Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-06-26 / 6. szám
Vasárnap, jmiins 26. 1. évfolyam 6. sz. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt 40 kr., Ö hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra 1 frt 10 kr. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : íAndreánszky Jenő. Szex'kesztőség és kiadóhivatal: I. Bécsikapu *4v 7. az. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára 10 kr. A Gellérthegy szabályozása. Egyike azon kérdéseknek, melyek egy évtizednél továbbfoglalkoztatják a fő- és székváros törvényhatóságát, anélkül, hogy a megoldás felöl tisztában volna bárki is. Gell érthegyszabályozás cimén időnként történnek ugyan a hegy oldalán kisajátítások, de ezekben sincsen köszönet. Az eljárás eddig az volt, hogy a fő- ós székváros minden szorosabb terv nélkül egy csomó házat kisajátított, a lakosokat — kik többnyire a szegényebb osztályhoz tartoznak, egyszerűen kiakol- bolitotta és azok aztán azzal a pár forinttal, a mit kaptak, mehettek világgá. Sokszor felhangzott már a panasz a „szabályozás“ ellen a gellérthegyi kisházak lakói részéről, de bizony azokat vagy nem hallgatták meg, vagy pedig biztatással segítettek a bajukon: a mi minden esetre a legolcsóbb gyógyszer, de a legkeservesebb azoknak, a kik segítségre Várnak. Pedig erre a szabályozásra igen nagy szükség van, nemcsak szépészeti szempontból de ennél sokkal fontosabb indokból : az omlatag Gellérthegynek időnként ismétlődő hegycsuszamlásai által életveszéllyel fenyegetett lakosság megvédése céljából. % Valahányszor egy-egy kisebb hegy A „BUDAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A vizsga. A kis Alíszra feladják a fehér ruhát, szőke hajába kék szallagot fonnak, s aztán megy a mamával iskolába. A kisasszony ünnepélyes komoly arccal fogadja a mamát és barátságosan megsimogatja Alísz arcát: — A legkedvesebb tanítványom volt! — Oh leányom is nagyon szereti a kisasszonyt ! Már tegnap sirt is szegényke, hogy ezentúl nem lesz a jő kisasszony alatt . . . ugye Alíszka? Alísz fátyolozott hangon, halkan mondja rá az „igenét, szemeiből két nagy könnycsepp gurul végig arcán. A kisasszony mégegyszer megsimogatja kis kedvencét s aztán helyére ülteti: — Csak bátran Alíszka ! Feleljen hangosan. ha majd a nagyságos úr- kérdezi. A nagyságos úr azonban még nincsen jelen. A kisasszony barátságosan mosolygó arcáról egyszerre eltűnik a mosoly. Nyogodt, csak- ■ nem szigorú tekintettel fogadja egy másik tanítványát, a kis Terkát. Ezt is a mamája hozza : — Eljöttem kedves kisasszony, hogy megköszönjem a sok fáradtságot és vesződséget, a mit az én leányom okozott kegyednek . . . csuszamlás történt, kiküldtek egy szakértő bizottságot. Ezek a bizottságok aztán kirándultak a Gellérthegyre, konstatálták azt, arait úgy is tudott mindenki, bogy t. i. a hegjn-ől igen szép a kilátás és hogy az omlás megtörtént. Ezt a bizottság hűségesen jegyzőkönyvbe foglalta és azután re bene gesta várták a — legközelebbi kegyomlást. E héten a Gellérthegy meggondolta magát és egy jókora szikladarabot rázott le ismét magáról. Lapunk más helyén olvashatók e s/iklavonulás részletei. Itt, csak azt ismételjük, hogy a legcsodálatosabb véletlennek tulaj donit ható, hogy a hegyomlás nem okozott nagyobb katasztrófát és hogy a kisebb anyagi káron kivül, mely az omlás útjába eső házakat érte, más, nagyobb baj nem történt. Hálát adhatunk a gondviselésnek, mely így intézte a dolgot, hálát adhatnak a „szakértők“ is, mert igy legalább nem terheli a lelkiösmeretüket a felelőség, melyet — bár nem kétkedünk a a jóhiszeműségben — magukra vállaltak. De a dolog ennyiben nem maradhat. A hálaistenkedós helyén van ugyan, de nem elég arra, hogy a jövőben hasonló, de talán kevésbé szerencsésen végződő katasztrófáknak elejét vegyük. Itt sürgősen tenui kell. A történtek bizonyítják, hogy a Gellérthegy oldalában lakó polgártársaink élete napról-napra kockára van téve — nem is szólva esetleges anyagi megkárosodásukról. Elvárjuk a fő- és székváros törvényhatóságától, hogy végre valahára oly intézkedéseket fog tenni, a melyek ilyen szerencsétlenséget megakadályozhatnak. Azok a szakértők, kik eddig e kérdésben „megnyugtatóig“ nyilatkoztak, valahányszor hasonló alkalommal kiküldettek: nem elegendők. A mérnökök — mert ezekből kerültek a szakemberek —• a mint bebizonyították, nem értenek a dologhoz. Ezt tőlük egyébként nem is várhatja senki. Az ő feladatuk, melyet bizonyosan jól is fognak megfejteni, a veszélyes helyeken a szükséges óvintézkedések keresz- i tülvitele, de e helyek felismerése nem : az ő szakmájukba vágó feladat, ennól- 1 fogva azt nem is oldhatják meg. Vannak jeles szaktudósaink, geológusok, a kikre ezt a feladatot rá ; lehet, és kell bízni. Tessék a fő- és székváros törvóny- j hatóságának ezekkel a Gellérthegyet alaposan megvizsgáltatni és az adott vélemény alapján mindazon a helyeken, Terka a legrosszabb az egész osztályban semmit se figyel, nem is tanúi s emelett rendesen valami galibát is csinál. Akisasszonynak nem csak vele, de a mamájával is sok bajá volt az egész évben, mert a mama sehogysem tudta belátni, hogy az ő okos kis leánya miért nem kap olyan bizonyítványt, mint a másik: az az „alamuszi“. Aztán hogy is lehet egy „kis elevenségen“ annyira fenakadni! Szóval a házi nevelés az iskolaival sehogy sem vágott össze — s most a kis Terka bizony megbukott. De ezt még a mama nem veszi bizonyosnak, ő még bízik a „nagyságos úr“-ban,a ki az ő urával pertipés ' a ki az utcán már messziről szokta köszönteni : — Kisztihand knéfrau ! A kisasszony hidegen hajtja meg magát a gyönge szülő előtt: — Kötelességem volt. — De azért higyje el édes kisasszony, hogy jó leány az én Terkám. Sajnálja is, hogy nem lesz már jövő évre szerencséje a kisasz- szonyboz. — Más iskolába tetszik adni ? — Nem én! Vagy talán jövő évre is a kisasszony alatt lesznek a gyerekek ? — A többi nem, de a Terka itt marad nálam. — Hogy-hogy ? Talán csak nem bukott meg ? — Sajnálom, de én előre megmondtam, hogy ez lesz a vége .... de bocsánat, dolgom van. A kisasszony másfelé fordúi. Újabb mama, újabb tanítvány. Ez a legpajkosabb valamennyi között, de jól tanúi. — Köszönöm türelmét kedves kisasszony! Ez a rossz lány bizony meg sem érdemeli, hogy olyan jó hozzá. — No majd jobb lesz ő is! Ugy-e Margit ? Hiszen most már nagy lány lesz! Nem is illik olyan csintalannak lenni, mint egy fiúnak. Ülj le a helyedre és jól vigyázz ! Margit, ki szemeit félig lesütve hallgatta a kisasszonyt, szépen leül a maga helyére. A kisasszony a mamához fordúi: — Szeretem a kis lányt, igen jó szivű, ■ okos lányka. Az a kis elevenség pedig jól áll neki. Természetesen a korlátok közt kell tar- I tani. Eu is köszönöm Nagysádnak, hogy oda- ! haza támogatott engem. — De hiszen az természetes! —- Igen, de tessék elhinni, hogy sok szülő nem képes ezt belátni és csak árt gyermekének. A kisasszony e szavainál akarat]aoúl is a Terka mamáját kereste szemeivel. Végre itt a nagyságos úr. Az életben ugyan nem jár neki ez a titulus, de most, hogy az iskolaszék kiküldte öt vizsgálati-biztosnak, egyszerre nagyságos úrrá lett. A nagyságos úr különben épen olyan ember, mint a többi halandó. Most a vizsgálatokra ugyan egy cvikkert vásárolt magának, de azzal nem sokra megy, mert nem tart az orrán.
