérmező ügye úgy állhat, ahogy azt egy éve megírtuk, Kúriai ítélet szerint ez a kincstáré, mert a székes- főváros elmulasztotta annak idején a tulajdonjogát érvényesíteni. Most

Next

/
Oldalképek
Tartalom