Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-01-11 / 2. szám
MEGJELENIK BUDAPESTEN HETENKINT 2-SZER : SZERDÁN ÉS VASÁRNAPON. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : II. KERÜLET, FŐ-UTCA 40. TELEFON 108—29. 2. 1914. január 11. előfizetése egy évre: 8 k, félévre 4 k,egyes szám 10 l HIRDETÉS ÉS NYILTTÉR ÁRSZABÁSA AZ UTOLSÓ OLDALON. szám. X. évfolyam. megrendelést átvesz a kiadóhivatal. Erről-arról. Az alagutvám ügyében a legutóbbi népgyiilésen dr. Baranszki Gyula mondott érdekes és izgató beszédet. Be is jelentette a jelenvolt rendőrtanácsosnak, hogy izgat. És izga ott. Bebizonyította, hogy az Alagút megváltásának diját a krisztinavárosi polgárság már kifizette azokkal a jogtalanul szedett négy fillérekkel, mert jogosan csak két fillér járt a részvénytársaságnak, vámengedélyi okirat szerint. Az alagút csak olyan közút, mint más és furcsa volna, ha az Andrássy-ut elején vámot szednének, mert fával való burkolása hétszázezer koronába került. Az alagút vámja forgalmi akadály, rontja a ruhát, mert gonbolkozni kell, koptatja a nadrág zsebet és a vámszedők gyanúsan megnézik az embert, nincs-e mögötte talyiga, vagy eléje fogva ló. Ez a vámszedés elavult zaklatás, amit jogtalanul szed az állam, — külön teher, melyet ha kirónának egy ösz- szegben, akkor felzudulna a polgárság, de igazságtalan, mert egyes embert sújt, csak azért, mert nem a Chicagóban lakik, hanem a Várhegyen túl. Ha eltörülnék, megtérülne más adókban. Ma kerékkötője Buda fejlődésének, pedig a különféle hid és alagút vámok nélkül sok oly gazdasági és ipari vállalkozás alakulna .Budán, mely a fejlődését hathatósan elősegítené. — Mindezekhez oda kell képzelni Baránszki ügyvéd mozgékony alakját a dobogón egy, két, három pápaszemmel, amint csípős, éles hangon izgat. Mert izgatott. És e különféle vámok ellen érdemes volna tovább is izgatni. A közúti közlekedés Budán béna, kezeit megkötötte a léha kapzsiság, amit nagyranövelt az az átkozott tudás, hogy versenytárs nélkül áll a „közu-tált vasút“. Nincs is reményünk reá, hogy javuljon a helyzet, mert kocsija nincs, embere nincs ennek a romlásnak indult vállalatnak. Az a sokat szidott omnibusz nagyobb szolgálatot tesz, becsületesebben teljesíti kötelességét, biztosabban szállítja az utast, mint a közúti. — Csak egyetlen egy mód van, hogy ezt az elbizakodott — várost, közönséget, egyaránt semmibe sem vevő vasúti társaságot józanságra rázzuk, ha módot talál a székesfőváros, hogy versenytársat állítson neki. A legsimább megoldás volna, áthivni a városi vasutat, de ha ezt hid hiányában egyelőre nem lehet, akkor meg kell teremteni egy speciálisan budai közúti vasutat, mely kellő alaptőkével jövedelmező is volna és letörné a közúti ökör szarvait. — A pusztába kiáltó szó, amit a közgyűlésen mondott Jenes Vilmos, hogy a Bécsi-ut közútiját kapcsolják bele a II. kerület, vagy ahogy Baránski Gyula szeretné, hogy még a Kelenföldet is vonják bele ebbe. Nem lehet, nincs kocsi. Ami nincs! Valaki, akinek mindig van mondani valója, — valaki, aki évtizedeken át vett részt a községi harcokban — valaki, akit régi személyes jóbarátság fűz a közmunkatanács tagjaihoz, — valaki, aki nem akar névvel szerepelni, nehogy e miatt a társadalmi érintkezés terén ellenségei legyenek — valaki, aki mégis fölöslegesnek tartja az egész közmunkatanácsot — írja nekünk a következőket: A közmunkák tanácsának 1912. évi jelentése nem nagy örömet szerez Budán, mert igazolja, hogy ez év folyamán alig történt valami a budai részek fejlesztése érdekében. A jelentés az I. kerülettel kezdődik, de mondani valója nincs. A rég múlt időkből táplálkozik, visszatekint a múlt századokra és azt a következtetést vonja le, hogy a vár mindig a főúri világ otthona volt, ezért nem népesült be a múltban és ezért nem fog benépesülni a jövőben sem oda kell törekedni, hogy a székesfőváros egyébb területéről — a zsibongó élet által — kiszorított főúri világ ott találja meg neki való otthonát és meg is állapítja a jelentés, hogy főuraink tényleg igyekeznek is a várban ingatlanokat szerezni, de — elhallgatja, hogy az uj tulajdonosok nem építenek történelmi typusban uj főúri palotákat s igy a vár történelmi hivatásának emelése érdekében nem tesznek semmit. A jelentés a II. kerületnek nem szentel külön fejezetet, csak a várral kapcsolatosan említi meg, hogy a várhegy oldalának rendezése még mindig csak a jövő, — talán a jövő — század zenéje, s ha a vár bástyáját köröskörül elfoglalják a mágnások, ha az Esterházy hitbizomány főúri palotát épit a mostani magtár kinézésű épület helyén, az uj paloták fenséges kilátását ne vonják el a vár oldalban emelt polgári házak. Csakhogy a főuraink a téli hónapokban sem laknak állandóan a várban — a polgárok pedig nem nagyon tülekednek, hogy a vároldalban bérkaszárnyákat építsenek, a zsibongó élet sem nagyon szorongatja a pesti oldalon a főurakat és igy ráérnek még megszokni a várbeli otthont. A vároldal szabályozása igy nem sürgős és várhat még egy gyenge századot. Ugyan ilyen nem sürgős a jelentés szerint a Mátyás lépcsőnek a Korvin-térig való meghosszabbítása. Ezt a tervet Schulek Frigyes tanár még 1902-ben nyújtotta be és az a lefolyt 12 év alatt csak egyetlen lépést tett előre, nevezetesen a fővárosi közmunkák tanácsától el került a székesfőváros tanácsához. Ha tehát tovább is ilyen gyors lépésekben halad, hamar elmúlik a gyenge század. A várral és ennek kapcsán a II. kerülettel is végezve áttér a jelentés a tabáni városrész szabályozására — ám uj dolgot itt sem mond. Tényleg a Tabán kisajátításán kívül nem is történt az 1912. év folyamán az I. kerületben semmi, de a hatóságok mégis sokat foglalkoztak ennek a kerületnek a jövőjével, jövő fejlesztésével ; összeírtak, összerajzoltak egész könyvszekrényre valót, feltétlenül érdekes és értékes dolgokat, de ugyan azon idő alatt, ugyan azok a hatóságok nem áldoztak a II. kerületnek egy eszmét, de sőt még csak fél árkus papirost sem, ellenben a kelleténél többet foglalkoztak a kerületet az anyagi romlásba taszító ' tervvel, a Lánchíd elzárásával. A jelentés azután végig halad a II. kerület belterületén, továbbá a nyaralók, a családi házak építésére legalkalmasabb külterületén, de anélkül, hogy akár jobbra, akár balra tekintene, úgyszólván bekötött szemmel megérkezik a III. kerület kies fekvésű, bár kőbányákkal majdnem a heiyrehozhatatlanságig tönkre tett vidékére: — a Szépvölgybe, a Pál- völgybe és a szomszédos hegy lejtőjére, erre a családi otthonok építésére kiválólag alkalmas és ma még aránylag eléggé olcsó helyre. A szabályozási terv szerint ezt a vidéket 10—20 méter széles utak fogják szelni minden irányban és ha a székesfőváros törvényhatósága annak idejében egy tál lencséért ki nem adja kezéből a hatalmat, hogy a város területén a helyi közlekedést irányítsa, akkor itt lehetne megépíteni egyik legszebb fekvésű helyi vasutat a Margit-körut egyik alkalmas pontjából kiindulva a Rózsadomb lejtőjén a Törökvész dűlőbe és innen a Csatárka hágón át a Pálvölgybe, a Szépvölgybe, le egészen a Kis- celli útig, vagy akár a Vörösvári utcáig. Aki látta Genovának, vagy Algírnak magas fekvésű nyaraló helyeit és ezen magaslati helyek villamos vasúti hálózatát, amely helyek külömben nem nyaralók, hanem minden időben egyformán lakott családi otthonok, annak nem lehet kétsége az iránt, hogy Budának ez a kies vidéke ilyen villamos vasúttal behálózva és az említett helyeken érvényes olcsó személy díjszabással, rövid évek alatt beépülne családi házakkal. Mert könnyebb eljutni a hatodik határba, mint Budapestnek legegészségesebb fekvésű helyeire, igy azután mi a hegyvidékeinkkel lemaradunk, ellenben Szentmihály az ő szemétdombjaival, Rákospalota, Erzsébetfalva az ő homokbuckáival pedig fejlődik és'halad. Dicsekedik azzal is a jelentés, hogy hány helyi érdekű vasút létesítésénél járt közbe; mely a vidékekre vezetett, de mélyen elhallgat arról, hogy a budai hegyvidék vasút hálózatának fejlesztése kérdésében még sürgető, vagy indítványozó felszólalással sem tett egy picike kis lépést sem. A III. kerületre vonatkozó jelentés azzal ér véget, hogy a Pacsirta- mező utcánál parkot építenek. Ez is a XXI. századnak szól, mert bizony a folyó században Óbudának ez a része valószínűleg nagyon könnyen tudja nélkülözni a parkot. A tanács 1912. évről szóló meddő működését legjobban bizonyítja a jelentés végéhez fűzött részletes számadás. Ebben az esztendőben terjedék eladásokból összesen csak kettőszázezer koronát vett be a tanács, pedig a szabályozás folytán a közterület céljaira való vétel és terje- dékek eladása a város építési forgalom fokmérője. A Margitsziget 1912. évi nyers bevétele alig ütötte meg a 250.000 koronát, s igy ez az üzlet ma még nem valami jövedelmező vállalkozás, mert ez a bevétel jóformán fel is emésztődött. A sziget kilenc millió korona értéke gyümöl- csözetlenül maradt. Mindent összevéve a közmunkák tanácsa az 1912. évben kifejtett munkájának értékével meg sem közelítette azt a 201.500 koronát, amit fölemészt a tanács személyzeti kiadása. Budapest, 1914. január 11. Csínján simogattuk eddig ezt a Sándorpált, aki alatt a budapesti közúti közlekedés valóságos istencsapása lett, — de a szentendrei vicenálison legutóbb történtek után, ezt a sándorpállott sebet ki kell égetni a főváros beteg közlekedéséből, mert igy sohsem gyógyul meg. Fejtől romlik a hal és ez a mi közlekedésünk valóban romlott. Ezt a fejet le kell ütni a halról. — Szombaton este történt, hogy jámbor, békés utasokat véresre vertek a vicinális egyik állomásán, revolvert fogtak rájuk — a Sándor Pál emberei,
