Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-07-31 / 11. szám
Budapest, 1892. Julius 31 BUDAI HÍRLAP. í 1 0 u „Budai Hírlap“ — és nyugodt lelkiös- merettel állíthatjuk, hogy már is szép eredménnyel dicsekedhetik. Az érdeklődés a közűgyek iránt tagadhatatlanul és szemmel láthatólag felébredt és azok nem is remélt mértékben foglalkoztatják a polgárokat. A tétlen álomból felébredtünk! Ennek a felébredésnek a szimptó- mája többek között a lövészek mozgalma is. Dicsekvés nélkül magunknak vindikáljuk, hogy az impulzust a lövészek tőlünk kapták. Hiszen tudták azelőtt is mindazokat, melyeket mi megírtunk, — a lövész egylet sem tegnap alakult meg — de hiányzott az az orgamum, mely a gondolatnak formát adjon, szavakba öntse. Csak mikor az egyes emberek elolvassák a saját gondolataikat más által leírva, és úgy tapasztalják, hogy hiszen ők is abban a nézetben vannak, csak olyankor szokott az a nagyon is érthető óhajtás felébredni az emberekben: hogy ha már mások is úgy gondolkoznak, mint én, ugyanaz a bajuk és ugyanígy gondolják a segítséget is — akkor hát egyesüljünk, g yünk! De végre is, nem az a fontos, hogy miként keletkezett e mozgalom, s ha valaki a „Budai Hírlap“ hatását erre nézve tagadásba venné, csakugyan nem kardoskodnánk ellene egy percig sem, nekünk elég a nyugodt öntudat s a józan polgárok elismerő szava — ismételjük nem is az a fontos, hanem maga a tény s a körülmények, melyek közt az történt. A lövész egyesület, melynek tagjai között van a budai közéletnek legtöbb ösmert alakja, s melynek tagjai úgy nagy számuk által, valamint a képviselt intelligencia és vagyon által elég alkalmas ily mozgalom megindítására. Azért tehát máris elösmerés illeti a kezdeményezőket, Vájjon az irány,, melybe a mozgalmat terelni akarják, vájjon a megválaszr tottmód helyes-e, praktikusan kivihető-e? arról most még ítéletet alkotni, véleményt mondani korai volna. Korai már csak azért is, mert a felhívás a mozgalom célját eléggé világosan kifejti, de épen nem tájékoztat azon mód felől, melylyel e célt elérni törekszik, még a mozgalom szervezésének körvonal ozása, az egyletek által kiküldendő képviselőkből, városi bizottsági tagokból elöljárókból stb, összehívandó gyűlés tervezete sem nyújt erre nézve támpontot. De hisszük, hogy a kik a mozgalmat megindították kész tervvel fognak elöállani annak idején. A magunk részéről éber figyelemmel fogjuk kísérni a mozgalom minden egyes mozzanatát s ott, a hol helyén valónak fogjuk találni esetleges észrevételeinket, helyeslő vagy helytelenítő Ítéletünket megmondani kötelességünknek fogjuk tartani. A „BUBÁI HÍRLAP“ társadalmi hetilap, megjelenik Minden vasárnap. Előfizetési ára a házhoz szállítva: Egy évre ....................4 írt 40 kr. 6 hónapra . . . . . . 2 „ 20 „ 3 „ ...... 1 „ 10 v Előfizetéseket elfogad a k i a d ó h i v a- tal d, e. 10—1 óráig esd.u. Va3—5 óráig. Az előfizetési összeget póstautal- vány nyal lehet a kiadóhivatalnak megküldeni, vagy a kirlapki Koráé által kézbesítendő nyugtatvány ellenében lefizetni, ha, a lapot égy levelező lapon megrendeljük. Felkérjük mindazokat, a kiknek előfizetési gyűjtő-iveik vannak, hogy a gyüjtőiveket, melyeken előfizetők vannak, mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy az előfizetők lapjukat megkaphassák. Üresen maradt iveket szintén kérjük beküldeni. Minden a lap kihordására vonatkozó panaszt azonnal kérjük tudomásunkra hozni, iyárcn az egész fürdő-évad alatt elöfizsíőmk kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtatnak tartózkodási helyet. Ä ki&dóMv&ial. Hírek. Hogy .hájasodnak Bripapesten* A fővárosi statisztikai hivatal érdekes kimutatást tett közzé: a házasságok statisztikáját. Megtudjuk ebhői, hogy 1874-hen, mikor Buda és Pest városok egyesittettek, 2525 házasságot kötöttek a főváros területén; 1891-beu már 4889-re rúgott a házasságok száma, Vegyes házasság ezen 4389 házasság közül volt 864. A statisztika bizonyítja azt is,, hogy a vegyes házasságra való hajlandóság sokkal nagyobb a protestánsoknál, mint a kathobkusoknái. Ezer eset közül kaik. vőlegény protestáns menyasszonyt vett 108-szor, ellenben protestáns vőlegény kath. menyasszonyt vett 566-szor. Érdekes az a körülmény is, hogy a vegyes házasságoknál nagy szerep jut a nemzetiségi kérdésnek. A magyar protestáns vőle- génv inkább választ kath. magyar menya§z— De hiszen az én vagyononira ugyan ne támaszkodjék !'■ pattant fel az öreg. — Elég hosszú ideig tartottam, neveltem. Azt hiszem megérdemlem, hogy most ugv táncoljon a hogy én fütyülök. 0 néni akart! Semmi közöm többé hozzá ! Nincsen fiam í — Ne mondja ezt uram bátyám! Hiszen Gyula a legkedvesebb fia volt. — Igaz! — sóhajtott fel áz öreg — Egykor ágy oda volt nőve a szivemhez, hogy azt hittem ő a legjobb, legkedvesebb előttem. De most! A mi sziveink közé jéghegyek emelkedtek, a miken át nem érezni a fiúi szív melegét ! . . ... Az öreg kissé elérzékenyült s egy pár könnycseppet morzsolt szét. En magam is furcsán éreztem magamat, a jéghegyeknek a hidege kellemetlenül érintett. Bántott a gondolat, hogy egy alaptalan előítélet miatt a legszebb családi viszony megszűnt: apa és fiú között szakadás állt be. Gondolataimban annyira élénken foglalkoztam ezzel, hogy csak akkor rezzentem fel, a mikor már hangosan gondolkodtam: — Lehetetlen, hogy ez így maradjon!. . . Elhallgattam. A káyéházban mély csend uralkodott; a kaszirnő fejét tenyerébe hajtva szunyókált. A pincér és a cigány egymással szemben aludtak az igazak álmát. Az utcán zúgott a szél teljes érővel: szinte össze borzadtam a haza menetel gondolatától. — Tudja mit öcsém uram, — szólt kis vártatva az öreg — igyunk meg még egy pohár pezsgőt, azután menjünk haza. A kisasz- szony is velünk tart bizonyosan! Kisasszony kérem !!! Már aludni tetszik ? 1 — Hát mit1 csináljak ? — szólt álmosan a frájla, a ki úgy látszik több figyelemhez volt ■szokva az öreg részéről, mint a mennyi ma kijutott éh miattam, s azért reám épén nem barátságos szemekkel nézett. — Hiszen önök elég jól mulatnak I — No ne apprehendáljon, csücsükéljen ide hozzánk és hozzon egy kis itókát is ! — Az már más! —- szólt a kisasszony felvillanyozva és rögtön előhozta á pezsgős üveget. ügy látszik, hogy az öregnek, legalább e helyen ez volt az „itókája,“ nem is kellett külön rendelni: ' A 1 = Hát kegyed honnan tudja, hogy pezsgő kell ? — kérdeztem, csak azért, hogy mondjak valamit. u— Gavallérok ilyent szoktak! Lázár ur rendesen azt iszik — szólt a kaszirnő olyan hangon, melyből kitűnt, hogy Lázár ur milyen nagy gavallér ő előtte. — No nem mindig — szólt Lázár úr, ki úgy látszik kisebb gavallérnak szeretett volna előttem feltűnni — csak mikor magácska itt megtisztel az asztalomnál ... ° , . , .j — Tehát mindennap! — erősite „ma-.j gácska,“ — Igyunk hát! Éljen a kisasszonyka, a kávéház szép angyala ' i . . Hát öcsém miért nem iszik többet ? Tálán nem szereti a pezsgőt? — Bizony nem. Gyalázatos rósz ez ! Ha húsz krajcár volna a literje, a kutya se inuá ! Dé mert hat forint egy üveggel, hát isszák. Isten ucscse bűn így szórni a pénzt — kezdtem a prédikációt, örülve, hogy egyszer én is leckéztethetek valakit — abból a pénzből egy szerény család elél egy hétig. i —'Igaza van, — szólt az öreg elkedvetlenedve. Ugylátszik észrevette, hogy Gyulára céloztam. Fizetett. Haza mentünk A kaszirnő dühös pillantássokkal nézett utánam. Neháuy hónap múlva találkoztam Lázár bácsival. Kocsiban ült és boldog mosolylval biztatott, hogy ülnék föl melléje ha nincs sürgősebb dolgom. , — Merre törekszik édes uram bátyám ? — Megyek Gyuláékhoz. A kis menyecskét megkocsikáztatom kissé; sápadt szegényke s a jó friss levegő csak hasznára lesz. No meg azt a kis porontyot is megnézem; tegnap tartottam a keresztvízre. Az öreg egész boldog volt, szinte megifjo- dott. Tehát mégis csuk elolvadtak a jéghegyek ! Perui ethy S.
