Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-08 / 10. szám
10. szám. BUDAI NAPLÓ 3 haladásért merünk még küzdeni, - most láthatja mindenki, akinek szemén eddig hályog volt, hogy csak bitorolják a nemzeti szupremácia politikáját azok, akik mindig ajkukon hordozták, hogy igenis a demokrácia a magyar politika, a konservativizmus pedig nemcsak a népnek kitagadása, nemcsak mások elnyomatásából, mások jogtalanságából, mások fájdalmából való élősködés és hivalkodás, de nemzeti árulás is, a magyarság jövőjének elárulása. (Igaz ! Úgy van!) Senki sem hirdet ebben az ország ban a nemzetiségek ellen gyűlöletet, s különben is kacagtató, hogy amikor a mi magyarjaink a szomszéd oláhországokban nem is imádkozhatnak a maguk anyanyelvén, akkor a külföldet telekürtölik az oláhok elnyomatásával. Kacagtató, hogy mikor ez a helyzet a szomszédos Romániában, akkor nálunk, a mi nemzeti kormányunk Európa színe előtt pecsétet nyom a hazugságoknak arra a levelére, amelyet terjesztgettek mindenfelé, mintha Magyarországon elnyomnák a nemzetiségeket. A választójogban is a nemzetiségeket nyomják el, a statisztika azt mutatja, hogy — fájdalom — a magyarság körében van a legtöbb proletár, hogy a mezőgazdasági napszámosok és városi proletárok legnagyobb része magyar, s a birtoktalanok közt több magyar van, mint nemzetiségi. Ebből nem a konzervatív választói jognak tanúságát kellett volna levonni, hanem azt, hogy ebben az országban pártpolitika és alkotmányromboló politika helyett a magyarság igazi politikáját kellett volna csinálnunk, a magyar nép gondjainak felkarolását, az egész népnek, bármily nemzetiséghez, vagy felekezethez tartozzék, a nemzethez való csatolását, hogy ne legyen különbség hivatalos és nem hivatalos Magyarország, ne legyen különbség állam és nép között. Az állam a népnek szervezete, amely a néptől elveszi az artikulálatlan erőt, hogy azt artikulált erővé alakítsa át, amely a néptől elveszi a még nem destillált erőt, hogy azt a maga vezetésével és hatalmával destillált erővé tegye, de nem azért veszi el, hogy elrabolja, hanem azért, hogy megfinomitva, megsokasitva, hatalmasabbá téve, újra visszaadja, amiként a pára amely felszáll a földről, nem tűnik el, nem sikkad el, nem lopatik el, hanem felhővé sürüsül, amelyből termékeny esőcseppek hullanak le, hogy az, ami a földről jött, a földnek vissza- adassék és azt termékenyítse ! (Élénk éljenzés és taps.) Állam és nép között demokratikus államban különbség nem lehet, különbség csak Ott van, ahol — miként nálunk — az állam él egy különvált életet és a nép is egy másik életet s ahol szerencsére az állam a népnek életét egészen birtokba nem kerítheti, tehát azért még él valahogyan, s ahol a hivatalos politikának gondjai, érdekei és passziói egészen mások, mint a mindennapi életnek gondja. Mert az emberek azt hiszik, hogy a politika nem más, mint az élet, ha más, akkor időpazarlás, vagy az életnek elsikkasztása; az igazi politika, a községi, vagy állami politika az élet mindennapi gondjainak rendbeszedése, szervezése és kielégítése s ami az élettel nem függ össze, az haszontalan, s a pusztulásra érett! (Zajos tetszés és taps.) A demokratapolitika tehát az életnek politikája nemcsak a magyarságnak, nemcsak a polgárságnak, hanem magának az életnek is. De politikája egyúttal az igazi vallásosságnak is, ha az nem hazugság. Mert a vallásosság törvénye a szeretet s a demokráciának minden tanítása a szeretet törvényében ki van merítve és aki ezt nem képmutatással, s nem hazu- dozva hirdeti, és aki a szeretet törvényét megtartja, az több jogot önmagának, miként embertársa, nem követelhet, s az másnak szenvedéséből a maga kéjét, másnak szolgaságából a maga uraskodását, s másnak koldusságából a maga gazdagságát nem mentheti. Nincs joga annak, a vallásra hivatkozni, aki más tant hirdet az életben, mint a demokrácia tanát, a demokráciának első hirdetői a próféták voltak, a megváltó és az apostolok — nem az egyházfejedelmek, hanem az apostolok, (Tetszés.) Büszkén és öntudattal vallhatjuk tehát magunkat a demokrácia katonáinak, mert áthathat minket az a meggyőződés hogy amikor ezeket a tanokat szolgáljuk legjobban, azt is, amiről ebben a kerületben szabad, sőt kell is szólani, amire igazán szüksége van ennek az országnak : a békességnek politikáját. A kerületben egy kedélyes borestély alkalmával elhangzott egy békeszózat; egy szobor szólalt meg, e kerület képviselője. És e megszólalt szobor hangoztatta, a béke szózatát, mintha a pusztában szólalt volna meg és zenget volna a szó, és szerepét a béke zengésével befejezettnek tekintette. (Derültség.) Hát a békességet nem elég zengeni s a békességért nem elég imádkozni, a békéért harcolni is kell, sőt minden harcnak tulajdonképen szilárd bázison nyugvó végleges béke a célja. Aki a békéért csak imádkozni tud, pláne borestélyeken (Derültség) arról csak azt mondhatom, hogy egy vidám anacho- réta, mert a pusztában az anachoré- ták is imádkoznak, de ott a sáska az egyedüli fogás és tiszta viz az ital. Ha a vidám anachoréták imádkoznak a békéért, ebből az imádságból béke nem származik. Már régebben megmondotta Szentmiklóssy Pri- móczy Alois, aki a vizbeesett oroszról irt epigramét, midőn aki Szent Pétert hívta segitségül, azt a választ kapta, hogy segítek, ámde mozogj magad is. (Élénk derültség.) A békéért nem elég fohászkodni, mozogni is kell érte, ha már nem harcolunk érte, — s a mozgásnak nem elegendő az a fenkölt mozdulat, amely egy pohárnak az ajkig való elmozdításában áll. (Derültség.) A béke! Gyönyörű szó. Tisztelt Uraim ! Sokféle béke van. Azt hiszem, a Götz von Berlichingen-ben van egy mondás, a békéről, hogy: Békét kíván minden ragadozó madár, hogy nyugodtan költhesse el zsákmányát. Hát ez is béke, a nyugodt emésztés békéje és a nagy keresztényi elv békéje, hogy mindig megbocsájtjuk ellenfeleinknek mindazt a rosszat, amit mi követtünk el ö ellenük. (Élénk derültség.) Hát én ebben a békeszólamban ezt a kettős irányt látom, a ragadozó madárnak vijjogását, amely jólakott a zsákmánnyal, amely az alkotmánynak megmaradt foszlányait, szabadságjogainak maradványát lenyelvén, minket saját hazánkban alkotmányos számkivetettekké tévén, békét vijog, hogy nyugodtan költhesse el zsákmányát. És látom benne a másik irányzatot is, azt a sajátszerü megbocsájtast, hogy mindazt a keserűséget, mindazt a sebet, sérelmet, amit nekünk okoztak, ők igazi apostoli szelídséggel hajlandók nekünk megbocsájtani. (Élénk derültség.) Igenis ezen ország polgárságának igazi, termékeny békére van szüksége. Termékeny békére és egységre, annál is inkább, mert hiszen körülöttünk egész uj világok keletkeztek, körülöttünk uj, friss nemzeti erők sarjadzottak ki, a Balkán népei a nemzeti egység és demokrácia erejével felébrednek, szervezkednek, s mint egy uj hatalom, nvujtózkod- nak és terpeszkednek körülöttünk. Mozog lábaim alatt a föld. Nagy kockajátékról van itt szó, erősen forognak itt a kockák, mert nemcsak a magyarságnak, nemcsak az országnak, az államnak, de az egész monarchiának jövendőjéről van szó. És, tisztelt elvtársaim, ebben a logikának sorrendje az, hogy csak a magyarság egysége és demokratikus egybeforrotísága mentheti meg a monarchiát, ezt az államot pedig csak a demokrácia teheti erőssé magában a monarchiában. Öngyilkos politika tehát, amely ebben az országban a magyarságot akarja megbontani, amely a gyölölségnek akadályait el nem hárítja az útból, öngyilkos politika az egész monarchiának szempontjából, mely nem teremt békét idebent a magyarok között, mert mi is vagyunk annyian, mint a rumunyok és talán Bécsben észre kellene venni azt is, hogy ezt az országot Magyarországnak hívják, és ha válság fogja fenyegetni és meg fogja rázni a monarchiát, hát nem a rumuny hűség, hanem a magyar hűség és az egyenlő jogban egybeforrott magyar nép, az ideláncolt, a hazával egybeforrasztott, dolgozó kispolgár és polgári társadalom lesz az, amely megvédelmezi Magyar- országot és a monarchiát! Nemcsak a magyarságnak, nemcsak a magyar államnak, de az egész monarchiának és a trónnak jövendője attól függ, hogy a béke akadályai elpusztuljanak, gyűlölet hirdetői a gyehene füzében megégjenek és a szeretet törvénye diadalmaskodjék! (Élénk éljenzés és taps.) Igenis nekünk szükségünk van a termékeny békére, mely a polgári alkotó munkát lehetővé teszi, de a békének nem mi vagyunk az akadályai, béke egy országban csak akkor lehet, ha annak az országnak egyensúlya nem egy kibalanszirozott egyensúly, nem egy szuronyok hegyén, orfeumi balanszírozó művészettel megcsinált egyensúly, hanem egy szilárdabb talapzatra, a jogra, : szabadságra, a kenyérben és boldogságban részesülő polgárok megelégedésére és hazaszeretetére felépített szilárd béke. Ezt a szilárd békét ebben az országban és monarchiában csak az alkotmányosságnak, csak a jogtiszteletnek, csak a becsületnek politikája, csak a demokráciának politikája szolgálhatja, amely kiragadja ezt az országot egy maroknyi réteg monopóliumának kezéből, amely maroknyi réteg nevezi magát hivatalosan Magyarországnak, de amely nem egyéb, mint egy falánk csoport! Csak az a politika teremthet itt békét, amely e kalandorpolitikának fojtogató karjaiból kiszabadítja Magyarországot és a monarchiát és amely egyúttal véget vet annak az aranybulla korában fennállott II. Endrei állapotnak, hogy itten só- és vámszedők sanyargassák a magyar népet és mi csak azoknak jobbágyai, kiuzsorázott jobbágyai legyünk! (Zajos tetszés.) Szent Istvánnak országa nem ismeri azt a szervezetet, sem abból az időből, amikor az alsó és felső tábla elváltak egymástól, hogy még legyen egy harmadik kamara is, a sókamara, a bankoknak kamarája! A mi alkotmányunk nem lehet az, hogy ebben az országban csak látszatra uralkodik az alkotmány, de tényleg a mi sorsunkat a bankok kipárnázott szobáiban döntsék el. Mert ez a kétszeres vérszerződés áll fenn ebben az országban, a politikai csoportnak, az osztályuralomnak vérszerződése Béccsel, hogy ők beszámítanak mindent, de szabad pré- i dául megkapják Magyarországot s a másik vérszerződés e csoportnak hivatalokba és vezető politikai szerepekre bedugott tagjai között és a só- és vámszedők között, hogy ők viszont adjanak pénzt aira, hogy itt a látszat alkotmányosságot fenntartják, hogy azt, akit szuronnyal és acéllal megfélemlíteni nem lehet, azt arannyal lehessen megvásárolni s ezért ők megtartják maguknak a politikai és társadalmi uralmat, azoknak pedig odaadják a gazdasági uralmat, szabad kizsákmányolásra, szabad kiuzsorázásra az egész magyar népet! Megváltásnak, felszabadításnak és
