Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-18 / 18. szám
Budapest, 1892. September 18. BUDAI HÍRLAP. =r 6 igazán mély és általános. Ismertük mindnyájan tevékenységét, erélyét, buzgalmát, melyet a rendőrségi ügyek terén kifejtett és hiszem, hogy a t. bizottság hozzájárulásával és egyetértő óhajával találkozom, ha ez alkalommal is indit- ványozom, hogy mivel az elhunyt a közigazgatási bizottságnak törvény szerinti rendes tagja volt, a bizottság adjon kifejezést a veszteség felett érzett fájdalmának. Méltóztatnak talán hozzájárulni ahhoz, hogy a bizottság a gyászoló özvegyhez részvétiratot intézzen.“ A helyesléssel fogadott indítvány után következtek a havi jelentések, melyeket nagyobbára észrevétel nélkül vett tudomásul a bizottság. Hírek. A hét legfőbb eseménye persze Kossuth Lajosnak diszpolgárá választása. Mindenki érdekkel várta a közgyűlés eredményét, mert bár senki sem kételkedett abban, még is kérdéses volt vájjon egyhangúlag avagy csak szótöbbséggel mengv e keresztül az inditvány. Hja, ha nem volnának Scheichek a világon ! Persze, hogy az öreg megint kitett magáért: örül a lelke, ha valamiképen ^vicsoríthatja a fogát a magyarra. A „Magyar egyesületinek nem tudott ártani, hát most legalább Kossuth ellen szavaz. Két budai volt a közgyűlési terem karzatán. A mint a lépcsőn lefelé mentek tárgyalták a dolgot: — No Scheichről nem csodálom, hogy nem állt fel Kossuth mellett. Ha Osztoicsnak kellene a gratuláció, akkor bizonyosan örömmel szavazna, valamint akkor is, ha a Tárnok utcát rH a v n a u-u t c án a k“ akarnák keresztelni. — Hát mégis csak huncut a német! — Az ám. Hanem azon már jobban csodálkozom, hogy Bogisich plébánosunk is ülve maradt. Tessék a nagy magyar! A ki magára haragította az összes budai vén asszonyokat azzal, hogy az isteni tiszteletet, szent beszédet magyarrá tette. Vájjon mi bírta erre a pecso- vies tüntetésre ? , . — Hja, barátom! Vannak az embernek titkos vágyai — aspirációi. — Holmi püspökség ? De hát ezzel akar érdemeket szerezni rá ? — Én nem szóltam semmit . . . beszéljünk másról . . . Már meg a lóvasutakon lesz baj. Az ó-budai lóvasutak a kocsis mellett rendesen jól megvannak rakva mindenféle holmival. Persze, a szegény embernek nincs pénze fiakkerrre, a melynek a bakjára tehetné cók-mókját, hát felrakja a lóvasutra. Senkit sem bántott ott: most szigorú rendelet jött a konduktorokhoz, hogy semmiféle podgyászt nem szabad megtűrni a kocsin. Vájjon mire jó ez a rendelet? Azt is meg lehet jósolni. A konduktorok eddig túlságosan jól éltek: legfeljebb néha volt egy kis veszekedésük a dohányzási tilalom miatt egyik másik szenvedélyes füstölővel. Most majd lesz hadd el hadd! Persze a pasazsér nem ve- szekedhetik azokkal, a kik a rendeletet kiadták, tehát neki megy a konduktornak. A ki csetepatékat szeret látni, az csak menjen le ezentúl a lóvasúti állomáshelyre és ott bizonyosan lesz része benne! De ez csak egy ideig tart. A pasazsérok többen vannak s a konduktorok majd beleún- nak a sok fölösleges veszekedésbe. A rendelet meg lesz, s majd marad minden a régi szokás szerint. És ez helyesen is lesz így! Lapicmk szerkesztője Andreá n s z k-y Jenő négy heti távoliét után visz- szaérkezvén a fő- és székvárosba, a „Budai Hírlap1 szerkesztői teendőit Soltész József segédszerkesztőtől e hó 11-én ismét átvette. Újoncok mulatsága. Az ez évben besorozott újoncok tiszteletére, holnap Vasárnap — vagyis e hó 18-dikán — bucsutáncünnepélyt rendez a budai iparos ifjúság a „Pácán “ vendéglő helyiségeiben. A rendező bizottság élén a következők állanak: II n s z m ü 11 e r Miklós eluök. Szeszich Ottokár alelnök. Láng József jegyző, Burko Vince pénztárnok, Balog Antal és Nagy Kálmán ellenörök. A tánc 7 órakor kezdődik. Belépti jegy ára személyenként 70 kr családjegy 1 frt 40 kr. A „Tabáni í-ső magyar asztal- társaság'. “ Kossuth Lajos 90-ik születésnapja évfordulója alkalmából e hó 19-én (hétfőn) Novák Ignác „Arad városához címzett vendéglőjében (I. kér Budaörsi űt 285.) délután 3 órakor dijtekeversenyt, este 7 órakor pedig nemzeti zenekar közreműködése mellett, a sze- gény gyermekek felrnházási pénztárának gyarapítása céljából szabad bemenettel szüreti ünnepélyt rendez, melyre az első kerület polgárait ez utón is tisztelettel meghívja. A honvédémlék felállításának előmunkálatait. a várbeli dísz-téren már megkezdették. A talapzat számára csinálják most az alapmunkálatokat. A mint látszik a felszakitott 1 kövezetből, a szobrot csak ügy akarják a tér közepére állítani, akár egy közkutat. A Disztér elegendő nagyságú arra, hogy a szobor körül egy kisebb parkot is létesítsenek, a mi nemcsak a térnek válnék nagy előnyére, de a szoborhoz is jobban illenék. Éelhivjük a városatyák figyelmét ezen körülményre, és felszólítjuk, hogy ne sajnáljanak a honvéd-emlék számára egy kis gyepet kieszközölni; hiszen a tér alakja, a közepén keresztül húzódó járdák is kijelölik azt a területet, melyet parkírozni, vagy legalább gyeppel bevonni és köriilkeriteni kell is szükséges. „Kétszer nyílik“ tudvalevőleg a népdal szerint „az akácfa virága.“ A Szent János utca lakosai ezt a népdalt már most módosítani fogják, és azt fogják énekelni, hogy : „Kétszer nyílik a vadgesztenyefa virága.“ A Szent János utca 31-dik számú ház előtt ugyanis, mint lapunkat értesítik,: egy hatalmas vad- g e s z t e n y e f a teljes virágzásban áll. Mondanunk sem kell, hogy a ritka természeti tüneményt sokan megcsodálják. Uj rendelet a lóvasnton. A lóvasúti társaság vezérigazgatója a rendőrség felszólítására rendeletet adott ki kocsivezetőinek mely meghagyja nekik, hogy a legszigorúbban ügyeljenek: „1-ször arra, hogy személyek használatára rendelt helyek, podgyásznemüek által, sem a kocsik bensejében, sem pedig az állványokon (tehát a kocsis mellett sem) el ne foglaltassanak, p o d gy ásznem ü..e k et mindenki egyedül a saját helyén belül lévén jogosítva elhelyezhetni: — 2-szor, hogy s z i üt vagy piszkot hagyó holmik, ágynemű ek és s z e n y e s ruha a kocsikra egyáltalában fel ne vétessék, vagy fel ne tétessék. Ha a kocsivezetők ezen irányban bárki részéről ellenszegülésre találnának; akkor kötelességük a tilalom érvényesítésében a legközelebbi, esetleg a kocsin levő rendőr közbelépését igénybe venni. Ezen rendelet figyelmen kívül hagyása szigorú büntetés alá fog vonatni. A kellő felügyelet ez irányban, felelőség mellett, az ellenőr és segédellenőrök kötelességévé tétetik.“ — A mi a rendelet 2-dik, a piszkos, szinthagyó holmikat letiltó pontját illeti, azzal tökéletesen egyetértünk. De az első rész túlzott, és csak veszekedésekre fog alkalmat adui. Egyebbiránt, minthogy a rendelet szerint a „saját helyén belül“ helyezendő el a podgyász, az, a ki eddig utazó bőröndjét a kocsis mellé tette, ezentúl majd beviszi a kocsiba, ülőhelyére teszi, maga pedig a tetejébe ül majd fel, Így a szabályt betartja! Érczhegyi Ferencz. f A budai kereskedővilágot súlyos csapás érte. Érczhegyi Ferencz udvari könyvkötő és papirkereskedő meghalt. Érczhegyi nemcsak a maga szakmájában volt kitűnő üzletember, hanem a maga dolgán kívül a közügynek is tevékeny munkása volt. Az első kerület halálával a legszorgalmasabb polgárok egyikét vesztette el, ki minden alkalommal a kerület érdekeinek előmozdításán fáradozott. Polgártársai meg is becsülték tevékenségét és minden alkal- •' at felhasználtak arra, hogy e becsülésüknek kifejezést adjanak. így a „Budai lövészegylet,“ majd az egyesült „Budapesti lövészegyesület“ is főlöYészmesterévé tette, mely tisztséget 23 éven át, haláláig viselte. A „Budai kereskedelmi társulat“-nak pedig 30 éven át volt választmányi tagja. Érczhegyi Budán született és iskoláit elvégezve, mint könyvkötő-segéd beutazta Németországnak, Franciaországnak és Svájcnak legnagyc;bb részét és tapasztalatokban meggaz dagodva jött vissza Budára, hol 1859-ben könyvkötő műhelyt nyitott., mely csakhamar a legelső e fajta üzlet lett Budán. Később könyvkötő üzletét, papirkereskedéssel kötötte össze, mely szintén jó hírnévnek örvendet. 1867-ben a király a „cs. és kir. udvari könyvkötő“ címmel tüntette ki, később a Ferenc-József rendet, majd pedig a koronás arany érdemkeresztet adományozta Érczkegymek. A budapesti kereskedelmi és iparkamara tanácsosává választotta. A fő- és székváros törvényhozásának bizottságai tagja volt és mint ilyen ilyen a legtevékenyebben részt vett a községi ügyek intézésében. Az iskolaszéknek szintén buzgó tagja volt. Ercz- hegyi 55 évesaegészséges testalkatú ember volt, halálát bélelcs, varodás okozta. Tizenkét napig volt mindössze beteg, míg e hó 15-én reggeli fél egy órakor, övéinek odaadó ápolása s az orvosok fáradozása dacára meghalt. Temetése, melyen a nagy számú rokonságon kiviil számos fő- és székvárosi bizottsági tag, élükön a tanácsosai és a résztvevők nagy serege jelent meg, most, lapunk zártakor megy végbe. A ravatalra. a fő- és székváros közönsége, az összes egyletek, melyeknek Érczhegyi tagja volt,, valamint a rokonok és jó barátok szebbnél-szebb koszorúkat oly nagy számban tettek le, hogy azokat külön kocsin kell a temetőbe szállítani. A gyászoló család gyászjelentése igy hangzik: '»Özvegy Érczhegyi Ferencné szül. Ott Mária úgy a saját, valamint gyermekei: ifj. Érczhegyi Ferenc és neje szül. Gabrovitz Lujza, Érczhegyi Béla, László, István, Géza, Sarolta és Máriska, valamint az összes rokonai nevében, melyen szomorodott szívvel jelentik a felejthetetlen férj, illetőleg jó atya és após Érczhegyi Ferenc, csász. és kir. udvari könyvkötő és papirkereskedő, a budapesti polg. lövész-egyesületnek 23 éven át főlövészmestere, a fö- és székváros bizottságának, a budapesti kereskedelmi és iparkamara tanácsosa, a budai kereskedelmi-társulat 30 éven át választmányi és a várbeli iskolaszék tagja, a Ferencz József-rend lovagja, az arany koronás érdemkereszt tulajdonosának stb. stb. folyó hó 15-én reggeli fél egy órakor, tevékeny életének 55-ik, boldog házasságának 24-ik évében, rövid szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei folyó hó 17-én délután fél 5 órakor fognak a gyászházban : I. kér., vár, Szentháromság-tér 7. szám alatt a vóm. kath. anyaszentegyház szertartásai szerint beszenteltetni és azután a németvölgyi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó évi szeptember hó 19-én délelőtt 9 órakor a budavári helyőrségi templomban fog a Mindenhatónak bemutaUalni. Budapesten. 1892. évi szeptember hó 15-én. Áldás és békp lengjen drága porai fölött GA lövő szeg yesüle t a. következő gyászjelentést adta ki: A budapesti polgári lövész-egyesület tudatja tisztelt tagjaival, hogy 23 éven által felejthetlen érdemdús fölövész- mestere Érczhegyi Ferenc, f. évi szeptember hó 14-én, hajnali 1 órakor rövid szenvedés után életének 55. évében jobblétre szenderiilt. A boldogultnak hűlt tetemei f. évi szeptember hó 17-én délután 4 fél órakor fognak a gyászházban: I. kerület, vár, Szentháromság-tér 7. sz, a. a róm.-kath. szertartás szerint beszenteltetni és azután a németvölgyi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise-áldozat folyó évi szeptember hó 19-én, délelőtti 9 órakor fog a budavári helyőrségi templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Budapesten 1892. évi szeptember hó 15-én. Áldás és béke lengjen drága porai fölött !> A „Budai kereskedelmi társulat“ szintén külön gyászjelentést adott ki. mely igy szól: »A budai kereskedelmi társulat tadatja tisztelt tagjaival, hogy buzgó, érdemdús 30 éven át volt választmányi tagja Érczhegyi F e-
