Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-11-06 / 25. szám

Melléklet a Budai Hírlap 25-dik. számához.

Budapest. 1892. November 6.

BUDAI HÍRLAP.

Fodor tanár a kolera elleti.

(Folytatás.)

Ez abban az irányban tanulságos reánk nézve, bogy most is figyelembe vegyük az olyan utcák házait, a melyekbe magasabb telkekről le- .sziiremkedések történhetnek; de másrészt azt a vigasztalást is nyújtja, hogy mert immár vízvezetékünk van itt is, nem fenyeget annyira i kolera, mint azelőtt.

Az 1854—5-ki kolera szintén enyhébb volt Budán, mint Pesten, mert Budán csupán 507 egyén halt meg kolerában, mig Pesten 1848, holott a két város népességének száma között csekély volt akkoron még a különbség

Az 1860-ki és 1872—3-ki kolera megint erősebb volt Pesten, mint Budán. Nevezetesen 1872—3-ban Budán (Ó-Buda nélkül) 533 ember halt meg, Pesten ellenben 2021 vagyis ötszörte több, holott a népesség nem tett ki ötszörte többet.

Igaz, hogy az 1872-ki kolera Budáról, a várból indult ki, — azonban ismeretes, hogy azt katonák hurcolták be, akik Graliciából a Ferdinand-kaszárnyába érkeztek.

A Svábhegy is koleramentes; ámbár tudjuk, hogy van egy utczája (a régi „fald“) a mely a város legszenynyesebb utcáinak egyike; itt mindenütt piszok és moslék van, mert lovat, tehenet és disznókat tartanak lakói. Tehát a svábhegynek erre a részére különösen ki kell figyelmünket terjeszteni.

Ennyi talán elegendő lesz annak megismerésére, hogy miképen viselkedett eddigelé a kolera a főváros különböző részeiben és annak megítélésére, hogy mit tartsunk a kolera-veszélytől az 1. kerületben. A kilátás úgy a várban, mint a kerület emelkedettebb részeiben aránylag kedvező, valamint kedvezők a Svábhegyen is, minthogy itten a talaj kevésbbé szennyezett és ke- vésbbé vizjárta, mint a pesti oldalon.

Most pedig térjünk át arra a kérdésre, hogy mi okozza a kolerát. A miket már százszor is megbeszéltek és megírtak azokról nem kívánok bővebben szólni, azok felett röviden elsurranok. Röviden tehát mi okozza a kolerát? Okozza — tudjuk — az ember belébe, esetleg gyomrába kerülő és ott megszaporodó kolera-ba~ cillifis.- De itt mindjárt ki kell jelentenem, hogy ne gondolják azt, hogy minden ember, a ki kolera-bacillust nyel el, meg is kapja a kolerát mert akkor sokkal több ember betegednék meg kolerában, mint a mennyit tényleg tapasztalunk, minthogy kolera idején valószínűleg a legtöbb ember tényleg nyel kolera bacil- lust. — És miért nem betegszik meg? Azért, mert a gyomornak jelentékeny desinficiáló képessége van; az egészséges gyomornak sava azonnal megsemmisíti a kolera bacillusokat.

Szügségesnek tartom mindjárt megje gyezni, hogv ne gondolják azt, hogy tehát helyes dolog a gyomor-savat mesterségesen szaporítani. Általában mindenütt hallom hangoztatni. hogy igyunk sósavas vizet. Ezt csak orvos adhatja, az is elő vigyázattal, mert a hozzá nem értő laikus ember só-savval élvén, a legsúlyosabb, a legmegrögzöttebb gyomor bántalmakat kaphatja. Ha azt gondolja va laki, hogy a gyomrának nincs elegendő só-sava, forduljon orvoshoz, az, ha kell és szükségesnek látja, rendelhet neki.

De talán nem csupán a gyomor véd bennünket a kolera-bacillusok ellen. Fiatal orvosok épeu most folytatnak intézetemben nagy fáradsággal vizsgálódásokat a nyálat illetőleg, Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyál rendkívül becses desiufektor, úgy hogy a szájba jutott kolera-bakterium tiz perc alatt elpusztul a nyálban. Ezen vizsgálódások eredményei azonban még nem véglegesek; a vizsgálatot még folytatják.

Térjünk most arra a themára, hogy hon- nét kerül a kolerabacillus az egészségesek testébe, — miképen terjed el és okoz epidémiát, vagyis tömeges megbetegedést. Ennek több utja-módja van, a melyek mindegyikét figyelembe kell vennünk; mert különben könnyen megtörténhetik, hogy midőn az egyiket megsemmi- siteni igyekszünk, ugyanakkor a másikról megfeledkezünk és ez utón támadhat veszély.

Két fő útja van annak, hogy a kolera epidémiává fejlődik.

Az egyik az, ha a kolerás emberek ürüléke, hányása sok tisztátalan ember között el lesz szórva s ezek annak, habár láthatatlanul kicsiny részeit lenyelik. A kolerásnak bélürülékében, hányadékában ugyanis megszámlálhatatlanul sok kolera-bacillus él és tenyészik Szegény emberek, kivált ha többen vannak egy la kasban nem sokat törődnek azzal, ha közti lük valamelyiknek hasmenése van, sőt minduntalan hozzányúlnak kezükkel a beteghez, vagy az edényhez, a melyben a betegnek ürüléke van; ha a beteg a padlóra hányt, oda bocsátotta ki ürülékét, azt jól-rosszul feltörülik, a szennyesét kimossák, — de nem mossák meg kezüket, és nem dezinficiált kézzel ülnek az asztalhoz és esznek. Ezen oknál fogva tehát első sorban és önöseu a szegény emberek között terjed kolera tisztátalanságuk következtében. Es így nagyon jól érthető, hogy a kolerások napi kimutatása többnyire szegény embereket tiintett fel: napszámosokat, kocsisokat, — különösen sok cselédet, akik éppen a legtisztátalanabb anyagokat fogdossák s nem igen mosakodnak, nem mossák kezüket minden evés, ivás előtt. Ellen ben a jobb rnóditak, tisztább emberek között csak szerencsétlen véletlenségből terjed ily módon a kolera.

A másik útja a kolera terjedésének az, hogy az ember - beléből kijutott bacillus nyirkos felületre talál, pl. egy nedves szobának a falaira, a nedves padlóra vagy különösen padló- zatlan, sárral kivert földre, avagy kijut a hányadék és ürülék az udvarra, utcára, a szemétdombra, trágyára, vagy a hová a konyha-moslékot öntik stb. Ekkor a kolera-bacillus úgy megterem a szenuybeu, mint ahogy megterem a búza a jóföldben, azzal a különbséggel, hogy a kolera-bacillusnak minden nyirkos föld és anyag jó. A kolera-baczillus továbbá megterem egypár óra alatt; 21 óra alatt már megszámlálhatatlan mennyiségre szaporodhatik, úgy, hogy egy szennyes folyadék egyetlen egy cseppjében sokszorta több kolera-baczillus lehet a szaporodás folytán, mint a mennyi az egész föld kerekségének a lakossága.

És milyen csekélység kell ahhoz, hogy a kolera-baczillus eljusson a beteg testből a nedves falra, a szennyes padlóra, a nedvesszennyes udvarra! A láthatatlanul kicsiny cseppben, amely a kolerás ürülékéből például a csizmára hullott, vagy a kézen megtapadt, milliókra rugó bacillus van, a melyek ha nyirkos anyagra jutnak, ismét tovább szaporodnak, mérhetlen mennyiségben. Ily módon válik fertőzötté most már nem csupán a beteg és ruhája, hanem az egész ház is, az udvar, sőt az utcza, —• az egész város.

Ekkor pedig könnyen érthető, hogy nagy a veszedelem. Mert nem csupán a beteg terjeszti a fertőző anyagot a környezetére,hanem minden porszem azokból a házakból, utcákból. Ez berepül lakásunkba, — ivóvizünkbe, élelmünkre jut, szánkba kerül. Az igy elszaporodó kolerabacillus már nem csupán azokat fenyegeti, akik a beteg körül vannak és tisztátalanok, hanem fenyeget mindenkit, — azt is, a ki gondos és tiszta.

Vizsgáljuk tovább, hogy mily nagy különbség van a kolera terjedésének leirt kétmódja közt.

Az ember beléből kijutott kolera-anyaggal a közvetlen fertőzés a beteg tisztátalan környezetében mindig, minden időben lehetséges, tólen-nváron; ellenben az ember testén kívül elszaporodó bacillusokkal való fertőzés csak bizonyos helyeken fenyeget, ahol t. i. meg vannak a bacillus tenyészésére a föltételek, u. m. nyirkosság, szenny, különösen nyirkos és szennyes talaj és lakások, — továbbá bizonyos időben, amikor t. i. meleg évszak van, — mert ekkor könnyen tenyészik és szaporodik a kolera-bacillus a szabadon, ellenben hideg időben, az ember testén kívül nem szaporodik. Amint az időjárás hűvössé válik, a kolera rendesen gyorsan csökken.

A piszkos, tisztátalan emberek közt az ember beléből kijutott kolera-anyag tehát télen is terjesztheti a kolerát; de az igy terjesztett kolera ritkán okoz számos megbetegedést s különösen nem fenyegeti a jobb osztályokat is epidémiával. A szegény nép közottmindazonáltal nagy kárt okozhat, ha nem intézkednek kellőképen. Olvassuk azt a tapasztalást, hogy Oroszország néhány falujában akemény téli idő dacára is erősen dühöngött a kolera. Ezt könyuyen megmagyarázhatjuk abból, hogy ott zsúfoltan és tisztátalanul ólt a nép, úgy, hogy az egyik embernek bél-ürüléke és a másik embernek élelmi szere között rendesen nagyon közeli ut volt.

Azt láttuk az elmondottakból, hogy Budapest alkalmas hely a kolerának elterjedésére, mert talaja a város nagy része alatt szennyes és nyirkos, és igy a lakások nagy része is tisztátalan és nedves. Kérdezzük, vájjon fennforog-e most. október végén, november elején az alkalmas idő a kolera járványos elterjedésére ?

Elég határozottan válaszolhatjuk, hogy az idő immár nem alkalmas a kolerának epide- mikus elterjesztésére, — ennélfogva most már csupán az ürülék utján egyik emberről másikra terjesztett fertőzéstől tarthatunk : igy tehát természetes, hogy a kolera leginkább a szegény, tisztátlan népség között fog lappangani, ellenben a jobb módúakat, tisztákat meg fogja kímélni, — sőt valószínű, hogy a szegények közül is rövid időn ki lesz irtható.

Egészen másképen áll azonban a dolog, a mint bekövetkezik a meleg évszak, a mikor is lehetővé válik a kolera terjedésének másik módja is. Meleg időjárásban elenyésző jelentőségű az ürülék által közvetlenül terjesztett kolera. Nyáron és ősz elején, a mig meleg időjárás van, az embereu kívül megtermett kolerabacillus a veszedelmes; mert ez gyorsan és nagy területekre.egész városokra kiterjedhet veszélyezteti az összes népséget, makacs és nem egykönnyen irtható ki. És midőn látjuk, hogy Hamburgban milyen hevesen dühöngött a kolera, ezt két oknak tulajdoníthatjuk. Először, hogy épen meleg időjárás volt (augusztus vége és szeptember hó eleje) s ennélfogva nemcsak az ürülékkel terjesztette egyik ember a másikra a kolerát, hanem a házak, udvarok és utcák szemétjében és'szennyében is megtermett a ko- lera-bacillusa, általánosságban befertőzte az egész várost ;másodszor hogy a kolera kitörésekor nyilván nem gondoltak Hamburgban arra, hogy a betegeket izolálják és ürülékeiket gyorsan fertőtlenítsék, hanem engedték a házakat, utczákat befertőzni. Amikor pedig valamely terület be van fertőzve és az évszak a terjedésre kedvező, nagyon nehéz a védekezés a kolera ellen!

Vonjuk le ebből a tanulságot magunkra nézve. A múltak tapasztalatai után minden valószínűség szerint sikerülni fog nálunk a kolerát az ősz, illetve a tél folytán egészen elenyész- tetni, mert tapasztalást- szerint hideg téli idő megöli a bacillusokat künn aszabadban; az egyes emberek testében levő bacillusokat pedig, a betegek gyors és szigorú izolálásával és ürülékeik és lakásuk fertőtlenítésével ki lehet pusztítani. Ily módon sikerült 1886-ban is a kolerát végleg kiirtani.

De ne feledkezzünk meg az 1854-iki és 1872—73-iki epidémia tanulságáról! 1851-ben valamint 1872-ben a kolera november és decemberben erősen uralkodott. A következő h ínapokban alább hagyott ugyan, de nem szűnt meg teljesen, nem irttatott ki gyökeresen. A tisztátalan lakásokban, a szegény néposztály között tovább lappangott. Igaz, akkor még kevesebbet gondoltak a járványnyal; gondatlanok voltak a betegek elkülönítésében, s tapasztatlanok, tudatlanok, a dezinficiálásban. És ime, a következő évben, a meleg hónapokban, az addig lappangó kolera egyszerre hevessé vált; a fertőző- anyag nyilván kijutott az udvarokra, utcákra, a .talajba s befertőzte az egész várost — kivált annak lapályosabb, tehát nyirkosabb talajú, építkezésű részeit, s most általános és heves epidémiát okozott, — főképen az említettem egészségtelen fekvésű és talajuvárosrészekben.

Ezekből következik, hogy minden erőnkből azon' kell lennünk, hogy a kolerát átél folyamán elfojtsuk, nehogy fertőző anyag maradjon a jövő évre, mely a melegebb időjárás be- áltával szörnyű veszedelembe sodorhatná a fővárost.

De az is következik az elmondottakból, hogy mig most késő őszkor, télen nem fontos dolog a kolera szempontjából, hogy milyenek udvaraink,utcáink, addig ezek a dolgok szerfö-