Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)

1914-04-26 / 17. szám

Megjelenik : heten kint kétszer. Szerkesztőség : II., Krisztina-krt. 33.

Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. Kiadóhivatal: I , Szent János-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomtató müintézet.

Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon : 108—29.

Előfizetése:

Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor.

Egyes szám ára:

....................10 fiit.

19

14, április 26. 17. szám.

X. évfolyam.

Hirdetések ára :

Egy hasáb széles, egy centiméter magas teiület egyszeri közlésnél 2 K Minden további centiméter ... 1 „

Negyedéves hirdetőknek 5% kedvezmény.

Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor

Szöveg közötti közlés ,, . . 2 „

Kis hirdetések ára:

Minden szó......................................6 fill.

Va

stag betűvel.................................10 „

A hirdetések dija előre fizetendő.

Erröl-arról.

Martinovics emlékét a demokraták ápolták eddig kegyelettel és ha ma a főváros is pótolni igyekszik e téren mulasztását, akkor ez a demokratikus eszme erős térfoglalását jelenti. Lehet, hogy az Uj Szent János kórház mellett tényleg megtalálják az ő és vértanú társainak maradványait, akkor ugyanazon a helyen állítható fel az emlék, csak parkírozni kell azt a kis háromszöget De ha nem találnák meg, akkor sem szabad az ö emléküket látható jelkép nélkül hagyni. A magyarság és a valódi magyar demokrácia vértanúi ők s föltétlenül több erkölcsi joguk van az emlékhez, mint Mechwartnak. Ök meghaltak a magyarság egy nagy eszméjéért, — viszont amaz nagy vagyont gyűjtött belőle és boldogan

élve — gyűlölte a magyart.

*

A farkasrétiek ideálisan fogták föl az ö siralmas helyzetüket és kedves füzetben csalogatják az embereket túl a nagy árkon elterülő boldog- vidékre, a farkasrétre. Ez lehet ugyan malicia is, mint ahogy a nős ember biztatja a legényeket, hogy csak nősüljenek, — úgy okoskodva, hogy — ha már beleestem én a bajba, essenek bele ők is. Ám lehet ez üzleti spekuláció is, mely oda céloz, hogy a naiv idegennek eladhassák a saját telküket, házukat, hadd mérgelődjön az tovább. Mi azt hisszük, hogy a Németvölgy és Farkasrét akkor s csak akkor érne célt, ha ártatlan tévedésből minden lakó szemétgödörnek nézné a déli vasút mély úttestét, ezt a rémitő nagy árkot, mely mini egy borotvavágás szeli át a budai hegyvidék torkát — és oda hordanák, abba töltenék a kis szemetes ládákat. Sok kisláda szemét sokra megy és lassan betemetnék ezt a szörnyűséges választóvonalat, mely a budai körúttól öt percnyire fekvő vidéket elvágja a székesfővárostól.

Milyen jó, hogy a fürdőügyi kongresszusokon nem szoktak foglalkozni Buda fürdőivel. Nem a városiakat értjük, mert hisz a főváros ugyancsak igyekszik — talán az erején túl is — világfürdővé fejleszteni Budát, hanem a magánkézen lévő fürdők hoznak reánk szégyent. Pedig ott volna helyén, a kongresz- szuson, hogy szóvá tegyék, hogy a székesfőváros millióit s az azok révén épülő világfürdőket, ne tegye csúffá egy-kettő, mely elmaradt mindenben és csak a madárijesztők szerepét tölti be a fürdők között. Mindenre vannak szigorú szabályrendeleteink, csak épen a fürdők garázdálkodhatnak szabadon, vissza- i élve évszázados múltjuk révén szer- ' zett hírnevükkel. Nem mi írjuk, j hanem Az Est közli a rózsadombi j nyaralók panaszát, hogy nyaralásuk i belefullad a Lukácsfürdö undok füst- |

jébe. Mert füstemésztő készüléket ez a magát világfürdőnek mondó fürdővállalat világért sem csináltatna. Ott csak a beteg fürdővendég pénze olcsó, de már a fürdőigazgató és tulajdonos fillérje drága. S a városnak nincs rá semmi módja, hogy erre szoríthassa. A rózsadombiak pedig hiába beszélnek, nekik a szebbik felét mutatja a fürdő.

Szobrot

állítunk hát mégis Jókainak — Budán. Néhány lelkes polgár fölkarolta ezt a gondolatot, melyet hónapokon át ápoltunk, mint valami csenevész palántát s mely végül mégis gyökeret vert a jobb érzésű, tettre vágyó emberek lelkében.

Az újságíró lelkét mindig fölemeli az a tudat, hogy valamely közügyben sikert ért el s az újság fejlődésének, acélosodásának, vagy talán helyesebben szólva — kristályosodásának egyetlen titka, ilyen sikerek révén alakulna at az olvasó közönség lelki világában a közvélemény igazi szószólójává. Az a siker, amit elkeseredett küzdelem után, egészen magunkra hagyatva, elértünk a Mech- wart ügyben, s amelyhez számottevő, komoly helyekről kapott a Budai Napló és szerkesztője elismerő és biztató sorokat, — ez a siker szülte most a másikat, — azt, hogy mozgalom indult meg mérvadó körökben egy Budán felállítandó, nagyszabású Jókai szobor ügyében.

Igaz, hogy ezeknél a sikereknél ! az újság, csak a hajnalkor megszó- | laló kakas szerepét viszi, — a hajnal kakasszó nélkül is megjön, de a kakas megérzi és hangos szóval kelti az alvókat. Mi is tudjuk, hogy az öntudatra ébredő magyarság nélkülünk is elsöpörte volna ezt az egész mesterséges Mechwart kultuszt, de mégis a mi szavunk keltegette ezt a szunnyadó öntudatot. Tudjuk azt, hogy az a nemzet, mely száznál több szobrot emelt eddig Kossuthnak, százat emel Jókainak is és hogy Budán állami fog Jókainak hatalmas szobra, aziránt sem lehetett senkiben kétely. Mert lehet ügyes személyi politika, lehet még ügyesebb kortesfogás évekig huzni egy népszerű szobor ügyét és kacérkodni vele Pestre is, Budára is, — ez még sem jelenti azt, hogy a világ egyik legnagyobb poétája iránt ne rójja le köteles, és a szive mélyéből fakadó háláját az a hely, ahol élt, alkotott,

és amelyről örökké emlékezetes szép- ; ségeket irt.

Ennek a gyönyörű eszmének, ennek a kedves hazafias tervnek a leg- j szívesebben rendeli alá magát a ; Budai Napló. Nincs párt, amelynek kasszája nekünk csengene, nem is keressük azt a pártot, — de szegényen is kivesszük részünket minden küzdelemből, amely Budán szolgálja a jót, a nemeset, a szépet, ha az magyar. A mi sovén szivünk még a legszebb német vezérigazgatóleért sem tud fölmelegedni.

Ma még korai volna a csirájában élő mozgalmat a nagy nyilvánosság éles napsütésébe állítani, de csak napok kérdése, hogy a szót tett kövesse s az előkészítő bizottság megalakuljon. Megtudjuk csinálni mindazt, amit a pesti Jókai szobor bizottság megtett, sőt többet is. Mi házalni fogunk és megkopogtatjuk külön- külön minden jó budainak a szivét és él bennünk a szent meggyőződés, hogy a Széna-tér felső részén rövid időn belül állani fog a szobor.

Buda világszép leányaihoz volna még egy esdeklő szavunk. Ennek a szobornak a létesitése körül nagy szerepük lesz és ha majd hozzájuk fordul a bizottság, — jusson eszükbe, hogy ez Buda becsületbeli ügye és hogy ezt Buda történelmi nagyságához híven és méltón kell sikerre vezetni.

Mert a Jókai szobrát minden amit föl kell állítanunk Budán !

Bi&dö, ápr, 26,

llj városi pártok alakulása jellemzi most Budát, ahol erős forrongásban van minden, amit megokol az általános elégedetlenség. A régi pártok vezetői mereven ragaszkodnak a régi keretekhez, ami Budapesten tarthatatlan álláspont, mert a város rohamosan nő és évről-évre változnak az egyes kerületekben a viszonyok, szükségletek és ezzel az irányok is. Az I. kér. uj városi pártja, továbbá a Gellérten túl alakult uj demokrata párt, — úgy a II. kerületben a Szabadválasztók pártja, mely lehetőleg azt az irányt óhajtja követni, amit a városi politika terén a Szabadpolgári párt követ s valószínűleg ezt a nevet is veszi fel hivatalosan, — mindez az alakulás csak azt bizonyítja, hogy a polgárság a régi pártok működésével nincsen megelégedve és olyan alakulásokat keres, amelyek a községi életet erősebb lüktetésre bírnák.' Némileg érthetetlen a távol álló előtt, hogy amig az !. kerületben a Szabadpolgárok pártja ellen alakul

egy uj városi párt, azt dokumentálva, hogy a vezető párt nem teljesíti kötelességét az egész polgárság szája ize szerint, — addig a II. kerületben épen ennek a Szabadpolgári pártnak a programmja alapján szervezkedik egy uj párt, amely ellentmondás vezette toliunkat a múlt számban írtaknál. Szemünk előtt állott a két kerület különböző irányban járó érdeke, mely néhol egymás rovására tör. Ilyen a budai állandó színház elhelyezésének, a közlekedésnek, a hídépítésnek és számos más szükségletnek a kérdése. Mindenesetre érdekes forrongás, mely bennünket — a pártkeretekbe nem tartozó lapot, — minden irányban érdekel, mint a budai közélet megifjodásának jelei.

A Szénater rentlezese már már elódázhatlan kérdés. Nemcsak a területét kell szabályozni, de rendezésre vár az a káosz is, mely ott az utca és tér nevek körül ma létezik. A Szénatér tulajdonképen nemcsak az a kis részlet a régi Szent János kór- ; káz előtt az Ostrom-utcáig és a Retek-utcáig, mert a Tornaegyesület i telepe is még a térhez tartozó tér, sőt azontúl felhúzódik az Anna ud- : varon túl a Retek-utcáig és a Csaba- utcáig. Mégis ezt a részt Krisztina- körutnak nevezik, holott ez még a : II. kerület, tehát a Krisztina névhez kevés köze van és mint körút azt a furcsaságot is produkálja, hogy villaszerűén elágazik s az egyik ágában (a Retek-utca felé) az utca jobb és baloldalán is páratlan számok vannak. Az észszerű, de kerületi beosztás is úgy hozná magával, hogy a Krisztina nevű városrészben a körút Krisztina volna a Csaba-utcától kezdve, s ezt a Széna-térbe futó, Margit-köruttói, elválasztaná a Széna- tér, mely felölelné azt az egész területet, mely térszerűen szabad, a Csaba- utcától a régi Szent János kórházig. Így azután a Lövőház-utca egyik és Retek-utca két sarkának az erős letompitásával mégis szabályozható volna a tér, mely Buda legnagyobb forgalmú tere.

Kié a Vérmező ? Erre nézve a múlt év folyamán megjelent 35. számunkban a következőket irtuk:

Még egyszer a Stadion. Azért írjuk, hogy még egyszer, mert már egyszer volt alkalmunk kifejteni, hogy épen a Vérmező a legalkalmatlanabb hely és csak helybeli udvarlásokra alkalmas a Stadionnak ide való elhelyezésének tervezgetése. De nem is lehet oda állítani, mert a Vérmezővel már nem rendelkezik a város. Nem a tulajdona. Úgy tudjuk, hogy a Curia Ítélte oda a katonai kincstárnak, mert a főváros elmulasztotta tulajdonjogát bejelenteni és a katonai kincstár, mely egy aranyért bérelte, nagyon olcsón jutott igy a Vérmező 21 holdjához, mely milliókat ér már ma is. Annak idején nagy port vert fel ez az ügy,