Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-07-31 / 11. szám

Budapest, 1892. Julius 31.

Méltóztassék egyidejűleg a tiszti főorvos urat fölhívni, hogy a szóban forgó menhelv berendezése, különösen pedig azon emberbaráti és physikai szempontból nagyon fontos kérdésre nézve, közegészségi szempontból határozottan nyilatkozzék :

a) üdvös és célszerű-e menhely éjjeli hálótermeit puszta kemény fapritsekkel, alsó- és felső takarók, szóval rendes fekhely nélkül berendezni

b) remélhető-e, hogy rendes fekhely hiányában e menhely éjjeli pihenőül szolgáljon és föntartható lesz-e abban az annyira kívánatos köztisztaság és antiseptikus állapot, ha a szennyes, átázott, elférgesült ruházat éjjelre az illető testéről le nem jön, miután ruhátlanul az éjt a fapritsen úgy sem töltheti ?

c) megfelel-e czéljának a tervezett menhely azon esetben, ha az abban menedéket keresők este és reggel egy adag levest és egy darab kenyeret sem kapnának, szóval semmiféle istápolásban nem részesittetnének ? Különösen megfigyelendő ez az aggok, nők és gver mekek szempontjából;

d) a mennyiben az alapitó oklevél szerint ezen menhely az európai hasonló intézektől eltérően, emeleti részében lábbadozó betegek részére, munkára való képtelenségük idejére, teljes ellátást nyújtandó, menedékház is lesz, milyen legyen ennek berendezése és kezelése hygienikus szempontból ?

e) mily módon rendeztessék be e menhely- ben az orvosi szolgálat, figyelemmel arra az intézet alsó része egész éjjel, felső része pedig a lábbadozók által éjjel-nappal igénybe fog vétetni ;

f) végre mik legyenek azon alapkellékek, melve.k szerint ezen intézet a közegészségügyi profilaxis mai állása és követelményei szerint berendeztessék.

A bizottmány megalakulása után a tanács- kozmány substratumául ezen tiszteletteljes előterjesztésem és a tervek megtekintése mellett fönti kérdésekre beérkezendő tiszti főorvosi vélemény fogna szolgálni, mely tanácskozmáuyban egyúttal megállapítandó lesz a létesítendő men- helynek a rendőri kutatásra és a bejelentési kötelezettségre vonatkozó exterritoriális volta s a bejelentési kötelezettségnek a lábbadozó betegekre való kiterjesztése is.

Ugyancsak itt lesz megállapítandó a gondnok s a felügyelők minősítése is, még pedig nézetem szerint helyesen úgy, ha a gondnok a m. kir. honvédség kiszolgált jelesebb képzettségű és kifogástalan magaviseletü őrmestereiből, a fölügyelők pedig az altisztek sorából választatnának s ilyenek kijelölésére a honvédparancsnokság kerestetnék meg.

Felügyelőnőkiil csak tisztességes házaséletet élő idősebb férjes nők (kiknek férjei rendszeres kenyérkeresetben vagy alkalmazásban vannak) volnának alkalmazandók.

A nők és leányosztály s a konyha vezetésére gondnoknőre lesz szükség.

Berlinben e gondnok és gondnoknői tisztet egy házaspár tölti be.

Budapesten, 1892. julius 5-én. A IX. ügyosztály vezetője: Horvát János s. k., tanácsnok.

200 ÉV.

A „Budapesti (budai) kereskedelmi társulat“ f. hó 28-án, csütörtökön társas kirándulást rendezett a budai hegyek közé. A társaság tagjai a fogaskerekű vasút alsó indóházában találkoztak délutáni fél öt órakor s a Svábhegyen át felrándultak a Normafához. Este 8 órára volt megrendelve a társas vacsora az Eötvös nyaralóban, a melyre számos vendéget hivott meg a társulat. Csak mikor az ízléses diszszel terített asztalukon kitett arany szegélyes étrendeket olvasták el a vendégek, akkor tudták meg, hogy a szerény meghívás egy nagy fontosságú emlékünnepélyre Iszol tulajdonképen, t. i. a társulat két száz éves f e n ál 1 á s á n a k j u b i Iá r i s ün n e p é 1 y é r e.

Általánosan örvendetes volt ez a felfedezés

BUDAI HÍRLAP.

mely mindenkit rendkívül meglepett. így egy kedélyes, fesztelen társas vacsora keretében a legszebb ünnepek egyike folyt le.

A társulat elnöke Freyberger Pál, alel- nöke Ott Lajos és péuztáruoka Mauks János fogadták a vendégeket, a kik között volt D a- rányi Ignác dr. a II. kerület országgyűlési képviselője, Rupp Zsigmond királyi tanácsos, Dömötör Gedeon’vízivárosi plébános, Joób Károly takarékpénztári főnök, Hampel kerületi elöljáró stb.

Az ízletes vacsora Balanek Antal vendéglős konyháját dicsérte. Az étrend a következő volt:

A BUDAPESTI (BUDAI) KERESKEDELMI TÁRSULAT 200 EVES FENNÁLLÁSÁNAK MEGÜNNEPLÉSE ALKALMÁBÓL RENDEZETT TÁRSASVACSORA

ÉTRENDJE

Eötvös villa 1892. Julius 28.

Fogas.

Remoulard mártással.

Vesepecsenye.

Eötvös villa módra.

S t i r i a i j é r C e.

Francia saláta.

Almáslepény.

Gyümölcs.

S a j t.

Tétényi fehér óbor Budai vörös Törley »Talisman.«

A harmadik fogás után felkelt D arányi Ignác dr. képviselő és elmondotta az első pohárköszöntőt. Szóló ecsetelte azon meglepetést, melyben ö és a többi vendégek részesültek, midőn csak itt az Eötvös nyaralóban értesültek arról, hogy a mai összejövetelt mily emlékezetes, ünnepélyes alkalomból rendezte a kereskedők társulata. Kétszáz év előtt alapitották e társulatot és az életképességének e hosszú idő alatt a legkülömbözőbb viszontagságok között elég életjelét adta. A szabadságharc leverését követő tespedési korszak után az újjászületés korszaka derült fel hazánkra, akkor e társulat is legszentebb kötelességének ösmerte a maga körében és a maga erejétől telhetőleg feléleszteni azon tényezőket, melyek a nemzeti jólétnek kutforrását képezik. Hozzáfogott a kereskedelem emeléséhez és magyarosításához és jeliigéje gyanánt vallotta, hogy „A Haza jóléte — a mi jólétünk.“ A kereskedő osztály sorsa elválaszthatatlan szoros kapcsolatban vau az ország sorsával és azon körülmény, hogy most itt e helyen a szabad természet ölében e társnlat 200 éves emlékünnepét üli, legjobban bizonyítja, hogy a magyar kereskedők tudatában vaunak annak, hogy egy szabad és hatalmas országban csak szabad és öntudatos kereskedők lehetuek. Szóló kegyelettel emlékszik meg az elődökről, kiknek még porait is áldjuk s végül annak a férfiúnak az egészségére üríti poharát, a ki, mint a megtestesült kötelességérzés, igazán példányképe, a jó magyar kereskedőnek: s ez F r e y b e r g e r Pál, ki a budai kereskedelmi társulat élén áll, és a ki múltjához és őseihez híven ma is a legbuzgóbb, legbecsületesebb előharcosa a magyar kereskedelemnek.

Freyberger Pál mélyen megindulva köszöni meg a kitüntetést, melyben az imént részesült. Becsületesség és őszinte nyíltság azon elvek, melyeket ő teljes életében vezérelveinek vallott és úgy tetteiben, mint szavaiban mindenkor követett. Ez alkalommal is e vezérelveknek hódolva szólal fel. hogy néhány szóval n' budai kereskedelem faultjára visszapillantson. ’Budának á törökök uralma alól felszabadítása után, tehát 1686 után, a kereskedelem, mely a

, • I 6

török világban úgyszólván teljesen pangott, újra fellendült és pedig oly örvendetesen, hogy már 1692-ben annyira megerősödött, hogy a kereskedők érdekeik előmozdítására egyesületet, társulatot alakítottak. Ekkor született meg a most jubiláló „budai kereskedők társulata.“ A budai kereskedelemnek itt kezdődik a fénykora. Budai kereskedők látták el úgyszólván az egész országot árúikkal. Az egész Dunántúlnak kereskedelmi központja csakhamar a Duna balpartjára is kiterjeszkedett. A budai nagy kereskedő házak hajói járták be az egész Duna folyamot, a felső Duna mentén fekvő külföldi ipar termékeket ezek hozták le Magyarországba *— viszont a nyers terményeket ezek vitték ki ugyanazon az úton. A Dunának sajátságos és ma is tapasztalható folyása, mely a budai oldalon nagyon is rohamos, és így a kikötést felette megnehezité. a Budán székelő kereskedőket arra bírta, hogy áruikat a pesti parton rakják ki. Ezért az akkor még igénytelen Pest mezővárosban a budai kereskedők áruik számára raktárakat építettek, üzleteket alapítottak és még a budai kereskedő Buda fővárosában lakott, üzleti személyzete, raktárai és áruházai a túloldalon. Pesten voltak. Már akkor a budai kereskedők kiterjesztették összeköttetéseiket az egész nagy magyar alföldre, sőt Erdélyt is ők látták el kereskedelemmel. De a pesti raktárak nagyobbodásával azoknak fentartása a budai kereskedőknek nemcsak nagy áldozatokba került,, de egyrészt a személyzet hűtlensége által, másrészt pedig a Pesttel való nagyon is körülményes közlekedés által mindinkább nagyobb nehézségekbe ütközött, úgy, hogy a kereskedők tassanként kénytelenek voltak lakóhelyüket is átteni Pestre. így időmultával mindig több és több kereskedő tette át székhelyét Pestre, ú gy, hogy Pest Budának köszönheti azon fellendülést,' melyet a kér eskedelem- nek oda összpontosítása által nyert. Ily módon fejlődött, nőtt Pest, mely érmés z éti viszonyainál fogva alkalmasabb gyúpontja a kereskedelemnek, Buda rovására. De azért a budai kereskedők társulata továbbra is íenmaradt és teljesítette hivatását. Mikor 1861-ben az elnyomatás korszaka után Magyarország ifjú erővel ébredt fel tespedéséből, s a nemzet mindeu tényezője részt vett az ujjáalkotás munkájában, e társulat és kivette a maga részét a hazafias munkából. Ebben az esztendőben mondotta ki a társulat azt, hogy ügykezelése, hivatalos nyelve ezután kizárólag'a magyar lesz,'A régi latin felirású pecsét helyébe a magyar felirású lépett, és a pecsét közepén a kétfejű sast felváltotta a magyar címer. Ilyen fényes múltja van e táásulatnak, s a budai kereskedelemnek. Ma Pest a kereskedő város, és senki sem zúgolódik ez ellen, mert mindenki belátja ennek a természetességét, szükségességét De ha Pest gazdagságát a budaiak nem irigylik, viszont azt elvárhatják, hogy az a Pest, mely megerősödését, felvirágzását Budának köszönheti, legalább ne vonja meg Budától azt, a mi méltán megilleti Az a körülmény, hogy a királyi várlak Budavárában van, már maga is elegendő ok arra, hogy a jelenlegi elhanyagolt Buda emelkedjék, gyarapodjék. Ezt első sorban is úgy lehet előmozdítani, ha a pestiek ott, a hol alkalom nyílik erre, —mint a városi közgyűlésen — Budát támogatni, kereskedelmét emelni igyekeznek, ha meg fog szűnni az a sajnálatos elv, mely most uralkodik. és a melyet a „Budai Hírlap“ Julius

24-diki számának vezércikke oly találóan jelle— ! mez, a midőn azt állítja, hogy a leendő orszá-