Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)

1914-07-01 / 26. szám

Megjelenik : hetenkint kétszer. Nyáron át csak csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Attila-nyomda 1., Szt. János-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. 'l'elefon : 108—29. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára: ......................10 fill. 19 14. Julius 1. 26. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter magHS terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5° o kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötli közlés „ . . 2 „ Kis hirdetések ára: Minden szó..........................................6 fill. Va stag betűvel.....................................1U „ A hirdetések dija előre fizetendő. Errői-arról. Bárczy a gomblyukban! A kép eléggé jól fest. A svábhegyi egye­sület felhúzza a frakkját és a gomb­lyukba tűzi Bárczyt. Hátul gombos­tűvel. Az igy felgombosttizött, gomb­lyukba fűzött Bárczy azután beszédet mond, elővesz a mellényzsebéből néhány petróleumlámpát és — santi pásé mars! — azok elváltoznak j Auerégőkké, villamos ivlámpákká! A másik mellényzsebéből ismét elő- | vesz egy „Grand hotel de Karthausi“ I nevű nagy szállodát és — santi j pásé mars! — a gombostű nem bírja tovább a hova-tovább hízásnak indult Bárczyt és a gomblyukból a svábhegyi egyesület igazgatójának ölébe pottyan. Aki általánosan el­ismert bájos mosolyával azt mondja : „— Harmadszor kérek szót, de rövid leszek! Csak annyit mondok mint frakkba öltözött gavallér a gomblyuk­ba tüzöttnek ! — Na koma, ez aztán a lakoma! .... vannak komoly cikkek, amelyek ilyen gondolatokat váltanak ki az olvasóból. Mi pedig elnézést kérünk a tréfáért, amelynek nincsen se tövise, se éle senki ellen. Különös eset, a Vérmező esete. Perlekedünk, egyezkedünk, de azért semmire sem megyünk. A Vérmező pedig „K und K kaszáló“ lett. Gyakorlatot alig végez rajta a kato­naság, nehogy letapossák a sarjadó rétet, vagy a száradó szénát. Amig az egyik részét lekaszálják, addig a másikon megnő a fii. Nekünk kelle­mes a széna illat, de a város talán mégsem kaszálónak adta a Vérmezőt katonáiknak? Hacsak szénatermelés a cél, akkor váltsa meg a város ezt a drága területet szénával, évenkint annyi szekér, ahány most terem és még 25 százalékot ráadásul. Gyakorló teret pedig nyissanak a kelenföldi pályaudvar mellett valahol. A lóláb néha nagyon is kilátszik és a túlzott jóakarat néha bosszant­hatja azt is akinek érdekében kifej­tik. Valami levélforma jelent meg az egyik esti lapban, amelyben egy valaki fölpanaszolta, hogy valahol az Isten (hátamögötti) hegyen vala­mely ut járatlan és ha Garancsy ülne a városházi közgyűlésén, akkor ez nem volna. Kérjük tisztelettel mi úgy tudjuk, hogy Garancsy miniszteri tanácsos európai művelt­ségű, jó ízlésű úri ember, akinek nem lehet nagyon kedves, az ilyen ló- lábu kedveskedés. ❖ Az Alagút száritója vakarja most a fejét, mert kétszer járt már kint a bizottság, hogy átvegye, de még mindig nedvei s igy nem vették át. Hja! kérem az Alagút 17 évig épült 1852—1867-ig és igy valószínűleg 17 évig fogják reparálni. 11 rác tőr mely kegyetlenül legyilkolta Sándor királyt és feleségét, hogy ezzel helyet csináljon egy másik éhenkórászsertés- hajtsár ivadékának, — ez a rác tőr ismét királyi vérre szomjazott. A mi lapunk keretében nem volt eddig helye az országos ügyeknek, mi becsülettel és szorgalommal ennek a szükebb hazának, — Budának szenteltük minden sorunkat. Csakhogy a rác tőr szivén szúrt bennünket is, akik elvéreztek Szeraje- vóban, — azoktól vártuk mi Buda történelmi hivatásának fényes nagy nemzeti életre való keltését. Nekünk oly közel állott volna az a király­asszony, akinek nagybátyja a 48-iki országgyűlés jegyzője volt és aki ma is nyitott ajtóval fogad minden Bécset járó magyart. * Árulás történt, másképen meg sem érthető. A konopisti kastélyban, ahol a német császár és a jövendő császár­király bizalmasan tanácskoztak és Kelet-Európa jövendő sorsát irányitő megállapodásokat létesítettek, — ké­meket tudott beállítani a nagy pán­szláv politika. Valamely belső embert fizettek meg óriási pénzzel, aki vál­lalkozott a gyalázatos kémszolgálatra. Fontos eredmények birtokába jutha­tott igy a szláv hatalom és már ak­kor el volt határozva, hogy a trón­örökösnek meg kell halnia, király­gyilkos nem kell keresni máshol, mint Szerbiában. Ott napirenden van, ott külön tanfolyamon tanítják ezt. És a gonosz szláv eszme nem válo­gatja a módot, hogy miképen érvé­nyesüljön. A konopisti tanácskozás­nak ez a nem várt eredménye. Ott kell az árulót keresni. ❖ A pravoszláv eszme ellen csak egyetlen módon lehet védekezni. Különös terv, talán nevetséges az első olvasásra, mert szokatlan, de egyedül célra vezető. Ezek a szeren­csétlen pásztornépek, amelyek nagy­zási hóbortja örökké veszélyezteti Európa békéjét, — nem valók Euró­pába. Az örökös fegyverkezés, a háborúra való készenlét rettenetes milliókba, talán milliárdokba kerül — és mégis csak háború lesz a vége, a világtörténelem legvéresebb hábo­rúja. Ezt a vérengzést, mely Magyar- országon a legiszonyúbb polgár­háborúban, öldöklésben fog folyta­tódni, meg kell előzni. Ha ezek a népcsordák nem valók Európába, akkor — akkor erőszakos utón kell őket kitelepíteni. Meg kell oldani ezt a kérdést részvénytársasági ala­pon. A szövetséges három nagyhata­lom béreljen száz kereskedelmi ten­geri hajót, minden hajón elfér ezer ember. Rakják hajóra az összes hercegovinaiakat,csernagorczokat, rá­cokat és mócokat, minden kecské­jükkel és barmaikkal együtt és tegyék ki őket ahol akarják Délafrikában, vagy Argentiniában, ahol aztán csi­nálhatják tovább királygyilkos pravo­szláv politikájukat. Az üresen maradt területre majd haza hívják Ameriká­ból a földéhes magyarokat. Kontra Buda! mondják a pesti oldal jólelkü város­atyái s kibontották az irigység sárga lobogóját. Megirigyelték tőlünk azt a nagymérvű haladást, amből a budai polgár feje szédül. Mi igazán nem tehetünk róla, hogy a Jánoshegy az Erzsébet-kilátóval nem Pesten áll, hanem Budán. Egyebünk úgy sincs, mint a budai hegyvidék, kies, hüs völgyeivel, de azokat is csupa pesti ember lakja. A hegyek lábánál, a világhírű gyógyfürdőkben csaknem kivétel nélkül pesti ember fürdik. Ezt a tisztalevegős hegyvidéket meg­raktuk kellemes nyári vendéglőkkel, csakhogy a budai ember a pestiek­től nem jut helyhez bennük. S aztán ? A vár déli fokán csendes palota áll, a világ legszebb királyi palotája. Pestről pompás kép, nekünk — áhi- tatos, fájdalmas történelmi ereklye és sajgó szívvel lessük évhosszant a csendjét. Pestnek disz, nekünk haza­fias bánat. A Gellérthegy? Fenségesen komor szikláiban csak a pesti partról lehet gyönyörködni. Nekünk ez a hegy a Tabán felett, az őspolgár vértanu- ságának jelképe, akit elzavartak év­százados otthonából, házát lebontot­ták, de palota nem épült még a he­lyébe. Vagy tán Buda rettenetes bilincseit irigylik a pestiek? Ezt a városrészt ketté vágja a déli vasút s e bevágá­son túl nincsen élet. Tűrné ezt Pest? Legszebb völgyeinket elzárják félel­metes gödrök, téglavetők vájta ten­gerszemek, dűlt keresztii öreg teme­tők, cementégető kemencék. Sík területünk pedig mocsárlázt lehelő posvány. Szemet szúr talán odaát Óbuda, a székvárossá kinevezett, piszkos, poros falu? Van ilyen több is, bent Buda szivében, az Országút kellő közepe. Négy lépésnyi telkek, ami­ken modern ház sohasem épülhet. Szívesen elcserélnénk mi sok min­dent a pestiekkel és a négy fillérért ásitozó alagutat kész örömest ad­nánk a pesti alagutért, a földalatti I vasutért, amit talán csupa irigység- I bői nem mertek áthozni a Duna alatt Budára, mielőtt a Lánchidat elzárták volna. A pesti utak nem bírnak el már több villamos kocsit, nekünk pedig orrunk, fülünk fagyei télen, amig kocsit kapunk. Azt mondják, hogy Buda csupa | park és Pest e téren oly szegény. Hirtelen igaznak látszik a mondás, | de ha levakarjuk róla a szemrehányó burkot, kirí alóla a hamisság. Van egy két parkunk, de ki a gödörben van, ki pedig hozzáférhettem A Horváth-kert dohos szurdék, a Vá­rosmajor maláziás, puszta hely, da­dák és bakák imelygös tanyája. A Statisztika melletti park alig hozzá­férhető. Több nincs, ha csak egy pár arasznyi uj liget-morzsa. Pesten világvároshoz méltón szépek az Er­zsébet-, a Szabadság-, Tisza Kálmán- tér, a Muzeum-kertje és ott van a csodás Városliget és Népliget. Tehát még itt sem áll meg a vád. A hegy­vidékre mi is vasúton járunk, tehát egyformán Pesté is. Odaát minden tér park is, nálunk a terek piacok, mert nincsenek vásárcsarnokaink. A Vérmező szénaillatát is csak katonai engedéllyel szívhatjuk. Mit irigyelnek hát tőlünk a pes­tiek ? Dörögjék vissza a budai városatyák Pestnek: — Rekontra! Eüdß, Jul. 1. Kényszer—telek—egyesítés nélkül aligha lesz szabályozható az Ország-ut néven ismert része a Vízivárosnak. A Margit-körut és a Batthyány-utca közötti részen ahol apróka házhelyek, hogy ott a természetes fejlődés tel­jesen lehetetlen. Itt valami uj módon kellene rendet teremteni s ezt az uj fővárosi törvénybe kellene már be­venni. Módot és kulcsot kell találni, hogy az egymás mellett fekvő apró telkek egyesithetők legyenek s igy váljanak alkalmassá a modern be­építésre. Sok ember szívesen adná el kicsiny telkét, ócska viskóját, de a szomszéd nem tudja megvenni, idegen azért nem veszi, mert nem tud rajta építkezni. A szomszéd pedig szegény. így ahogy van most, nem mozdulhat senki és marad minden a réginél. Ezt a kérdést a városház törvénytudói bizonyára hamar meg­oldják. cipők, férfi és női, minden fajta, óriási választékpan kaphatók BUDÁN kizárólag I., KRISZTiNA-TÉR 3. PREISflCH 3. házában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom