Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-11-27 / 28. szám
Budapest, iS92. November 27. cal melyet az állam s a városi tanács jóakarata, hosszas jajgatás után juttat. A legfontosabb mozzanat, mely az egész országra befolyással lesz, az épülő királyi palota, melyből majdan elragadó kilátás nyílik Buda hegyeire s az alant elterülő apró viskókra. Mi fog történni a szegénység apró tanyáival ? Nem fogják sérteni majd az uralkodó & magas vendégeinek szemeit ? Vagy talán halomra döntik az egész városrészt ? Üs mi fog történni a kihaló félben lévő , várral ? a ministeriumok egymásután elköltöznek, fényes palotákba, az uj országház közelébe; a pénzügvministerium nem kevesebb mint hét helyen, kivétel nélkül régi épületekben van elhelyezve. És micsoda helyiségek azok például, melyekben az illetékügyi számvevőség egy osztálya van elhelyezve, a régi országház épületében ? Odúk a szó legteljesebb értelmében. Más államokban a pénzügyminiszteri palota a város egyik látványosságát képezi, mi- nálunk azt sem tudjak melyik az igazi, hiszen hét darab is van ! Azonban nem zúgolódunk, mert még ez is átvándorol majd Pestre. A templomok kérdése a várban, már több mint két évtized óta foglalkoztatja a közvéleményt. A Mátyás templom nem akar elkészülni, a helyőrségi templom pedig oly szánalmas állapotban van, hogy ily állapotban soká használni aligha lehet. Az evangélikusak temploma görbe tornyával (ha ugyan annak nevezhető) nem méltó a főváros sokszor hangoztatott szépségéhez. A Krisztina városról általánosan azon hír van elterjedve, hogy Budapest legegészségesebb városrésze, és ennek tulajdonítható utóbbi években tapasztalt fejlődése. Tényleg fejlődött, de a jelen viszonyok között mégis egy elzárt városrésznek tekinthető, melynek sem állandó piaca, s e m k ereske d e 1 m e nem lévén, tetemesen drágább a főváros bármely városrészénél. A lakások ára különösen az újabb házakban az Andrássy úti lakások árával állítható párhuzamba. A bus és egyóbb élelmi cikkeket az alagút és lánchíd vám tetemesen megdrágítják. A tavasszal épülő villamos vasúti vonal, mely a Sáros fürdőtől az Attila utcán át a Fogaskerekű vasúiig fog vezetni, és a tervben lévő Duna-hidak mindenesetre élénkíteni fogják a forgalmat, s talán megjavítják majd a jelenlegi helyzetet. A Víziváros dacára, hogy Budának legélénkebb városrésze, nem hordja magán a nagy város jellegét.. Utcái szükek; az építkezés különösen a Fő-utcán igen lanyha. Egyes épületek útjában állanak a fejlődésnek: mint például a Corvintéri katonai raktár és a Hitelbank gőzmalma. Ez utóbbi közvetlen szomszédságát képezi a Bombatéri templomnak, melynek tornyait örökös füst felhőkbe borítja, Ily sors vár különben a fazekas térre tervezett refo r mátus templomra is. E malom különben már régóta szálka a környék lakóinak szemében, s kívánatos volna kisajátítása már csak azon oknál fogva is mert igy, szemben a túlsó parton épülő országházzal, Budának amúgy is szegéuyes Duna partját BUDAI HÍRLAP. még visszataszitóbbá teszi a külömbséget Pesttel szemben pedig még rikítóbbá. Buda távolabb fekvő városrészeiről jelen alkalommal alig lehet szólani, hiszen a fejlődésnek minden esetre a központból keli ki indulnia, s csak akkor lehet majdan szó a város többi részeiről. Kivonatos volna azonban minden esetre, ha az éjjeli világítás kérdése továbbá a Császárfürdő környékének szabályozása végleges megoldást nyerhetne. —r R— Irodalom és művészet. A téli kiállítás. Ha kimegyünk az Andrássy-uti műcsarnokba és végig nézők azt az ötszázhuszonhét művet, melyet az idén kiállítottak, akkor azzal a kellemes benyomással távozunk a képzőművészetek palotájából, hogy Budapestet nem csak az idegen művészek keresik fél szívesen müveikkel a kiállítások alkalmával, hanem magyar művészeink is évről-évre többet, jobbat produkálnak. Az is örvendetes jelenség, hogy a már ösmert művészeken kívül elég szép számmal sorakoznak újabbak a magyar művészgárdához. A kiállításon sok a jó kép, több a középszerű, s csak igen kevés van olyan, mely a kritikát semmiben sem állja ki. Valami kiváló, világra szóló alkotás nincsen sem a képek, sem a szobrok között. De azért van nehány uagyobb szabású mű úgy a képek, mint a szobrok között. A szobrok között mindjárt a bejáratnál B u 11 í Enriko bronzszobra tűnik fel : „ A bányász.“ A szenes talicskára a teljes kimerültség és fáradtság félreösmerhetlen jeleivel úgy arcban, mint testtartásában dűl egy bánya munkás ; lankadt kezéből földre hulott a csákány. Megkapó realizmus, nelyes plasztika nyilvánul a műben. A lépcsőházban F a d r u s z János gipszszobra „Krisztus a keresztfán“ van elhelyezve. A 8 métert meghaladó szobor teljesen leköti figyelmünket. Az üdvözítőnek fájdalmas szenvedéseit visz- szatükröző vonásait a művész megrendítő összhangba tudta hozni a halálnak, s a megnyugvásnak jótékonyan ható jeleivel. A test és a végtagok a feszítés által rendes formáikból kihozva is anatómiailag tökéletesek. A ,,B. H,“ műbirálójának azon kifogása, hogy a karok nagyon soványak, minden alapot nélkülöz. A folyosón van Senyei Károly bronzszobra, a „Békát fogo gyermekek,“ mely a főváros tulajdonát képezi: ügyes kompozíció, bár nem kifogástalan kivitelében. Strobl Alajosnak több szobra között igen jó Beöthy Zsolt domborművű mellképe. Tisza Kálmán mellszobra is sikerült alkotás, bár az öreg államférfim szoborkópe nagyon zordon kifejezésü. Egy öreg asszony, kezében bibliával a legsikerülteab alkotásai közé tartozik a mesternek. A jóságos arcú öreg asszony -- mint mondják — a művész édes anyjának képmása, innen a felírás is: „Anyánk.“ Zala György „gyermek képmásai11 pompásak, József főhercegnek és Klotild főherceg asszonynak mellszobrai a IV. teremben Strobl vésőjét dicsérik. Lehetetlen egyszerre számot adni mindazon benyomásokról, melyeket a sok kisebb, nagyobb szobrok a szemlélőben s a kritikusban keltenek, s igy ezúttal csak az említett nagyobb- szabású müvekkel érjük he. De, ha lehetetlen a szobrokról beszámolni, még kevésbé vagyunk képesek a nagyszámú képekről még csak nagyjából is tájékoztatást nyújtani. Itt is az első „átfutás“ alkalmával nyert impresszióinkról szólhatunk ma még csak, a kiállítás első napján. A X-dik szánni nagy teremben mindenek előtt az olasz Garn elő Jose óriási vászna köti le figyelmünket. A kép cime „A megakadályozott párbaj.“ Modern gondolat, modern kivitelben — de nem 6 hiba nélkül. A színházi kuliszákra emlékeztető erdős háttér előtt két csoportozat van a képen. Az egyikben a párbajt megakadályozó hölgy s a párbajozó a főalakok: ez utóbbi kezében rapir- ral a kellemetlen meglepetésnek s a fájdalmas megdöbbenésnek vegyes vonásaival arcán talán a legsikerültebb alakja a képnek. A körülötte levők kevésbbé érdekelnek, bárha egy örag uruak alakja, ki a rapirt igyekszik átvenni (talán az orvos ?) szinte kidomborodik a képből. A hölgy alakjában a természetességet, a valószínűséget úgyszólván teljesen nélkülözök. Estélyi toáletben, , aszályos ruhában borul a férfi nyakába s inkább egy rosszul játszó ope- raénekesnö benyomását teszi a szemlélőre, mint az aggódó hitves, vagy kedvesét, a ki mindenről megfeledkezve rohant a vivők közé. ügy az o mint kisérőnőjének ruhái elegáns színezésük által bilincselik le tekintetünket. A csoport mögött közvetlenül áll egy hintó, melynek távlata teljesen érthetetlen s a szemlélő nem képes eldönteni, vájjon a kisérönő 'háttal nem támaszkodik-e az egyik toporzékoló lóhoz, A lovak maguk aránytalanul kicsinyek, meglehetősen rosszul rajzoltak. A második csoport a kép jobb oldalán a másik vivóeiet ábrázolja segédeivel. A meglepetés, s a megilletődés látszik arcán. Az alakok kidolgozása itt is, mint az egész képen a legapróbb részletekig pontos, gondos. Szinte f'elkacagunk, ha az elhuuyt Peel Paul ,.Az ikrek" című festménye tűnik szemünkbe: oly bohókás, kedves, vidám e festmény. Az ikreket megakarják fiiröszteni, de ők elbújnak a spanyol fal mögé. A gyönyörű b i- bák kedves pofácskái, üde, rózsa szinü húsuk, az őket kereső nő mosolygó arca s az egész képnek szinpompás, világos kivitele m'ndenkit kell, hogy megkapjanak. Korányi dr. professzor arcképe Stefcka Gyulától gondos kidolgozású, de élettelen kép. Checa ülpiano „Szaturn áliája“ különösen élénk színezése által tűnik fel. Ugyan e festőnek egy másik nagyobb képe : . Kocsiverseny egy római cirkuszban“ érdekes tárgya által, valamint ugyancsak a szingazdag feldolgozás által nagyon rászolgál arra, hogy vele foglalkozzunk, de oly rósz helyre jutotta kép, hogy a művész bizony nem fogja megköszönni a kiállítás rendezőinek. M a r r Károly „Áldozatra menés be a maga páratelt levegőjével hangulatos, szép kép, mely a kiállításnak legjobb müvei közé tartozik. Hogy Margitay Tihaméruak festményei elé kiváucsisággal tuézett a nagy publikum, azt nem csodáljuk. 0 a maga „életképeivel a legdivatosabb festője szalonunknak. Ezúttal két képpel jelent meg a kiálitá- son. „Az első váltó“-uak cime megmondja a kép tárgyát. Az első váltó bau bűnös fiatal ember félig hátat fordítva szégyenkezve hagyja feje felett elzugni a családi vihart, melyben a haragos apának jut a meuydörgés főszerepe. Az alakok ügyes összeállítása, a színek szerencsés és ízléses összeállítása jó tulajdonai a képnek. Hibája a képnek a plasztikának úgyszólván teljes hiánya. Mintha csak olajnyomásn kép előtt állanánk, oly sablonszerűén vau kidolgozva a művésznek ezen és másik képe is. E másik kép . A féltékeny“ — mulatságos tárgya, ugyanazon jó és rósz oldala van, mint minden Margitay képnek az utóbbi időben. Ezen felül e képen a három alak fejei túlságosan nagyok, annyira, hogy feltűnő. Knirr Henrik képe „Válságos pillanatok“ nagyobb szabású kép, komor tárgygyal (egy súlyosan beteg leány ágyán az aggódó anya, az asztalnál a habozó orvos). Az orvos habozó, határozatlan mimikájával a legsikerültebb alakja a képnek. Az anya inkább kiváncsi, mint. aggódó kifejezéssel nézi az orvost. A beteg leány épen nincsen beteg színben; behunyt szemeivel, jó szinü arcával aludni látszik, úgy, hogy szinte rosszúl esik az orvos jelenléte. Pap Henrik „Üres bölcsője“ kifejezés teljes, hangulatos kép. A fiatal parasztgazda és felesége szomorúan néznek az üres bölcsőbe, mely pedig kevéssel az előtt még nem volt üres, a mint a helyzetből, s a ruhákból látszik. Igen sikerült e képen a világítás. A falon függő örök tűznek vöröses fénye kissé tulsá-
