Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-02-08 / 6. szám
Minden levél a szerkesztőségnek címzendö. Telefon : 108—29. Előfizetése : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára:.....................10 fill. 1914. február 8. 6. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5% kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés ,, . . 2 ,, Kis hirdetések ára: Minden szó .... .... 6 fill. Vastag betűvel .................................10 „ A hirdetések dija előre fizetendő. Megjelenik: hetenkint kétszer. Szerkesztőség : 11., Krisztina-krt. 33. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. Kiadóhivatal: I., Szent János-tér i/a. „ATTILA“ könyvnyomtató míiintézet. Erről-arról. Erről sem volt szó a Lánchíd elzárásakor, hogy Buda színház nélkül fog maradni — esetleg — ezen a nyáron. Annyi bizonyos, hogy Komjáthy János a budai színkör uj igazgatója aggódva gondol a szeptemberre, amikor még szívesen sétál át a pesti közönség a Lánchídon és vacsora előtt örömmel ült be a színkörbe, hogy ott egy kedves jó órát töltsön. De mi lesz most ? A színkör közvetlen útja Lánchíd s ha ezt elzárják, — a színkör kapuit is elzárhatják. Emlékezzünk a múltra, amikor az Autóbusz-kérdés volt szőnyegen. A Szabadpolgárok pártja vehemensen tolta az ügyet és már úgy látszott, hogy győz az autóbusz párt, amikor latba vetette egész befolyását Kollár udvari tanácsos és olyan gáncsot vetett az autóbusznak, hogy végre is — egy szavazattal megbukott. Egész Buda felhördült. A kulisszák mögé kevés ember látott, s igy senki sem értette meg, hogy épen budai városatya akasztotta meg e kérdésnekfköz- megelégedésre szolgáló megoldását. Miért? Sándorpálur a megmondhatója. aki minden ellenérték nélkül szeretné kicsikarni az Erzsébethidi forgalmat, és ez az ur ma oly nagy hatalom Budapesten, hogy az ő érdekei kedvéért koldusbotra kell jutnia a Duna jobbpartján álló városnak. * Arról elmélkedik Budán ma sok ember, hogy mért büntetés a Budán való lakás. Ha Pestre megy a budai, a hídon át, azt megteheti ingyen, de már haza, vissza Budára csak pénzért jöhet. Hát, aki a Krisztinában lakik, annak kétszeresen kell megfizetni a hazamenést! — a hídon is, az Alaguton is. Két kézzel veri az Isten azt, aki Budán lakik. * Hát a sikló? Ez a szelíd, csendes részvénytársaság nem látja érdekeit megsértve, a Lánchíd elzárása által ? Egyik olvasónk, aki a kérdést felveti, úgy véli, hogy azért hallgat ez a társaság, mert az utazó közönség túlnyomó részét a minisztériumi tisztviselők teszik. A forgalom csappanása anyagi kárt a siklónak nem okoz, mert a napidijasok gyalog járnak, a minisztériumi főbb tisztviselők \>tá\gszabad- jeggyel siklóznak. A dunai kapitányság figyelmébe ajánlja egyik olvasónk a következőket. Kérjük már most télviz idején a dunai kapitányságot, hogy a folyó évi nyáron át az uszodák felállítását ne engedélyezze. — Indokolja pedig ezt azzal, hogy Zincsák embertársunk — dacolva a természettel — átsétált a befagyott Dunán ! — Nyáron meg majd mindenki megtanul úszni — csak azért — hogy könnyebben és ami a fő—pénz nélkül juthasson át Budára. Snfick gyanánt fogják ezentúl is a választási urna elé terelni a budai polgárságot, akár három, akár öt kerületre osztják is ezt a városrészt. Nem jelent több szabadságot ez a több kerület. Több klikket, több törzsfőnököt, nagyobb szolgaságot. A kisebb kerületre jobban lehet vigyázni. Minden embert számon tarthatnak, mindenkinek megkereshetik a gyöngéjét. Valószínű, hogy az uj kerületi beosztással a községi beosztás is változni fog. Adminisztratív szempontok kívánják, a közigazgatás egyszerűsítése a polgárság szempontjából követeli, hogy a mostani visszás állapot szűnjön meg. Budán épenséggel tarthatatlan. A Hűvös- völgyből a Lánczhidhoz a polgárság, ha az Elöljáróságon van dolga, — a Svábhegyről hegyen völgyön át, Kelenföldről nagy kerülővel, föl a várba kullog a szegény ember, akit citálnak. Még a Ili. kerületben a legistenesebb a helyzet, mert az újlaki ember csak épen a Lajos- utcán megy végig az óbudai Főtérre. Igaz, hogy ezt az utcát kilométerszámra mérik. Nem az elöljáróságok működését kifogásoljuk. Nincs rá ok, nincs alap. Szerencséje Budának, hogy ilyen hivatalfők vezetik, ilyen hivatalok intézik a sorsát. Csak a három elsőkerület földrajzi fekvése teszi elkerülhetetlenné az uj, a célszerűbb beosztást. Nincs kerület egész Budapesten, amelynek megosztásáról már szó nem esett volna, pedig a pestiek egységesebbek, mint a budaiak. A megosztás esetén jutna Budapestnek 20—24 kerület, ami lehetővé tenné, hogy Buda hét kerületre osztassék. A Vár a Dunapartta! (várkert kioszktól a Batthyányi-térig) — A Tabán és a Krisztinaváros föl a Svábhegyig, — a Gellérten túli rész (Lágymányos és Kelenföld) — a Víziváros (az Ország-utta! egészen az uj Szent- Jánoskórházig és a Szépvölgy-utcáig) — a hatodik volna a Hűvösvölgy a a budai hegyvidék, a Svábhegytől a város északi és nyugati határáig. Ennek a vidéknek a nagyarányú fejlesztése, a Hűvösvölgy, Szépvölgy, Pálvölgy és a többi egy kézben, egységesen e város oly gyönyörűségévé válhatnak, mely világszerte ritkítaná a párját. De csak öntudatos polgárság érheti el, nem olyan, melyet úgy terelnek a választáshoz, mint a — juhokat. Buda, febr. 8. Tettre! .... Egyik budai laptársunk komoly cikkben foglalkozik Buda érdekeivel s ez alkalomból tettre serkenti az 1. kerület bizottsági tagjait. Sok égető kérdés, köztük első sorban a Lánchid elzárás okozta baj és az Alagutvám eltörlése, — készti e buzdításra, melyhez a magunk részéről is a legnagyobb helyesléssel járulunk. Igen is, — tettre! Lejárt már a szelíd Ígéretek ideje. Igaz, hogy rendezett polgári társadalomban tévesen tettnek mondják azt is, ha egy párt a saját kebelében megvitatja a közügy egy kérdését, határozatot is hoz, azt egy népgyülés elé viszi, ott szankcionáltatja és azután felterjeszti az illetékes hatóságok elé. Mert hisz egyebet nem is igen tehet, így jártak el az I. kerületben Szebeny Antal, Platthy György, Telkes Aladár, Szigethy János, Hegedűs orvos és a többiek, csakhogy ez mind kevés! Ezeknek a szelíd embereknek az ideje lejárt. Amikor a kormányzópárt lapja ezekkel a polgári tettekkel be nem éri, hanem ennél is „erősebb“ tetteket követel, — már a forradalom zászlaját bontogatja. Ezek után már mint tett következik, hogy a nép- gyűlés ostromolja meg a pénzügyminisztériumot és ott kényszerítse a pénzügyminiszter Ő Excellentiáját a nép szent nevében, hogy vonja vissza a Lánchid elzárására vonatkozó rendeletet és terjessze a t. Ház elé három uj dunai hid építésére vonatkozó törvényjavaslatot. Bárczy polgár- mestert állítsa a lámparúd alá és vagy lesz autóbusz, vagy . . . stb. Ez már a Baránski Gyula ideje, aki a népgytilésen résztvevő rendőr tanácsos jelenlétében is tud izgatni és az Alagutvám eltörlésére vezető egyetlen módot abban látja, hogy tömegesen menjünk át az Alaguton és — ne fizessünk vámot! Igen is, itt kezdődik már a forradalom, a törvényes rend felforgatása, itt kezdődnek azok a tettek, amiket igen tisztelt laptársunk követel. . . . Nem hisszük, hogy ez lett volna a cikkely célja. Két élű kés a nyomatott betű és aki nem tud bánni vele, hamar megvágja a saját kezét. Budának és az 1. kerületnek is oly sok a baja, a megoldást váró kérdése, hogy legalább egy időre félre kellene tenni az egyéni gyűlölködést, nem pedig szítani azt. A valódi publicista épen a nehéz időkben találja meg az igazi szót! Demokrata szervezkedés a II. kerületben. A Britania kávéházban febr. 1-én volt az alakuló közgyűlés, melynek elnöke dr. Herman Gyula üdvözölte megnyitójában a körülbelül 150 megjelentett, közöttük dr. Pető Sándor és Bródy Ernő országgy. képviselőket. Táviratilag üdvözölte a közgyűlés a központi demokrata-kört és a többi demokrata egyesülést és Vázsonyi Vilmost. Hallamasek Egon felolvasta az alapszabályokat, amiket tudomásul vettek és utána megválasztották a tisztikart. Ügyvezető elnök dr. Herman Gyula. Ügyvezető alelnök Érchegyi István. A többi állást egyhangú szavazással töltötték be. Február 7-én volt az uj kör első választmányi ülése, ahol egy februárban rendezendő tagavató estét, Vázsonyi üdvözlését küldöttségileg és a Budai Kör kávéházat (Margit-körut 44.) mint hivatalos helyiséget határozták el. — A Lágymányoson is megalakult a demokrata kör, melynek az elnöke egy fiatal ügyvéd, ki eddig a munkapárt oldalán fejtett ki buzgó tevékenységet. Egy kis tévedés csúszott be a Nap egyik érdekes cikkébe, mely a budai kerületek uj beosztásáról szól és fölsorolja azokat a neveket, melyek „bizonyára a biztos győzelem kilátásával fordulnak meg az urnák előtt.“ Vázsonyi Vilmos, Pető Sándor, Jászi Oszkár, Baracs Marcel, Bródy Érnö, Molnár Ferenc, Benedek János és .... no és .... (méltóztassék ezt komolyan olvasni) és .. . Sándor Pál! . . . Lehetetlen, hogy elfojtsuk a mosolyt itt Budán, amikor ezt a nevet is olvassuk, mert, aki a mi budai közlekedésünket kénytelen igénybe venni, az* mind nagyon, de nagyon szeretné, hogy ez a Sándor Pál ur lépjen föl itt Budán. Micsoda pompás alkalom nyílnék megtorolni mindazt, amit a budaiak ellen vétett. Mi vagyunk az ő kísérleti nyula, amellyel azt teheti, amit akar. Ha Pesten kocsi kell ... el kell vonni a budai forgalomból, — ha a várost kell nyomni . . . nem nyitja meg a kész bécsi-uti vonalat, vagy elhor- datja a sineket a Villányi-ut elejéről, hogy még ne is reménykedhessen ez az elátkozott városrész. Igen, igen ! Csak Sándor Pál kell nekünk jelöltnek és senki más. Csak ide! Krecsdnxi utóda. Beszélgetés Komjáthy János színigazgatóval. A budai színház ügyében hosszabb beszélgetést volt alkalma folytatni a Budai Napló szerkesztőjének Komjáthy János kassai szinigazgatóval, aki ez év szeptemberétől kezdve a budai és a temesvári színházat bírja s igy a budai színházra vonatkozó kijelentéseit bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják Budán. Szerencséje a mi színkörünknek, hogy Krecsányi után ismét kiváló igazgató kezébe kerül, mert Komjáthy méltón sorakozik a Paulay—Ditrói—Krecsányi trióhoz, a melyről nehéz volt megállapítani, hogy köztük ki a nagyobb. Ma Komjáthy egyike a vidék legkiválóbb igazgatóinak s ahol megjelent eddig szolid üzleti alapon és magas művészi nívón vezette színházát. Régi vágya, hogy fővárosi színházat igazgasson és teljes ambícióval vállalja a feladatot. A budai színkört, mint budai polgár veszi át, mert az Érmelléki-utcában már november óta készen áll a háza — egy kedves
