Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-25 / 19. szám
Budapest, 1892. September 25. BUDAI HÍRLAP. 4 Fő- és székvárosi ügyek. A villamos világítás. A villamos világítás ügyében, mint olvasóink emlékezni fognak, a közgyűlés közvetlenül a nyári szünidő előtt azt a határozatot hozta, hogy a pályázó Ganz és Társa céget, melyuek ajánlata technikailag magasabb fokon áll, fel fogja szólítani, hogy a légszesz társulattal, melynek ajánlata olcsóbb, együttesen és annak feltételei alapján vállalkozzék a világítás fogauatositására — illetőleg ez ügyben a légszesz társulattal a tárgyalásokat kezdje meg. A Ganz és Társa cég határozott már és a felszólításra egy beadványnyal válaszolt, melyben azt mondja: „38531/1892. becses átiratának vételét elismerve, van szerencsénk tiszteletteljesen kijelenteni, miszerint hajlandók vagyunk a villamvilágitás és erőátvitelre nézve az általános osztrák légszesztársulat mellett és azzal egyidejűleg úgy au,azonos, vagyis a légszesztársulat ajánlatában, valamint a közgyűlés által megjelölt és a fent idézett fölhívással velünk közölt alapokon a fő- és székvárossal tárgyalásokba bocsátkozni, illetőleg szerződési viszonyba lépni. Midőn e nyilatkozatunkat időmegtakarítás céljából, még az erre kitűzött záros határidőnek lejárta előtt a tekintetes tanács becses tudomására hozni bátorkodunk, legyen szabad azon tiszteletteljes kérést kifejeznünk, miszerint a kilátásba vett szerződési tárgyalásokat a lehető legsürgősebben megindítani raél- tóztassék, hogy a tervezett villamtelep fölállítása, mely nemcsak cégünknek, hanem a fő- és székváros és ennek nagyszámú közönsége érdekében is kívánatos és mely ma már egyetlen, Budapesthez hasonló jelentőségű városban sem hiányzik, mihamarább foganatosítható legyen.“ Már most kívánatos, hogy a fő- és székváros is hasonló gyorsassággal intézkedjék e kérdésben. Újpest csatolása. Újpest községe már teljesen összeépült Budapesttel. A rendőrsége is közös a fő és székvároséval törvényszékileg is idetartozik már, — így tehát csak az van még hátra, hogy közigazgatásilag is idecsatol- tatván, a fő- és székvárosba, mint annak egyik külvárosa, kebeleztessék. Ezt a bekebelezést első sorban maguk az újpestiek nagyon óhajtják, sőt mint látszik, Pestmegye közönsége is. Sőt Pestmegye közönsége ez iránt felterjesztést- is intézett Szapáry Gyula gróf belügyminiszterhez, a ki ennek következtében leiratot intézett a főváros törvényhatóságához, melyben igy nyilatkozik: „Tekintettel arra, hogy Újpest, község törvénykezési és rendőri téren tényleg a fő- és székvároshoz van kapcsolva; tekintettel arra, hogy az utóbbinak nagymérvű fejlődése következtében az Budapesttel összenőttnek tekinthető; tekintve az ebből folyólag, de egyébként is kifejlődött viszonyokat, kétségtelen, hogy a i<öz- igazgatás bekövetkezendő uj szervezése alkalmával ezen javaslatba hozott egyesítés komoly megfontolás alá kell, hogy kerüljön. Ugyanazért felhívom a fő- és székváros közönségét, hogy ezen kérdést tegye tanulmány tárgyává s megállapodását legkésőbben folyó évi október hó 31-ig, minden irányban tüzetesen indokolva, hozzám terjeszsze fel.“ Halottak elégetése. Fontos indítványt adott be a budapesti önkéntes mentő e- gyesület a fő és székváros törvényhatóságának. Kolera járvány esetére ugyanis azt indítványozza. hogy a halottakat ne temessék el. hanem az infekció veszélyének ' elkerülése céljából —- égessék el. Az egyesület ezen indítványát egy részletes előterjesztésbe foglalva hozza javaslatba. E felterjesztésben kétféle halott-égetési rendszert ajánl a fő és székvárosnak. Az egyik rendszer, a mely legcélszerűbb s a járvány hirtelen fellépése esetén legkönnyebben keresztülvihető. az úgynevezett „Siemens-Reclams-féle generativ rendszer“, a melynek alkalmazásánál a halott nem jön érintkezésbe a fűtő anyaggal, hanem a gázok égetik azt el. Egy, e módozat szerint létesítendő kemence, három nap alatt felépíthető. Egy ily kemence felállítása körülbelül 1000 frtba kerülne s egyszerre 6 halottat lehetne benne elhelyezni és elégetni. Minden kemence D/i óra alatt emészt fel egy halottat s felmelegítéséhez és az első halott elégetéséhez 7 métermázsa barna szén szükséges. Tizenkét órai munkaidő mellett napunkét 60 halottat lehetne elégetni, s igy a főváros részére elegendő volna 2 ily kemence. A másik rendszerű (Siemens-féle) kemence, már nagyobb szabású és mintegy 8000 frtba kerülne. Á javaslat kiterjeszkedik az égetési módozatok apró részleteire is és igy a többek között azt ajánlja, hogy a kolerahalottakkal égetés esetén a koporsók ne égettesenek el, hanem ezek maradjanak további használatban. Ez esetben azonban a főváros maga készülésén bizonyos számú koporsót, hogy ezután mindig ezek kaszálhassanak. Az előterjesztést véleményezés végett kiadták a tiszti főorvosnak. Kövezés Ö-Budáii. A tanács az ó-budai Raktár- és Kerék-utcák kövezésére kitűzött pályázatban már döntött, és e munkálatokat Wagner A. és J. vállalkozóknak adta át. Budai nyaralás. Levél a Szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! A Pali öcsémet, akarom mondani a Pali bátyámat — mert egy jól nevelt budai kisasz- szonynak soha sem lehet öcscse — be kellett íratni az első gimnáziumba, tehát kénytelenek voltunk a nyaralást abbahagyni és szeretett székes fővárosunkba visszatérni. Most azután, ha megengedi, majd megint felkeresem becses lapját egyszer másszor leveleimmel. Egyet-mást szeretnék elbeszélni a nyaralásunkról. Mi tudniillik, mint a hogy jó budaiakhoz illik, Budán nyaraltunk: illetve a budai hegyek között. Tudja kedves szerkesztő űr, eleinte vitatkozás volt odahaza a mama és a papa között, hogy hová menjünk. ? A papa kijelentette, hogy a zúgligetbe semmi szín alatt nem fog elmenni, mert először is ő nem milliomos, hogy az ottani drágaságot pénzzel győzze, másodszor pedig ki nem állhatja a zongorát. Már pedig a zugligetet talán épen azért hívják zug-ligetnek, mert ott folytonosan „zúgnak“ a zongorák. Oh az valami kétségbeejtő ! Á pompás erdőben fülemüe helyett zongora, a virágos réten tücsök helyett zongora, az alkony beálltával a mélabús kakukszé helyett zongora, az éjtéli bagoly-huhogás helyett is zongora .... zongora itt, ott és mindenütt! Valóságos átka e szép nyaraló helynek, mely kiállkatatlanná teszi az ottani tartózkodást. A papa tehát a zugligeti kérdésben győzedelmeskedett (a minek ő igen örülni látszott, mert az igazat megvallva, ritkán történik meg; rendesen a mama akarata teljesedik, és azt hiszem, hogy most is a zugligeti zongorák mentették meg a papát, mert a költség nem lett volna elég ok — a mama előtt.) Ekkor a Lipótruező került szóba. Csakhogy oda meg a mama nem akart menni, mert azt mondta, hogy fél a bolondoktól De én azt hiszem, hogy ő nem annyira a bolondoktól félt, mint attól, hogy, mivel ez idén még omnibusz sem járt ki a Lipót-mezőre, nem fog kijönni hozzánk senki, nem lesznek vendégeink — ő pedig a vendégeket nagyon szereti. A papa épen ezért szerette volna keresztül vinni a lipótmezei tervet, mert ő meg nem nagyon szereti a sok vendéget: hanem, mint már mondottam, ilyenkor a marna akarata szokott teljesedni. Én a Svábhegyen szerettem volna nyaralni, mert ott sok nyári mulatság vau, a mit én nagyon szeretek — de abból sem lett semmi: a papa nagyon közelinek találta a városhoz, a mama pedig (És ez volt a fő !) migrént kapott a fogaskerekű zakatolásától. A vége az lett, hogy kimentünk Budakeszire. Volt már a tekintetes szerkesztő ur Budakeszin P No, ha volt, akkor fogja tudni azt, hogy micsoda kín az omnibuszon oda kimászni, azon a poros, napos országúton harmadfél óra kosz- száig! Pedig három ló húzza a kocsit. Csakhogy a kocsis, egy sváb ember, a ki igen kurtán be- 1 szél mindenkivel, nem szereti, ha a nap a hátát perzseli, azért ugv tesz, hogy útközben leszáll a bakról és szépen gyalog sétál az országútszéli fák árnyéka alatt, nyugodtan szivarozgatva. Persze, hogy a lovaknak lépésben kell menniök, különben még ő kocsisságának szaladni is kellene ! Mikor kiérkeztünk a faluba, lakást kerestünk. Nagyon bajos volt lakást kapni, és a mi volt, az nagyon borsos volt. A papa azt mondta, hogy a budakeszi sváboknak „nagyon megnőtt a taréjjuk.“ Mikor ő ezelőtt húsz évvel először ment nyaralni Budakeszire a családjával (Kérem tekintetes szerkesztő ur, én még akkor nem voltam a világon: ne hogy talán azt higyje!) hát akkor egész nyárra harminc forintot fizetett azért a paraszt szobáért a melyért a mostani nyaraló, a kit a papa megkérdezett, 120 forintot fizetett! A nyaralás különbeu jól ment. A levegő, a folytonos por dacára is elég jó volt. Szórakozás volt elég. Az udvarban egy lugas is volt a mi használatunkra. B,endesen itt szoktunk étkezni. Első reggel mindjárt beállított a házigazda azzal, hogy vörös térítőt többé ne tegyünk az asztalra, mert a tehén azt nem szereti Ezentúl tehát fehér térítőt tettünk az asztalra. Ebéd alatt igen sokan voltunk. A papán, mamán, a vendégeken kívül és én kívülem oda jött rendesen: a házigazda kutyája, két macskája, kakasa, négy tyúkja, sok csirkéje és egy pár libája. Ezek mind igeu kedves állatok, csak- hogy persze hibáik is vannak. Így például a .Bundás“ egy igen kedves eh volt, elég nagy is volt, mert ha felállt a két hátsó lábára, az asztalra téve első lábait, magasabb volt, mint a papa, a ki lelökte az asztalról Csak az volt a rósz szokása, hogy nagyon szerette az asztalra feltenni a sáros első lábait, és az embernek még a szájából is kihúzta a pecsenyét. Eleinte a papa elverte az asztaltól, de a házigazdáék ezért nagyon megharagudtak, és revánsképeu nem engedték a pincét használni, a mi igen nagy baj volt, mert a dinyéink melegek voltak, a tejfelünk elromlott, a hús pedig rossz szagu lett. A papa eleinte porolt, haragudott, de a sváb kijelentette, hogy ő csak a lakást adta ki, a pincéről szó se volt (Ebben igaza is volt), tehát akkor engedi meg neküuk a használatát, ha ő akarja. VAgre is a mama megsokalta a dolgot és a papának át kellett menni bocsánatot kérni és a kutyát egyszer s mindenkorra ebédre meghívni. Szerencse, bogy a házigazda nem követelt a kutyája számára fotelt: még arra is rá- állottuuk volna! A macskák már sokkal tisztább állatok voltak, nem is volt sáros a lábacskájuk sohasem, úgy hízelegtek az embernek, hogy szinte jól esett. Különösen a sötét ruhákat kedvelték és a vendégeknek azonnal az ölükbe ugrottak, ha leültek. De a kedves cicáknak nagyon ment a szőrük, ugv, hogy a vendégek ruhái tele voltak hol fehér és szürke, hol pedig vörösös szőrszálakkal. Az asztalkendők is olyan macs- kaszörösek lettek, hogy mi mindnyájan a zsebkendőinket használtuk szájtörlésre, a tapasztalatlan vendégek pedig, a kik as asztalkendőt igénybe vették, nem győzték kiszedni a szájukból a szőrszálakat. No a tyúkok és libák már kevesebb bajt okoztak, ezeknek csak az volt a helytelen felfogásuk, bogy a szemétdombon vannak fákkor is, a mikor az asztalunk körül keresgéltek morzsákat, és ezen tévedésük folytán úgy is viselték magukat, a hogy a szemétdombon, a minek különösén a sleppes ruháju hölgyvendégeink örültek nagyon. A libák ugyan néha belecsiptek egy kicsit az ember lábába, de hát az olyan fájdalom, a mit még elehet viselni, még akkor is, ka az ember fil-de-kó harisnyát hord. Egyszer ebédközben egy kis zavar is volt. t. i. a Bundás és az egyik macska az asztal alatt összeverekedtek és a nagy marakodásban az asztalt mindenestől fel fordították. Szerencse, hogy még csak a marhahúsnál tartottunk és a torta, meg a pecsenye még nem voltak az asztalon! így csak a paradicsom-szósz ömlött
