Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-08-07 / 12. szám
BUDAI HÍRLAP. Budapest, 1892. Augusztus 7. A fő- és székváros tehát ne takarékoskodjék, hanem adjon a hatósági orvosok mellé kellő számú szaksegédeket, orvosokat — és ügyeljen arra, hogy a s z ü k s é - geseknek jelzett int ézkedések, vagy óvszabály ok azonnal végre is hajtassanak. Még van idő! Fel kell használni! A „BUDAI HÍRLAP“ társadalmi hetilap, megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára a házhoz szállítva: Egy évre ........................4. írt 40 kr. 6 hónapra........................% „ „ 3 „ .............................1 , 10 „ El őfizetéseket elfogad a k i a d ó h i v a- tal d. e. 10—1 óráig ésd.u. —5 óráig. Az előfizetési összeget póstautal- ványnyal lehet a kiadóhivatalnak megküldeni, vagy a Mrlapkihordó által kézbesítendő nyugtatvány ellenében lefizetni, ha a lapot egy levelező lapon megrendeljük. Felkérjük mindazokat, a kiknek előfizetési gyűjtő-iveik vannak, hogy a gyüjtőiveket, melyeken előfizetők vannak, mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy az előfizetők lapjukat megkaphassák. Üresen maradt iveket szintén kérjük beküldeni. Minden a lap kihordására vonatkozó panaszt azonnal kérjük tudomásunkra hozni. Nyáron az egész fiirdö-évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtatnak tartózkodási helyet. A kiadóhivatal. Irodalom és művészet. „A szalonbetyárA (A budai színkörben először 1892 augusztus 5-én) Szép közönség töltötte meg Pénteken a színkörnek földszintjét és páholyait, hogy a „Szalonbetyárt“ megnézze. Ha a felvonások alatt és után sűrűén felhangzó tapsok után ítélnünk lehet úgy a „Szalonbetyár“ teljes sikert aratott. Teljes elösmerés illeti a szereplőket, a kik látható jó indulattal és ambícióval igyekeztek szerepeiknek jóoldalait feltüntetni és a legapróbb részletekig lelkiösmeretesen kidolgozni. A „Budai Hírlap“ olvasóközönsége csak természetesnek fogja találni, hogy ez alkalommal lapunk bírálatot nem mond. E helyett reprodukáljuk a napi sajtónak nyilatkozatait. A „szalonbetyárt“ a jövő hét folyamán Pénteken adják ismét. ' A sajtó egyes orgánumai i g y írna k a „Szalon betyár“ első előadásáról: „Magyar H i r 1 a p* : „A budai színkörben Andreánszky Jenő és P. Nagy Ernő Szalónbetyár cimü érdekes bohózata került színre ma este először. A meglehetős rutinnal összeszőtt darabban egy kecskeméti meg egy körösi polgár akad össze folytonos háborúsággal, a minek természetesen egy svibák, az u. u. sza- lóubetyár veszi ideig-óráig hasznát. A kecskeméti bugrist Gyöngyi, a körösi parasztot Kovács, a cimszerepes iparlovagot Follinusz elég élénk tetszés mellett játszották. Az arenai bohózat legmulatságosabb figurája különben egy fővárosi atléta, a ki minden sportban odahaza akar lenni. Rétbey épp oly mulatságos volt benne, mint a tipikus vén lány szerepében Két- szery asszony. A bohózat szerzőit az első felvonás után a lámpák elé hívták, Az arena közön- sége egyébként mindvégig jóízűen mulatott.“ „Budapesti hírlap“: „A Szalonbetyárt, Andreánszky Jenő és P. Nagy Ernő eme mulatságos bohózatát adták ma este a budai színkörben. A darabot, melyet csaknem egészen átírtak a szerzők, ujdonságszámba vette a budai közönség, mely ez alkalommal szinültig megtöltötte a tágas arénát. A sikerrel meg lehetnek elégedve a szerzők. A közönség valóságos tapsviharral adott tetszésének minden sikerültebb jelenetnél kifejezést. A tapsból kijutott az előadóknak is, a kik közül legjobban kitűnt Barcs Aranka, továbbá Gyöngyi, Kovács, Rétbey, Follinusz és Kassai. A darab alkalmasint állandóan műsoron marad.“ „Egyetértés“ : „A budai színkörben ma este Andreánszky Jenő és P. Nagy Ernő Sza- lonbetyár-ja került színre — először. A darabot, melyet a múlt nyáron a városligeti színkörben többször adtak, nagy közönség nézte végig, mely sokat mulatott a darabban előforduló mulatságos helyzeteken. A Szalonbetyár-t Follinusz adta, mig a körösi és kecskeméti ember szerepei Kovács és Gyöngyi kezében voltak, a kiknek jóízű alakításain sokat nevetett a közönség. Komjátbi, Barcs A. és Szép Olga jól működtek közre. A darabhoz Krecsányi szép díszleteket készíttetett. A közönség sokat tapsolt a szereplőknek és a társszerzőket is többször a lámpák elé hívta,“ „P esti h i rí a p“ ,, A szalonbetyár“ c. bohó életkép aratott ma sikert a Krisztinaváros színházában : Aladár Róbert csinos zeneszámait mind meg kellett ismételni s ha szintén divatban volna: így járt volna Andreánszky Jenő és P. Nagy Ernő prózájának jó nagy része is, ámbár a bős, vagyis az orcátlan világcsaló kalandjait helyenként hosszadalmasan tárgyalja. A mások zsebére fürdőt alapitó elegáns gazembert elég jól adta ugyan Follinusz Aurél, de még sem bírta az érdekeltség középpontjává tenni; a „Hozom“ kupléja tetszett legjobban. Kitünően alakította a körösi atyafit Kovács Mihály s a vele versengő kecskeméti cívist Gyöngyi Izsó ; a nyegle atbléta: „Vasgyúró világbajnok“-ból a nagytehétségü Rétbey igazi kabinet-alakot formált, a mint érdemrendéit csörgeti, nagyzol és rrácscsol. A nők közül L. Kétszerv E. mint koros hajadon, Barcs Aranka (dalaival is), a férfiszereplők közül még Komjáthy, Kassay, Gi- rétb, Füredi váltak ki a mulattató darab sima összjátékában. — A szerzőknek négyszer kellett megjelenniük a függöuy előtt.“ „Budapes t“ : ..Szalónbetyár című bohózat került ma színre a budai arénában. A darab, melyet Andreánszky Jenő és P. Nagy Ernő irt. ma sem tévesztette el hatását. A szépszámú tos lábaival, midőn egy-egy levélnél, emléknél, vagy arcképnél hosszasabban elmerengtem Végre készen voltam. Megírtam a szükséges leveleket s éjjeli szekrényemből kivettem a buldog revolvert, zóna jegyemet a másvilágra. Mialatt új töltéseket tettem belé s megpróbáltam ravaszának rúgóit, vájjon elég erősek-e, vendégem látható érdeklődéssel fordult felém. — Megengedi ugye bár Uram, hogy közelebbről megtekinthessem e fegyvert, mely ügy látom a maga nemében egészen új, s melynek az lesz most a rendeltetése, hogy önt kivégezze ? — Kérem! — Nagyon szép és jó munka. Vájjon szabadna-e tudnom történetét, miután, mint látom egy női név van belé vésve ! Nem veszi indis- krécionak, ugyebár ? — A világért sem! Ha még van időnk, szívesen elmondom történetét. — Nagyon kérném 1 Egy kis időm van még — szólt kivéve remontoár óráját. — Úgy hát hallgasson meg! Szőke magas termetű asszony volt, a ki a férjét nem szerette. Akkor kezdtem feltűnni a világban, ha ugyan a báltermek és hangversenyek jogigényt tartbatanak e kifejezésre. Akkoriban még meg volt ideálizmusom is, és a hajam is. Nagyon természetes, hogy szívesen borultam le előtte, mikor erre alkalom kínálkozott, bevallottam neki szerelmemet épen úgy, mint a többiek előttem és — utánam. 0 pedig meghallgatott engemet is, épen űgv mint amazokat. Ab ! Akkor tudtam még szeretni forrón, lángolón, szivem teljes hevével! Mily kár, hogy az ily szenvedélyek csak rövid ideig tartanak, hogy oly mulandók, oly vissza nem hozhatók! Nos, mint mondám, ily szerelemmel szerettem én őt! Idealizmusom megtalálta tárgyát, megtalálta azt, a kit keresett és oly soká várva-várt, s a kit oly sokszor álmodtam meg lázas éjszakáimban. Ah., ha én férje és nem udvarlója lehettem volna Helénnek, — mert így hívták, a mint e fegyverről is olvashatja — mennyire boldog, megelégedett lehettem volna! Legalább akkor így gondolkoztam, ma már, biztosíthatom, másképen gondolkozom. Egy nap, — röviden akarok szólni, mert látom, hogy már türelmetlen — azon napok egyikén, melyeken öt láthattam, együtt voltunk s ö mosolyogva hallgatta szerelmes suttogásomat. Esküdözéseím közepette azt találtam mondani, hogy szerelmét vesztve el veszek magam is! Helén lángoló arccal kelt fel helyéről, szekrényéből kivette ezt a piciny szerszámot, átnyújtotta nekem és megkért, hogy ha meg akarok majd egyszer halni, akkor őt is öljem meg. Átvettem e pisztolyt melyre ő vésette rá a rajta olvasható szavakat: „Gondolj reám! Ilelén!“ Mintha csak ez a pisztoly lett volna összes szerencsétlenségem okozója, mintha ez hozta volna rám mindazt a bajt, bűt, melyet hosszú életemben átszenvedtem! Nemsokára kezdtem tapasztalni, hogy Helén hidegebb hozzám, mint azelőtt, hogy szerelmem nyilatkozatait nem fogadja azzal a hévvel, azzal a viszonzással, a mivel tette azt előbb. Először elnéztem, házi bajaira fogtam, később szemrehányást tettem neki, s akkor már hamar következett — az elválás. Kiadta az utamat. Mikor megtudva a szörnyű valót haza támolyogtam, valami kegyetlen végzet, valami névtelen kíváncsiság úgy vezetett íróasztalom felé, ágy vonzott oda, hogy nem birva ellentállni,kinyitottam fiókját s benne a legelső, a mi szemembe tűnt, a fényes csillogó revolver volt rajta a felírás: „Gondolj reám! Relén !“ Az a pisztoly olyan ékesszólóan tudott nekem mesélni arról a boldog múltról, erről a sivár jelenről és úgy csábított, bogy végezzek! Végezzek magammal is és vele is: hisz ő maga kívánta egykor' Sok álmatlan éjjelt töltöttem el, de ez az első csalatkozás éjjele a legnehezebb volt! Miért
