Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-11-06 / 25. szám
Budapest, 1892. November 6, BUDAI HÍRLAP. 8 képen a szájunkba vitt dolgokkal juttathatjuk a gyomrunkba. Másrészt sohasem lehetünk biztosak, kivált városokban, hogy nem érintettünk-e kezünkkel valamit, amit kolerás beszennyezett, avagy nem fertőztette-e be cselédünk, vagy a kereskedő, a véletlen, élelmünket, italunkat. Kezeinknek, evőeszközeinknek fertőtlenítése könnyű. Szappannal mosva kezünket elpusztítjuk a netán rá tapadt kolerabacillust; evőeszközöket — mint már említettem — megmosás után megmelegitéssel (a takaréktüzhely sütő- csövében) dezinfici álhatjuk.*) Mit tegyünk az ivóvízzel ? Mindenekelőtt figyelmeztetem Önöket, hogy ne véljék, mint ha a viz volna a kolera fő terjesztője. Ez nem áll. A fő terjesztő, mint mondottam, a beteg szennyes környezete, s az a tisztátalan hely, ahol nyáron, őszkor megtapadt a kolera- bacillus és elszaporodott. — Csak a legritkább esetben lehet valóban bebizonyítani, hogy az ivóvíz okozta a kolerát. Ez akkor van, ha kolerás ürülék jut a kútba, vizbe. Mindazál- tal az ivóvíz kiváló figyelmet érdemel: először azért, mert a tisztátalan, a rósz viz (a kutviz és a filtrálatlan folyóvíz rendesen tisztátalan: a fbrrásviz rendesen tiszta, de lehet esetleg szennyezett is!) elrontja gyomrunkat, belünket, és igy hajlamosít a megbetegésre, mert a beteg gyomor nyilván nem öli meg olyan biztosan a kolerabacillust, mint az egészséges gyomor; de továbbá sohasem lehetünk teljes biztonságban, hogy vizünkbe, avagy vizes edényünkbe, oeharunkba nem jutott-e észrevehetetlenül ko- prás anyag. Az ivóvíz még azért is veszedelmes, mert ha például beleáullott láthatatlanul koleraba- cillus, ez a vízben gyorsan pár óra alatt szerfölött elszaporodhatik s igy valóban fölötte veszedelmessé teheti a vizet. Ebből láthatjuk, hogy miudenek fölött veszedelmes az a viz. amely pár órán át állott. Állott vizet ne igyunk — ime! én sem iszom meg a mellém letett pohár vizet, pedig a beszédtől és meleg-töl ugyancsak szom- juhozom. — Es láthatjuk mennyire fontos, hogy a községben, városban jó ivóvíz legyen. A jó ivóvizü városokban ritkább a rósz vízzel elrontott gyomor és bél, és ennélfogva a kolera ellen ellentállóbb a népesség. Mit tegyünk a vízzel, hogy a fertőzés ellen biztosítsuk magunkat ? A legbiztosabb az, amit népszerű énekesnőnk a „Szegény Jonathánban'1 a szódavíz dicséretére elmond, — hogy t. i. ez a viz azért a legjobb ital, mert az ember — ott hagyhatja. Valóban sokan javasolják, hogy ne igyunk vizet kolera idején, hanem sört, bort, — abban nincs bacillus. De nem jó volna egészen komolyan venni ezt e tanácsot; a sok sör és bor ital nagy kárt tehet az emberek egészségében. Azért igen jó dolog az. hogy a fertőzött vizet is ártalmatlanná tehetjük, ha felforraljak. Ne feledjük azonban, hogy a forralt viz is igen könnyen fertőzötté válhatik, ha sokáig áll. Tehát frissen forralt, s hideg vizbe állítással lehűtött vizet igyuuk. Tehetünk bele kevés bort is, vagy czi- trom levet, — de ebben se túlozunk, mert megárt, ahelyett hogy javunkra volna. Az ásványvizek többnyire fertőzésmeu- tesek a forrásnál, — de ki biztosit, hogy amikor szállítják, a kereskedőtől hozzák, nem szenye- zik-e be ? Különösen nyirkos dugóján tapadhat meg fertőző anyag, s kihúzása után rákenhetjük ezt a pohárra, beleöblitjüka vizbe. A szódavíz rendesen közönséges kutviz, vezetéki viz. A legnagyobb hibája, hogy a szifonja nem tiszta, — azért járvány idején jobb, ha nem iszuk. Az ártézi kút. a Margit-Szigeti forrás vize bacillus mentes, — de az a kérdés: milyen edényben hozzák ?Nem szennyezték-e be idő közben ? — Ha állott ez a viz, akkor különösen gyanús, mert ameleg vízben még gyorsabban szaporodik a bacillus, mint a hideg kút vizben avagy vezetéki vizben. A bor és sör nem kolerás, — nem él meg benne a kolera bacillus, — mindazáltal jól nézük meg, milyen edényben, pohárban adják ! *) Vendéglőben láttam, hogy az evőeszközöket, meg a zsemlét egy tányérban meggyujtott kanálnyi spiritus lángja fölött fertőtlenítették Az eszes gondolat Schwartzer Ottó tisztelt barátomtól eredt. A tej különösen jó tenyéző helye a kolera bacillusnak. Azért — miután nem lehetünk biztosok, nem jutott-e bele valami kolerástól származó tisztátalanság — mindig frissen forraljuk s igy igyuk. Az élelmi szerek legtöbbjén esetleg megtapadhat a kereskedőnél, a cseléd kezéről fertőző anyag. Azért kofera idején csak frissen sült, főtt, frissen kimelegített, kiszáritdtt élelemmel éljünk. Hideg tápszert — kivált ha nyirkos a fölölete, ha a kereskedőnél, a vendéglőben állott, — ne együk meg, mert be lehet sze- nyezve, ami annal veszedelmesebb, mert a nyirkos élelmi szeren állás közben roppantál meg- szaporodhatik az esetleg reá jutott kolera bacillus. A sonka élvezete megengedhető ha azt magunk főzzük és nem áll soká. De ha a boltostól hozatjuk, nagyon gyanús. A sonka nyirkos felülete igen jó tenyésztő hely. A gyümölcsök egy része szintén alkalmas a baczillus tenyésztésre. Nem alkalmasak erre a savanyu gyümölcsök (pl. az alma) a melyek savanyúsága elöli a kolera baczillust. Ha valaki szőlő teszik, jól teszi, hogy ha azt előbb meg mossa. Gyanús a sajt; még pedig mentül nyirkosabb, annál gyanúsabb. Nem ajáulatos a vaj sem. Körülbelül ezek a fő elővigyázati szabályok, az élelmiszereket sitalokat illetőleg. Igen fontos ezen kívül, hogy az ember gyomra, és bele egészséges legyen. Ha pedig valami bajt érez, hiv- jon orvost és tartsa meg. amit neki az orvos rendel. Ugylátszik, jelentékeny szerepe van ebbe a betegségben az orvosnak. Sok embert ment meg az, ha az orvos mellette van mindjárt. Bizalmat ébreszt a betegben, felemeli, felger-jeszti a betegnek testi enerzsiáját, önbizalmát és ellentállóbbá teszi. Mig ellenben az olyan ember. a ki orvost nem hivat s oktalan rémület- ttel van eltelve összeesik a félelemtől. Van valami igaz abban a mesében, a mely szerint a tízezer koleráshalottból a kolera csak ötezer embert vitt el. a másik ötezret pedig a félelem pusztította el. c A ki hamar elveszti bátorságát, euezsri- áját, annak a szive megrendül, gyomra meggyengül. Ha ellenben valaki rosszul érzi magát, s ideje korán orvost hivat, abban megbízik'könnyen megmenekül aveszedelemtől. Azt hiszem, az orvos nem csupán szereivel, hanem szu- gesztió utján is segít a bajon, felemeli a beteg lelkét és ezzel megmenti öt az életnek. Elmondottam, miképen védekezünk az ellen, hogy a kolera beteg ürüléke ne fertőzze be az egészségeseket. Izolálással, s a beteg ürülékeinek és szenyes dolgainak dezinficziálásával aránylag könyü azt elérni. Azért aránylag könnyű a kolera ellen védekezés addig, amig a kolera baczillusok nem szaporodnak a betegeken kívül is,—- a házban, az udvarban, az egész városban. Elmondottam, hogy télen tavaszkor nem szaporodik a kolera bacillus a szabadban s ekkor könnyű ellene a küzdelem; — dea meleg évszakban a beteg ürülékéből elszálló láthatatlanul csekély porszemecske elég, hogy befertőzze a szennyes udvart, talajt, utczátés igy bacillus termő helyekké teheti a város összes tisztá- talanudvarait, házait, utczáit — a város szennyes talaját. És igy méltán van okunk arra, hogy a meleg évszak kolerájától különösen féljünk. 1854, valamint 1872 november, deczember havában úgyszólván magától szűnt meg a kolera — de annál pusztitóbban lépett fel a meleg évszakok ban. Mit tegyünk a meleg évszak kolerája, ellen ? Mindenek előtt a feladat megint az, hogy a kolerás beteget azonnal felismerjék, vizsgálják s ürülékeit fertőztelenitsék. Ez azonban sajnos nem mindig elégséges az epidémia meggátlására. Arra kell törekedni, hogy a betegtől elszálló kolera bacillus ne találjon a városban alkalmat s helyet a tenyészésre, elszaporotára ! Hogyan érhető el ez? Csakis a lakásoknak, árnyékszékeknek udvaroknak, az egész városban tisztán tartásával. És most láthatjuk, mennyire fontos a városoknak epidemiákellen biztosítására a jó köze- gészségügy. a köztisztaság, a jó csatornázás,^ a bőséges és tiszta öblögető s ivó viz, a jó lakás- viszonyok. Amikor itt vsn a kolera bacilusa, akkor jó formán elkéstünk azzal, hogy hamar- jába hozzuk rendbe a köztisztaságot. Rögtönö- sen csatornázni, valóban jó árnyékszékeket építeni, a régóta szennyezett talajt megtisztítani stb. nem lehetséges. Előre a járvány előtt kell mindenről fokozatosan gondoskodni —ha pedig nem gondoskodtunk kellőképen, akkor az emberek ezreinek élete valóban csakis Isten irgalmától függ. Ott van Hamnburg szörnyű példája, de itt van Budapest példája is a múltból. Hiszen fővárosunk minden kolera alkalmával (ha az nyáron érkezett el tehát pl. 1831-ben, 1848-ban, 1855-ben, 1873- ban) épanyit, sőt aránylag a népesség számához többet szenvedett a kolerától, mintez évben Hamburg. Hamburg, az ő óriási vagyonával, intelligens adminisztrátiójával nem birt megküzdeni a meleg évszak kolerájával, miután ennek csirái a város szennyes és nyirkos utcáiban szerte szóródtak s mindenütt új termő helyet találtak. Hiába volt a drága dezinficziálás, a kolerakórházban stb. Valóban, amikor a kolera-csira künn az utcákon, udvarokon az egész városban megterem, akkor tehetetlen vele szembe minden hatósági törekvés és áldozat. Tehát előre kell gondoskodni, hogy ha netán kitör a nyáron újra a kolera, ne találjon tenyésző ágyakat a városunkban. A jövő nyár kolera veszedelme ellen csak az nyújthat biztosítékot, és semmi más, ha sikerül kiiltisztaságunkat javítani, — hasikerül a kolera meleg ágyait, a szennyes zsúfolt lakásokat. szennyes udvarokat, rósz árnyékszékeket, sáros utcákban, ronda telepeket, szennyezett talajunkat megtisztítani. Ennek munkája most és egyszerre uem végezhető, — tehát igazi biztosítékot a kolera ellen csakis fokozatosan, a közegészségi intézmények kifejlesztésével érhetjük el. Azonban addig is elő a söprűvel, meszelő vei, vízzel, — kövezéssel, — javítsuk a nép és a város közegészségi állapotát, — munkálkodjunk nyugotan, izgalom nélkül, de fáradhatatlanul s meglátjuk jutalmát: — mert hisz minden elsöprött szemét, lemosott szenny, tisztított lakás eltávolít és kevesbít tenyésző helyet a kolera bacillus számáras a megjavult közegészségiügv ellentállóbbá teszi a népességet a kolera fertőző anyagával szemben. Azért, ha sikerül is a kolerát most, télen kiirtani, ne rakjuk kezeinket ölünkbe, — hanem csak azután igazán fel a munkára! a közegész- ségiügy javítására.“ * A tanárt a bizottság tagjai lelkesen megéljenezték a beszéd végeztével és Schwartzer Otto dr. biz. tag megköszönvén az összes jelenvoltak nevében a tanulságos, szép beszédet, egyszersmind kijelentette, hogy miután a beszédet egy gyorsíró leírta, és az oly közérdekű és könnyen érthető oktatás, hogy minél nagyobb közben való elterjedése csak kívánatos jótétemény, ő, mint a vöröskereszt budai fiók egyletének elnöke azt ki fogja nyomatni és több ezer példányban szét is fogja oszttatni. (Éljenzés.) Ezzel a nagyfontosságú ülés véget ért.
