Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-01 / 9. szám
Megjelenik : hetenkint kétszer. Szerkesztőség : I!., Krisztina-krt. 33. Értekezni lehet cl. u. 2—3 óráig. Kiadóhivatal: 1., Szent János-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon : 108—29. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára: . .... 10 fill. 1914. március 1. 9. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5°/» kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés ., . . 2 ,. Kis hirdetések ára: Minden szó .... .... ti fill. Vastag betűvel . ..........................10 „ A h irdetések dija előre fizetendő. Erről-arról. Sehonnai bitang ember, ki honáért halni nem mer! így irta Petőfi és elment meghalni a honért. Vele ment még száz vértanú és néhány ezer vitéz honvéd. Azután jött egy okosabb kor. mely azt mondotta, hogy a hazáért meghalni könnyű, de élni érte nehéz. Es éltek a honért és a honnak. A kiegyezéskor még okosabb emberek jöttek, akik úgy vélték, hogy legokosabb élni a hazából és éllek is belőle. Végül jöttek azok, akiknek tág volt a haza, és szükebb körben is megéltek a — fővárosból. Ez akkor volt, amikor számos hivatal létesült, amely a főváros fölöslegéből tengődött. . . *. Akkor alkották meg a közmunkatanácsot is, és — még a rokonság is megélt belőle. Amennyire elmaradtezek mögött az a gyámoltalan Petőfi! * Sokáig él, akinek halála hírét költik. így Bárczy István is sokáig marad majd Budapest polgármestere, mert ismét a lemondása hírét költötték. Baj volna nekünk budaiaknak, ha tényleg lemondana, mert mi igazán benne látjuk azt az egyetlen embert, aki tud is, akar is tenni Budáért. Az ö uralma idejére esik a nagyszabású Tabán-rendezés s aki az egyik kerületben meg merte tenni, megteszi majd a másodikban és a harmadikban is. O lát a Margit- köruti paloták — mögé is, ahol csendesen meglapul a falu, amelyben nincs élet, nincsen semmi, csak apró viskók és szegény földhöz ragadt emberek. Ahol a háziúr maga a házmester, és söpri a havat, mert nincs értéke a viskónak, a telke apró és lakót nem találni bele. Most, hogy a Lánchidat elzárták, még a meglévő is átköltözik Pestre. — Ö tudja azt, hogy a vörösvári sugárút, bizony csak valami nagy falunak a fő utcája, mely azonban hirtelen valóságos sugárútié, lesz, ha fölépül az újpesti hid. — Ő látja, hogy a pesti körút forgalma elfullad a Boráros-téren, de új erőre kapna az odaszánt hidon, melyből uj élet fakadna Budán, végig a Lágymányoson, Kelenföldön, föl egész a Svábhegy ormáig. ❖ Körülbelül 25 éve annak, hogy először merült fel a terv, hogy a primási szék helyeztessék át Esztergomból Budára. A „Neue Freie Presse“ akkor e hir kapcsán azt irta, hogy; „ , . Ein enormer Nutzen für Budapest! Huszonötéves hirlapirói múltam alatt azt tapasztaltam, hogy hinni kell a németnek, amikor igy önkéntelenül elszólja magát. - Most egy Budán megjelenő kormánypárti újság, mint befejezett tényt közli, hogy minden előkészület megtörtént már a primási szék áthelyezésére. Budának mérhet- len hasznára válna. 211 Kérdések kerültek az előtérbe, amelyek érdemesek arra, hogy az intéző körök mélyrehatóan foglalkozzanak velők. A Lánchid elzárásának ügyét, a meg- másithatlan felett való siránkozást átengedjük a vén asszonyoknak. A mikor kibontottuk a Budai Napló lobogóját, az első számtól kezdve kongattuk a vészharangot és egyedül állottunk azzal a' véleménnyel, hogy rettenetes csapást mérnek Buda szivére. A helyi sajtó kitért a kérdés elöl. Mikor aztán sikerült felráznunk a közvéleményt, amikor már megmozdult a polgárság. Oh ! akkor már vette a tollat a szivéhez mindenki és tettek egymásnak olyan szemrehányást a pártok, hogy szinte gyönyörűség volt nézni. A polgárság nagy érdekében szót emelni, nem tartották érdemesnek, azonban párturalmi szempontból való kihasználásra jó volt. Mi lemondunk érről a témáról, mert utólagos pityergés ezen a bajon már nem segit. Sóhajtással nem lehet tojást festeni. Uj kérdéseket vett föl az élet, mely föltartóztathatlanul megy előre a maga természetes utján. Legfontosabb ezek között a kikötők ügye. A kereskedelmi nagy kikötőt Pestnek szánták azok, akik a város ügyeit intézik. A soroksári dunaág van rá kiszemelve, és a fejlettebb kereskedelme, közlekedése jogosan követeli ezt a balparti város számára. A Bárczy iskolájából kikerülő városi vezéremberek a közeljövőben meg fogják építeni a nagy körcsatornát Pest körül, ami nélkül egészséges, nagy vi ágvárossá Budapest nem is fejlődhet s ez is a soroksári duna- ágba fog torkolni. Ezek olyan tények amik előtt meg kell hajolni. De fölmerül a kérdés, hogy egy kereskedelmi kikötő megfelel-e majd a célnak? Úgy az ál am, mint a város részéről sokan foglalkoztak e kérdéssel és a komoly körökben kialakult a vélemény, hogy Budapestnek egy központi nagy kereskedelmi kikötőn kívül még három kisebb kikötőre van szüksége egyelőre: — Újpesten Óbudán és a Lágymányoson. Az olcsóbb élelmezés és a központosított nagy forgalom megosztása, de a városfejlesztő programúi is igy követeli ezt. A kereskedelmivel együtt kell megoldani a téli kikötők kérdését is. Ezeket a természet egyenesen Budára utalja. Az óbudai, melegvizü hajógyári csatorna és a Gellértfürdő elhasznált melegvizével könnyen táplálható lágymányosi kikötő, mely már félig használatban is van, teljesen kielégíthetnék a szükségletet. A Lánchid elzárása felett könnyeket hullató pártvezérek pedig lássák meg idején e fontos kérdéseket s ne utólag okolják ismét egymást, ha e téren is a rövidebbet huzza Buda. BisdflL morc, 4. A Közúti merénylete. Alkalmunk volt egy előkelő, törvényhatósági taggal a közúti politikájáról beszélhetni. Az elitélő kritika ily vezető helyről mindenképen megerősít bennünket abban, hogy Sándorpálékkal szemben használt hangunk az egyedül helyes és megérdemelt. Az Erzsébet- hídi villamossal kapcsolatban intéztük a kérdést a közúti vasút konces- Nöjának meghosszabbítása, a larifa- revizió, a budai közlekedés és a közútinak egy hosszú sor vállalt, de be nem váltott kötelezettségének ügyében s a következő szives nyilatkozat közlésére nyertünk felhatalmazást ; Az Erzsébet-hidi villamos vonal jó konc lenne a közútinak. Igyekszik is azt mindenképen elérni, ha mindjárt úgyis tünteti fel a dolgot mintha egyedül a közönség érdeke vezérelné. A kulisszák mögött azonban a legerősebb agitációt folytatja egy újabb szerződés létesítéséért, melyben a koncessióját további 20 30 evre meghosszabbítani kívánja. Az Erzsébet-hidi „önfeláldozás“ mögött nem elégszik meg az ott szerezhető nagy haszonnal, hanem ezzel kapcsolatban kicsikarni akarja a koncessió meghosszabbítását. De résen vagyunk! A Sándorpálok ideje kezd lejárni. Hiába akarják ügyüket azzal menteni, hogy a koncessió hátralékos rövid ideje alatt az újabb befektetéseket amortizálni képtelenek, hiszen akkor további húsz évig, ameddig az engedély idő lejár egy uj vonalat sem építhetnének. Van arra mód, hogy a főváros érdekének megvédésével a közúti is kártalani- tassék. Értve azalatt az uj vonal építésbe fektetett összeg és a vonalnál elmaradt tisztességes százalékokban kifejezett haszon megtérítését. Megállapítandó volna ugyanis egy- egy uj vonal amortizációs ideje és a főváros annyi részletet fizetne az át- háramlás alkalmával ezekért az uj vonalakért, ahány év hiányzik az előre megállapított törlesztési terv szerint. Ez tiszteségesen kielégíthetne a közútit, amit különben indítvány alakjában is a közgyűlés elé terjesztek. A tarifareviziónak okvetlenül már a legközelebbi jövőben meg kell történnie, mert itt egyenesen lehetetlen és nevetséges viszonylatok vannak Buda kárára, de kényszeríteni fogjuk a közútit a munkásjegyek behozására, a nem teljesített kötelezettségek beváltására. Örömharsonak zengenek a kultúránkról, a speciálisan kifinomodott budapesti kultúráról és ugyanakkor egyik helyen százezrekbe kerülő várkastély szerű, freskókkal pompázó iskolák emelkednek, máshelyt pedig, mint Kelenföldön is, hatszáz tanulót zsúfolnak tizenhét kis szobába és ezek az osztályok uégy különféle szűk, dohos épületben egy iskolát alkotnak. Itt, az indolencia folytán, a lehetetlenségek is megtűrt piszkos lehetőségekké fajulnak. Mert nem elég a kelenföld pályaudvari iskolában a felszerelés hiánya, a zsúfoltság szűk helyen, az elmaradottság; a tanulók egészségét is veszélyeztetik. Az iskolában nincs se csatorna, se vízvezeték. A vizet a nyílt Dunából szivatyúzzák a gyermekeknek ivásra. Nem használ itt sürgető előterjesztés, tanácsi átirat, semmivé kell pusztítani azt, aki ezért feielös önvédelemből ! Szepsegflastrom, ami rútit Buda úgyis eíéktelenített testén: az Óbuda. A nagyképűsködésbe burkolt tehetetlenség, a visszafelé bókolás elvén épülve csendes fejlődésről, kereskedelmi, ipari életről és kultúráról beszél. A hazug képmutatás leple, persze rögtön lehűl, ha ennek az elhanyagolt falunak a polgársága javára kellene keresztülvinni valami jogos érdeket. Akkor csak a nép- gyülésig vergődnek a kerület hatalmas intézői. Egy-két ember dolgozik — hogy három ággal feljebb legyen azon a bizonyos uborkafán és ehhez statisztálnak beválasztást váró, vagy igazgatóságért a függetlenséget a hétrét görnyedésse! felcserélő tanítók, sokan. Annyira sokan, hogy egv körhelyiséget is megtöltenek, A számok is fényesen beszélnek a törvényhatósági bizotlsági tagok agilitásáról. Az ez évi közmunkaprogramm szerint Óbuda részére alig jutott 26.000 K, útépítésre, mig az I. kerület 206.500 koronát kapott e célra. Hol van a sokat hangoztatott más kerületekkel való együtthaladás, sőt csendes fejlődés ? Hát van ? Szépen van ! Elzárt parkok. Nekünk Budán nincs — hogy is mondjuk csak — nincs mázlink. De semmiben. Ha ide parkot építenek, azt bizonyára úgy elzárják, hogy nehéz bejutni. Ott van a Statisztika parkja — egy kapun lehet csak bejutni s oda is tilalomfának beállították Mechwartot. A Horváth-kertbe a Krisztina-körutról nincs bejárás s a Városmajort azon az oldalon, ahol a legszebben tárulna az ember elé, szintén elzárták. A Szénatér felöl, a Margit-körut folyta- tásaképen gyönyörű kilátás nyilnék a Városmajorra s a budai hegypanorámára, de ott elfelejtettek utcát
