Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-10-02 / 20. szám
Budapest, 1892. Október 2. BUDAI HÍRLAP. 2 És mégis oda akarják újból tenni a kiállitást! Nem szabad, nem lehet, hogy a fő- és székváros ezt megengedje. Van elég hely másutt, a hol nem kell parkot, erdőt, sétányt kipusztítani, — a hol csak nyer vele a főváros, — a hol a környék egyszerre fellendülne minden tekintetben a kiállítás által: oda tessék helyezni. Ott van a Lágymányos, ott van a Kelenföld, ott van — a hogy Pulszky újabban proponálta. — Ő-Buda és Aquincum. Akármelyik helyre inkább, mint a városligetbe. A városatyák gondolják meg e dolgot és úgy határozzanak, A budai városatyák pedig első sorban törekedjenek e fontos érveknek érvényt szerezni, mert ők egyszerre két érdeket szolgálnak akkor: először magának az egész fővárosnak és a kiállításnak az érdekét — és másodsorban Budának. a Duna jobbparti városrészeknek a speciális érdekeit. Tegyék megkötelességüket, dolgozzanak, mozgassanak meg minden követ, hogy a közgyűlés a miniszter kívánságát megtagadja és azt a kiállítás helyi kérdésének megoldására szorítsa. Ez a komoly szavunk a városatyákhoz ! Budai sétányok, A sétány bizottság szeptember hó 13-án tartott íilésébeu, a mérnöki hivatal által benyújtott, az összes terek és széles utcák befásitására vonatkozó terveket tárgyalta. — Miután a bizottság a összes terveket kiegészítés végett a mérnöki hivatalnak vissza adta és csak a kiegészítés megtörténte után fogja ez ügyet érdemleges tárgyalás alá venni: szükségesnek találjuk az illetékes körök ügyeimét ielhivni Buda elhanyagolt sétányaira, nehogy a végleges határozat után a tervben lévő munkálatból Buda teljesen kifelejtessék. Tudva lévő, hogy a bástya sétány léásása és a régi árnyas akácfák kivágása miatt e helyen a délutánni tartózkodás a lehetetlenségek sorába tartozik. Kárpótlást nyújthatna helyébe némileg az alsó bástya; azonban ezen út vonal oly rendezetlen és elhanyagolt állapotban van, hogy itt kellemes sétáról ez idő szerint szó sem lehet. A bástya sétány rendezése alkalmával mesterségesen készült hegyoldal begyepesi- tést igényel. Ezen munka igen sürgős mert ellenkező esetben egy jókora zápor vagy pedig a tavaszi olvadás az amúgy is meglazult földhányás felét, feneketlen sár alakjában lehordja az útra. A bástya falán is, itt ott veszedelmes repedések mutatkoznak; nem ártana talán avái'ba vezető új út építését a várfal felülvizsgálásával és kijavításával kapcsolatba bozui. Az elipsz rendezésére tudomásunk szerint 25000 frt lett engedélyezve. E nyár folyamán kapált is ott, vagy hat tót munkás, munkájuknak azonban eddig semmi látszatja nincsen. Kár, hogy a város középpontján fekvő sétány nincs kellőleg felhasználva; rendezése által, talán akadna élelmes vállalkozó, ki az alagút felett lévő óriási erkélyt kibérelné s ott egy kioszkot létesítene. — Kioszk céljaira ennél alkalmasabb hely aligha kínálkozik és mondanunk sem kell, hogy a kilátás mely innen az élénk forgalmú lánchíd térre nyílik, számos vendéget biztosítana a kioszk bérlőjének, A Corvin-tér jelenlegi állapotjában nem felel meg rendeltetésének. Pedig modern séta térre való átalakítását most, midőn a megnagyobbított Bomba tér és a Fazekas tér elég teret nyújt a vásárosoknak: mi sem hátráltatná. Azon reményben, hogy a Mátyás templom melynek elkészültét immár húsz év óta folytonosan Ígérik, egyszer mégis csak elkészül s ezáltal a várbeli lakosság által oly régóta nélkülözött halász bástya szabaddá lesz, kívánatos volna, ha ezen pont rendezése és parkírozása a díszes templomhoz megfelelőleg történnék, Innen nyílik ugyanis a legszebb kilátás az uj országházra és ennek környékén emelkedő uj városrészre s ezen pontról számos idegen fogja majdan csodálni az alant elterülő főváros szépségeit. A honvéd-szobor környékének parkírozásáról már tettünk említést; jelen alkalommal ismét felhívjuk a sétány bizottság figyelmét, hogy e helyen kis park létesítése a szobornak és a térnek is nagy előnyére szolgálna. A városmajorról, melyhez mostani állapotjában igen sok szó férne ez alkalommal nem foglalkozunk, mintán nyilván való, hogy kellemes és látogatott ligetté csakis a terület feltöltése és az ördögárok beboltozása által volna átalakítható. Reményeljük azonban, hogy a Christen féle terület betöltése után a városmajor is ezen környék fejlődéséhez képest fokozatosan fog rendeltetésének megfelelően átalakíttatni. «Sajnálatos tévedés» Márton János Budapesten felült a vonatra, hogy Törd ár a utazzék, Nagyon meleg volt, és képzelhető Márton uram öröme, mikor olyan kupéba került, a hol rajta kívül csupán egy nő volt. Nem azért örült ugyan Márton, mert nő volt az utitársa, hanem azért, mert most máikén yelmesen és bátran aludhatott hazáig. Ezt meg is tette, de Kolozsvárott dolga akadt ás azért itt megszakította az utazását. A mint azonban befelé ment a városba, egyszerre csak észrevette, hogy hiányzik a pénzestárcája, a melyben kétszázötven forint volt. Visszaszaladt az állomásra, de a vonat akkor már nem volt ott. Természetesen nem gyanakodhatott másra, mint arra a nőre, a ki vele utazott és a kiről előkelő külseje után ítélve, bizony alig hitte volna, hogy meg fogja őt lopni. Mit tehetett, megkérte az állomásfőnök helyettesét, táviratozzon a következő állomásra, Kocsárdra, hogy ott keressék meg az ő tárcáját és vonják kérdőre az ő utitársnőjét. Donkoffer állomásfőnök meg is e gék sírnak, az erősek remegnek, hova forduljanak, mit tegyenek P ! . . Talán Péter diák ? ! . . . Igen Péter diák í ő megmenti a falut! . . Lám. mily Isten áldotta egy ember! . . . Kimondta hát a szót: a sárkányt ki kell hu zni!“ Előbb majd ő bemegy hozzá, bűvös szavaival elaltatja és megkötözi, azután kihúzzák majd; ehhez pedig kötél kell, nagy, igen nagy, hosszú, erős kötél. Azért hát minden összefoukató anyagot egybe kell mihamarabb fonni. Fontak hát a jámbor csökmőiek egy egész nap szakadatlan. Örege, ifja, apraja, nagyja mind segített, dolgozott; de volt is látszatja: készen volt másnapra a rettenetes nagy kötél. Félve, remegve, ünneplő ruhában vonul ki a nagy rétre másnap reggel az egész falu mind — huzni a szörnyű sárkányt. A szél egyre futt, bömbölt s a nádas vágásából pedig rémesen hallatszott ki a hátborzongató bugás. Remegett minden lélek ! Mi lesz most P !.. Előlép Péter büszke önérzettel, elold egy ■csónakot s magával vive akötél egyik végét, egyenesen befelé tart a folyásba, honnét. a bugás hullik. Az a sok fiatal fehér nép siránkozó tekintettel néz a bátor hősután . . . Aligha jön ki többet! Péter eltűnt a kanyargó folyásban. S mikor a magára maradt nép félelmében már-már iramodni készül, egyszerre elnémul a bugás — a sárkány elaludtIP.. (Persze, mert hát megfordította Péter uram azt a nagy öblös cserép korsót, melyet tegnapelőtt este tett oda nagy suttyomban a folyás szélére, kifelé a nyílásával, és a melyben a szél oly rémséges nótákat búgott:) Majd a kötelet össze-vissza bogozva a hatalmas fűz és nádtörzsek körül, megelégedetten mormogja magában! hadd húzzák a — sárkányt!.. . Diadalmas arccal jő ki Péter a nádasból s rá sem hederitve a magasztaló és hálálkodó tekintetek,és beszédekre, kiadja a jelszót: — Rajta! húzzátok! . . A sárkáuv alszik s én megkötöztem . . . Elkezdi hát húzni a jámbor nép nagy erőfeszitéssél a sárkányt; reccsen-roppah ugyan egyet-egyet, de biz a bestia nem mozdul. Szól ismét Péter harsány hangja: — Emberek! megái Íj átok ! Valamit még elfelejtettem — s nagy sebbel szalad a faluba, hol egy lélek sem maradt, be a község házához, hol megterhelvén zsebjét a község vagyonával, vagy 3—4 száz forinttal, benéz Orbán gazda istállójába, elővezeti a legtüzesebb csikót, rápattan s megkerülve a falut nem messze a letelepedett sárkányliuzó néphez, egy fűzhez köti a csikót, hogy majd az utolsó pillanatban menekülhessen a veszedelemtől. Majd ismét a helyszínére siet. — Ez is megvan! —• szól elégülten. És előhúz zsebéből egy kis könyvet s íenszoval olvas valamit diákul, azutau kai fordul a néphez :-— Testvérek az Urban! mielőtt e nagy munkához fogtunk volna, elfelejtettem egyet megmondani. Az FT- könyvében, mint a hogy most felolvastam, az vagyon megírva, hogy csak tiszta szívvel és kézzel lehet ily munkához fogni. Már pedig azt hiszem mindnyájan bűnösök vagyunk 1 . . . Én ugyan már elvagyok látva a szent malaszttal; de szüksége^, hogy ti is megtisztuljatok; siessetek hát haza. hintsétek meg legalább háromszor magatokat szentelt vízzel, mert előbb nincs erő, mely e szörnyet kipusztitsa. S ha vissza jöttök, bátran fogjatok csak munkához; én benn leszek a sárkánynál, sott fogom a nagy munkát elősegíteni. A nép a faluba, Péter meg világgá szaladt. Épen a legnagyobb erőfeszítésben voltak már a csökmőiek, amint visszatér az egész dolgon szörnyen ámuló öreg nótárius, sietett is ki rögtön a rétre: e's íme 1 egy nagy recscsenés — s az öreg nótárius nagy mulatságára — valamennyi sárkányhuzó arccal földre hullva dicséri — Péter diák hét falura szóló furfangját. Iiogv mi történt ezután, arról a legmély- ségesebben hallgat a krónika; de hogy minden csökmői ivadék kérlelhetetlen ellensége mindenkinek, a ki e sárkányhuzásra emlékezteti, arról nem a legkellemesebb volna saját, tapasztalatokkal megbizonyosodni. S. Eördögh Gyula
