Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-06-12 / 4. szám
Budapest, JS92. Junius 12. BUDAI HÍRLAP. o jegyeket és olyan ügyesen csinálta a dolgát, hoiry a kiknek volt jegyük, azok elmaradtak, a kik pedig bementek volna, azokat elutasították. — Mi lesz a fáklyás zenével ? — Elmarad az eső miatt péntekre. — Helyes. Mára úgy is elég volt. Második nap. Június 7. A hideg szél vigan lengeti a zászlókat, a katonaság felállt a díszszemlére. Az egész várhegy, bástya meg vannak rakva emberekkel s a vérmező körül is sűrű kerítés van emberekből ; a tribünöket is ellepték a nézők. — Most jön a király, azért fújják a „ Gotterhalte“-t. Dehogy, hiszen az Lobkovitz herceg, a hadtestparancsnok. Szép fekete lova van! Most végignézi a csapatokat.- De most már csakugyan a király jön! Hallja a nép zúgását. Hogy éljenez ! Vájjon ma miért nagyobb a lelkesedés? — Nincs a király mellett senki. Higyje el kérem, az hangolta le az embereket tegnap is, hogy a királyt nem látták egyedül. Itt van már. Éljen !!! — Nagyszerű! Festői látvány! Ez a fényes kiséret! Mennyi egyenruha, arany, ezüst, gyémánt ... A király milyen szépen lovagol. De a paripája is gyönyörű szép. Milyen büszkén lépked, szinte tudja, hogy királyt visz a nyeregben. Nini, hiszen Albrecht főherceg is vele van. 0 az úgv-e ? — Persze, hogy ő. Kezében a mar- sall-bot, — Milyen bolondok az emberek, azt beszélték, hogy beteg, sőt már azt is hallottam, llogy ......... — Ugyan kérem az csak olyan kacsa. A bécsiek ugratták ki, hogy megijesszék az ünnepélyekre készülő magyarokat. — Hiába mégis hunccut . . . — Az a vörös tollas valami külföldi attasé lehet. Bizonyosan olasz. Igen, igen : olasz. Most oda lovagol a főhercegnő kocsijához, látja ? — Igen. Melyik főhercegnő az ? — Mária Terézia. Az attasé leszállt a lóról, oda megy a főhercegnőhöz. — Nem a! Csak a lovaihoz megy, most fogja meg a kantárszárakat, hogy ne nyugtalankodjanak. Ez túlságos udvariasság volna egy attasétól. Talán még sem az ? — Az bizony valószinű. Dehát kiösmerné itt ki magát? Talán valami udvari szolga. — Bocsánat, hogy beleszólok: az az udvari zsandárok — trombitása. — V agy úgy! Köszönjük. Hát az a vörös húszár ott a király mögött ? — Az az angol attasé. — Ugy-e kérem az József főherceg ott a honvéd ezred előtt? — Az. Ott van mellette a kis hadnagy, a fia: József Ágost főherceg. — Hát az a világos lilaszinü tábornok ott a főherceg mögött ? — Az a huszárja. — Ah igen ? ! Köszönjük. — Tessék! Most itt áttörték a kordont és a nép betódúl a fentartott tribünökre. — Nem törték biz’ azt. Hanem nagyon kevés a közönség a tribünökön, s az ilyen üres tribünök igen rosszúl festenek, hát most benépesítik, hogy mire erre kerül a király, megteljenek. Vagy nagyon spóroltak a jegyekkel, vagy az idő riasztott vissza sokakat, — valószínű, hogy mindkét körülmény közrejátszott. — Most mi lesz ? — A defilé. — Miért áll olyan messze a vérmező közepére a király ? Valamit magyarázott most a hadtestparancsnoknak . . . ? Errefelé intett. — Valósziuüleg ezt a nagy pocsétát akarja kikerülteim a legénységgel, ügy van! A hadtestparancsnok segédtisztjei már vágtatnak a; kiadott parancscsal. O felsége mindenre gondol. — Hogy kihúzzák magukat bakáék! Milyen feszesen léptetnek. - i . í — Ezek a ludovikások. Jól csinálják! A király int ... jó napjuk van a kicsinyeknek! — Ezek is feszesek a kik most’‘jönnek. — És fezesek. Ezek a bosnyák legéúyek. ; — Olló ! Ezek a bakák .elhibázták a dolgot, úgy mennek, mint a kifli ... a k.rjly már szól. is Lobkovitznak. Ezek alighanem kikapnak. Anu:íl szebben mennek a tüzérek: lovak, ágyúk, kerekek mint a lénia, olyan egyenes sorban. A király is megelégedetten mutat rájo,k. — Hiába! Csak mégis legszebbek a huszárok, milyen szépen mennek! — Vége a szemlének. Már a szekerészek is elmentek. —- Hogy tódűl a nép a király felé ! Milyen éljen zúgás! • >• — Ez a gyalázatos idő mindent elront. Milyen isteni látvány innen a várhegyről, a du- nasor ! Egy színes tűztenger. Csupa fény, ragyogás, vakító világosság. Ennél nagyszerűbbet a tündérregék sem képesek kigondolni! — Vájjon lesz e tűzijáték? --á Szinte lehetetlen ilyen zúhogó esőben ! — Itt ä felelet! Ez pompás! Nézze a hajókról felszálló rakétákat! ■ Egy csillageső! — Oda nézzen a Gellérthegyre! Az még csak a valami! Tűzeső az égből!' Egy csokor aranyos tűzkalászokból ! — Ide balra tessék nézni uraim. Ez a legszebb! A lánchíd színes tflzbombákat oká- dik a vízbe. — Azt sem túdom már hová nézzek. Mindenfelé tűz, ropogás, forgó napok, húlló csillagok, világitó színes tűzgömbök, vörös, zöld fény .... — Páratlan látvány ! — Hallják Pesten azt a zúgást. A merre a király megy, mint az orkán úgy harsog a nép! Nem látjuk, hogy merre megy és mégis tudjuk az áthangzó zajtól, hogy hol jár! — Meglepő a másik oldalán a várnak is a látvány a krisziina városra. Minden viskónak az ablaka ragyog a fénytől. A karácsonyi palota gyönyörűen van kivilágositva. A színkört is kirakták színes lámpákkal — legalább ötszáz világit rajta: kék, fehér, vörös, zöld, — mindenféle színben. Aztán egyre másra gyújtogatják a bengáli tüzeket ott is : hol egészen vörös, hol zöld az egész tájék. Kitesznek magukért a budaiak is ! — Meghiszem azt! — tlát még a villanyos sugarak a Gellérthegyről, Mátyástemplomról és a Ganz-gyár tetejéről. Valósággal csatáznak a Pestről átsu- gárzó fénykévékkel. A Mátyástemplom a legerősebb, az a központi pályaudvarig kihat. Hogy villámlik egyik városrészről a másikra át! Igazán frappáns! — Mennyi nép! Egészeu feketék az utcák az esernyőktől. Úgy látszik az eső nem hűti le a lelkesedést. Harmadik nap. Junius 8. Az ünnepi nagymisére robognak a diszfogatok. A palotától kezdve a helyőrségi templomig a házak feldíszítve, fellobogózva ; katonai és rendőri kordonok teljesen feleslegesek, a kevés közönség keresztül is járhat rajtuk minden akadály nélkül. Az ablakokból csinos hölgyek néznek ki, s az utcán is főleg hölgyközönség sétál. A nagy tömeg úgy látszik tartott a tolongástól és a lánchíd előtt, az Albrecht-út elején áll ember ember hátán, úgy nézi a diszfogatokat. Idefenn a várban pedig csaknem több a kordont képező rendőr és katona, mint a néző Tolongásról szó sincsen. — Ah1 Hát ön is itt van? Epén aprópora jön! Senkit sem ismerek itt, és nagyon szeretném, ha vezetőm lenue, a ki a viszonyokkal ismerős. — A legnagyobb örömmel, ajánlkozom Nagysádnak ! — Hát merre tanácsolja, hogy menjünk ? — Legjobb ha itt az uri-utcában maradunk; nézze ezeket a gyönyörű gobbelineket itt a Hunyady gróf házán. Érdekes díszítés! — Ezek a perzsaszőnyegek is csinosak a a 36 számú házon, de mondja csak kérem, miért nincsen a 31 számú házon semmi disz? — Úgy látszik, hogy nem telik . . . Epén az elébb hallottam, hogy a lakók gyűjtenek egy zászlóra, a melyet majd az ötvenéves jubileumra a. háziúrnak fognak prezentelni. — Elegáns lakók! — Emez itt a prímás palotája búzavirággal diszitve. Egyszerű de nemes Ízlés! — Hall ja! Már kezdik az éljenzést — hihetőleg a király jön. — Csakúgyan udvari kocsi. — Éljen! Éljen! — Nagysád kérem, ha szabad ajánlanom jöjjön most íe a dísztérre, várjuk olt meg a kivonulást. — Az bizony jó lesz! — Ki-é ez a szépen feldíszített ház itt a kaszinó-utca sarkán ? — Máltás Hugó rendőrkapitányé, aki ezt az egész felvonulást olyan ügyesen elrendezte! — Úgy látszik, hogy már jönnek vissza. — Igen, itt jönnek! — Hogy éljenezik Apponyit! — Lám éppen utána jön Tisza Lajos is! — Hallotta, mit mondott ez a zsinóros ruliáju ember itt mellettem Tisza felé! —Bocsánat nem hallottam. Elfoglalt nagyon a kaszinó erkélyén levő szép hölgysereg! — Azt mondta, hogy:„Mit hajlong hiszen nem magának de Apponyinak éljeneznek! Nem Szegeden vagyunk most!“ — Nagyon jó! — No de a végét nem várom be. A legtöbben úgy is a fogadtatáshoz mennek. Isten Önnel! — Kezeit csókolom! Jó mulatóst kívánok ! A délutáni népünnepélyről a vérmezőn legszívesebben hallgatnánk. Nem ünnepély volt az, hanem a botrányos kihágásoknak egy válogatott sorozata. A fehérruhás leányok által kisért ökör levágása, s a potyabor kiosztásának megkezdése után folytonosan nőtt a zavar és rendetlenség. Az igen nagyszámban jelen volt zseni katonák először segítettek rendet csinálni, a mi abból állott, hogy ők itták meg a bort, a cibilséget pedig ellökdösték. Eleintén csak szóváltás, veszekedés halatszott mindenfelé a hol műszaki katona megfordúlt, később azután a derék vitézek verekedésre fogták a dolgot és úgyanezek adtak munkát a mentőknek és a rendőrség által elöhivott katonai őrjáratoknak, mely több, mint 30 embert elfogott és bevitt a kaszárnyába. Hallatlan módon garázdálkodtak a katonák. A polgár embereket szidták ütötték és lökték, végül pedig súlyos késeikkel támadtak rájuk és az őrjárat megérkezéséig több embert könnyebben, súlyosabban megsebesítettek. Mikor az őrjárat először megjelent, az egyik verekedő kivont késével még akkor is hadonázott. Le akarták tartóztatni, de részeg fővel elleutállt az őrjáratnak, mire leteperték, kését elvették és nagy ügygyel-bajjal behurcolták. Alig ment el az őrjárat, a verekedés újra megkezdődött. A lóvasrendőr, a kit utána szalasztottak, elérte az őrjáratot, a mely megerősödve tért vissza s nagy nehezen összefogdosott vagy harminc verekedő katonát. Ezalatt már a mentők is akcióba léptek. Igen sok könnyebb sérültet láttak el, de volt komoly dolguk is a csatatéren maradt sebesültekkel. Síkos i János molnár a fején kapott mély vágást, Adler Mihály kovács a balkezén. Lamperer Gusztáv kőműves az egész balar- czán végig. Krona vette r Nándor kőműves jobb szeme fölött, Rátkay András czipész a fején, egy ismeretlen napszámos a jobb csukló
