Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-25 / 19. szám
Budapest, 1892. September 25. Hírek. Mindenféle suttogások izgatják a városi atyák kedélyeit. — Le fog mondani Ráth ? — Már be is adta a leköszönését. A miniszter azt mondta neki az utolsó közgyűlés után, bogy bizonyos idő múltával, úgy bárom bónap múlva adja be a lemondását — Rátb erre kijelentette, bogy: „Akkor beadom most!“ és be is adta. A miniszter nagyon meg van akadva, mert nem akarja a dolgot oly au feltűnően csinálni. — De hát mit tehet arról Ráth, hogy a közgyűlés túlnyomó többsége hazafiasán gondolkodik ? — Pszt! Azt ne kutassuk: neki több rákosfalvi Mérő Jánost kellett volna preparálni arra a közgyűlésre. — Apropó! Hallotta már ? Mérő nem hiába szólalt meg, megkapja a . . . . Azt már nem lehet hallani, hogy mit kap, de, hogy nem mindennapi dolog, az abból a nyilatkozatból is kiderül, a mely mindjárt rá felhangzik : — Tudtam, hogy jó koncnak kell lenni, a miért beugrott a svábhegyi polgármester ! De nem csak erről suttognak a városnál.- Hát a főkapitány ki fesz ? Igaz, hogy a székesfehérvári főispán ? Dehogy! Ma hallottam biztos forrásból, hogy Miklós Cfvula lesz. — Ellenkezőleg. A legbiztosabb helyen hallottam, hogy Splényi báró lesz. — Pardon ! Nem akartam bele szólni, de én épen ma a legautentikusabb helyről hallottam, hogy Havass Imre, az ügyész van kiszemelve . . . — Nos mindegy. Annyi bizonyos, hogy ezek közül az egyik csak meglesz! Tévednek az urak. Erre az állásra most nagyon „kipróbált“ embert keresnek. Hogy — hogy P — Csak úgy, hogy a miniszternek már a boldogult Török sem tetszett. — Miért ? — Csak azért, mert gondolkodó ember volt és a törvényeket is ösmerte. — Hát aztán ? Hiszen olyan kell! . . . — Kell, de nem a miniszternek! Majd talál ő arra való embert: engedelmes, ostoba kreatúra kell erre az állásra . . . — Miért? — Hja, az a Kossuth diszpolgársága nagyon is érthetően jellemzi a székes főváros szellemét . . . Most megnyílik majd az országgyűlés — és sohasem lehet tudni, hogy egy főkapitányra nem lesz e nagy igen nagy szüksége a . . . — Pszt! Hagyjuk a politikát: itt a városházán az ki van zárva. Olvasta Dr. Kresz segédeinek a nyilatkozatát ? Vájjon mi volt közte, és a tiszti főorvos között. — Hallottam úgy fél füllel. Eresznek egyik mentőembere neki ment a fő és székváros által tett kolera ellenes intézkedésnek. Gebhardt erre megmondta Eresznek, hogy egv város által szubvencionált egyletnek nem szabad a város egészségügyi hatóságait igaztalanul megtámadni. A kerületi orvos feleselt a tiszti főorvossal, az jól lehordta, még azt is hallottam, hogy kilökte . . . — Csak nem ? — En nem tudom, csak azt mondom, a mit halottam. így keletkezett az affér. — Milyen stenker ember ez a Kresz, mindjárt duellálni akar! — Hogyne! A. lipótvárosi vivóklub tagja, úgy verekszik, mint egy spádászén és úgy lö, mint egy Teli Vilmos! — Brr! Félelmetes ember! így beszélgetnek, suttognak a városatyák. Hölgy estélylyel egybekötött társ asva csorát rendez Oktober hó 1-én, Szombaton a II. kerületi polgári kör saját (II. Bombatér 3. 1 em.) helyiségében, melyen szívesen lát úgy nő mint férfi vendégeket. Ez a vacsora lesz az első „szombati vacsora“ ezen idényben s ezen túl minden szombaton fog a kör ily kedélyes BUDAI HÍRLAP. összejöveteleket tartani melyek már a múlt idényben is igen látogatottak voltak, s úgy a kör tagjai, mint a vendégek előtt is közkedveltségnek örvendtek. Kereskedelmi“ és iparkamará» lejárván az öt évi ciklus, melyre a kamara tisztviselői és tagjai megválasztattak, a miniszter most érkezett rendeletéhez képest, még ez évben fogják meg választani a kamara külső és belső tagjait. E végből úgy a főváros, mint a budapesti kamara területéhez tartozó Pestmegye és Fehérmegye területén már hozzá is láttak a törvényes választóképességgel birő kereskedők és iparosok összeírásához, a kik 24—24 külső és belső kereskedő- és 24 — 24 külső és belső iparostagot választanak. Az újjáalakítás után az összes kamara tagok közül elnököt választanak, valamint egy-egy elnököt a kereskedelmi osztály és az iparosztá’y élére: az utóbbi egyúttal a elnöke is a kamarának. Újoncok mulatsága. A budai alta- lános iparos ifjúság :>z 1892 évben besorozott újoncok tiszteletére sikerült búcsú táncünnepélyt rendezett e hó 18-án a Fácán vendéglő helyiségeiben. Az első négyest száz pár táncolta. J e 1 e u volt leányok: Schneider Irma. Fran- hoffer Mariska, Háberl Mariska, Tápai Katicza, Schneider Nővérek, Szőke Mariska. Gonda Hermina, Huszárek Emma. Bukovszky Irma, Zimer- maiin nővérek Gonda nővérek, Letuyák Mariska, Müller Teréz. Bubornak Adél. Heiulein Mariska, Fichser Betti, Matyiéi disz Anna, Kováts Irma, Kovits Juliska, Julcsovits Teréz, Matausz Klára, Stulcz Teréz. Háberler nővérek, Krüger Anna, Horák nővérek. Matté Mariska, Déra Anna, Bunyovszky Jlou, Kukoricza Mariska Jonatta Teréz, Fodor Anna Gábor Ilonka, ValW Józsa, Hertlein Janka, Zsák Mariska, Nodicska Teréz. Asszonyok: Ozv. Schneider Ferenczné, Opré Mibályné. Szalav Józsefné, Tóth Mihályné, Müller Ferenczné, Juhász Józsefné. özv. Kováts Te- rézné, Grimm Ödönné, Matausz &ózsefué, özv. Stravuczkv Károlyné. Vietier Adolfné, Stumff Károlyné, Hoffmann Károlyné, özv Reicher Vin- czéné. Horák Vinczéné. Háberler Mátyásné, Német J.-ué, Illés M.-né, Bélyes Józsefné. F e i ini’ i z e 11 e k : R e i s z J ózset 5 irtot, M ü 11 e r Ferenc 2 irtot, Opré M.-né 1 írt 5') kr. Juhász József 2 irtot, H árolt Ferenc 1 irtot. N. N. 0 krt. N, N. 30 krt. A tiszta jövedelemnek fele a budapesti munkás önképző egylet könyvtár alap javára esik. A halottak elégetése ügyében a mentő egyesület részéről a tanácshnz beadott fel- terjesztést lapunk máshelyén ösmertetjük. Gebhardt Lajos Budapest tiszti főorvosa ezen ügyben, mint a„Bp. H.“ írja a következő érdekes és fontos nyilakozatot tette: Kétségtelen úgy mond — hogy közegészségi tekintetekből legcélszerűbb volna a fertőző kórban elhaltak tetemeit elégetni s erre nézve örömmel üdvözölné a hatóság amaz indézkedését, a me y a takonykor, léptén.tífusz, hinlő, szóval minden fertőző betegségekre vonatkozólag kimondaná, hogy az oly fertőző kórban elhaltak holttestét, a mely más bántalomrnal össze nem téveszthető s a melynak jelenléte bizouyos és kétségtelen volt. elégetései semmisítsék meg. Nem javasolhatja azonban azt, hogy a kolerában elhaltak holttesteire nézve, akár általanoságban, akár fakultative az elégetés rendszerét alkalma- zák. Bár kétségtelen, hogy a fertőző holttestek megsemmisítése az elégetései legbiztosabb eljárás ez önvédelmi szempotból — se tekintetben a kolera éppen nem képez kivételt, — mégis fenn- állanak amaz elháríthatatlan akadályok, a melyeket a közrendészeti s törvényszéki követelmények figyelmen kívül hagyni nem engednek. Mert az, hogy minden kolera-cimen elhalt ember holttestét felbontsák s béltartalma a vizsgálatnak alávettetv ín, csak ennek eredménye után történjék az elégetés, tömeges halálozások esetéu oly késedelmezéseket s zavarokat okozna, a mely a célba vett sikei’t: a gyors és teljes mégsemmesitést bizonyára meghiúsítanák. Eltemetés mellett a holttestek bármikor ismét megvizsgálhatok. mig ha ezeket elégetik, a fölmerült törvényszéki kérdéseknél az esetleges bűn felderítésének lehetősége mindenkorra ki van zárva. A honvédsseobor leleplezése. A budai honvédszobor-bizottság arról értesítette a taná6 csőt, hogy a szobor-leleplezési ünnepélyt november l-ére tűzte ki, s felkérte, hogy az ünnepélv programmját előkészítő-bizottságban magát képviseltesse. A tanács RózsavölgyiGyula tanácsost és Dezsényi József bizottsági tagot bízta meg képviseletével. “Nesze semmi, fogd meg jól.“ Eredeti bohózat 3 felvonásban irta: Pintér Imre. (Először a budai színkörben 1892. September 23.) A második darabja ez Pintér Imrének, mely a Budai színkörnek deszkáin lát napvilágot. Szokásba jött, már a budai színpadon, hogy egyes uj darabokat nem azoknak belső értéke, hanem a külső hatás tekintetéből ad elő az igazgató, s csupán egy. két telt házra számit. A „Nessze semmi fogd meg jól“ ilyen darab, melynél csupán a zajos hatásra dolgozott a szerző, azért gyömöszölt b le a d irabba mindenféle német és magyar, jó és rósz viccet, szójátékot, régi és újabb anyós adomákat sth. Ha a sikere egy darabnak abban nyilatkozik, hogy a közönség sokat nevet, egyes kuplekat sokszor ismételtett, akkor Pintér meglehet elégedve a sikerrel: mert mindez meg volt. Belső értéke, egvébb jó tulajdonsága nincsen a darabnak, de erre valószínűleg a szerző nem is számitott. A darab meséje következő: Yraudrák (G y ö n g y i) újpesti kötélverő-mester, szerelmes Kohlmark Fánni (Serédi) szobaleányba, kit el is venne feleségül, ha leendő anyósa özv. Cse- koné (L. Kétszeri E.) nem volna, a kit. hogv láb alól eltegyék, meg akarnak mérgezni, a mi azonban nem sikerűi, mert az anyós nem csak hogy meg nem hal. de sőt a bevett szappan oldattól jobban lesz. Vandrák leánya Aranka (P. Szép Olga^ egy affektált s minden idegen szót összecserélő újpesti kisasszony, szintén szerelmes még pedig Kalmár Endrébe (K o m j á t h y) egy selypítő fiatal emberbe, kit az apja (R é they) keres. Az öreg Kalmárnak Evetke (E o 1- li unsz) ellopja a tárcáját de el is veszíti és Vandrák megtalálja és el is rejti. Egv német nyelvmester is szerepel, a ki német refrénű ku- plékat énekel, és rossz vicceket csinál. E bűzben elvézet a szei-ző a zugligetbe, a hol megtudjuk, hogy az öreg Kalmár beleszeretett Ivolil- mark Fanniba és feleségül akarja venni de e mellett még mindig keresi a fiát; Vandrák szerelmet vall a Fanni anyának, ki ekként megtudja a talált pénzes tárea titkát és ezzel a titokkal presszionálni akarja, hogy vegye öt feleségül. Evetke azonban megmenti Vandrákot. azzal a fogással, hogy a német nyelvmesterre ra dispu- talja az anyóst. Időközben megkerül a pénzes tárca is, de Kalmár nagy lelküen vissza adja Vandráknak és Evetkének, mert ü r e s ö ugyanis a pénzét a csizmaszárában és nem tárcában szokta hordani. Ez az a bizonyos: „Nessze semmi, fogd meg jól. — Ezek után egy pár lesz Arankából és Endréből, Fánniból és Kalmárból a nyelvmester, a szolgálót veszi el és igy a Fanni anya Vandrákkaljjes Evetkével együtt hoppon marad. Vannak a darabban kupiék, keringök, indulók, melyek közül a közönség egyeseket megismételtetett. A szereplők mind igyekeztek kitenni magukért. így nagyon szépen és ügyesen játszották el a szerelmes párt P. 8 z é p Olga és Komjáthy, Gyöngyi és F o 11 i n u s z valamint L. Kétszeri E. is igyekeztek, ha nem is oly nagy sikerrel kiaknázni gyengébb szerepeiket. — Serédi dalait zajosan megújrázták, a Kovács mókáin pedig sokat mulattak, és — mulattak volua bizonyosan akkor is, ha Kovács egy nem az arénába de még az orfeumba sem való durva rögtönzését elhagyja. Ré.they mint mindég jól alakított és játszott. — A szerzőt az első felvonás után többször bivták a lámpák elé. Y—i.
