Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-07-23 / 29. szám
Megjelenik: hetenkint kétszer. Nyáron át csak csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Atlila-nyomda 1., Szt. János-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomlaíó műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek cimzendö. Telefon : 1Ü8—29. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára: ......................io fill. 19 14. Julius 23. 29. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter niag^s terület egyszeri közlésnél . 2 l< Minden további centiméter . . . 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5"« kedvezmény._________ Ny ílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közles „ . . 2 Kis hirdetések ára: Minden szó..........................................6 fill. Va stag betűvel.....................................ül .» A hirdetések dija előre fizetendő. ErrSI-aiTŐL Érdekesen adta elő Bciranski Gyula dr. a közgyűlésen az érseki gimnázium történetét, abból az alkalomból, hogy a fővárostól segélyt kért ez a kulturális intézmény: — Ezelőtt tizenegy esztendővel három-négy ur összeállóit és megcsinált egy kosz- tos gyermekeket tartó intézetet, két szobában, teljesen pénz nélkül. Ebből fejlődött ki ennek az internátusnak a terve, amely abszolúte minden anyagi segély nélkül ott, azon a vidéken, ahol ezelőtt liz évvel nagy csizmában lehetett csak járni, ott létesítette azt az intézetet olyképpen, hogy felment az akkori hercegérsekhez és kért tőle húszezer koronát, hogy telket vehessen. Az érsek odaadta ezt a pénzt. Megvettek egy telket, akkor tizennégy koronájával négyszögölét, fölépítettek rá egy internátust, amelyben kosztos gyermekeket tartottak, akik az el$ő és második kerületi gimnáziumokba jártak. így kezdődött ez az intézet. Most azután az alapítók csináltak egy kis egyesülőiét, mert látták', hogy öten-hatan nem tudnak ilyen intézményt kifejleszteni és fenntartani és igaz, hogy csak két korona volt a tagdíj, de hovatovább négyszáz tagra szaporodott fel a tagok száma, akik között azonban csak egy méltóságos uruk volt s az meglehetősen távolról nézte azt a dolgot, de tízezer koronát adott erre a célra. Tovább fejlesztették ezt az intézményt, mert látták, hogy ha a gyermekeket az internátusból járatják gimnáziumba, sok mindenféle bajnak vannak kitéve s elmentek az államhoz és kértek gimnázium létesítésére államsegélyt s kaptak háromszázezer koronát s abból felépítették a gimnáziumot. Először elkezdték az intézetet kétszáz négyszögölön, azután vettek hozzá négyszáz négyszögölet. így létesítették tehát ezt az intézményt, amelynek ma másfél millió korona vagyona van, de ugyanannyi tartozása is. Nem bírták soha és fölkínálták a bencéseknek. De volt a vezetőségben egy lelkes pap, aki Amerikából utazott haza, hogy megmentse az átadástól. Ez dr. Sebők Imre volt, aki meg is mentette s most szilárd alapokon áll. * Különös utjai vannak a sorsnak és néha különös eredményekhez vezetnek. Bizonyítja ezt az alábbi eset. Valahol fent a Rózsadomb tetején, ahol már Vérhalomnak hívják, vagy még másképen, széles utat nyit a főváros, mely talán a Pusztaszeri-utba vezetne a Bimbóutcából, ahol most egy nagyszabású szanatórium épül. Az úttestet úgy kell kivájni a sziklás talajból és sok helyen robbantani kell. Az útvonal fontos összekötő vonal lesz, amelynek mentén egy kisebb ház áll. A tulajdonos ijedten tiltakozott a robbantások ellen, mert hogy az ő háza összedől. Szakemberek megnézték a házat és Neuschlosz azt jelentette ki, hogy a háznak nem történhet baja. A vita hevében azután Neuschlosz úgy nyilatkozott, hogy ha a házikó megsérül, ő a saját költségén fölépíti. Most aztán az előbb megijedt tulajdonos reménykedve várja a háza összedőlését, hogy igy egy uj házhoz jusson. Egyelőre még áll a ház. Hol feggeu a koronázás dombja? Ezt a kérdést vetette föl levél utján a székesfővárosi törvényhatóság egyik budai tagja. Az Eskü-tér ma már nem alkalmas erre s igy uj hely után kell nézni idején. Nem kegyeletsértő kérdés, ha ma, felséges királyunk életében vetjük föl, hogy hová állítsuk a koronázás dombját. — Mert állami nagy létünk egyik fontos fényéről van szó és a nagy városrendezés idejár. _eí a Kérdést is meg kell oldani. Több eszme merült fel, melyek mindegyike alkalmas. így az egyik hely a Szentgyörgy-tér volna a Várban s egyetlen hibája, hogy nem teljesen sík. Enné! kalandosabb terv a Gellért-hegy teteje, ahol azonban tényleg az ország szemeláttára koronáznák a királyt. E kettőnél azonban sokkal megfelelőbb a Vérmező. Ezzel kapcsolatosan lehetne elintézni ezt a kínosan függő kérdést is, mert a koronázás céljaira nem tagadhatná meg azt sem a katonai hatóság, sem az uralkodó. Sőt még a szabályozás kérdése is rendbe jönne. A Mikó-utcai részen épülhetne föl az uj hadtestparancsnokság, amelynek hivatalos frontja a Miko-utcára nézne, a Vérmező felé pedig valami különös, méltóságos nagy arányú front nagy teraszokkal és erkélyekkel, mely a koronázó domb díszes keretét képezné az egyik oldalról. Kellő nagyságú tér közepén emelkednék a stílszerűen épített koronázási domb s azontúl szemben a hadtestparancsnoksággal, épülhetne valamely polgári középület szintén díszes fronttal, bezárva a keretet. A domb körüli parkírozott tér sétányul szolgálna rendes időben. Pestnek nincs .alkalmas helye e célra, mert a városligeti wurstli közelébe nem tehető, • a Szabadság-tér sem alkalmas s igy a belső város nem igen nyújthat más teret, amely a nagy nemzeti célnak megfelelne. Ha van áramlat Buda ellen a városatyák között, ez nem nyilvánulhat meg ennél a kérdésnél, amikor Budát történelmi hagyományai szinte predesztinálják erre a célra. A kérdés nem sürgős, de megoldást kíván és nagyon alkalmas a Vérmező kínos ügyének a rendezésére. A gondolat maga pedig oly magasztos, hogy ezzel kapcsolatban minden tényező szívesen járul a kedvező elintézéshez. Budfí, jnl. 23. Buda érdekei. Gondolkodóba ejtett egy komoly kijelentés, mely szerint „különös, hogy a városi pártok gondolkodásában még mindig szerepel a pesti érdek és a „budai érdek“ hamis disztinkciója.“ („A Szabadpolgár“.) Ha bárki más tette volna ezt a kijelentést és nem Szigeti János a Szabadpolgár szerkesztője, akit komoly tudásu, mélyebben gondolkodó főnek tudok és tartok, — elsiklanék felette, de igy elmélkedésre készt. Tehát Budapest keretén belül nem volnának Budának sajátos, külön érdekei? Tavaly tél végén ily dinen vezető cikket irtain egy akkor indult Budai Hirlap-ba. Abban kifejtettem a következőket: „Minden tréfa, minden gúny dacára Budának megvannak a maga speciális érdekei. Távol áll tőlünk a testvér- város, Pest kárára vagy hátrányára terveket kovácsolni, előnyöket keresni, belső háborúkat előidézni. Mi ápolni akarjuk azt a nagy nemzeti múltat, amely Budát történelmi jogon megilleti. Attila szobra, Buda halálának ércbe öntött, kőbe vésett emléke, máshol nem állhat) mint Budán. Az Árpád-házbeli nagy nemzeti királyok, az Anjouk és Mátyás király emlékét, Buda van hivatva megőrizni. A király valódi széke Buda s ennek csak modern, szép keretéül szolgál Pest. E nemzeti kegyelettel a múlt iránt megalapozni óhajtjuk Buda fejlődését. A hazafias nemzeti érzelem Mekkája legyen Buda. A független, gazdag magyar arisztokrácia itt építse palotáit, a Pesthez kötött jómódú polgárság ide, a mi üde budai hegyeink közé építse nyaralóit, itt pihenje ki a nehéz napi munka után fáradalmait a derék iparos, a szorgalmas kereskedő és csendes, nyugalmas életét itt töltse a beamter-világ, a tanár és a művész. Itt a helye az üde levegőn a munkásosztálynak, ide építsük a kis kerti otthonokat. Világváros Budapestből csakis Buda révén lehet, hisz a mi áldott gyógyforrásainkat nem vihetjük Pestre s a városok nagy versenyében Budapestnek föltétlenül megszerzi a világváros nimbuszát, ha világfürdővé lesz.“ Magam is azon az állásponton állok, hogy a szeparatisztikus törekvés nem helyes, de igaz lélekkel állíthatom, hogy vannak Budának olyan érdekei, amelyek elhanyagolása első sorban a budai polgárságot károsítaná, olyan érdekei, amelyek rovására más kerületek polgársága jogtalanul gyarapodik, — és a három budai kerület geográfiai elkülönítése önkéntelenül elkülönített érdekeket is jelent. S hogy e téren nem állok egyedül, közlöm egyik illusztris előfizetőm postaszelvényére jegyzett sorait, amelyek julius hó 10-én keltek és az előfizetés beküldésére vonatkozó részen kiviil a következőket mondják : „ . . . teszem azt főleg azért, mert a szerkesztőség e lapnak julius 9-iki számában hangsúlyozza és ezt a lapnak iránya is igazolja, hogy párt- politikát nem folytat, hanem egyedüli politikája az elhanyagolt budai érdekek odaadó szolgálata. Az ilyen politikát támogatni minden budai polgárnak kötelessége, mert ezzel az iránnyal mindannyian egyetértünk, in hoc signo vinces! Tisztelettel dr. Kiss Károly ügyvéd 11., l'ő-utca 10. A kuliszák mögül. Talán a háborús áramlatok okozzák, de erősen megmozdult a pártszervezkedés Buda minden kerületében, számítva ma ötöt, három helyett. Az elsőben ma dominál a függetlenségi párt és vezére dr. Szebeny Antal aki mindenesetre és talán a legnagyobb kilátásokkal lép fel. A nemzeti munkapártnak egyelőre még nincs határozott jelöltje. Van pártja Garancsy Mihály min. tanácsosnak, a közmunkatanács al- elnökének, aki a Krisztináién Kaszinó elnöke, de a párt zöme ma még nagy nevű politikust keres, esetleg aktiv minisztert vagy államtitkárt. Kelenföldön megalakult a munkapárt, a demokrata párt és régi alakulás a függetlenségi párté, mely dr. Piatthy György orsz. képviselőt fogja jelölni, habár a párt egy része kelenföldi Telkes Aladárt szeretné fölléptetni, aki azonban még nem határozott s valószínűleg átengedi fegyvertársának Piatthynak a teret. De jelöltet áliit a munkapárt és talán más párt is. Mindegyik nagy nevű egyéniséget keres, de végleges döntés még nem történt. A kerület egy nagy része még tartózkodó állásponton áll. Minden valószínűség szerint az alkotmánypárt is állít nagynevű jelöltet e kerületben, aki azután nagyon megzavarná az eddigi kombinációkat. Az ide szító vezérférfiak, habár ellencipők, férfi és női, minden fajta, óriási választékban kaphatók BUDÁM kizárólag !., RRISZTINB-TÉR 3. PREISflCH 3. házában.
