Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-06-19 / 5. szám
Előfizetési árak : Egész évre 4 frt 40 kr., 6 hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra 1 frt 10 kr. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő; ü nclreánszky Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I. Bécsikapn-tér 7. sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára 10 kr. Városatyák. A polgárra nézve megtisztelőbb kitüntetés alig képzelhető, mint az, hogy polgártársainak bizalma őt beválasztja a törvényhatósági bizottságba. És a mikor a polgárok egyeseket ezen megtiszteltetésben részesítenek, teszik azt abban a meggyőződésben, hogy a kit a megtiszteltetés ért, az megérdemli a bizalmat, melyet belé helyeztek és meg fog felelni az ezen tiszttel járó kötelességeknek is. Mi a fő- és székváros bizottsági tagjainak kötelessége? Van e arra szükség, bogy a „Budai Hírlap“ mondja el? Bizony úgy látszik, bogy a tisztelt városatyákra ráférne a felvilágosítás! Az utolsó közgyűlésen a leglényegesebb, legmesszekihatóbb kérdések egyike volt napirendre kitűzve: a fő- és székváros világitása. Hogy egy városnak a világitása tényleg a leglényegesebb kérdések egyike — azt talán szintén csak a városatyáknak kellene külön fejtegetni. És mit láttunk? A mikor az egész világítási rendszer megváltoztatása forog szóban, és a közgyűlésnek évtizedekre szóló határozatot kell hoznia, — akkor, a t i s zt e 11 városatyáknak jóformán két harmadrésze hiányzik! Tehát két harmadrésze a törvényhatósági bizottsági tagoknak nem törődik azzal, hogy e kérdés hogyan dől el. Két harmadrésze, a törvényhatóság tagjainak rászorul arra, hogy kötelességei felöl a „Budai Hírlap“-bői értesüljön. Két harmadrésze a városatyáknak nem tudja azt, hogy a bizalomnak, melynek letéteményese, meg is kell felelni. Egy kis meleg időjárás képes visszatartani attól, hogy kutya kötelességét teljesítse. Kern állítjuk, hogy ez a kérdés így nem nyert helyes megoldást; de ha helyesen lett megoldva úgy több mint kétszáz városi képviselő erről nem tehet, — ha pedig helytelenül történt volna a megoldás akkor több mint kétszáz képviselőt a felelőség tízszeresen érné. Az iskolásgyereket megbüntetik, ha iskolát kerül. Pedig az éretlen gyerek és talán, akarata ellenére küldik az iskolába. A városatya önkényt vállalkozik kötelessége teljesítésére, a mikor a polgárok Választását elfogadja, s a mandátumot azoktól átveszi. Mit érdemel hát akkor az érett ember, a férfiú, ha saját maga által felvállalt kötelességének nem tesz eleget ? . . . Lesznek, és bizonyosan vannak városatyák, kiknek körülményeik, foglalkozásuk olyanok, bogy a közgyűlésekre el- menniök lehetetlen. Az ilyenek köszönjék meg a megtiszteltetést, ne fogadják el, ne vállaljanak fel oly kötelezettséget, melynek nem áll módjukban megfelelni. A közügy csak nyer és a polgárságot csak hálára kötelezik az illetők, mert helyet adnak egy másiknak, a ki képes megfelelni feladatának minden tekintetben. Kern olyan kitüntetés a törvényhatósági bizottsági tagság, mint a királyi tanácsosság! A királyi tanácsostól ugyan soha senki sem fogja kívánni, hogy a királynak tanácsot adjon. De már a bizottsági tagság nem puszta cim, hanem fontos bizalmi állás, mely teendőkkel, kötelességekkel jár. Ezt tessék a tisztelt városatyáknak meggondolni. Az olyan közöny, az olyan csekély foka a kötelességérzetnek, mint a mely e héten is nyilvánult a közgyűlésen, kell, hogy a polgárokat elkeserítse, bizalmukban megingassa. És nem erről az egy esetről szólunk! A tapasztalatok sajnosán bizonyítják, hogy e közgyűlés még a látogatótA „BUDAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Hátúi. A Horváth kert nyugati oldalán, a színkör végében nyilik egy kis ajtó a tágas udvarra: a tzinkör udvarára. Maga az ajtó egy spárgán lógó fatúskó által rögtön behúzódik, ha magára hagyják: ez az antik mechanizmus pótolja a modern önbecsukó, automát ajtók komplikált masinériáját. A krisztinavárosi templom, tornyában nyolcat harangoznak — az első felvonásnak vége vau. Szinészek és színésznők sietnek ki az udvarra friss levegőt színi. Épen valami népszínmű „megy“ — hogy a műkifejézéssel éljünk. A kép tarka és érdekes. Lenn az udvar szélén, egy pádról hatalmas füst feileg kél: a kardalnokok sietnek felhasználni a rövid időt és elszívják cigarettáikat. Békésen ülnek egymás mellett az előbb még ellenségeskedő felek. Az üldözött betyár szívesen szolgál egy kis tűzzel a pandúrnak, ki az imént utána tüzelt. A másik nevetve beszélget a körülállókkal: egészen elfelejtette, hogy ő tulajdonképen már nem is él, az első felvonás végén lőtték agyon a pandúrok. Az udvar közepén álló hatalmas fa árnyékában — ez az első rendű tagok üdülő helye '— áll Pintér Imre, a népszinmű énekes. Csinos barna fiú, a km pompásan áll a iobogos ujjú ing és a ráncba szedett gatya. A szűrét az öltözőben hagyta —nagyon meleg lenne idekinn. Bizalmasan tegezi az ifiúrb, Komjáthyt, pedig azért ment világgá, mert a szeretőjét elcsalta tőle. Komjáthy elegáns lovagló öltözetben áll előtte és nyugodtan tűri a bizalmas megszólítást, sőt még a tegezést sem veszi rósz néven, pedig a színpadon azzal vált el a legénytől, hogy „hátrább az agarakkal paraszt!“ Közzel hozzájuk komoly diskurzusba merőben állt két másik alak. Senki sem hinné, hogy már puszta megjelenésük is óriási derültséget kelt odabenn; Kovács Mihály és Gyöngyi Izsó a közönség kedvelt komikusai a beszélgetők. Az udvarnak fedett üvegfolyósóján is képződnek kisebb csoportok. Ott ülnek egymásmelleit az elválaszthatatlanok: Gireth Károly és a felesége A férj a társalat jeles „natúr- búrs“ színésze (nem tudom, hogy magyarul jó lesz-e a „természet-legény“ fordítás) arról nevezetes, hogy a társulatnál ő tudja magát legjobban és legjellemzőbben kifesteni — ezt i pedig nagy fáradság árán cselekszi, mert miu- i den felvonás előtt meg kell újítania a festést, S csinos kis felesége a felvonás közben rendesen i lecsókolja az arcáról az — úgylátszik — édes I festéket. Az udvar rendes látogatói a színész nép közé vegyül. Ezeknek már csak keresztnevüket i ösmerik a társulat tagjai. Otü gubbaszkodik egy rozzant széken Gabika, egy nyalka honvéd önkéntes. Nem büszkébb a káplári csillagjaira, mint arra a mosolygó szempárra, melyről tudja, hogy csak neki mosolyog és a melynek erősen szőke túl aj - donosuője — bizonyosan helyszűkén — vele egy széken ül. Kálmán és Pali versenyt kurizál a kis Paulának, a ki a testvérek között testvériesen osztja kegyteljes mosolyait — és ha Kálmánt balkezének meleg szorítása villanyozza fel, meglehet felőle győződve, hogy a jobb kezet Pali szorongatja. Hanem hát azért van két keze az emberfiának, hogy a jobb kéz ne lássa, mit művel a bal. Kornéliának egy hordárral van baja, levélkét kapott és feleletet küld: — A vacsorámat rendeltem meg; — mondja lehetőleg közömbös hangon a feléje irányuló kiváncsi tekinteteknek feleletül. Felesleges, úgy is tudja mindenki. Ferike magában ül és ábrándozik; nagy fekete szemei az alkonyuk) égbe tekintenek : bizonyosan légvári vagy legalább is palotai ábrándképek vonulnak el előttük. Ábrándozásá- i ban még. a női öltözőből kihangzó csetepáté j seai zavarja. Az pedig elég hangos. Hajnalka és Lúcsi a j intéznek el holmi lovagias ügyet. A „rózsás“ ! karmoknak és „lágy“ kacsoknak nagy szerep jutott a kis összekülömbözésben, a mint azt a
