Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-22 / 12. szám
Megjelenik : hetenkint kétszer. Szerkesztőség: li., Krisztina-krt. 33. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. Kiadóhivatal: 1., Szent János-tér l a. „ATTILA“ könyvnyomtató müintézct. Minden levél a szerkesztőségnek cimzendö. Telefon : 108—29. Előfizetése : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára: ...................10 fill. 19 14. március 22. 12. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 Negyedéves hirdetőknek 5% kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkínt . . 1 kor Szöveg közötti közlés ,, . . 2 „ Kis hirdetések árn : Minden szó.....................................6 fill. Vastag betűvel . .........................10 „ A hirdetések dija előre fizetendő. Erről-arról. Komoly programmot adott az uj városi párt és valóban örülnünk kell, hogy a Budai Napló oly megtermé- kenyitőleg hatott az elmékre, amit az bizonyít, hogy ez a párt olyan pontokat vett föl a program injába, amelyekkel addig nem igen törődtek Budán, amig e lap azok iránt a fogékonyságot föl nem keltette. Sok kijelentésében valósággal imponál ez a programm, mint például az „önzetlen és tiszta közélct‘‘-re való törekvésnél, ami bizonyára a margitszigeti botrányra vonatkozik, mely Budának s itt is első sorban az 1. kerületnek saját külön panamája. Nehéz .ugyan megtisztulni olyan máglyán, ahol rothadó kadavereket égetnek el, de ennek a kísérletnek a merészsége is imponál. A hatás keltés kedvéért, ami ily zászlóbontásnál el sem kerülhető, csúszott be néhány erős és téves mondás, mint az ...........amely minden becsületes po lgár szivére fekszik, amidőn fővárosunk erkölcseinek rohamos sülye- dését szeme előtt látja . . .“ Ez talán nem áll meg igy, hacsak különben ez is nem a játékbank-panamára vonatkozik. A fővárosra vonatkozó általános részben nem sok az újság, s, mindezt kevés változtatással minden uj párt vallotta eddig, s aggasztó benne csak az, hogy a klikk-rendszer ellen kezdve egy olyan klikket sirat a programm, mely egy évtized előtt „a körülmények szerencsétlen alakulása folytán'* megszűnt. A programm nem igen fogja megnyerni a kisiparosok tetszését, mert ezt az osztályt „kiveszőnek“ mondja és csak most akar ebből a komoly és tartalmas társadalmi osztályból „megbízható polgárságot teremteni.“ Baj volna, ha igy volna és szerencséje e nemzetnek, hogy a kisiparos és kiskereskedő már évszázadok óta legértékesebb eleme a nemzetnek és a városoknak s Budapest mai nagyságát is nagyrészben annak köszönheti. Sok keserű önbeismerés is van a programúiban, a párttagoknak eddig vallott eszméinek a scartba való fektetése, — de egészben véve eléggé komoly és tartalmas programm. A Ganzgyár ügyével foglalkozik napok óta a napi sajtó. Bennünket nem érdekelnek a számok. Hány százezer koronával csekélyebb múlt évi bevétele, mennyivel estek részvényei, s az osztalék csak mily csekély lesz: Bennünket csak az érdekel, hogy mily igazságos a sors, s hogy az Isten nem bottal ver. Megmagyarázhatatlan okokból elindult ez a nagyhírű társaság olyan utón, mely ebben a városban, ennél a nemzetnél csak a gyűlölethez vezethet. Ez a társaság szobrot mert állítani — épen itt Budán — annak az embernek, aki magyar pénzen élve saját otthonában, saját körében gyűlölte a magyart és gazdasági nagy befolyása révén tekintélyre jutva, a német színház ügyében két ízben is merényletet mert megkísérlem e nemzet ellen. Amely gazdasági intézet ilyen tévutakra téved az nem lehet reális belülről sem. Ezt bizonyítják hangosan a Ganzgyár felől szálló hirek. A mi álláspontunk pedig marad az, ami eddig volt, hogy a Mechwart szobrot közköltségen kell elvitetni Buda egyik közteréről a Ganzgyár — udvarára. Ha nekik nagy — nekünk magyaroknak gyűlöletes. Akár igaz, akár nem, az a megcáfolt hir, hogy Kollár Lajos udvari tanácsost megválasztották a közúti vasút igazgató- jánák, — már az a körülmény, hogy ezt a hirt ily alakban föl lehetett vetni, a legszomorubb világításba helyezi a mi városi közéletünket. Kétségbeejtő az a tudat, mely oly mélyen bele ette már magát a közönség leikébe, hogy nálunk tisztán közérdekből senki nem tesz semmit. A személyes érdek és a pártérdek mindennek a rugói. Csak a múlt számunkban tette ezt szóvá a fővárosi közélet egyik régi, puritán harcosa és már egy héten belül ily rettenetes bizonyságot szolgáltat szavainak a valóságos élet. Az ilyen hírrel kapcsolatosan a becsületes polgárság önkéntelenül visszatekint a közel múltba és keresi azokat az érdemeket, amelynek jutalmául szolgál az anyagiakban oly díis állás. Az udvari tanácsos ur legutóbbi tevékenysége sok aggodalomra szolgáltatót okot, mert az autóbusz kérdésében elfoglalt álláspontja nyíltan elárulta, hogy a „közúti“ érdekeit védi — közvetve és megakasztja az autóbusz ügyet — közvetve. A nyugodt szemlélőre azzal a hatással volt a szereplése, mintha az Erzsé- bethidi közlekedést igy szeretné a „közúti“ számára ki . . . kiforszi- rozni. Ez lehet ugyan valakinek egyéni nézete és meggyőződése, — szolgálhatja ezzel, ha tévesen is, de őszintén valamely városzrész közérdekét, de amint ennek vége egy igazgató- sági tagság lelkivilágában egy őrtorony, — a közélet szereplőinek önzetlenségébe vetett hite. Lehet, hogy ez a hir tényleg nem fedi a valóságot és csak önkényes kombináció. De akkor is ferde világításba kerül az a vezérember, akinek működésében az ilyen kombináció hozza fűzhető. De enyhít a dolgon maga a cáfolat. A naivabb em- | bér hamar megbocsát, sőt örvend is j hogy ime : — összeakartak törni egy ! oltárt a lelkemben, de nem sikerült. Lehet azonban, hogy ez a hir csak korábban pattant ki, mint ahogy kellett volna és akkor kétszeresen ! okoz majd csalódást. A hegedő se- ; bet közéletünk testén újból fel fogják tépni s akkor azután — nehezen gyógyul majd ! Ha már a mi szerencsétlen közéleti viszonyaink olyanok, hogy „muszáj“ mindennek iszapon át, iszap körül járni és a közbizalom fehér köntösére disziil cseppen a sár, — akkor legalább is egy kis óvatos elővigyázatot kérünk! Még a törvényes házastársak is bevárják az éjszakát és lefüggönyözött ablakok mellett, külön, elzárt hálószobában . . . ölelik meg egymást ! Bnda, márc. 22. besehe való volt Body Tivadar alpolgármester figyelmeztetése a hazai ipar ügyében tett interpellációra, hogy úgy ne járjunk a Gellért-fürdő belső berendezésével, mint az erzsébetvárosi templom monstre-orgonájávai, amelyből ma már egy darab sincsen meg. Ez volt a világ legnagyobb orgonája és — ime — nincsen. Szét- mállott, szertehullott, nincs. Hát tökéletesen igaza van az alpolgármesternek, mert a jelszavak nem használnak. A jelszót is módosítani kell: — Pártoljuk a jó, magyar ipart! Csak a versenyképes ipari termékek tarthatnak számot a pártolásra. — Hanem ez az orgona eset méltán sorakozik a Budán ellopot ház és a Pesten ellopott utca mellé. Egy kámforból készült orgona. Pompás. Interpellált az autóbusz ügyben ismét Baránszki Gyula és ismét kitérő választ kapott. Erre nézve már tartogatunk egy felszólalást, melyet alább egész terjedelmében közlünk, mivel oly helyről kaptuk, ahol nem szívesen vádolnak ok nélkül senkit. A panasz némi ellentétben áll a benne megnevezettek révén a Budai Napló felfogásával s az eddig vallott nézeteivel, de épen a forrás előkelőségére való tekintettel közöljük egészében : Önmaga mellett. Budapest székes- főváros 1914. márc. 4, napján tartott közgyűlésén a közlekedési ügyosztály vezetője Rényi tanácsnok szánalmasan üres válaszokat adott azokra az interpellációkra, amelyeket a Lánchíd elzárásával kapcsolatosan az I. kér. nevében dr. Baránski Gyula és a 11. kér. nevében dr. Kollár Lajos intéztek a tanácshoz. Az interpellációknak az volt a tárgya, hogy igyekezzék a tanács a Lánchidat pótolni és odahatni, hogy az Erzsébethidon a a villamos közlekedés mind a két vállalat részére megnyittassék, hogy az omnibuszjárat sürittessék, a csavargőzösök száma mérsékeltessék! Igazán szánalomra indító volt az a vergődés, amely között a tanács nevében Rényi tanácsnok feleletet adott. Megfeledkezett arról, hogy a Lánchíd elzárása 1908-óta állandóan napi renden van és azzal mentegette a tanács semmittevését, sogy ilyen fontos kérdéseket nem lehet egv-két hónap alatt megoldani, hogy ezek a kérdések tárgyalás alatt állanak, de arra már egyáltalán nem tudott felelni, hogy egyes kérdésekben miért nem hívják össze az illetékes szak- bizottságokat?? Az interpellálok az adott válaszokat nem vették tudo- | másul és kérték ezen kérdéseknek napirendre tűzését. És mi történt? 1 Az interpellációk nem mindig érde- ! kesek, ezek sem mutatkoztak érde- ; keséknek, igy a városatyák száma 1 nagyon megfogyatkozott, alig voltak | százan együtt és ekkor még a tanács tehetetlenségénél is sajnálatosabb dolog történt. A VI., VII., Vili. kerületek, a válaszokat 44 szavazattal 36 ellen tudomásul vették, a városatyáknak egyrésze meg a jelen voltak közül is — tartózkodott a szavazástól ellenben a tanács jelen volt tagjai és a polgármesterek hiven és kitartással szavaztak amellett, hogy a közgyűlés az ö válaszukat tudomásul vegye, határozottan ők döntötték el a kérdést, mert a többség és kisebbség közt mutatkozó különbözetnél nagyobb számmal voltak jelen és szavaztak le a saját válaszuk mellett a tanács tagjai! Hát helyes dolog az hogy ilyen esetben a tanács tagjai szavazzanak? A törvény nem tiltja, de hát ez olyan kérdés, ahol nem kell feltétlenül a törvény betűjét betartani. Tehát egyelőre maradnak a nyomorúságos, a siralmas állapotok és a tanács tehetetlensége diadalra jut az igaz ügy felett, diadalra juttatják azok a bizottsági tagok — akik a Lánchídon csak mulatságból és akkor is saját fogatokon jártak! (N.) Hírek. „Ä Szabadpoígár“ legújabb számát szívesen üdvözöljük kartársi szeretettel, Ennek az újságnak örvendetes fejlődésében részünk van any- nyiból, mert lapunk most távollévő szerkesztője volt az aki Budán bevezette a modern formát és a modern szerkesztést. A Szabadpolgár, mely most jelent meg először tetszetős nagy - alakban, kedves elevenséggel írott, harcos újság, lüktető, életerős tartalommal s bizonyára örömmel fogadják ez alakban előfizetői. Ami apró technikai fogyatkozásait illeti a nyomdai kiállításban, azok hamár
