Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-10 / 19. szám
Megjelenik : heten kint kétszer. Minden levél a szerkesztőségnek Szerkesztőség : II., Krisztina-krt. 33, címzendő. Telefon : 108—29. Lrtekezni lehet d. u. 2—3 óráig. . pi-r +KÍttu^:- Szent Jfnos-térí/a. Kgy évre 8 kor° ize e^,:évre 4 kor. „Al 11LA“ konyvnyonitato muintezet. Egyes szám ára:................ío fin 1914. május 10. 19. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor _ ,, Szöveg közötti közlés ,, . . 2 „ Egy hasat) szeles, egy centiméter ... ..... , , magas terület egyszeri közlésnél . 2 K kis hirdetések ára: Minden további centiméter ... 1 „ Minden szó ...............................b till. Ne gyedéves hirdetőknek 5° o Vastag betűvel ........ io ., kedvezmény. A hirdetések dija előre fizetendő. Erről-arról. Figyelemre méltó cikket olvasunk az egyik budai újságban az autóbuszról. Uj világításban beállítva annak nagy hordereje a közúti közlekedés megosztása terén. S amig erről van szó, szives elismeréssel vagyunk a cikkely írója iránt. De mégis uj ember lehet annál a lapnál, mert azt írja, hogy ezer érdekszál fűzte a Lánchíd által a vár és környékét a szemben fekvő Ferenc Józseí-tér környékével s ezek a szálak most mind erőszakkal tépettek szét. Ez is igaz, csakhogy a cikkíró későn jött rá erre, mert mi emlékezünk arra az időre, — nem is olyan régen, — amikor a Lánchíd elzárását jogosnak és minden utókövetkezmények nélkül valónak mondotta az illető újság, mintegy gúnyolva bennünket, akik folyton ezt a veszedelmet hirdették, folyton a vészharangot kongattuk. Sőt ismerünk ugyanott egy — magát szakembernek mondó, — tekintélyt, aki egyáltalán mosolygott az autóbusz eszméje felett és fölényesen jelentette ki, hogy a mi kövezetünkön autóbusz egyáltalán nem tud közlekedni. Úgy látjuk, hogy ez a szak- vélemény is megváltozott. * A rézsűké szót szerencsésen divatba hoztuk és ma a Pesti Hírlap is fölhasználja mindannyiszor, ha szóvá teszi a Vérmező ügyét. Sőt olvasói közül sokan komolyan találgatták e szó eredetét. Megsúgjuk ezt is: — németül Böschung. Nem valami szerencsés magyarosítás a rézsűké, de ha már megvan és a szakemberek nem tudnak helyette jobbat, — használjuk fel most már komolyan, hisz oly nagyon divatba jött. * Ritka eset nálunk, hogy a komoly munkát kellő helyen és a kellő nyilvánosság mellett értékelnék s annál feltűnőbb, hogy Ripka Ferenc gázgyári igazgató működését nyilvánosan honorálta a város képviselete. Nálunk minden értékes embernek kedvét szegik a közügyekben való részvétel iránt azzal, hogy folytonos gyanúsításban, irigy csipkedésben van része, sőt gyakran méltatlan támadásokban is. Egyetlen módja az elégtétel adásnak az, hogy viszont elismerjék és hangosan méltassák érdemeit azok, akiknek módjában van közhasznú tevékenységükről közvetlenül is meggyőződhetni. A Ripka Ferencet ért nyilvános elismerés, a mi állásfoglalásunkat is igazolja, akik elejétől fogva tisztelettel hódoltunk meg egyik legfontosabb közmüvünk élén álló budai polgártársunk puritán jelleme, vasszorgalma és alkotóképessége előtt. Csatasorban áll Buda, hogy a maga igazát ki- küzdje. Nem a Vérmező háborúsdiját értjük, ahol a polgári felfogás küzd a katonai copf ellen, hanem a napirendre került nagy kérdéseket, amelyek fölvetése és megvitatása körül a Budai Napló bontogatta a zászlót. Nem számítottunk sohamás elismerésre, mint arra, melyet a nagyközönség nyújthat olyan lapnak, amely megtalálta azokat a kérdéseket amik döntenek annak a városrésznek életében, amelynek szolgálatába a lap szegődött. A Budai Napló soha pártok érdekeit nem szolgálta, hanem tisztán a budai köz ügyét. Sőt szembe helyezkedtünk gyakran a velünk egy irányban haladó laptársainkkal, ha azokat pártérdek vezette egyes kérdések megbeszélésénél. Ilyen a Stadion ügye. Hét Ízben szólalt föl a Budai Napló amellett, hogy a Stadion legcélszerűbb helye a Lágymányos. Laptársaink a Vérmező jogosultságát vitatták. Örvendetes tény, hogy most a „Szabad- : polgár,, is teljesen a mi álláspontunkat fogadta el, vezérlő helyen fejtve ki mindazt, amit ez ügy érdekében több Ízben volt alkalmunk elmondhatni. De más kérdésekben is igy vagyunk. Állandóan sürgettük egy egészséges polgári párt kialakulását a Vízivárosban — a párt neve és cime mellékes — mig végre megmozdult a polgárság és kezdi lerázni magáról az évtizedes pártjármot. Kedves emlékű szerkesztő társunk Csernay József sem tudta megélni, hogy egy régi kedves terve — az óbudai halastó eszméje — valóra ; váljék, pedig e lapon kívül senki sehol ezt az eszmét nem karolta föl. A városnál viszhangra talált a kimondott szó és ma már testet ölt az általa hirdetett ige. Tudnánk mi erről keményebb szóval is írni, hisz ma is magunkra vagyunk hagyatva még a Jókai szobra, a kereskedelmi kikötök, a déli vasút kihelyezése, a pasaréti téglagyár azonnali felhagyása, a Víziváros uj dunai hídja, a Szépvölgy hozzáférhetővé tétele és sok más kérdésben, amiket majd megvalósításuk idején bizonyára nagy hozsannával fogadnak laptársaink, de most, amikor ezek révén még nem igen lehet népszerűséget szerezni — némán mellőznek. A budai sajtó — sajnos — ma kimerül az egyéni hizelkedés kultuszában. Minden pártlap a saját embereit szeretné előbbre vinni és nem a közügyeket. A fő az egyén, a közügy mellékes. Mi fordítva valljuk, ami talán a lapvállalat gyorsabb boldogulásának rovására esik, de a komoly elem lassankint mellénk szegődik, mint ahogy mérvadó városi körökben a mi elfogulatlan és j tisztán a közérdekeket szolgáló szavunk ért el eddig maradandó sikereket. Bíida, máj. 10. Választási mozgalmakról. írják lapunknak a következőket Óbudáról: A demokrata párt asztaltársaságokat alakit, melyek a hódítás és együt- tartás munkáját lesznek hivatva végezni. A többi pártok, mint a munkapárt, függetlenségi párt, néppárt, szintén kellő elevenséggel igyekeznek szervezeteiket megalkotni. A kerület azon elemei, kik egyik meglévő szervezet- j I hez sem tartoznak, jobbára a lateiner [ tisztviselő— polgárság soraiból valók, legközelebb értekezletre jönnek össze, hogy választási magatartásukat megállapítsák. Az értekezletet Rónai Aross Lajos hírlapíró hívta egybe, s azon proponálni fogja, hogy az uj alakulat érintkezésbe lépve a többi pártokkal, lehetőleg egy minden párt által elfogadható jelölt személyére nézve állapodjék meg. Ennek a tekintélyes csoportnak az az intenciója, hogy a választás simán, incidensek, pártharc nélkül folyjon le, s a közönség a pártos választással még évek múlva is járó kellemetlenségtől meg legyen kiméivé. Ez a szép injenció, hogy sikerül-e, ezidő szerint legalább is kétséges, mert már is több komoly jelöltet emlegetnek, s ha a jelöltek és a pártok központjai közt a megfelelő megállapodás idejekorán meg nem történik, igen heves harcra van kilátás. A komolyan emlegettek között Purjesz Lajos (a Világ főszerkesztője), és dr. Pethö Sándor demokraták, dr, Botzenhardt János dr. Baránszky Gyula, Papp Gyula főmérnök nevei a forgalmasabbak, mindenik mögött harcra kész lelkes tábor áll. Rajtuk kívül még igen sok önjelölt is van, de persze az ilyen futócsillagok a választás napjáig letűnnek az égről. Méla csend dermeszti a II. kerület várospolitikai életét. Nem hangzik panasz csak fojtottan, minek kiabálni, úgy sem hallgatja meg senki. A bizottsági tagok? Hát vannak olyanok is?— kérdi a „wasserstädtler“. Vannak, bizonyára vannak, de talán bujosdit játszanak most és nem érnek rá másra. A kerület ezer bajától messze van a főváros közgyűlési terme. Vagy talán még oda sem mennek. Minek is, hiszen nem I panaszkodik semmire, senki. A foj- ! tott dübörgést, a lázadó elégedetlen- j séget, a mai rendszer erőszakos ki- siklatás-előkészitését nem érzik meg ezek az urak épúgy, mint a kerület tátongó sebeit, önemésztő hiányait ! nem érezték és érzik. Eddig csak i a villamos és az autóbusz kérdésé- ; nél beszéltek. Beszéltek összesen ketten. És a többiek nem találnak pótolni, orvosolni valót, a nagy kölcsönből a kerületnek egy kis megjavítását? A nagy csend mindig előkészületet jelent. Egyik részről talán a jobb alváshoz, a párna igazításhoz az erőgyűjtést. De a polgárság . . . . ? az bizonyára azért gyűjti erejét, hogy egy nagyot rázhasson magán, mint a kutya, ha kijön a vízből, hogy minden vízcsepp lecsurogjon róla. Szegyenletes állapotban, van a II. kerületnek is az elöljárósági épülete. Hiába terjesztettek eddig az elöljáróság részéről memorandumot a tanácshoz, még eddig figyelembe sem vették azokat. A polgárság képviselői részéről az új beruházási programúi nyilvánosságra jutása alkalmával — melyben persze nincsen az uj elöljáróságról szó — pedig még egy interpelláció sem hangzott el. Ebben az évben hiába kérelmezték, hogy legalább átalakításra és rendbentartására hét ezer koronát kaphasson az ósdi előljárósági épület a fővárostól, még azt sem kapták meg. — Gecső Jenő, a 11. kerület agilis mérnöke két tervezetet dolgozott ki, melyben lelkesedéssel ambicionálja az új előljárósági épületnek mennél díszesebb és mégis a kerü- I let centrumában a leggazdaságosabb elhelyezését. Az egyikben a régi gázgyár helyére, mely úgyis a főváros tulajdona esik a választása. Ezzel az épülettel kapcsolatban a II. kerületi rendőrkapitányság mostani furcsa és lehetetlen elhelyezésének kérdése’ is megoldathatnék. A Batthyányi-téren, pedig az elöljáróság épületének elhelyezésével gyönyörűen lehetne kiképezni a teret, az Országházi—vízivárosi hid megépítését is tekintetbe véve. Szép-szép nagyon szép tervek, de mindenki is úgy sejti, hogy még nagyon sokáig tervek maradnak a kerület nagy kárára. Árvíz fenyegeti a Margit-körutat a Rózsadomb felöl. A természet maga megásta a hegyekről a vízlevezető árkot és azt a főváros belső emberei nagy vehemenciával átalakították Zárda utcának, azonban más tökéletes hegyivizlevezető csatornával nem látták el a Rózsadombot. A tavaszi esők által táplált hegyvidék vizei persze a természetes utón rohannak majd le és árasztják majd el a Rózsadomb alját. Ez a kerületet nem ismerők intézése.
