Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-02-15 / 7. szám
Megjelenik: hetenkint kétszer. Szerkesztőség : 11., Krisztina-krt. 33. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. Kiadóhivatal: 1., Szent János-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon : 108—29. 1914. február 15. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre Egyes szám ára : .................... 7. 4 kor. 10 fill. X. szám. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter mágus terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5% _________kedvezmény._________ Ny ílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés „ . . 2 „ Kis hirdetések ára: Minden szó......................................6 fill. Va stag betűvel.................................10 „ A hirdetések dija előre fizetendő. ErrőI-arróL Még csak szó sem lehet róla, hogy a budai választó kerületek uj beosztása — szenzációt keltene Budán. Minden mindegy nekünk, — mivel, hogy valahogyan csak lesz, mert sohasem volt úgy, hogy sehogysem lett volna. Rajtunk a nagy politika nem segít. Ha Szebeny Antal az 1. kerületben nem volna ember a talpán a községi politikában is, úgy járna az a kerület, mint a második, ahol országos nevű, nagy befolyású ur a képviselő, de ez a nagyság sohasem szolgálta a kerület előnyét. Kaphattunk volna végre egy díszes szobrot, a Jókaiét — csak egy szavába került volna a szoborbizottság elnökének — aki véletlenül a kerület képviselője is, de őt régibb érdekek fűzik a Józsefvároshoz és a szobor ott fog fölépülni. Az Erzsébet-szob- rot is viszik már! Ha a vár külön képviselőt kap, még megeshetik, hogy a királyi palotát is átviszik Pestre! * Nem külső formákban hanem lényegben kell jól elintézni az ügyeket. A lakásmizériák vetették föl az eszmét, hogy a budai hegyvidéket tegyük állandó lakóhellyé és ne csak nyaralóvá. A legtöbb villa bírja a téli lakást is és kellő közlekedés mellett még kedves dolog is volna a kint lakás télen. A terv szép is volt, okos is volt s a város elhatározta, hogy télen át is járatja a fogaskerekűt. Forma szerint az ügy jól el volt intézve. A lényege pedig az, hogy a fogaskerekű közlekedése papiroson meg van, de a gyakorlatban oly silány, hogy jobb volna beszüntetni. Csak elkeseredést vált ki azokból, akik felültek ennek az elintézésnek. Sokan rendezkedtek be azon a címen, hogy sokan laknak kint. A fogaskerekű vasút csődje, most csődbe visz mindent a Svábhegyen : — lakót, kereskedőt, iparost. Kein tehet arról senki Budán, hogy a Pestről kiszorult „törtetők“ Budára teszik át töríetésük szinterét. Itt megpróbálkoznak minden párttal, itt helyeselnek mindent s azután — szembe szállnak minden párttal és ócsárolnak mindent. Itt hízelegnek minden tényezőnek, kihasználnak minden gyönge- séget, odaállnak minden törekvés mellé, hogy lépcsőnek használják. Nekik a közjótékonyság éppen olyan foka a létrának, mint az iparos érdekek hangoztatása. Ők nagy könyek- kel siratják meg azt az elhunyt függetlenségi pártvezért, akit megtagadott már a saját pártja is, mint ahogy odaállanak a demokraták kibontott zászlaja alá, hogy ott verjék a mellüket. Ha munkapárti kör alakul, akkor mutogatják festett sebeiket, amiket a szabadelvüségért szenvedtek, a néppárti asztaltársaság lakomáján hivatkoznak buzgó katho- likus voltukra, — de lelkesen kocin- tanak a Gallilei-páholy estéin azokkal a testvérekkel, akik igaz meggyőződéssel hirdetik a világszabadságot. Jó ezeknek minden eszköz: — a hivatal, a kaszinó, a sajtó, ha céljaikat szolgálja, — nem irtóznak a pletykától, szóval, írásban és nyomtatásban — kenyerük a protekció: kihasználják fölfelé, gyakorolják lefelé. Összetörnek lelketlenül mindent, embert, egzisztenciát, intézményt, hogy egy ujjnyival nagyobbaknak látszhassanak és jaj annak, aki eléjük mer kerülni. Ezek azok az urak, akik szédítenek szóval, modorral, akiknek szava nyomán méz csurog az ajkukról bájos mosoly kíséretében, — akik hívatlanul jönnek mindenhová és kérdezés nélkül jelentik ki, hogy szívesen jöttek, — akik mindig a mások dolgáról beszélnek, minden kákán csomót keresnek, minden szálkából gerendát faragnak, nehogy a világ az ő hátuk mögé is lásson és ne vethesse föl azt a kérdést: — hogy jött ez ide? mit akarhat ez? Ezt a kérdést nem szeretik. Mert a válasz kellemetlen. Ezek az urak dicsérték a budai közúti közlekedést (ma már ócsárolják) — ezek az urak nem is tudták, hogy a Lánchidat elzárják s ezzel két kerületre mérnek halálos csapást, (most már dörögve kérdik, hogy mért oly rövidlátó a többi, hogy ezt előre nem látta) — eddig okvetlenül szükségesnek vélték a Lánchíd restaurálását, mert a pénzügyminiszter igy látta jónak (most a városatyákat szidják, hogy ezt a veszélyt el nem hárították) — ezek az urak még az óbudai Fő-térre is ráfogták, hogy szépségdolgában egyrangban áll a Szabadság- térrel, — tiltakoznak a Vár és az ócska bástya kiépítése elien, mert szerintük történelmi becse van minden Hentzi rakatta téglának is, — ők vásári bódékkal szerették volna körül- épiteni a szénatéri korcsolyázó-teret, mert nyáron a teniszező leánynak kivillan a formás lábikrája, — ezek az urak, akik mindenhez ilyen jól értenek, sehogy sem akarják megérteni, hogy őket Buda becsületes polgársága mért nem veszi komolyan? Mért nézi vásári bohóckodásnak az ő sajátos önszereplésüket, — mért veszi minden szavukat és írásukat bohócsipka csörtetésnek ? Mert kilátszik a lóláb uraim, még ha hét köpönyeget terítenek is reá! Bnida, febr. 15. A pokol útja is jószándékkal van kikövezve és a budai városatyák egy- része azt hiszi, hogy igy jutunk a menyországba. Csak a vak nem látja, hogy maholnap pokollá lesz az élet Budán. A jólelkü megalkuvók hamar meglelik a vigasztaló szót s a mi helyi diplomatáink könnyen úgy ejtik a sort, hogy raffinált gáncsvetésük is honmentésnek láttassák. Nyilatkozatok jelentek meg a lapokban budai városatyák részéről s azt a színezetet adják az autóbusz ügynek, mintha ők lettek volna az autóbusz ügy lelkes harcosai. Mert az autóbusz házi kezelésben — tyüh! az nagy baj! — ám Mártha, vagy az angolok — oh ! az egész más! Egy kissé szemérmetlen játék ez és nincs olyan udvari tanácsosság, amely az ilyent menteni tudná. A nagy közönségnek egészen mindegy, hogy az az autóbusz városi vagy magántársasági-e. Jó közlekedést kíván! Ezenkívül pedig rokonszenves nekünk mindnyájunknak, akik semmiféle előnyöket nem kérünk, nem várunk, sem a Mártától, sem az angoloktól, de még az omnibusztól sem — a házi kezelés. Ne féltse a Víziváros fő mogulja ezt az ügyet a városi kezeléstől, amelyben föltétlenül megbízik a polgárság, jobban — mint egyes városatyák önzetlenségében. Az ő jószándékukkal kövezik a pokol útját. Por hintés a polgárság szemébe az autóbusz ügy, Ezzel takargatják azt a felületességet, amellyel Budapesten a legfontosabb kérdést, a hidak építésének nagy ügyét kezelik. A térkép beszél. Zollstockal a kezében minden laikus kimérheti, hogy a Vízivárosnak két aj hid kell. Ez a meztelen tény és igazság. Budapesten minden két esztendőben új hidat kellene építeni, mert Óbudának is kell, Újlaknak és a Szépvölgynek is kell, a Lágymányosnak is kell. Uj hidak nélkül nincs fejlődés, nincs forgalom. Minden számítás azon fordúl, hogy ... ha fölépülne ide hid, oda hid, akkor válna lehetővé sok minden. Óbuda nyomorult falu marad, amig az újpesti hid föl nem épül és a Lágymányoson megállt az a nagyarányú fejlődés, melyet a Ferenc József hid indított meg. A Víziváros és Országút belső része — falu a körúton belül, amig uj hid, uj ut, nem visz bele uj életet. 6fil Baba. — A rózsadombi mauzóleum. — Achmed Aleli, a rózsák atyja. A poézis lágy kacagásu, szívbe belesiró, langyosan simogató szele csapkod ki e szavakból. A négy száz év előtt Budán rózsákat tenyésztő szent remete hamva még ma is nemesre oltogatja a hozzája zarándokló mohamedán hívőket. Turbános, sokráncu, tarka színekkel pompázó török csoporttal megyünk, a török hódoltság korából itt maradt mecset felé. Öreg, magyar kertész és házmester borravalóért panaszló jajongással nyitja meg a kert félig omladozó deszkakerités-ajtaját. Remek művészettel megépített, de elhanyagolt oszlopcsarnokokon, folyosókon, lépcsőkön kerülünk egy kis udvarba, melynek végén ötszög alapon áll a Giil Baba sírja főié emelt fazsindelyü, szivalaku nyílásokkal szellőssé tett mecset. Török társaink mormoló imákkal iidvözlik. A kertész az egyik mohamedánt az udvarban lévő vízvezeték mosdótáljához vezeti, aki ott megmossa lábát. Majd egy arany brokátból készült köpenyeget — mely nagyon hasonlít a katholikus papok temetkező köpenyére — térit a kertész a vállára és fapapucsot ad a lábára, így felkészülve, hajlongó imádkozással és égő gyertyával kezében nyit csak be az igazhitű muzulmán a szentek szentjéhez. Csak egyenlőnt engedik be az embereket, nehogy megzavarják, a — különben is nagyon szép — a hó fehérségével még jobban a misztikumba burkolt vallásos hangulatot. Ugyanezt teszi a többi török is, azzal a különbséggel, hogy némelyik még ajándékot is (bolyhos kendőt, rózsafüzér félét, selyemsált, gyertyát) visz a mecsetbe. A sírbolt belseje nagyon igénytelen. Fapadlója közepén, körülbelül egy négyzet- méteres szőnyeg fekszik, mely alatt kiemelhető faajtócska van. Egy tenyérnyivel alatta pedig már föld. Ebből a földből minden ittjárt muzulmán visz magával haza egy pár szemcsét. A mecset falán képek és török írások láthatók. Egy-egy színes kép a 400 év előtti Buda és Pest vázlata. Ott látni még Achmed Aleh handsárját és egész élettörténetét. A hangulatos sírbolt körül hatalmas kerttel övezett három emeletes oszlop- csarnokos kastély áll, gyönyörű, de üres termekben rokokó stilu kályhákkal, selyem tapétákkal, márvány oszlopokkal díszítve. És minden a legelhanyagoltabb állapotban. A budapesti sajtó a legképtelenebb beállításokban tárgyalja a török kormánynak szándékait Gül Baba sirjára vonatkozólag. Információnk szerint mindössze azt szeretnék elérni a törökök, hogy e régi emléképületnek mind az öt sarkába egy-egy képet akaszthassanak és a szivalaku nyílásokat színes üvegablakokkal láthassák el. Ezért dúlt a harc a törökök és a
