Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-07-16 / 28. szám
Megjelenik: hetenkint kétszer. Nyáron át csak csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Attila-nyomda 1., Szt. János-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon: 108—29. 1914. julius 16. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre Egyes szám ára : .................... 28 . szám. X. évfolyam. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter . . . 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5°/o kedvezmény._________ Ny ílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés ,, . . 2 Kis hirdetések ára: Minden szó.......................................6 fitt. Vastag betűvel..................................10 „ A hirdetések dija előre fizetendő. Errőí-arről. Budapesten sok a specialitás és csak e napokban történt, hogy Rózsavölgyi Gyula polgármester melegen üdvözölt egy ilyent, aki jóravaló, törvény — és szabályrendelet tisztelő egyén, már csak azért is, hogy nem az utca kövezetére, hanem a csatorna- nyílásba — köpött. Ez már a fegyelmezett polgár. De aki azt merné fölpanaszolni, hogy Budapesten nincs pártatlan tényező, az is csalódik, mert itt van a közúti vasút. Ez a legdemokratikusabb és legpártatlanabb intézmény. Itt nincs protekció. Ez mindenkit elgázol, még a saját — vezérigazgatóját is. Ebben az elgázo- lásban van valami végzetszerüség, a sornak valamelyes megnyilatkozása. Amilyen végtelenül sajnálatos az eset, olyan végzetszerü benne, hogy épen Budán történt. Mintha az emberek átkának volna valamelyes foganatja. Mi vagyunk Budán, a közúti mostoha árvái. Hiába minden küzködés. Itt talán sohasem lesz fővárosi közlekedés, csak ilyen falusi. Minden panasz ellen gőggel telitett vattát tett a fülébe Sándor Fái úr, amig aztán durva erőszakkal nem figyelmeztette erre a saját kocsija. Mintha ez a sorsnak valami gonosz játéka volna, — mert a megsérült embert igazán és őszintén sajnálja mindenki. Nő a fű a Vérmezőn, ropogva nő és bölcsen hallgatják ezt a város urai, — örömmel a hadtestparancsnok. Neki nő. Katonát csak elvétve látni ezen az állítólagos gyakorlótéren. Itt ott egy álmos huszár poroszkál, — szürkekabátos vezérkari tiszt nézi a megrongált rézsükéket, s aztán ismét csend van, csak a növő fű ropogása hallatszik. Nemsokára ismét neki- áHitják a bosnyák fiukat, hogy lekaszálják, ha csak addig a — Kosove poljén nem kaszálják egymást a szandzsákban, mely már egyszer a miénk volt. Addig csak hadd nőjjön a fű a vérmezőn, mely a világ legértékesebb kaszáló rétje. Ilyen is csak Budapesten van. Mert ha a 21 holdas Vérmezőt holdanként átlag 500,000 koronával számítjuk,' négyszögölét 300 koronával véve, ez a kaszáló kilenc millió koronát ér. Drága széna. Adóm óta nem történt meg, hogy „lapunk egy barátja“, egy budai iparos, aki külföldön utazott, vezércikkben számoljon be tapasztalatairól és emlékeiről. Látta Münchenben a gázkiállitást,' amit „német“ városok rendeztek, ahol azonban Budapest is bemutatja a maga gázgyárát — és látta Lipcsében a grafikai kiállítást, ahol egy térképen Budapest, mint német telepen fekvő város van feltüntetve. A németek e bosszantó hibáiért aztán úgy vágja dr. Ripka Ferencet, mint a répát, mint ahogy aprította Herman germán vitéz a rómaiakat a tentoburgi erdőben. A vezércikk ügyesen van megírva, de személyeskedő éle nagyon is kiri. Mert azért bizony senki sem fog neheztelni Ripkára a gázgyár igazgatójára, hogy elvitte oda bemutatni a világ legújabb, legmodernebb gázgyárát, — legfeljebb a németekre haragudhatunk, hogy rosszakaratú bornirtsággal oda tették Budapestet a német városok közé Ennek az elrendezésnek gonosz tendenciája abból is kilátszik, hogy Lipcsében megtették Budapestet egy német telep központjának, amiben — úgy magunk között bevallva — némi igazuk is van, mert Budakesz, Budafok, Soroksár s a többi, megcsonto- sodott sváb faluk, de erről — Ripka Ferenc igazán nem tehet. Szenzációt kelt Óbudán legújabb értesülésünk, melyet a legilletékesebb helyen szereztünk ; mely szerint ma már nem csak végleg elhatározott, de részleteiben is kidolgozott tény az óbudai hid építése. A kereskedelmi kormány úgy intézkedett, hogy a Lánchíd felszerelési munkálataihoz használt állványt és szerkezetet, amint a felszerelést ezen a hídon befejezik, rögtön felvontatják a Margitsziget felső csúcsához és megkezdik a hid alapozását. Előre láthatólag tehát 1915. év őszén már megindul az ó- budai hid építése. Ezzel megteszi Óbuda az első nagy lépést azon az utón, amelynek vége : — világvárost jelent. Külön óbudai ünneppé kell tenni azt a napot, amelyen megindulnak a munkálatok. Pártállásra való tekintet nélkül meghajtjuk a lobogót mindazok előtt, akiknek e nagyhorderejű kérdés elintézésében részük van. A legnagyobb érdem a III. kerületi elöljáróságé, ahol maga az elöljáró, tudatában volt annak, hogy Óbuda addig falu marad, amig ez a hid nem hoz oda uj életet és forgalmat. A kérdést állandóan felszínen tudta tartani és az elöljáróság műszaki osztálya ebben nagy segítségére volt. De a polgárság érdeklődését is folyton és ügyesen szították. A kerület vezető pártja, a demokraták által tervezett népgyü- lés ez ügyben, a memorandum, Pethő Sándor orsz. képviselő személyes közbenjárása, dr. Botzenhardt János buzgólkodása — állandóan foglalkoztatta az intéző köröket, ahol a jóakarat régen megvolt, csak épen a rettenetes pénzügyi helyzet halasztotta a kivitelt. Ma már meg van állapítva a szabályozási körzet és lépésről-lépésre végzik a szükséges kisajátításokat. A hid műszaki terveiben már megállapították a hid nívóját és irányát. Olyannyira készen áll minden, hogy a hid építését akár a mai napon elkezdhetnék s a kereskedelmi kormány minden részlet kérdést kidolgoztatott. Az egyetlen föltétel az, hogy a pénzügyi helyzet ne rosszabbodjék, ami nem valószínű, mert a mainál rosszabb már aligha lehet. A kereskedelmi kormány ez elhatározásával Óbuda fölszabadul a lidérc nyomás alól és polgársága egy uj és szebb jövő elé néz. Mi a magunk részéről szives elnézést kérünk azért a sok csípős, éles szóért, amivel a hid érdekében egyesek érzékenységét megsérthettük, mert — ime — jóvá teszünk mindent és levett kalappal üdvözlünk mindenkit, aki e nagy műben részes és üdvözöljük Óbuda polgárságát a világvárossá való átalakulás küszöbén. Buda, jul. 16. A Hadik kaszárnya ügye egyik fontos kérdése a lágymányosi városrésznek. Ahogy legutóbb megírtuk, ennek a laktanyának a kihelyezése körül nehéz harcok várhatók. Előttünk fekszik Várnay Alajos építész indítványa a kelenföldi kaszinó műszaki bizottságához, amelyben kifejti, hogy 18 év óta ez a városrész egészen más karaktert kapott és oly világvárosi arányokban fejlődött, hogy nem illik oda a kaszárnya. Sőt gátolja a fejlődést, mert a szomszéd telkek nem épülnek ki. Most épül mellette egy öt emeletes bérház és ennek tűzfala beláthatlan időre tönkreteszi a Fehérvári-ut látképét. A kihelyezés különben minden anyagi áldozat nélkül lehetséges s a katonaság is jól jár, mert a külső részeken célszerűbben épített kaszárnyához jut. A mai kaszárnya nem felel meg, mert a pavilion rendszer a kis telken csak névleges. 5000 négyszögölnyi terület kell egy hasonló számú fekvőhellyel biró pavillon- szerü kaszárnyának, holott ez csak 2150 négyszögöl. Nem felel meg a kaszárnya itt a rendőri közbiztonsági követelményeknek sem, s igy nincs értelme, hogy épen a legértékesebb telkeket foglalja el. Hogy a kihelyezés nem jár veszteséggel, sőt nyereséggel, azt az alábbi számok bizonyítják : — a jelenlegi laktanya összes értéke 1,115.000 korona, — ezzel szemben az uj laktanya költsége : — 5000 négyszögöl a 30 K 150.000 korona, az építési költség 768,071 koronás minden költséggel együtt 1,015.000 koronáért felépíthető. Maradna tehát még százezer korona haszon. Várnay Alajos e beadványában fölhívja a kelenföldi kaszinót, hogy ez ügyben memorandumot terjesszen a tőváros elé. Az Ördog-árok rendezésének ügye mégis halad előre. Úgy értesülünk, hogy a téglagyár a saját költségén boltoztatja be a Fogaskerekűtől a Julia-utcáig. A bolthajtás felett pedig más nem létesülhet mint parkszerű sáv a Retek-utca mentén. Természetes, hogy rendezni kell ezt a szeszélyes árkot s ezzel egyúttal a Retek-utca másik oldalán," a temető alatt elhúzódó gyalogutat. Együtt kell ezt intézni, mert, ami föld felesleges az egyik oldalon, arra szükség van a másikon, állandó a mizéria a sínek mentén, ahol csak keskeny helyek szolgálnak fel- és leszálló helyül. Ennek az oldalnak a rendezése a Clotild-szeretetházig, alig jár nehézséggel, mert onnan a temetőn áthúzódó árokig csak irtani kell a bozótot és planirozni egy kissé a partot. Ott még régi sírok sem állják ennek útját. Az árkon túl a város felé már nehezebb a kérdés sürgős megoldása, de egy kis jóakarattal ez is sikerülhetne. A Hűvösvölgy pedig nagyot nyerne ezzel. Füstös a völgy s ha igy tart, akkor rövidesen Füstvölgynek kell elnevezni a Szépvölgyet, mert — ahogy egy ottani háztulajdonos írja lapunknak — csak azokon a napokon élvezhető és szép ez a völgy, amikor nyugatról fuj a szél. Ellenben, ha kelet felől jön, akkor megtellik a völgy rettenetes füsttel, mely a völgy torkolatánál épült cementgyár öt-hat kéményéből dől a völgybe. A füst ellen kiadott szabályrendelet talán ségit ezen a bajon is, mert a III. kerületi elöljáróság szigorúan kezeli ezt. Nevek, amelyek szerepelnek minden pártalakulásnál, nem lehetnek komoly nevek. Legutóbb közöltük a kelenföldi demokrata kör alakulását és ott mint vezető szerepel egy fehérvári-uti nagykereskedő. Most a Buda Lapja közli a Kelen- földön alakuló munkapárt felhívását és az összehívók között ismét ott látjuk az illető nagykereskedő nevét. Ez igy nincsen jól és valahol hiba történt. Üveggyöngyöket tudnak csak csillogtatni Buda városatyái nyilvános melldöngetésekkel a nagyritka beszámolókon. „Ezt tettük . . .“, „azt tettük . . .“ cimü hamis gyöngyökkel vakítják a polgárságot: ezek úgyis cipők, férfi és női, minden fajta, óriási választékban kaphatók BUDÁN kizárólag I., HR15ZTINB-TÉR 3. PREISflCH 3. házában.
