Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1904-05 / 12. szám

Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 12. sz. Pünküsd hava (május). BUDA és VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA Szemere Istvánná halálára. Egy szív felett sírunk, gyermeke volt élte, Porladó hüvelyét át adjuk a hantnak, De az enyészeten által tör melege, Mint a komor felhőn a sugárzó napnak. Minket mély gyász kisér, a szótlan fájdalom Sötét hullámiban majdnem megfuladunk, Öt kisérje utján béke és nyugalom Mig az öröklétben újra találkozunk. 1904. május W. Szemere Emil. Magyar hölgyek — magyar ipar. (Tabóciy József beszéde az iparpártoló értekezleten.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! „Nyelvében él a nemzet“ úgy mond a költő! Ez eszményi igazság épp úgy, mint az, hogy: nemzeti államiságunkat nemzeti színeink, címereink és jelvényeink jelzik. De gyakorlatilag nem kevésbé, sőt még inkább igazság az is, hogy ha nem akarunk nemzeti államiságunknak csak külső lát­szatával beérni; ha nem akarjuk ezért egész jövőnket kockára tenni; hanem tartalmilag is, jövőnket biztositólag erős nemzetté akarunk lenni: nem szabad azért, hogy a nemzeti aspirációkat, bár­mily jogosultak is legyenek, ezidőszerint kívülünk álló körülményeknél fogva mind ésegyszerre meg nem valósíthatjuk, anyagi, az egészséges létszám és nemzeti jólét­ben nyilvánuló életfeltételeinket, melyek megvalósítása, vagy legalább meg nem rontása és javítása rajtunk áll, egy percig sem szem elől tévesztenünk, mert koldus­bottal sem egyes ember, sem egyesek összege a nemzet erkölcsileg szabad és független, következéskép eredményes actiora képes a politikában sem lehet. Fő ideje tehát, hogy a nemzeti meg­élhetésre és jövőnk biztosítására törekvő nemzeti akarat a társadalmat valahára e részben öntudatra és tettre ébreszsze! A gyermek-halandóság ijesztő mérvét észre vette volt a társadalom, mely évente a bűn, a társadalmi közöny és a nyomor hármas szövetsége által a statisztika szerint: 226.199 gyermeket pusztított el 0—7 éves koráig, csaknem annyit, ahányad magával Árpád apánk e szent hazát el­foglalta volt. A Fehér Kereszt Egyesület 1885. évbén megalakulván, 12 lelenc­házat, illetőleg gyermekmenhelyet léte­sített és most jövőnk reményvirágainak, e szegény elhagyott páriáknak is törvényt, jogot és igazságot szolgáltatott a magyar állammal karöltve, sikerrel küzd a nagy gyermek halandóság ellen. De ha akár az állam, akár a Fehér Kereszt-Egylet által gondozott 7 éven felüli elhagyott gyermekek vallás, erköl­csös nevelése mellett, ezek tisztességes megélhetést biztositó keresetképességéről nem gondoskodunk, nem hasznos hon­polgárokat, hanem veszedelmes proletá­rokat nevelünk a hazának! És csaknem annyira megy évente a nyomort felhasználó, lelketlen ügynökök által Amerikába csalt kivándorlók száma, kik, ha kivételesen egyes vidékeken kevés pénzt küldenek is, vagy hoznak haza; de annál több veszélyes tanokat, melyek a socialisták karjaiba vezetik őket és az otthonukat keresetmód hiányából! Ha azonban az öntudatra ébredt tár­sadalom, az állam támogatása mellett, a hazai ipart védő egyesület céljainak elő­mozdítását lelkesen felkarolja: gondos­kodva lesz úgy elhagyott gyermekeinknek hazafias honpolgárokká leendő felnevel­tetéséről, mit a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület fő hivatásának tekint, több helyütt az országban, igy különö­sen Nagyszöllősön B. Perényi Zsigmondné elnökné és Békés-Gyulán Lukács György főispán, az ottani elnök nagy buzgalma folytán, miként az a legközelebb a volt országházában tartott iparkiállitáson is feltűnt, már is szép sikerrel fejlesztvén az értékesíthető házi ipart. Valamint gondoskodva lesz nem­csak arról, hogy évente iparcikkekért 1000.000000 (ezermillió) korona külfödre ne vándoroljon, hanem arról is, hogy a tömeges amerikai kivándorlás átka, a hazai ipar felvirágoztatása folytán, az Amerikában tapasztalatot szerzett és ipari ügyességre szert tett jobb elemek vissza­tértével, részben legalább áldássá változzék át, ha itt e hazában mint iparosok foglal- kozkozást és keresetet találandanak, mi ennek hiánya folytáni nyomor, mint oknak, megszűnésével, az okozatot, a kivándor­lást is, lassan meg fogja szüntetni. Ekkép kifejlődvén nálunk a hazai ipar és meghonosulván a küldfölddel verseny- képes hazai iparnak pártolása akkor, ha a közös vámterületet reánk nézve káros­nak találandjuk, ennek megszüntetésével, mi ma alig elviselhető rázkódtatással járna, reátérhetnénk az önálló vámterü­letre; mert lesz* megvédendő iparunk. De ennél sokkal szükségesebb, ami a hazai iparvédegyletnek kell, hogy ha célt akar érni, főtörekvése legyen, hogy min­den magyar hazafi saját ajtaja előtt állítson fel vámsorompót, mi nélkül az önálló vámterület csak azt eredményezné, hogy még a vámnál is növelnénk a be­hozott iparcikkek árát. Ezt lelkes és min­ket férfiakat is lelkesíteni képes hon­leányaink eszközölhetnék leginkább; mert a magyar nő, ami jót akar, erősen és kitartóan akar és akcióját siker is szokta koronázni, miről a Fehér Kereszt-Egye­sület révén, melyet 18 év előtt voltam szerencsés megalakitni, tanuskodhatom, az elért fényes országos eredményt leg­inkább lelkes hölgyeink buzgalmának köszönhetvén és a mai gyűlésen is tapasz­talt meleg érdeklődésükből a hazai ipar fejlesztése terén is, a jövőre nézve ezt bizton remélhetni vélem annál is inkább, miután a kitartó és ezért sikeres tevé­kenységet és ügyességet mindig tanúsí­tott nőképző egyesületet az ez iránybani honvédelem vezérkarául tekinthetjük, kiket a haza javára Isten áldása kisérjen! Céílövés Szent-Lőrincen. A szent-lőrinci céllövő versenyek ma már nemzeti vetekedő ünnepnapok. Szemere Miklós áldozatkészsége, ébresztése a magyar ifjúság körében kezd gyümölcsöket teremni. Mindenki tisztelettel ismeri el Szemere Miklós tettekben nyilvánuló hazafiságát. Ha az ifjúság az ő nyo­Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!

Next

/
Oldalképek
Tartalom