Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-08-28 / 15. szám

BUDAI HÍRLAP.

5

Budapest, 1892. Augusztus 28.

lévén, hogy a főváros közvetlen szomszédságában levő községbe toloncoltak, néhány óra múlva, ismét a főváros területén csavarognak és koldulnak.

Mindezen feladatok olyanok, hogy helyes megoldásuk nélkül a főváros szegénvügyének alapos rendezése kivihetetlen

VIII. Szükséges a községi törvénynek (1886: XXII.) az illetőségre vonatkozó némely szakaszait a fővárosra nézve megváltoztatni, mert az illetőségi kérdés mikénti rendezésével a főváros szegényügyére nézve nagyon fontos érdekek vannak összekötve.

A községekről szóló 1886: XVII. törvénv- cikk 164-ik § ában olyképen intézkedik, hogy ezen törvénycikknek az illetőségről szóló 5—17 §-ainak hatálya a fővárosra is kiterjed.

Az idézett törvénycikk 10 §-áuak intézkedése, mely szerint a magyar állampolgár eredeti és szerzett illetőségét négy év alatt elveszítheti és adózas által saját akarata nélkül, hallgatagon újabb illetőséget szerezhet, a fővárosra nézve úgy pénzben, mint teendőkben is óriási terheket ró. A szegényügyi és betegápolási költségek évről-évre rohamosan emelkednek, az illetőségi ügyek száma pedig any- nyira felszaporodik, hogy az illetőségi alosztály, a melyben kizárólag illetőségi és ezzel kapcsolatos teendők intéztetnek el s a melyben ez idő szerint tiz egyén működik, már ma sem képes a teendőket kellőképen elvégezni.

Ha egyáltalán helyesuek fogadtatnék is el a törvény azon rendelkezése, mely szerint az illetőség változása hallgatólagosan is bekövet- kezhetik, az erre nézve megállapított négy évi határidő felette rövid. A fővárosban nagy arányokat ölt a népesség beköltözködése a vidékről. Aránylag igen rövid idő alatt, a közterhekhez való jelentéktelen hozzájárulással, sőt a nélkül is, csupán az adó kirovásával szerzik meg az illetőséget számosán, a kik azután később vagy maguk, vagy családtagjaikban a főváros tekére esnek. De még azok is, a kik itt illetőséget nem szereztek, akár rövidebb, akár hosszabb itt tartózkodásuk által nem egyszer szolgáltathatnak okot arra, hogy a hatóságot illetőségük tisztába hozatala céljából a legbonyolultabb és ieghosszadalmasabb eljárásokba sodorják, sőt ha esetben más községbeli illetőségüket megállapítani sikerült is, a mennyiben később négy éven tül illetőségük megállapítására újból szükség van, ügyükben a hosszadalmas tárgyalást újból kell kezdeni. Sőt akárhányszor még e négy évi időszakon belül is, tagadásba vétetik a korábban megállapított illetőség épségben léte s nemleges bizonyíték szolgáltatása követelhetik arra nézve, hogy az illető egyén időközben másutt illetőséget nem szerzett.

Az illetőség megállapítása körüli eljárás tehát a törvény 10. §-ának rendelkezése folytán, szerfelett szövevényessé tétetett.

A mi a települést illeti, ez a fővárosban az illetők jelentkezése nélkül nem is juthat a hatóságok tudomására. És ekként, miután a felek a települést be nem jelentik, de azt bejelenteni nem is kötelesek, sőt a bejelentés elmulasztása rájuk nézve semmiféle joghátránynyal sincsen összekötve, ennélfogva a törvényben a hatoság által a település ellen emelhető kifogásokra s az illetőség hallgatólagos megszerzésének megakadályozására nézve foglalt intézkedések csak Írott betűk maradnak, a melyeknek legalább nálunk a fővárosban, érvény egyáltalán nem szerezhető. Jellemző tényként felemlitendőnek tartjuk, hogy a település iránti bejelentés s ez is túlnyomóan külföldiek részéről, a törvény életbelépte óta először csak 1889-ben adatott be s e jelentések is csupán azon okból történtek, mert az italmérési jövedékről szóló törvény értelmében azoknak, a kik italmérési engedélyt kívántak nyerni, vagy állampolgárságukat kellett igazolni, vagy pedig letelepülési engedélyt kellett felmutatni.

Á törvény 6. §-ának azon intézkedése, hogy a törvénytelen ágyból származott gyermekek azon község kötelékébe tartoznak, a melybe születésük idején anyjuk tartozott, a fővárosra nézve szintén szerfelett hátrányos. Az anyának a gyermek születése idejében birt illetősége a legnehezebben s csak a legritkább esetekben nyomozható ki. A hatóságok tagadásaival szemben a bel ügy minister űr legtöbbször a születési hely alapján kénytelen az illetőséget megállapítani, minélfogva a vidékről s a külföldről a fővárosba jött nők törvénytelen gyermekei legtöbbször budapesti illetőségüekké válnak.

Az idézett törvény intézkedéseinek a fentebbiekben ismertetett hátrányain kívül még két körülményre kell utalnunk, mint olyanokra, a melyek az ügymenet elé nehézségeket és akadályokat gördítenek s az illetőségi ügyek terén a teendőket mód nélkül szaporítják s ennek következtében a főváros által előlegezett közjótékonysági kiadások megtérítését akadályozzák.

Az egyik az illetőségi ügyek tárgyalása körül követett eljárásnak helytelen iránya. Minden község már előre fél az illetőség elismeréséből vagy megállapításából reá nehezedő tehertől és föelvének az illetőség el nem ismerését tekinti. Ennek a következése, hogy az illetőségi ügyekben a hatóságok közötti érintkezés nélkülözi az őszinteséget; hogy községek a valódi tényállás felderítése helyett nem átallanak egymás hátrányára és kárára, fontos és döntő körülményeket felderítés nélkül hagyni és elhallgatni.

Innen van azután, hogy az illetőségi ügyek nagy részét végeldöntés végett a belügyminister úrhoz kell felterjeszteni, a ki határozatai meghozatalánál nem egy esetben az érdekelt község anyagi helyzetét is szem előtt tartva, a terhet a fővárosra rój ja.

Kimondandó volna tehát, hogy a községi illetőség egyedül kérvény alapján, a községi kötelékbe való fölvétel utján szerezhető meg.

Az illetőségi ügyek tárgyalása körül követendő eljárás pedig kormányrendelet utján volna szabályozandó.

Megszüntetendő volna az a visszaélés is, hogy a községek minden rendű erkölcsi, szegénységi, illetőségi stb. bizonyítványokat, melyek alapján a felek cseléd-munkakönyvet, igazolási jegyet, útlevelet stb. nyernek, igtatószám nélkül adják ki; évek múltán pedig, midőn a felek okmányaikat elvesztették és a szegényjogot igénybe veszik, azt hogy a felek a községtől ily okmányt kaptak volna, valamint azok illetőségét, sőt az általuk más alkalommal már elismert illetőséget is megtagadják.

Kormányrendelettel kellene tehát intézkedni, hogy a községék által kiadott mindennemű bizonyítvány, állandóan ne csak igtatva és számozva adassék ki, hanem azokról névmutatók vezettessenek.

IX. Országszerte minden községben és városban pontos illetőségi és költözködési kataszter vezetése volna elrendelendő.

X. Tekintettel azon körülményre, hogy Magyarországon a külföldi munkások nagy számban tartózkodnak és a segélyzés szüksége ezekre nézve gyakran nemcsak beáll, de a fővárosra nézve az előlegezett segélyek nagy része meg sem térül, kell, hogy ezen országok kormányaival ezen költségek megtérítése állam- szerződésileg biztosíttassák és vége vettessék azon közjogilag tarthatatlan állapotnak, hogy a magyar hatóságoknak osztrák alattvalók részére nyújtott segélyösszegek megtérítése végett külföldi hatóságok előtt, az ottani törvények, rendeletek és közig, bírósági döntvények alapján, felekként perelniük kell; a mi annál sérelmesebb mivel Magyarországon a szegényügy országosan rendezve nem lévén, a külföldi hatóságok hasontermészetii követeléseikre nézve ily méltánytalan helyzetbe nem juthatnak s a károsodás, előforduló esetekben egyoldalulag csak a fővárost és a magyarországi községeket éri.

XI. A szegényügvrőí országos statistika vezetése volna elrendelendő.

Ezekben el van sorolva mindaz, a mi főváros szegényügyének gyökeres reformjánál alapfeltételül a kormány és a törvényhozás által létesítendő és módosítandó.

Alapfeltételekül jelezvék ezen intézkedések azért, mert a főváros közjótékonysági adminis- traciójának ma sem az a baja, mintha a főváros tulajdonképeni saját szegényeiről ne tudna és bírna megfelelően gondoskodni, hanem az, hogy a falai közé mindenünnen, korlátozás nélkül beözönlő tömegek nyomában járó paupe- rismus ellen egymagában nem képes olyan erővel védekezni, a minővel védekezhetnék, ha országszerte rendezett közrendészeti viszonyokká és az államhatalom ide tartozó kész intézményeivel találkoznék.

*

A mi most már azon reformokat illeti, melyek a főváros által saját hatósági jogkörében véghezvihetők, erre nézve következőket terjesztek elő :

A főváros közjótékonysági administració- jának első fokú ellátására legalkalmasabb szervül a kerületi elöljáróság kínálkozik, nem ugyan jelenlegi, hanem már évek előtt tervezett újjászervezésében.

Élén teljesen minősített felelős tisztviselővel, mint elöljáróval és a megfelelő segédszemélyzettel,

Ezen újjászervezendő kér. elöljáróságra bízandó :

A budapesti illetőségiiekül elismert szegények állandó és az idegen illetőségűek ideiglenes segélyeinek kifizetése.

A rögtöni segélyek utalványozása és kifizetése.

Lábbadozó betegek és szegény gyermekágyasok segélyezése.

Ingyeues gyógyszerek, műszerek, fürdőjegyek engedélyezése.

Állandó vagy ideiglenes közellátásra szoruló gyermekeknek magánosoknál vagy a gyer- mekmenedékhelybeu való elhelyezése s az e tekintetben szükséges javaslatok megtétele.

A rendőrség által csavargásban talált gyermekeknek, kik 6 éves korukat már betöltötték, de 16-ik évüket még nem halad!ák, a szeretetházban való elhelyezése.

Közellátásra szorult szegény gyermekeknek iparosokhoz vagy üzletemberekhez való besze- gődtetése. Szükség esetében évi tartás és ruházat mellett.

Közellátásba ugyan nem vett, de nagyon szegény iskolaköteleseknek az iskolaszékekközbec- jöttével, ruházattal és tanszerekkel való ellátása.

A népkonyhák kezelése és étel-utalványok kiosztása.

Hajléktalan családok elhelyezése, legfeljebb egy havi időtartamra.

A szegényügyi administració szorosan vett ügykörét képezné:

A közsegélyt kérők nyilvántartása, jegyző- könyvi kihallgatása és viszonyaik nyomban való megvizsgálása.

Illetőségi adataiknak rövid úton való beszerzése.

A közsegély iránti kérvényeknek kéthe- tenkint tartandó értekezletekben való tárgyalása, javaslatokkal ellátása és a tanácshoz való fölterjesztése.

A kerület közjótékonysági költségvetésének havonkinti összeállitása.

A fedezetre szolgáló előlegeknek a központi pénztárból rövid úton való felvétele és havonkinti rövid úton elszámolása.

Rendkívüli, egyszersmindenkori segélyekre, útiköltségek előlegezésére stb. külön elszámolandó előleg szolgál.

A közsegélyben részesültek kataszterszerű pontos nyilvántartása oly módon, hogy azok lapjain az egyén származására, illetőségére és társadalmi viszonyaira vonatkozó minden adat, a segélyezés minőségével, ki legyen tüntetve, tartózkodási helyének változásai pedig följegyezve.

Minden közsegély előlegül tekintetvén, a mely vagy a segélyzett, vagy tartásra köteles rokonai által megtérítendő, az iránt a vélelmezett illetőségi község rögtön értesítendő s a megtérítés iránti tárgyalások közvetlen levelezés útján befejezendők.

A közjótékonysági administracióban szükséges közvetlen levelezés joga s a tanács közjótékonysági ügyosztályával, a számvevőséggel, központi pénztárral és a közjótékonysági intézetekkel rövid úton való érintkezés.

Akár közveszélyes, akár ártalmatlan elmebetegeknek a megfigyelő osztályra vagy a tébolydába szállítása, minden esetben, tehát a házon belül is, az államrendőrség teendői közé sorolandó.

Az állandó vagy ideiglenes segélyek megállapítása és kiutalványozása, a főváros közjótékonysági intézeteibe való felvétel, úgy ezen intézeteknek kezelése, a tanács jogkörében meghagyandó.