Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-07-03 / 7. szám

Előfizetési árak : Egé^z évre 4 frt 40 kr., 6 hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra 1 frt 10 kr.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő

Szerkesztőség és kiadóhivatal : I. Bécsikapu-tér 7. sz.

Andreánszky Jenő.

Egy

Hirdetések dij'Zabály szerint, es szám ára 10 kr.

Az öngyilkos.

Lázasan és dicséretre méltó buzgó- sággal folyik a magyarosítás az ország minden részében a mióta a nemzet annak tudatára ébredt, hogy erőssé csak úgy lehet, ha minden izében magyar lesz. Eésztvesz e hazafias munkában minden tényező, mely arra hivatva van. Magyarosítanak a kisdedóvok s aziskolák, melyek a jövő generációt nevelik, — magyarosítanak az e célból alakult egyesületek. — magyarosit minden polgára a hazának, a ki szivén viseli a nemzeti ügyet.

Hogy ezen örvendetes áramlat ellen azok, kiknek más a törekvésük, kik visszaélve a szabad sajtó és szabad szólás jogával nemzetellenes, úgynevezett nemzetiségi eszmékért rajonganak — minden tőlük telhető eszközzel és módon megkísérlik az ellenállást: az érthető.

Nincs mit csodálkoznunk azon, ha az ország szász-, vagy oláh-lakta vidékeiről arról értesülünk, hogy azok, a kik, mióta a magyar nemzet földjén megtűri őket, folytonosan és minden alkalmat felhasználva elárulják a hazát és ránk vicsor- gatják méregfogaikat, most is, — hiven önmagukhoz — fellázadnak és megkísérlik a harcot a nemzeti géniusz ellen.

Elég szomorú látvány ez, de nem váratlan.

De feltételezni azt, hogy az ország szivében, a fő- és székvárosban, mely természetszerűleg, mint minden hazafias mozgalomnak, a magyarosításnak is fő tűzhelye, találkozzanak olyanok, a kik

A „BUDAI HÍRLAP1 TÁRCÁJA.

Vakáció,

A Gézát jól lehordták, amiért csak „elégséges“ bizonyítványt hozott és például állították eléje Pistit, a ki „jelesu-rendü lett. Pistit elvitték a színkörbe, megengedték neki, hogy vasárnap ő csináljon étlapot és a mama azt főzte, a mit a derék fiú kért: Megylevest, egresmártást, cseresznyerétest és dobos tortát. Ettől azután a Pisti beteg lett egy napra, de legalább jóllakott a kedvenc ételekkel, igaz, hogy Géza is beteg lett épen úgy, mint Pisti, de annak úgy kellett! — miért nem tanúit jobban. Az Irénbe is kikapta a bizonyítványát, ez persze igen jó. Haza hozta a kézimunkáját is, a melyikre azt Írták, hogy: csinosak. Olyan szűrkék voltak a csipke minták, mint a mákosmetélt: nagyon soká voltak kiállítva.

A gyerekek tehát már kezdhették a vakációt. De a tnlajdonképeni vakáció csak akkor kezdődik, ha a papa is megkapja a maga vakációját

A papa hivatalban vau és szabadságért folyamodott. Nem tudni még, hogy mikor kapja

nyíltan fel mernek lépni a nemzet legjogosabb aspirációi ellen: bizonyára senki sem merte volna.

A miénk, Budáé a dicsőség: budai ember akadt erre a merész szerepre.

Nem kivánunk a dolognak nagyobb súlyt tulajdonítani. Egy fecske még nem csinált soha sem tavaszt — egy bagoly még nem jelent sötétséget, éjszakát. Egy ember után nem ítélhet senkisem egy egész városrész felett. Egy ember nem fog ártani a legszentebb ügynek.

De hivatásunknál fogva, lehetetlen, hogy az eset felett napirendre térjünk.

Hiszen maga a tényállás nagyon is kisszerű. A magyar egyesületet jellegós vignettáit mindenhová felragasztja emlékeztetőül, a hol idegen nyelven irt, vagy nyomtatott hirdetést, közlést, fel- ! írást stb. lát.

Lapunkhoz is érkezett panasz haza- I fias magyar emberektől, a kiknek tulajdonát — a nélkül, hogy arra ok lett volna — ilyen vignettákkal beragasztót- ; ták. Bizonyosan nem az egyesület tagjai j követték el a csinyt, hanem pajkos gyere- | kék vagy olyanok, a kik boszantani akarták az illetőket.

De ez ellen felszólalni, vagy ópen- I seggel a magyar egyesületet felelőssé tenni, j annyit tett volna, mint ártani az j ügynek.

Megtámadni a magyar egyesületet a vignetták felragasztásáórt a fő- és ! székváros közgyűlésén, az egyesület felől J nyíltan és leplezetlenül kicsinylőleg,

; ellenszenvesen nyilatkozni, a felszólalást

meg. Igen bajos a dolog. A méltóságos úr, a nagyságos urak és még a tekintetes urak is mind Julius-Augusztusban szeretnének vakációzta. Először is akkor van legmelegebb, másodszor pedig a gyerekeknek is akkor van a vakációjuk; de azért mégis csak megcsinálják a beosztást, melynél legjobban jár a méltóságos úr, — lesrrosszabúl a tekintetes úr.

A méltóságos úr felmegy Tátrafüredre. A nagyságos úr kimegy Budakeszire és elhiszi, hogy ott igen olyan jó, mint Füreden, csakhogy olcsóbb. A tekintetes úr sétálni megy a városmajorba és tiz órakor kel fel; ez az ő vakációja.

A Géza és Pisti papájának a vidéken lakik a bátyja : odaviszi a családját. A fiúknak matróz-ingeket vesznek és Gigerli őveket, az Irénkének mosóruha készült, a nyári kosztüm tehát készen vau.

Az óvatos papa egy csomó angol tapaszt vásáról a bevert fejek, — egy migrénstiftet pedig a mama számára.

A nagybácsi igen örül a gyerekeknek. Konstatálja, hogy nagyobbak lettek is, hogy pápista szinben vannak. Hiába! A rósz városi levegő! No de majd lesüti őket most idekinn a falusi nap.

még indokolni azzal, hogy a fő- és székvárosnak szüksége van az idegen nyelvű felírásokra, ha világvárossá akar lenni — annyit tesz. mint használni az ügynek.

Semmi sem 1 e h e t ugyan- is nagyobb hasznára a magyarosit ásnak, mintha annak belső, titkos ellenségei kimutatják a foguk fehérjét. A nyílt ellenség ellen mindig könnyebb a harc.

De itt harcról szó sincsen. A főváros közgyűlésének egyhangú határozata elegendő lecke volt az illető számára, ki nemcsak elég bátor, de elég botor is volt nyiltan kimutatni magyar ellenes érzelmeit.

De az eset tanulságos lecke a budaiak, — főleg az első kerületbeli polgárok számára is.

Kicsoda a felszólaló?! Egy ösmert nevű úr, a kit mint a kerület vezetőinek egyikót sz jkás emlegetni.

Nem akarjuk a kerület hazafias polgárságát azzal megsérteni, hogy az illető tényleg vezetője volt a kerületnek. A magyarosodás örvendetes haladása e kerületben a legnyomósabb bizonvitók arra, hogy itt a magyarosodásnak ilyen inkarnátus ellensége tényleges vezérszerepet nem játszhatott.

De az tagadhatatlan, hogy a rao-t oly siralmas nevezetességű ember mindig a felszínen aszott, minden lében kanál volt. Nem a processziókon és küldöttségekben való részvételről beszélünk most: az még dicsérni való, — bárha minél

Irma kisasszony, ki kezében oklevelével a múlt ősszel először hagyta el otthonát, hogy egy vidéki városban nyert tanitónői állását elfoglalja : szintén befejezte a tanévet. Már alig várja, hogy hazasiessen — de előbb még egy nyári táncmulatságon búcsúzik vidéki ösmerő- seitől. Azután hazajön és két hónapon át ismét Irma Nagysád, a kinek szigorú tekintetétől nem fél senki, már csak azért sem, mert a vakáció alatt nem is tudna szigorúan nézni.

A professzor úr is megírta már a bizonyítványokat, ki is osztotta, a jegyzőkönyvét, melytől a diákok annyira félnek, feltette a szekrény tetejére, a sötét ruhát világos nyári öltözékkel cserélte fel s aztán siet ki még abból a városrészből is, a melyikben tiz hónapon keresztül nyelte a port, meg a sok mérget. 0 neki és a törvényszéki biró úrnak csakúgy kijár a vakáció, mint az iskolásoknak r folyamodni sem kell érte.

Ennek a törvényszéki és iskola szolgák is hasznát veszik. Ok ilyenkor nyáron a legnagyobb urak: semmi dolguk.

Kivétel csak a főreáliskola szolgája képez : ő neki nincsen tökéletes vakációja, mert a vakáció alatt is kell — lőni.

A csillagászatilag pontos időt ez az iskola-