Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-05-22 / 1. szám
Budapest, 1892. Május 22, BUDAI HI JR LAR 9 És ne vádoljon bennünket senki sem, hogy mi pártikuláris érdekeket képviselünk ! Ezek az érdekek épen úgy érdekei az egész fővárosnak, mint azok az érdekek, melyeknek a Duna balpartján *oly lelkes képviselői vannak. Az egyes részek betegsége az egész testre kihat — azok orvoslása az egész testnek érdekében áll! Mi teljes tudatában vagyunk annak, hogy Buda elválaszthat!anúl összeforrt Pesttel, hogy ezen összeforradást meglazítani lehetetlen, és bűnös szándék volna, — de épen ezen tudat serkent arra, hogy másokkal is megértessük: a Duna jobb partján is B u d a p e s t, az ország fővárosaterül e 1, me 1 y- nek épen úgy kell emelkednie, haladnia, mint a túloldalnak, ha azt akarjuk, hogy e főváros világvárossá legyen. De a „Budai Hirlap“ épen azért, mert érzi, hogy a főváros egy és oszthatatlan, és hogy minden, a mi a fő város érdeke, Budának is érdeke — és minden, a mi a főváros hátrányára van, a budai részt épen úgy sújtja, mint a pestit: foglalkozni fog az összes fővárosi ügyekkel és kérdésekkel, segíteni fog tőle t e 1 h e t ő 1 e g a főváros szekerét tolni akkor, ha látja, hogy azon tiszta, fi amisí t- ta11 an portéka van — ha pedig észreveszi, hogy e szekéren az önérdek csempészett portékája van, akkor megfogja suhogtatnia korbácsot és szét fog ütni a csempészek között; az ütéseknek pedig súlya lesz, mert a kor- b ács nyele mindig a bizonyít é- k ok erős fájából való, sudara pedig a kíméletlenség acél sodronyából fonott lesz! Ez a „Budai Hirlap“ pro grammja! Ennek keresztülvitelére vállalkoztunk annak dacára, hogy gyengeségünk tudatában vagyunk, bízva a polgárság lelkes támogatásában. Lelkes hazaszeretet, amely megalkuvást nem ösmer, — feltétlen tárgyilagosság, melynek soha személyek érdekében vagy személyekéi len szava nem lehet, — teljes pártatlanság, be nem foly ásó Ihat ój függetlenség, — ezek lesznek azon vezérelvek, a melyeket kitűzött programmunk megvalósításában követni fogunk. Ezt ígérjük olvasóinknak most, a mikor lapunkat szives figyelmükbe, pártfogásukba ajánljuk. Andreánszky Jenő. A „BUDAI HÍRLAP“ társadalmi hetilap, megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára a házhoz szállítva: Egy évre ........................4 írt 40 kr. 6 hónapra........................2 „ 20 „ 3 . ........................1 „ 10 „ El őfizetéseket elfogad akiadóhivatal d. e. 10—1 óráig esd.u. Vad—Soráig. Az előfizetési összeget péstautal- ványnyal lehet a kiadóhivatalnak megküldeni, vagy a hirlapkihordó által kézbesítendő nyugtatvány ellenében lefizetni, ha a lapot egy levelező lapon megrendeljük. Felkérjük mindazokat, a kiknek előfizetési gyűjtő-iveik vannak, hogy a gyű jtőiveket legkésőbb f. h. 8í>-áig szíveskedjenek beküldeni. Üresen maradt iveket pedig legkésőbb Junius 3-aig kérjük visszaküldeni! A május hó 22-dike után beérkező gyüj tőiveken levő megrendelőknek a már megjelent példányokat azonnal megküldjük. WF* Nyáron az egész fürdő-évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtatnak tartózkodási helyet. A kiadóhivatal. A halott rablók. Az egész ország felzúdult azon ke- gyeletlenségnek hallattára, a melyet szabadságharcunk legkimagaslóbb hősének, Klapka Györgynek holttestével elkövettek. A vérlázitó eset többféle alakban került a nyilvánosság elé. Az alábbiakban közöljük az esetnek minden részletében hű leírását, melyet egy fiatal hírlapíró, ki mint szemtanú volt jelen, irt meg a „Budai Hírlap“ számára: Már esteli 9 órakor elterjedt az a hir, kegy Klapka György holttestét a központi honvéd egylet megbízásából el fogják még az éj folyamán szállítani a kerepesi temető halottas házába. Valóban megdöbbenve vettem tudomásul ezt a bírt dr. Nagytól, a megboldogultnak titkárától. Jelentést tettem erről a szerkesztőségben, a hol senkisem hitte el, hogy valósággal, még ez éj folyamán fog a halott- szállitás megtörténni. Igv terjedt el a hir csakhamar szélesebb körben is. A „BUDAI HÍRLAP“ TÁRCZÁJA. Brown úr Budán. (A „Budai Hirlap“ eredeti tárcája.) A keleti expreszvouat prüszkölve robogott be a központi pályaudvar indóbázába. Béla úr, egy tekintélyes fővárosi napilap munkatársa, már ott váit.a vendégét a perrónon. A vendég Sir Williám Brown — magyarosan Brown Vilmos űr — érdekes jelenség volt. Magas szikár alakja, hirtelen szőke pofaszakálla, vizszinü szemei elárulták volna Anglia szülöttjét még ükkor is, ha az angol turisták feltűnő világos öltözete, sisak-kalapja az elmaradhatatlan fátyollal nem bizonyítottak volna rá. Brown úr Konstantiuápolyon keresztül •egyenesen az egyiptomi pirámisok és datolyafák árnyékából jött Budapestre, hogy világkör- űtjában a magyar metropoliszt is megtekintse. Bélával Londonban ösmerkedett meg és akkori ígéretéhez képest előre értesítette idejöveteléről. A két fiatal ember kölcsönös szívélyes üdvözlések után Brown egyenes kívánságára gyalog ballagott végig a kerepesi-uton. A világlátott ánglius látható érdeklődéssel szemlélte a kerepesi-út palotáit és figyelemmel hallgatta útitársának magyarázó szavait, néha néha jegyzeteket is tett kezében tartott jegyzőkönyvébe. Különösen bámulatra ragadta őt az a gyönyörű perspektíva, mely a kerepesi-úton, a hatvani utcán és a Stefánia hídon át akadálytalanul kilátást enged a Kudasfürdőig és a mögötte meredező Gellérthegy sziklafaláig. Végig sétáltak a bosszú egyeues úton, át a Stefánia hídon: Budára. — Kedves Williám, már most tőled függ merre menjünk. íme a Gellérthegy, amott pedig a várhegy.Mindegyikrőlgyönyörűkilátástélvezhetsz. — Melyik van közelebb ? — A Gellérthegye Több beszédre nem volt szükség; mentek egyenesen a gellérthegyi fogaskerekű vasúthoz, mely felvitte őket a begy tetején lévő nagyszabású vendéglőhöz. A „szép kilátáshoz“ címzett, elegáns restauráció a legkeresetebb vendéglők egyike a fővárosban, melyben a kitűnő ételeken és italokon kívül a világ legszebb panorámájában gyönyörködnek a vendégek. A fiatal emberek is nekiültek a villásreggelinek, miközben Brown messzelátójával szemlélte a lábai alatt elterülő világváros kimagasló épületeit. A hatalmas országháztól kezdve, melynek lépcsőzetes lábát a Duna babjai locsolják, gótives csúcsai pedig az égnek emelkednek, le az elevátorig sorban szemügyre vette a palotákat. — Ez a régi Lloyd épület, emez lejebb a börzeépület. Itt a Stefánia-hidtól jobb felé eső parkírozott téren a nemzeti színház palotája áll. Ezelőtt „baltér“-nek hívták, az ott tartott halpiac miatt . . . — Itt a város közepén ! halpiac P . . . Hm. De ez már igen régen lehetett, nemde ? — Nem oly régen, mint talán hiszed. De menjünk lejebb. Amott az elevátoron túl látha- tod a nagy kikötőt, melyben épen most horganyozik a Duna-flottilla. Azok az árbocok pedig I a fekete tengerről jövő kereskedelmi hajókéi : felfelé nem jöhetnek, mert habár az összekötő j vasúti bid alatt még csak el tudnának jönni, de a ! Gellérthíd alatt már nem férnek át . . . Így folyt tovább a beszélgetés jó ideig, és még akkor sem szakadt félbe, mikor a vendéglő zenepavilonjában megszólalt a mindennapos cigányzene. Az elköltött villásreggeli után a Gébért- | begy tvílsó oldalára ment át Brown kisérőjé- v el és onnan gyönyörködött a Kelenföld felé j elterülő gyárvárosban, melynek nagy kiterjedésű I kéményerdeje meglepte őt. — Ezek a gyárak az utolsó országos kiállítás óta, mely szintén e helyen volt, épültek — magyarázta Béla meglepett barátjának. Ezután még a Gellérthegy tetején épülő ! Pantheon óriási méreteit csodálták meg, mire a I gyönyörűen parkírozott szerpentin úton lehaladva i felültek a villanyos vonatra s azon a várhegy j tövéig mentek. A királyi palota, díszes épüle- j Jetei, melyek a Krisztinaváros fölé kilenc eme- j letnvi magasságban emelkednek, nagyon meg- i tetszettek Brown úrnak, a ki sietett kijelenteni, ; hogy ehhez hasonló fekvésű fejedelmi lakot még 1 nem látott. — Ez Budapestnek Fauburg-Saint-Ger- mainje, — kalauzolta Béla utitársát, — azelőtt iouraink palotái szétszórva épültek a Józsefvárosban, míg az udvariak kiépülése után ide a várba költözködtek lel. — Tényleg a legalkalmasabb hely főúri paloták számára, —- hagyta helyben Brown úr — az udvar közelében, fenn a begyen, a hol igazán csak olyan embernek való lakni, a kinek fogata vau. Vájjon az udvar itt van jelenleg . . . ? — Amint a palota tetején lengő n e in-
