Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-08-07 / 12. szám
BUDAI HÍRLAP. Budapest, 1892. Augusztus 7. ból kiszállított u. n. grátisz hullák továbbá azon hullák, melyek 1 és 2 frtos sírhelyeken szándé- koltatnak eltemettetni, ezután mind aX. kér. új köztemetőbe vitessenek áts a fenti kórházakból kivitt ily hullák a németvölgyi temetőbe eltemethetek nem lesznek, ez alkalommal a tanács újból is kimondja, hogy a főváros balparti részéről a Dunajobbparti temetőkbe való temetkezéseknek semmi szin és feltétel alatt helye nem lehet. Hogy a Farkas-réti új temetőben a temetkezések ideiglenesen — a temetőnek végleges megnyitása előtt — legalább folyó évi november hó 1-től eszközöltessenek, a tanács legszigorúbban és személyes felelősség terhe mellett utasítja a mérnöki hivatalt, hogy helyszíni eljárás utján a németvölgyi temető-gondnokság közben jöttével azon ingatlan részeket, melyek a kisajátítási egyezségek 3-ik pontja értelmében folyó évi augusztus 1-én a fő- és székváros hatósága által már birtokba vehetők, magán a létesítendő területen jelölje meg s az eredményről tegyen a tanácsnak jelentést.“ Talán nem szükséges hosszasaabban fejtegetnünk ezen félszeg intézkedésnek jogosulatlanságát Hogy jön a szegény budai ember ahhoz, hogy épen ő vigye ki balottait a világ végére drága pénzen? Mert, hogy a tanács az 1 és 2 frtos sirhelyek lakóit nem a maga költségén fogja utaztatni, az több, mint bizonyos. Tetszett volna a tanácsnak jobbkor gondoskodni az uj temetőről, vagy tessék addig, a míg az megnyílik a német völgyi temetőben helyet csinálni: ha az lés 2 frtos sirhelyek elfogytak, tessék a drágább helyekre temettetni ugyanezért a pénzért! A szegényebb sorsú lakosság érdekében követeljük, hogy ezen határozata a tanácsnak vonassék vissza és a tanács másképen intézkedjék a budai temető ügyében! A köztisztaság gondozása. A főváros köztisztaságának javítása érdekében a tanács üdvös intézkedést léptet életbe augusztus elsejétől kezdve. A bel- és a Lipótvárosban ugyanis a mellett, hogy éjjel az összes utcákat megöntözik és kisöprik, egész napon át ambuláns utcaseprők fogják a szemetet összeszedni és eltakaritani. Ezt az újítást egyelőre azért hozták be éppen e két városrészben, mert a személy és kocsiforgalom e városrészekben a legnagyobb. Boldog pestiek! Vájjon mi nálunk Budán mikor fogják így gondozni az utcákat? Egyelőre megelégednénk azzal is, ha legalább naponként egyszer, becsületesen söpörnének és locsolnának. Nyomor a fővárosban. Ilyen cim alatt a „Magyarország“ cikket közöl, melynek intenciója teljesen megegyezik a miénkkel. Érdekesnek tartjuk e cikket olvasóink számára reprodukálni; „Sorba jönnek a jelentések — Írja az említett lap — hogy Budapest fővárosban a kerületi elöljárók éjnek idején bejárják azokat az ntcákat, hol túlzsúfolt lakások vannak s betekintve e lakásokba, megteszik a szükséges intézkedéseket. Derék elöljárók, kik híven teljesítik elvállalt kötelességüket, — fogja gondolni, a ki e jelentésekről tudomást vesz. Azonban e dicséret méltatlanokat érne. A fővárosi kerületek elöljárói nem talán buzgó kötelességérzetből adják reá a fejüket az éji szemleútra. A kényszerűség készti őket a cselekvésre, — mert fenyeget a kolera. Bezzeg, ha ez a keleti rém nem ijesztene, a túlzsúfolt lakások éppenséggel semmi gondot nem okoznának a mi hivatalos köreinknek, Rosszul, nagyon rosszul vau ez igy. A kötelességnek elmulasztását jelenti, hogy azok, a kiket illet, csak a végszükség esetében jutuak feladatuk tudatára. Mert valóban mélyen elszomorító állapotokat derítenek fel a razziák, melyekre a hivatalos közegek valahára rászánták magukat. Mem hivja-e ki a legkíméletlenebb bírálatot a tények sorozata, melyek napvilágra kerültek ? Hiszen kitűnt, hogy nemcsak a főváros külrészeiben, de még a legélénkebb forgalmú központban fekvő utcákban is vaunak házak, melyekben a pince- és más lakásokban ember ember hátán szívja a megfertőztetett levegőt. Csak odúnak nevezhető, dohos levegőjű pincelakásban tiz és húsz ember: férfiak, nők, gyermekek vegyesen hajtják fejüket álomra. Es talán könyörületből kapják e szerencsétlenek a nyomorúságos fekhelyet ? Dehogy. A lelketleu háziurak és bérlők megfizettetik magunknak jól az éjjeli tanyának csúfolt térséget s van lelkűk kitenni oly sok embertársukat a biztos pusztulásnak. Elgondolni is borzasztó, hogy bármely kismérvű járványos betegség esetén, hogyan pusztulnának el halomra e közveszélyes tanyák nyomorult lakói. Hanem azért ezen állandó járvány-fészkek csak most, az utolsó órában foglalkoztatják a hivatalos és nemhivatalos elméket. A művelt és modern világban azt tartják, hogy a kormányzati és közigazgatási bölcseség éppen abban rejlik: megelőzni a bajt. A szükséges óvintézkedéseket idejében kell megtenni, mert .annak már semmi foganatja, ha nyakunkra nőtt a vész. Sajnos, nálunk ebből a bölcsességből kevés van meg. Lanyhaság, sőt közöny az, a mivel lépten-nyomon találkozunk. Pedig nagy ideje volna már egyszer a szegény-ügy általános rendezésére gondolni. Különben a vád nemcsak a hivatalos tényezőket, de társadalmunkat is terheli. Szemünk előtt történnek a dolgok, van módunkban közvetlen tapasztalatokat szerezhetni, hogy a nyomor minő széles kiterjedést öltött. Szegény emberek panaszait minduntalan halljuk, hogy egészségükben, lételükben fenyegetve vannak a nyomor tanyáin, de azért a baj orvoslására nem történik semmi. Ha támad valahol nagyobb vész vagy pusztulás, hát megmozdul koronként a társadalom, de ez csak szalmaláng. Kitartó és következetes tevékenységre nincs meg a hajlandóság. Am a nyomor nem tűr megalkuvást, ki segélyre szorul, igényli az istápolást. Szó sincs róla, vannak nekünk a fővárosban is nagy számmal jótékony egyleteink, társulataink ; áldott szivek buzgólkodnak a nemes munkában : segíteni a szenvedőkön, — csakhogy a rendszert nem látjuk. Tagadhatatlan, hogy az éhezőn segíteni kell, azt, a ki beteg részesítsük gyógykezelésben : de a figyelmet azokra is ki kell terjeszteni, a kiknek egészségét veszélyeztetik a nyomor tanyái, hol a romlott levegővel a halál csiráit szívják magukba. Olcsó és egészséges munkáslakások- r ó 1 kell gondoskodni, mert ezek hiánya végzetesen megboszulhatja magát. Ebből az áldásos munkából pedig vegye ki a társadalom is a maga részét s cselekedjenek a jótékony elmék és kezek, Elég volt már az üres szavakból és biztatásokból. lássuk immár — a tetteket! 5 Egészségügyi mizériák. ellenőrző bizottságok. A polgármester belátta, hogy a fő- és székváros területén működő egészségügyi hatósági közegeknek fizikai lehetetlenség megfelelni a rengeteg teendőknek és azért úgy kiváut segíteni a bajon, hogy a kerületi elöljárók mellé „ellenőrző bizottságok“ alakítását rendelte el, melyekbe a kerületi orvoson, halottkémen és állatorvoson kívül hét polgárt kivan behívni. Ezeknek a qualifikációjára nézve a polgármester reudelete azt moudja, hogy azoknak oly „ügybozgó egyéneknek“ kell lenuiök, „a kiknek egyénisége biztosítékot nyújt arra, hogy az elvállalandó teendőket kellő buzgalommal és szorgos körültekintéssel teljesíteni fogják.“ Nézetünket ezen intézkedést illetőleg lapunk élén mondottuk el. Közöljük még azon „utasitást“, melyet a tanács az ellenőrző bizottsági tagok számára adott ki: Utasítás a kerületi egészségügyi ellenőrző bizottsági tagok részére. 1. A közegészségügyi és köztisztasági rendszabályok végrehajtásának ellenőrzése céljából a fő- és székváros összes kerületi elöljáróságai mellé egy-egy kerületi egészségügyi ellenőrző bizottság alakittatik. Ezen bizottságoknak tagjai a kerületi elöljárók, mint elnökök, a kerületi orvosok, kerületi halottkémek, a kerületi mérnökök s a kerületükben működő hatósági állatorvosok, azokon kívül minden kerületben az arra alkalmas polgárok köréből egyelőre i < ellenőrző bizottsági tag kéretik fel a kerületi elöljáróság által; ezen ellenőrző bizottsági tagok létszáma a kerületi elöljáróságok által a körülményekhez képest szaporítható, illetőleg számuk a szükség mérvéhez képest felemelhető. 2. A bizottság a kerületi elöljáró elnöklete alatt s az ő összehívására üléseket tart s azon megállapítja a teendőket. 3. Minden kerület több apró járásra osztandó fel s minden ilyen járásban az elrendelt egészségügyi és köztisztasági rendszabályok keresztülvitelét egy-egy egészségügyi ellenőrző bizottsági tag ellenőrzi. Az ellenőrző bizottság tagjai igazolványokkal lesznek ellátva, hogy szükség esetén magukat legitimálhassák. A kerületi ellenőrző bizottsági tagok főhivatása az, hogy a reájuk bízott járásban levő összes házakat vizsgálják meg s azokról a hatóságilag megállapított I. sz. nyomtatványokon jelentést tegyenek. Ilyen jelentések kivétel nélkül minden házra nézve, akár kifogásolhatók, akár nem, készítendők. Minden ház a fentemlitett nyomtatványban jelzett kérdések szerint vizsgálandó meg s az eredményhez képest a nyomtatvány egyes rovatai kitöltendők. A feltett kérdésekre atandó feleletek vagy beirandők a nyomtatványba vagy a már előre nyomtatott feleletek közül a megfelelő aláhúzandó. 4. Az ellenőrző-bizottsági tagok jelentései alapján, esetleg a kerületi orvos meghallgatása után a kerületi elöljáróság határozatot hoz s hogy a hozott határozat végrehajtassák, az ismét kiadandó lesz az illető bizottsági tagnak, ki a határozatot ellenőrizvén, annak eredményéről az arra hatóságilag megállapított II. sz. nyomtatványon jelentést tesz, melyre szükség esetén a kerületi elöljáróság ismét határozatot hoz. 5. Az ellenőrző bizottsági tagok jelentései másolatban minden egyes házra nézve a t. főorvosi hivatalnak is megküldendők, akár tartalmaznak azok kifogást, akár nem. Ha a kifogást tartalmazó jelentésekre határozat hoza- tik, a kerületi előljárróság a jelentés másolatával a hozott határozat másolatát is tartozik a tiszti főorvosi hivatalnak bemutatni, minden egyes esetben. 6. Az ellenőrző bizottság kerületében az utcák, udvarok tisztántartására felügyel, intézkedik különösen az iránt, hogy a szerves hulla
