Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-05-22 / 1. szám
Budapest, 1892. 1. évfolyam 1. sz. Vasárnap, május 22. Előfizetési ái-al^ : Egész évre 4 l'rt 40 kr., 6 hónapra 2 frt 20 kr., ;i hónapra 1 frt 10 kr. minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Ändreänszky Jenő Programmimk. Ha két testvér, kinek külön-külön háztartása van, egy családdá egyesül, az mindenesetre nyereség mindkettőre : ha a javakban egyenlően, illetőleg arányosan részesül mindegyik. így egyesült Budapestté Pest és Buda, a két testvér-város. A testvérek közül Pest vo1! a gazdagabb, — Buda a szegényebb, és mondjuk azt is mindjárt ki : a szerényebb. Mig az amúgy is gazdagabb. fényesebb Pest az egyesítés óta nap-nap után emelkedett fényben, jó módban, —. addig Buda, a mostoha testvér, nemcsak, hogy nem élvezhette az egyesülés áldásából az őt megillető részt, de sok esetben még az ő rovására is történik az az emelkedés a Duna balpartján. De nehogy általánosságok közt mozogjunk, beszéljenek az elvitázhatlan tények. A főváros egyesülése óta Buda igyekezett megfelelni annyagi és erkölcsi kötelezettségeinek. Ez utóbbiak közül első helyen állt és áll ma is a magyarosodás. Nyugodt lelki ösmerettel mondhatjuk, hogy e téren szép eredményt értünk el már is. A főváros ezen részében, még csak két évtized előtt is, alig hallatszott magyar szó — ma pedig alig találkozik ember, a ki magyarul ne tudna, vagy legalább olyan, a ki, bárha töri is a haza nyelvét, ne szívesen beszélne magyarul; és el fog jönni nemsokára az az idő is, a mikor csak elvétve fogunk hallani német szót. Hiszen magának a „Budai Hírlap “-nak megszületése ott, a hol az „Ofner Zeitung “-nak meg kellett szűnnie, bizonyítja állításunkat és e lap felvirágzása fogja e bizonyítékot a leghathaósab- ban megerősíteni. Es mi hisszünk e felvirágzásban! Hisszük, hogy a budaiak, hazafisága lelkesen fogja felkarolni a „BudaiHírlapot“ melynekprogrammjában mindenek felett az első pont: A magyar k u 11 u r a, a magyar nyelv terjesztése minden téren, a t á r s a d a 1 o m minden rétegében. Ebhez képest a „Budai Hírlap“ kötelessógszerüen fel fog karolni minden oly törekvést, minden oly intézményt, a mely társadalmi téren ilyen hazafias irányban működik, vagy ilyen hazafias célt kitűzve létesül a jövőben. De fel fogja karolni azt az intézményt is, mely e szent célnak első sorban van hivatva szolgálni: az iskola ügyet. Az iskolai, főleg a népiskolai mizériák. a főváros e részében napról-napra szembeötlőbbek és a mostani állapot tarthatatlan! A budai népiskolák annyira Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. Hécsikapu-tér 7. sz. Hirdetések díjszabály szerint, gyes szám ára 10 kr. j túltömöttek, hogy az iskola köteles gyer^ | mekek csak fe 1 v á 11 v a látogathatják az iskolát, és a megfelelő helyiségek hiánya, a tanerők túlságos igénybevétele mellett igy is csak hiányosan részesülhetnek a kellő nevelésben! Ezen hiányokat feltüntetni, a baj orvoslásának égető szükségére az illetékes körök figyelmét esetről esetre felhívni, fontos feladata lesz a „Budai Hírlap “-nak. Mig így a budai lakosság erkölcsi kötelezettségének igyekszik megfelelni és pedig fokozott buzgósággal, addig anyagi kötelezettségeit is híven teljesítette. Az adóhivatalok statisztikája bizonyítja, hogy dacára a súlyos terheknek és kedvezőtlen viszonyoknak, a főváros dunajobb- parti. bárom kerületében az adóhátralék arány talanúl kevés a többi kerületekhez viszonyítva. És ezzel szemben a főváros nem csak, hogy nem tesz eleget a lakosság anyagi érdekeinek emelésére, de sőt sok esetben egyenesen oly intézkedéseket tett, melyeknek a lakosság kárát vallja. ' Vége, hossza nem volna, ha fel akarnék sorolni mindazt, a mi e keretbe tartozik! Elég, ha csak néhány példát hozunk fel. Mennyi kárt okozott az a csodálatos elv, melynél fogva az intéző körök minden közhivatalt, minden intézetet a Duna balpartján koncentrálnak. Ennek köszönhetjük, bogy a vallás és közoktatási minisztériumot, a törvényszéket, a büntető járásbíróságokat áthelyezték a pesti oldalra. Hogy valamikor Budán technika is volt, arra úgy is alig emlékszünk már. Ennek az elvnek köszönhetjük, hogy a felsőbíróságoknak építendő palota számára szintén a pesti oldalon keresnek helyet, és hogy a felsőbb állami tanítónő-képző intézet nagyszabású inter- nátusával egy szűk, lármás és minden tekintetben alkalmatlan helyen szorong még ma is. Csak ha tekintetbe vesszük e felsorolt intézetek és hivatalok alkalmazottainak, azok hozzátartozóinak nagy számát, csak akkor szerezhetünk magunknak hozzávetőleg fogalmat arról a nagy kárról, mely e lakosság elvonása által Budát érte. És e kárnak részese mindenki : a jómódú háztulajdonos épen úgy, mint a szegény kézműves. Mindezekhez járul az a súlyos helyzet, melybe a budai lakosság tekintélyes részét képező bortermelők és szőllőmű- vesek jutottak a filloxera pusztítása következtében, a mely súlyos helyzetükön enyhíteni, könnyíteni, a károsultaknak uj megélhetési módot nyújtani égető szükség lenne ! Csoda-e, ha az igy anyagi gondokp^al küzdő lakosság oly kevés figyelmet fordít a közügyekre, hogy még a saját érdekeit is elhanyagolja e téren. Innen van az, hogy Buda annyira hátramaradt minden téren, mintha nem is a fővároshoz tartoznék, és a pesti ember jogosult gúnnyal mondja, mihelyest a hidra lép: „megyek a vidékre.“ Tényleg igen sok vonás emlékeztet itt Budán egyikmásik elhanyagolt vidéki, város siralmas állapotaira: A kövezet vagy teljesen hiányzik, vagy nehány főbb utca kivételével a legprimitívebb; a világítást, most amidőn már a villanyos világítás kerül szóba — legtöbb utcában a petrdleumrnécsek szomorú pislogása eszközli; a közlekedés annyira korlátolt, hogy míg a pesti oldalon villany-, gőz- és ló vasút keresztül kasúl járja be az utcákat, addig ide át nálunk mindössze két irányban közlekednek a pesti forgalomból kimustrált lóvasúti kocsik minden szorosabb menetrend nélkül, meseszerü időközökben és mindössze két utcán keresztül döcög nagyritkán egy-egy omnibusz ; az egészségügyi intézkedéseket fennen gúnyolja ki a hiányos csatornázás ott, a hol ilyen egyáltalán van, és semmi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy míg a pesti oldalon tucatszámra vannak, a klinikák, városi, egyleti és egyéb kórházak — addig Budán egy rendes kórház építésének ügyét már tíz esztendő óta „bizott- ságolják“, s a betegek szalmazsákokon vannak összezsúfolva a szegényházból átalakított és „ fővárosi (!) szt. János közkórház“ címet viselő rozoga, egészségtelen házban; az úgynevezett szabályozás, ameny- nyiben az az utcákra vonatkozik, alig ös- meretes Budán, a hol pedig ösmerik, mint a Gellérthegyen, ott e fogalom össze van forrva a ház- és telektulajdonosok megkárosításával: ezért félnek a budaiak a Naphegy-szabályozástól annyira! Oly kérdések ezek, melyek a lakosságnak lególetbevágóbb érdekeit érintik, oly kérdések, melyeknek hivatott szószólója eddig nem volt. A Budai Hírlap lesz hivatva e kérdéseket tárgyalni, azokat szőnyegre hozni. Nem lehet nekünk, panaszunk a pestiekre, vagy a fővárosi törvényhatóságra ! Miért törődtek volna azok többet a mi bajainkkal, mikor mi magunk sem törődtünk ? A. hol nincs panaszos — ott nincsen orvoslás sem! A „Budai Hírlap“ elmondhatja magáról, hogy ez irányban hiányt pótol, oly hiányt, melyet a főváros három kerülete sinylett meg!
