Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-06-05 / 3. szám
Budapest, 1892. Junius 5. BUDAI HI KL AP. Felsülésem. A napokban a következő levelet kaptam: „Kedves Öcsém! Most az ország minden részéből vándorolnak föl az emberek, hogy jelen legyenek a jubileumos ünnepélyeken ; én is elhatároztam, hogy a feleségemmel felrándulok pár napra a fővárosba, mert mint a lapokból olvasom, sok lesz ott ez alkalommal az érdekes látni való. Árra kérlek, légy szives számunkr . valami alkalmas lakásról gondoskodni, különös tekintettel arra, hogy a hatodiki felvonulást, lehetőleg ennek az ablakából nézhessük. Végy számunkra a nemzeti szinházba és az operába jegyeket. Mi már pénteken ott leszünk, hogy előzőleg a város feldíszítését megszemlélhessük. Várj a hajó állomásnál reánk. Ölel bátyád.“ Képzelhetik Önök, mennyire megrémültem én, mikor ezt a levelet elolvastam ! Megfelelő lakásról gondoskodni most, mikor egy ablakért száz forintot kérnek, jegyeket venni az operába, s a nemzeti szinházba, ehhez az én igénytelen személyem elenyészőencsekély. Istenem menynyire naiv gondolkozásunk ezek a falusi emberek! Az én vágyaim netovábbja csak egy szerény tribünjegy, még ezt sem tudok szerezni. És ők mindjárt egész lakást akarnak! Szöknöm kell előlök! De ki tudja, mikor lehet szükségem az én kedves bácsim jóakaratára, kár volna haragját magamra vonni. — Ezt nem tehetem. De ha ennyire kegyetlen velem szemben, — boszút állok! Rábeszélem őket, hogy a meddig itt lesznek, mindig B u d á n tartózkodjanak ! Pénteken lementem a hajóállomáshoz; tudva azt, hogy megbízatásomnak egyik oldalról sem tettem eleget, — izgatottan vártam a hajó érkezését. 'Végre a Gellérthegyi citadellában felhúzták a vaskosarat, mely a hajó közeledését jelzi. E közben a „Fiume“ gyors evezőcsaoá- sokkal igyekezett elérni a tabáni kikötőt. Áb- rázatom komoly jelleget öltött, — vártam a történendőket. Közelebb mentem a parthoz, végtelen gvötrött a kíváncsiság: Hátha nem jönnek P — Csalódtam. A mint a hajó kikötött, elsőnek pillantottam meg az én kedves nénimet, a ki olyanforma) barátságos mosolylyal közeledett felém, mintha ezzel akarta volna kifejezni hálás köszönetét eddigi szives szolgálataimért. Kölcsönös üdvözlés után, az első kérdése: „Hová megyünk, hol vettél lakást? — Még nem vettem kedves néni, de ez nem baj, itt van egy szálló a közelben, a hol mindig lehet szobát kapui. Fölültünk egy bérkocsira, s odahajtattunk a szállodához. Kapus nem volt. befutkostam az egész szállodaépületet, míg végre egy szobaleányfélét találtam, a ki egy Dunára néző ablakból a propeller közlekedést tanulmányozta. — Nvíssod kérem szobát. — Azonnal, csak a kulcsokért, megyek. Negyedórái várakozás után, sikerült egy szobát elfoglalnunk, melynek ablakai a Dunára nyíltak. Néni megvolt elégedve a kilátással, örült, hogy innét majd a lánchídon átvonuló menetet is láthatja. Én addig, inig a néni holmiját rendezgette, hozzáfogtam azoknak az előnyöknek a fejtegetéséhez, a melyek Budát e néhány napra látványosságok tekintetében — Pest elé helyezik. A kedves néni argumentumait látható megelégedéssel tette magáévá. A vacsora után végre búcsúztam rokonaimtól, azon határozott igére;tel hogy holnap fel fogom keresni őket. — Van e jegy a színházakba P Ezzel fogadtak. —: Bocsánatot kell kérnem, hogy nem szerezhettem kedves bácsi, mert a nemzeti színházba csak a belügyminiszter úr ő Excellénciája kegyes meghívásával lehet bejutni, az operába pedig már akkor sem volt jegy mikor becses levelét megkaptam. B á c s i é s néni fejcsóválva fogadták s z a v a i m a t. Reggelizés után összejártuk a várat, majd pedig a városmajorba vezettem őket a várfok utcán lefelé; nénire e közben nagyon jó benyomást tett a környék idillikus színezete s miután konstatálta, hogy itt ez út is, a járda is hasonló az ő falujokbelihez, mint mondá. - egészen otthon érezte magát. A budaiak városligetiéhez érkezve több építésektől elhordott kisebb nagyobb rakás törmeléken keresztül juthattunk csak be. Kedves vendégeimet először is egy patak- féléhez vezettem, a melynek partjain hattyúk helyett mezítlábas súhancok hüsöltek a mi épen annyira tetszett nekik, mint az ördögmalmok, Paprika jau esik, panorámák, cirkuszok stb. stb. Érdekkel uézte a mutatványokat, elbájoló síp— láda-zeneszó mellett. Még arra is rátudtam venni őket, hogy tegyenek egy utazást a szibériai hullámos vasúton. Ok nagyon meg voltak elégedve a budai látnivalókkal, csak azt jegyezték meg, hogy náluk. ha vásárkor az itteniekhez hasonló látvá- nyosságokat hoznak a faluba, akkor azokat a főpiacon állítják fel, nem a fa un kívül. Mikor aztán a lóvasúton bejöttünk és a fazékas téri putrikkat és bódékat meglátták, akkor teljesen megnyugodtak, hogy itt is úgy van mint náluk, és csak a mi a falúban nem fór már el, azt teszik ki — a városmajorba, Mikor hazaérkeztünk a bácsi igy szólt: — Kedves öcsém! Igazán nagyon jól gondoskodtál rólunk. Mert bizony mi falusiak csak mégis szeretjük az otthont, féltünk is attól, hogy a fővárosban nem tudjuk kiállani azt a nagy városias életet, tehát. így már rendén van minden. Itt Budán teljesen otthon vagyunk, közel leszünk az ünnepélyhez, meg a várostól sincsen messze. . . . — Holnap átmegyünk a városba fejezte be nénérn a búcsúzást a lánchidra mutatva. így dőlt dugába hosszú tervem. Es most még az is megeshetik, hogy a néniék annyira jól fogják magukat érezni, hogv végkép i-tt telepednek le! Felsülésem tökéletes! Irodalom és művészet Zenei élet Budán. Budapest virágzó s mondhatni magas fokon álló zenei élete hatalmas tényezőként szerepel a főváros kulturális fejlődésében. A zenét nálunk úgy egyesek mint testületek nagy mértékben művelik: 25 év lefolyása alatt számos egyesület alakúit, mely a magas fokon álló zeneirodalom alkotásait a fővárosi közönséggel megismerteti. A külföld hírneves zenészei örömmel rándulnak le hozzánk hangversenyezni, s joggal mondhatjuk, hogy hangversenyeink. — előadó művészek és műsor tekintetében, a kontinens bármely városával kiállják a versenyt; fájdalom, hogy e dicsőségben Buda nem osztozhátik. A filharmonikusok, zenekedvelők és vonós négyes társaságok zsúfolt termekben tartják hangversenyeiket és az évről évre szaporodó hangversenyek közül alig van egy, mely a közönség pártolását nélkülözte volna. Mi történik ezalatt Budán P Az első díjjal kitüntetett „budai dalárda“ csakis a „Fácán“ szerény helyiségeiben tarthatja tánccal egybekötött hangversenyeit, a budai zene akadémia pedig meghívott vendégeknek csakis díjtalan hangversenyeken mutathatja be életrevalóságát. Azt hiszem, hogy e módszer nagyon is vidékies színezetre vall — de a dolgon egyelőre segíteni nem lehet Ha a dalárda elejtené az obiigát táncmulatságot, a zeneakadémia pedig belépti díj mellett hangversenyezne, akkor az eredmény nagyou is kétes kimenetelű volna. Pedig e két egyesület alapítása volt a fejlődésnek indúló zenei élet első mozzanata Budapesten. Ezelőtt 25 esztendővel nyilvános ünnepélyt a budai dalárda szereplése nélkül képzelni sem lehetett, s a budai polgárok lelkesedéssel beszélnek a régi jó időkről, a díszes ünnepélyekről, melyeket a volt népszínházban rendeztek és melyek kimagasló pontját az országszerte híres budai dalárda előadása képezte. A mai viszonyok ily egyesületek fentartá- sát rendkívül megnehezítik. A budai dalárda nem képes megküzdeni a működő tagok közönyével s épp ily helyzetben van a zene akadémia is, melynek énekkarát kiegészíteni a budai dalárda férfi kara volna hívatva. — Azok, kik zenei képzettségüknél fogva leginkább volnának hivatva az egyesületek működését támogatni, távol maradnak, és csak mint szigorú kritikusok akarnak jó akaró tanácsaikkal lendíteni ez ügyön. A legfőbb hiba mindenesetre abban rejlik, hogy Budán hangverseny céljaira alkalmas terem nincsen s ennek létesítését szorgalmazni és elősegíteni épen a szóban lévő két egyesületnek állana leginkább érdekében. A zene akadémia rendelkezik vagy 30.000 frtuyi tökével; nem tudom, hogy ez összeget bérházzal kapcsolatos redut építésébe befektetni nem volna e jövedelmezőbb, mint a kamatoztatás jelenlegi módja. A Corvintéren lévő katonai raktár épület egy redut céljaira fekvésénél fogva is rendkívül alkalmas terület; egy részvény társaság alakítása, élén a budai zene akadémiával és a dalárdával, azt hiszem, nem volna nehéz feladat. Hogy mily befolyással voinaBuda társadalmi viszonyaiig egy redut építése, azt hiszem fölösleges fejtegetni s elég ha megemlítem, hogy a redut építése által megszűnnének mind azon nehézségek, melyek mindannyiszor fölmerülnek, valahányszor nagyobb hangverseny vagy bál rendezése kerül szóba. Visszatérve azonban Buda zenei életére, nem hagyhatom említés nélkül a múlt évben alakúit „budai zene kedvelők egyesületét“. Igaz, bogy ezen egyesület fen állásáról és működéséről még csak a fejlődés stádiumát lehet konstatálni, a mennyiben létezéséről csakis egy zártkörű hangverseny tanúskodik: mindazáltal örvendetes jelenség, hogy a zenei élet Budán egy tényezővel ismét szaporodott és reményiem, hogy az idei hangverseny idény beálltával a „Budai Hírlapinak bővebben lesz alkalma működésével foglalkozni. Mint specialitást figyelemre kell méltatnom a budai dalárda egy néhány tagja által alapított „Kakuk“ dalárdát és a Hoppe Rezső karnagy által alapított „Harmóniát“. Az előbbi az I-ső kér. polgári kör estélyeiről előnyösen ismeretes, az utóbbi pedig a tél folyamán a sörcsarnokban vívta ki a közönség elismerését. Azt hiszem, Rogy a közel jövő meglógja változtatni Budának zenei életében fenálló provinciális viszonyait: az első feltétel mindenesetre a tagok szorgalmas működése és egy alkalmas helyiség építése. — r. R. * * A budai daláx’du az újpesti zene- művelő egyesület által fentartott z e n e i s k o 1 a javára a rákospalotai park vendéglő helyiségeiben f. é. junius hó 11-én (szombaton) este nagy hangversenyt rendez, melyre az előkészületek mindkét egyesületnél nagy buzgalommal folynak. A palotai parknak bekerített és ezen alkalomra fényesen kivilágítandó részébe való belépni csakis külön e célra kiadott jegyek előmutatása mellett lehet: a jegyek 50 krért egyesület tagjainál, a palotai parkvendéglősnél és a hangverseny napján esti 6 órától kezdve a pénztárnál válthatók. Hangverseny után tánc lesz. Az újpesti zeneiskola még alig három negyed év óta áll fenn, és máris 63 tanítványa van, a mi életrevalóságát, szükségességét eléggé mútatja. A budai dalárda hivatásának megfelelően jár el, ha ily intézményt felkarol és jó
