Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-07-17 / 9. szám

Budapest, 1892. Julius 17. BUDAI HÍRLAP. 9 hető, hogy az amúgy is kényelmes kerü­leti elöljáróságok mikópen értelmezik a „sürgős“ szót intézkedéseikben. Ez csak egy eset ugyan, csakhogy ilyen esetet százával lehetne felsorolni. Hogy ezeket a viszonyokat nemcsak mi ösmerjük, hanem hogy azok a kor­mány előtt is a maguk valóságában (is­meretesek, semmi sem bizonyitja jobban, mint a kormány azon nézete, hogy Buda­pest fő- és székváros egy esetleges ko­lera járványnyal szemben csakis úgy képes annyira a mennyire megküzdeni, ha egy teljhatalmú kormánybiztos kül­detnék ki. E végből — értesülésünk szerint — már elhatározott dolog, hogy a legelső gyanús jelekre a kormány azonnal kifogja kül­deni teljhatalmú biztosát. De nézetünk szerint ez nem elég. Mert egy erélyes kormánybiztos sokat tehet ugyan, 'de mégsem ütheti helyre hónapok sőt évek mulasztásait. Azonfe­lül az igazat bevallva nincsen is valami különös bizodalmunk az országos egéss- ségügv ólén álló férfiakban, mikor azt látjuk, hogy ilyen komoly és minden­esetre aggályos időben magának a köz- egészségi ügyosztálynak a vezetője — szabadságon van! Épen mindezeket tudva, azt hisszük, hogy magának a nagy közönségnek, és főleg a sajtónak mindent el kell követnie, hogy a hatóságokat mulasztásaira figyel­meztesse, s azokat intézkedéseik végrehaj­tásában támogassa és segitse. A „Budai Hirlap1' e célból rovatot fog ezentúl vezetni, melyben egyrészt a maga részéről tapasztalt hiányokat és mulasztásokat fogja felsorolni, másrészt pedig helyt fog adni minden oly panasz­nak, mely e térre tartozik, s melynek alaposságáról meggyőződött. Hiszszük, hogy a közönség ez irányú tevékenysé­günket — az ügy fontosságához mérten — támogatni fogja. Bárha az egész fő- és székvárost tartjuk szem előtt: első sorban termé­szetesen és hivatásunknak megfelelően a budai „Egészségügyi m i z ó r i á k“- kal fogunk foglalkozni. A „BUDAI HÍRLAP“ társadalmi hetilap, megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára a házhoz szállítva: Egy évre ..........................4 frt 40 kr. 6 hónapra..........................2 „ 20 „ 3 , 1 , 10 „ Előfizetéseket elfogad akiadóhiva­tal d. e. 10—1 óráig ésd.u. J/23—5 óráig. Az előfizetési összeget póstautal- ványnyal lehet a kiadóhivatalnak meg­küldeni, vagy a hirlapkihordó által kézbesítendő nyugtatvány ellenében le­fizetni, ha a lapot egy levelező lapon megrendeljük. Felkérjük mindazokat, a kiknek elő­fizetési gyűjtő-iveik vannak, hogy a gyüjtőiveket, melyeken előfizetők vannak, mielőbb beküldeni sziveskedjenek, hogy az előfizetők lapjukat megkaphassák. Üresen maradt iveket szintén kér­jük beküldeni. Minden a lap kihordására vo­natkozó panaszt azonnal kér­jük tudomásunkra hozni. ijSGjr Nyáron az egész fürdő-évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtat­nak tartózkodási helyet. A kiadóhivatal. Egészségügyi mizériák. Nem kevesebb, mint 73 gyár van az újpesti út mentén. Minden gyárban átlag háromszáz munkás dolgozik. Hogy a gyárak körüli levegő nem valami egészséges, az termé­szetes, és azon bajos is volna segiteni. De az már a hatóság mulasztása, hogy e rengeteg ember nem kap jó vizet inni. Az egész környé­ken szüretien, mocskos vizet isznak. Pedig már jó ideje, hogy a tanács elhatározta, miszerint az újpesti utón legalább öt olyan közkutat fog felállítani, melyből a munkások szűrt vizet ihatnak. De ez az öt kút sohasem fog elkészülni! Legalább mostanig semmi kilátás nincsen erre. * A várbeli jó levegőt elrontja a rósz ka­nálisok bűze. Erezték azt a jó várbeliek már a télen és kérték a polgármestert, hogy intézkedjék. A polgármester átküldte a mérnöki hivatalnak az ügyet vizsgálás végett. <A mér­nöki hivatal a megejtett vizsgálat után jelen­tette a polgármesternek, hogy a bűzös csatorna nyílásokon csak is az úgynevezett „büz-elzáró- Ámrás-rácsokkal“ lehet seg.teni. Ilyeneket már régebben alkalmaztak is a várban: összesen 25 darabot. Ezek közül, a mérnöki hivatal véle­ménye szerint a kerületi elöljáróság hanyagsága folytán, mely nem gondozta a rácsokat tizen­nyolc darab hasznavehetetlen. Ezek a búzás rácsok az Úri-, Országház-, és Verbőczy-utcák- ban, Szt György- és >8zt Háromság-téren és a Bástyasétányon vannak elhelyezve. Ugyan ezen utcákban még 23 nyílt csatornanyilás van és minthogy ezek épen olyan bűzösek,, mint a többiek — szintén burás rácsokkal látandók el úgy, hogy összesen 41 darab burás rács kellene. A jelentés megjegyzi még azt is, hogy hasonlóan bűzös nyilt kanálisok vannak a Fortuna és Tárnok-utcákban, valamint a Disz-téren is, de minthogy „ezek iránt mégeddigpanasz nem merült fel“ — a mérnöki hivatal — elég naivúl! — úgy találja, hogy ezekre nézve nem szükséges intézkedni. Csakugyan mulatságos dolog, bogy a hatóság, bár egészségtelennek, rosznak tartja a csatorna nyílásokat, addig nem véli szükségesnek a bajon segiteni, a mig a lakosság békén tűr és nem panaszkodik. De hogy a panasznak is milyen az eredménye, az legjobban abból tűnik ki, hogy dacára a polgár mester sürgős rendeletének a 41 szükséges bu­rás rács — mint azt egyébként a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésből látjuk (Lásd az erre vonatkozó tudósítást!) — csak most, tehát 7 hónap múlva lesz talán elhelyezve (?), lia ugyan az akták nem fognak még vagy egy évig pihenni esfvik Íróasztaliakban. Öh szerkesztő úri Mondhatom, életem legszebb pillanatait töltöttem e fán! S lám, a kaján sors megirigyelte tőlem e perceket, s midőn ideálom (mert a cseresznye valósággal ideálom!) ajakomon csüngve esdett csókomért, egyszerre egy rekedtes, végtelenül borízű hang jnegszólalt alattam: — Ahá, itt a gazember a ki a cseresz­nyét lopja! No várj csak majd adok én neked! A szörnyű szózatra, mely hogy költői ha­sonlattal éljek, olyan hatással volt reám, mint a tiszta kék égből lecsapó istennyila, lenézek, hát Jézus Máriám ! ott látom a csőszt, ki már felső ruháimat és kalapomat kezébe kerítette ! No ne neked naturalisztikus irány! A cseresz­nyékkel lolytatott ideális édelgés igy változott egyszerre siralmas naturalizmussá. Diktum- faktum: le kellett szállnom a fáról, bár ide­álom most még jobban kacsintgatott, felém s ■ezer szerencse, hogy két o. é. forintok lefizeté­sével sikerült menekülnöm a bajból! (A két forintról a nyugtát, mint a hirlap számára tett kiadást, ide mellékelve küldöm s kérem alázat­tal ki egyenlítését. *) ilyen kaland után kénytelen voltam le­mondani arról, hogy a szőllőben folyó életről írjak, de eszembe jutott a rét, a mező s a mi vágyakozásomat rendkívül felcsigázta : a nádas és a felkelő nap! Ab a nádas ! Álmaimnak netovábbja az ö sejtelmes, rejtelmes, édes suttogásával! Egész éjszaka nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mily szép lesz az a tárca, mit én a nádasról és a felkelő napról fogok írni. így nem csoda, ha már két órakor fel­öltözve siettem ki a nádas felé, hogy impresz- sziókaf szerezzek ! Távol keleten a szürkülő ég­bolt már kezdett sárgás tónusba átmenni. A láthatár szélén húzódik végig egy feketés zöld sáv: a nádas. A mezőnek csendjét csupán a nagy suholynak szárnysuhintása és az ébredező fecskék szaggatott csicsergése zavarja. Jó darabig mehettem igy, s már közel is voltam a nádashoz, mikor a nap felkeltét meg­előző szél megindult, megzörgetve a magban álló vadsáskát s összeütve az érett búzakalászok fe­jeit. Ezek lágy, zizegő hangot adva felköltöt— ték az ott lakó fürjeket, melyek a házigazdá­nak élénk „pitty-palatty“-ozással fizették meg a szálláspénzt. Rendes körülmények között nem szokásom ugyan az ábrándozás és elmélkedés, de most arra az ideális gondolatra jöttem: „Vajha mi emberek is csak igy fizetnénk házbért! Milyen hálás és szives pittypalattyozást vinnénk véghez! E kis reflexióm után tovább bandukoltam a nádas felé. Az ég alján már megjelent az a bizonyos vörös stráf is, mely a hajnalt jelzi, a vadkacsa és lúd megkezdte búzását, mikor oda­érkeztem a nádashoz, a rég óta óhajtott, ked­ves szép helyre! Épen helyet akarok foglalni egy zsombók tövében, mikor valami vékony zize­gő hangon nótázni kezd a fülembe : először csak j egy, azután öt, végül száz meg száz. A zene eleinte — mondhatom —tetszett: de mikor a zenészek a belépti dijat a vérem­ből akarták rajtam megvenni, és a kezemet, feje­met ellepték azok a kis ragadozók, a miket a közönség szúnyog név alatt ismer, kezdtem magamat nem jól érezni! Szivart kerestem, de nem találtam s igy elébb utóbb a vértanuk sorsára jutottam volna, ha — meg nem szököm. Már akkor úgy telve voltam szúnyog impressziókkal, hogy harmad­napig borogattak mindenféle ezer jó füvei, s a kezem úgy feldagadt, mint a pampuska, — fejem pedig, mint egy dézsa: akkora lett. Ezek után persze tisztelt szerkesztő úr sem csodálkozik azon, hogy semmit sem írok. Lemondtam a tárcairásról, le a naturalisztikus irány követéséről, le én mindenről, csak arról az előlegről nem, a melyet a tisztelt szerkesztő úr lesz oly kegyes, jelenlegi szánalomra méltó beteges helyzetemet tekintve, kiutalványozni ! *) Majd ha ismét felmegyek a mi kedves fő- és székvárosunkba, majd fogok akkor írni cikkeket a falusi életről, s azokról a bájos szép szinű impressziókról, miket itt szereztem. De addig én innen egyébről nem irhatok mint az aratásról és a jó jégbe hűtött borról, sörről. Azért is maradok a tisztelt szerkesztő úrnak, az én kedves principálisomnak alázatos szolgája: J—zsi. :) Természetesen ! (Szerk.) :) Szívesen ! (Szerk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom