Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-06-26 / 6. szám
Budapest, 1S92. Junius 26. BUDAI HÍRLAP. o A nagy művésznőt láthatólag kellemesen lepte meg az a szívélyes fogadtatás, az a tomboló lelkesedés, melylyel a budaiak ünnepelték. Ennek a behatása alatt engedett az igazgató kérésének és eredetileg csak három fellépésre tervezett vendégjátékát még kettővel megtoldotta: ma, szombaton „Az igmándi kispap“ és vasárnap „Atolonc“ népszínművekben lép fel és búcsúzik tölünk. Krecsányi igazgató lekötelezte a budai közönséget azzal, hogy sikerült neki Blahánét e vendégszereplésére rábirni, mely bizonyára az egész szezonnak legkimagaslóbb és felejthetetlen eseménye marad. De dicséret illeti a társulat tagjait is, a kik nemcsak a legnagyobb igyekezettel, de a legnagyobb elismerésre méltó sikerrel tették tökéletessé a műélvezetet. A közönség meggyőződött arról, hogy a társulat igen jó erőkből áll, kik még Blaháné mellett is megállják' a helyüket. „Nániban“ Kovács és Giréth, mint Kreutzer papa és Szepi olyan tőrül metszett sváb típusokat mutattak be, a melyek teljesen beváltak a Náni famíliájának. P. Szép Olga minden tudálékossága mellett is szeretetreméltó bakfis volt, a ki Follinusznak, az ős jogoncnak mulatságos anzágolásait a legnaivabb csodálkozással hallgatta. L. Kétszer y Etel, Kassai, Berki, F ü r e d y osztoztak a sikerben. Az első felvonás után mulatságos epizód történt. Még alig gördült le a függöny, egy libériás inas, kezében egy fecherre kötött pompás csokorral, hirtelen felmászott a karmesteri állványon és a súgólyuk fedelén keresztül a színpadra és egy ideig ott habozott, háttal a közönség felé, a leeresztett függöny előtt, mígnem annak nyílása meglebbent és ő besurrant a nyíláson, szembetalálva Blahánét, ki akkor akart a lámpák elé lépni a zúgó tapsokra és meglepetten a váratlan találkozástól mosolyogva vette át a neki szánt megemlékezést, A csokrot P—y D—s országgyűlési képviselő felesége küldte fel ügyes inasával a művésznőnek. Ezen előadáson Blaháné Tamássy Józsefnek, a népszínház volt jeles művészének javára vendégszerepeit. Blaháné sohasem feledkezik meg régi partnerjéről, kivel együtt aratták a legszebb babérokat. A hajdan legdaliásabb Göndör Sándort, a kit népszínmű alakításaiban máig senki sem ért utói, tudvalevőleg szélütés érte nehány év előtt, s azóta szegényesen éldegél csekély nyugdijából Újpesten. Blaháné minden évben talál alkalmat arra, hogy egykori pályatársát segítse. Tamássy ott volt az előadáson, s az első felvonás után meghatottan köszönte meg régi színpadi kedvesének szívességét — azaz, hogy csak akarta megköszönni, mert az bizony kikérte magának a köszönést: „külömben rögtön megszököm és itt hagyom az előadást“ — szólt mosolyogva a jószivű művésznő. A „Szegény Jonathánban“ is a lehető legjobb volt az ánszámbl. Pintér Jonathánja igen jó volt. Ledofszky kitünően disponáiva énekelte Harriet szerepét, a Blaháné megjelenését türelmetlenül váró közönség meg is ismételte második felvonásbeli primadonna-dalát, Németh János, ki minden szerepét lelkiös- meretesen, precízen szokta elénekelni, ez alkalommal lehetőleg még jobb volt, mint egyébkor. Gyöngyi, mint impresszárió hihetetlen virtuozitással hadarta el szerepét s ügyes kuplé- kat énekelt. Egy a Karsai-féle párbajra célzó rögtönzését a közönség megtapsolta. Mikor t. i' a 3-dik felvonásban megakadályozza aJonathán és a lengyel gróf közötti pisztoly-párbajt, ezzel lépett közbe: „Megálljon gróf úr, ne lőjje meg ezt az embert, hiszen nem akar résztvenui a diszbándériumbnu !“ — Barcs Aranka a grófnő szerepében szépen énekelt és diskréten játszott. A többi sem adott okot a panaszra. „A cigányt“ Gyöngyi Izsó játszotta, s ha egyszer másszor nem is találta el a természetes hangot, nehéz műszerepét mégis elég jól töltötte be : nyilt szinen is megtapsolták. P i n- t é r Imre Gyuri szerepében elemében volt: látszott rajta, hogy méltó akar lenni Rózsijához, s ez az igyekezete sikerült is neki. Ledovszky Mariska Évije meglehetős volt, bárha népszínműi keretbe az ő egyénisége nem illik be. Az első felvonásban hamisan is iutonált egy dalt, de csakhamar belejött a rendes kerékvágásba. A kar ez alkalommal meglehetősen fegyelmezetlen volt. s nem egyszer került rósz viszonyba a zenekarral: ez pedig a társulatnál ritka dolog, mert rendesen igen szépen, egybevágóan működik az ének és a zenekar. A második felvonásban egyik páholyból épen Pintér éneke alatt fájdalmas sikoltás hallatszott, a mi feltűnést és mozgást okozott a nézőtéren: egy hölgy kapott görcsöket. Rögtön kivitték és felélesztették, úgy, hogy az eset nem hatott zavarólag. Tegnap, pénteken Müller Kedves kis operettjét „A szerelmi varázsitalt“ adták. Németh János Péter hálás szerepét teljesen kiaknázta, s nemcsak művészi énekével de kifogástalan játékával is kiérdemelte a tapsokat, melyek a búcsúdal után nyilt jelenetben felhangzottak. Szigethy Lujzának Rózsi, a szép bérlőné szerepe jutott. Hogy e szerep hogyan bérűit hozzá, az csakugyan érthetetlen. Vagy az igazgatóság a kosztümök szerint osztja ki a szerepeket : s talán azért adta oda e koloratúr szerepet a népszinműénekesnőnek, mert az egy falusi mennyecskét ábrázol ? . . Szigethy Lujza néhányszor már igen ügyesen kisegített, ha az operett primadonnák közül valamelyik betegeskedett: de tegnap a két énekesnő ott volt a színkörben és nézte, hogyan küzd Szigethy az ő szerepkörük nehézségeivel. Szigethy elég fényesén revánsirozta magát Ledofszkyn, és sem többet, sem kevesebbet nem rontott szerepén mint Ledofszky előtte való nap népszínműi szerepében: most kvittek. A publikum issza meg a levét. Már most csak azt várjuk, hogy Harriet szerepét Bognárnak, a társulat baszis- tájának osszák ki, Pintér bariton szerepeit pedig Serédinek. — Barcs Aranka kis szerepében kedves volt, Kovács az elbizakodott borbélyt adta a nála megszokott ügyességgel. * Szellő JuáitR. Pintér Imre népszínműve. A múlt vasárnapi premier teljesen kielégítette a közönséget. „Szellő Judith“, amint az alább olvasható, meséjében semmi újat nem mutat fel, de a feldolgozás oly ügyes, hogy az egész estén át a legélénkebb érdeklődéssel lessük a színpadon történteket. Az egymást kergető epizódok annyi leleményességgel aknázzák ki a színpadi hatást, hogy a mesével nem is érünk rá a felvonások alatt foglalkozni, hanem mulatunk, nevetünk, a mig csak a függöny egv egy csattanós jelenetre le nem gördül. A darab meséje röviden ez: Szellő Judith fogadott leánya Galamb Mihálynak és egyúttal kedvese a földesúr fiának, Andornak, a kitől gyermeke is születik. Andor, apja kívánságára, szakit Judittal, a ki kétségbeesésében a gyermeket kiteszi az erdőbe, maga pedig feleségül ígérkezik egy juhászhoz, Hajnal-hoz, a ki már régóta szerette. A gyermeket azonban megtalálják az erdőben, és be akarják vinni a faluba, mikor Judith, a ki megbánva tettét, gyermeke keresésére iudul, szembe találkozik a falubeliekkel, és sikoltva rohan gyermeke ölelésére. Nevelőapja, Galamb, Judith gyalázatán felháborodva, a gyermek apja után tudakozódik, mire Hajnal vallja magát a gyermek apjának. Az öreg Galambot Balogkék leánya, Katica s annak szeretője, Rózsa Gyuri békitik ki s az ő bocsánata teszi tökéletessé Hajnal és ludith boldogságát, kik egymáséi lesznek, valamint Katica és Gyuri is. Andorról a darab végén tudjuk meg, hogy öngyilkossá lett a városban holmi sikkasztás miatt. A legsikerültebb az első felvonás, mely igen érdekesen exponál. A második felvonás, bár kacagtató epizódokban a leggazdagabb, acselekmény- uyel nincsen semmiféle összeköttetésben, mindössze annyi történik benne, hogy Judith elhatározza magában a gyermek kitételét. A harmadik felvonásnak első változása, mely az erdőben történteket tárja elénk igen hatásosan végződik : a gyermekét megtaláló anya megható öröme, a leánya gyalázatán felbőszült apa kitörései és Hajnalnak rövid lelki tusája, melyben kedvesének nyilvánvalóvá lett gyalázata feletti keserűségén a szerető nagylelkűsége diadalmaskodik és ő az apaságot gyors elhatározással magára vállalja: olyan ügyes drámai csoportosítása az indulatoknak, a mely valóban rnegren- ditően hat a nézőre. Az utolsó változás, melyben a bonyodalom kifejlődik, hidegen hag-y. sőt az urfi öngyilkosságáról szóló hír megérkezése kellemetlenül érint: semmi szükség nincsen rá. A költői igazságszolgáltatásnak ilyen forszírozott és mégis banális kimérése nem elégíthet ki. Egészben véve a siker tagadhatatlan s a szerző meg lehet elégedve az eredménnyel. Minden felvonás után többször hívták ki. A siker elérésében igen nagy része" volt a szereplőknek is. Závodszky Teréz a címszerepet jól átgondolva játszotta s annak drámai kitöréseiben teljes hatást ért el. Méltó párja volt K o m j á th y, a ki Hajnalt személyesítette. S e r é d i Sarolta mint Katica rokonszenves parasztbakfis volt. Éneke nem gyújtott, de annak csakugyan nem ő volt az oka, hanem a zene, mely teljesen színtelen s a hol markánsabb, ott erős reminisz cenciákkal találkozunk. Hanem azért a közön- ség hálás volt az énekesnő igyekezetéért és megtapsolta. Pintér nem hiába irta meg Gynrj szerepét: magának irta: énekére ugyanaz áll a mi Serédire. Follinusz egy elzülött zengert adott sok humorral. L. Kétszeri Etel jó mama volt. Giréth mint részeges kántor igen mulat * tató volt. Réthey az úrfi hálátlan kis szerepét játszotta. * Matinét rendez holnap, azaz vasárnap d. e. fél tizenegy órakor a „II. kerületi Polgári Kör“ helyiségében II. kér. Bombatér 3. sz. I. em. Knabe Gizella okleveles zongora tanítónő növendékeivel. A matinén Mambriay Gyula, Perényi Vilmos, Kiss József, és Schari Gyula is közreműködnek szívességből. * „Közegészség;“ címen a közegészségnek szolgáló havi lapot indítottak meg. A lap előfizetési ára egy évre: 1 frt. * Zenevizsga. A Szentesy-féle zenetanintézet e hó 22-én és 23-án tartotta vizsgálatait, melyek a hallgatóságot arról győzték meg, hogy az intézett növendékei a zenében alapos oktatásban részesülnek. A vizsgálatokat hangverseny követte, melyen az intézet két tehetséges tanulója: Tóth Elemér és Tóth Árpád hat zongora számot adtak elő szép technikával és jó felfogással. A két fiatal ember jövő évben az intézetnél mint tanító fog működni. * Ó-ISudai színészet. Az elmúlt héten a szintársnlat egymásután adta a legjobb darabokat örvendetes érdeklődés mellett. Vasárnap és hétfőn a „Fenegyerekeket„ adták, telt házzal és sűrű tapsokkal. Különösen N y i t r a i és Medgyesi tetszettek a kalaposmester és felesége szerepében. Bánfalvy, és Bárczi szintén hatással játszottak. Meg kell még említenünk Füredinét is, ki kardalnokuő létére elég ügyesen énekelt egy szólót. Kedden „Szép Heléna“ ment a czimszerepben Pajor Emíliával, ki csakugyan megérdemelte a „szép“ elönevet, nemcsak a gyönyörű megjelenéséért, de szép hangjáért és játékáért; bizonyította ezt különben az a tapsvihar is, a mi a második felvonásban kitört a nagy szerelmi jelenet után Párist Gál ősi a nemzeti színház tagja ját-
