Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1904-06-20 / 15. szám

15. szám 3. oldal tatott, mely nem hallgatná el. Meglehet, talál­kozik erre is elismerésre méltó bátor férfiú. A zsidók szélhámosságában az a bosszantó, hogy a hazai magyar és német nyelven meg­jelenő lapok: magyar szélhámos név alatt köz­ük. Aki zsidó, akárhogy esküszik, erőlködik, mutogatja, az nem magyar, ne is legyen; tessék kiírni, hogy zsidó szélhámos . . . Ki-ki maradjon a maga tálkájában és soha ne akarjon sas lenni, mert nem lehet. A nagy per. Ha per, hadd legyen per. Arany. Megjelent a nyíregyházi nagy per története, természetesen az Eötvös Károly tollából; s mi több, megjelent Apotheosisa is több lap hasáb­jain, több Írótól, akik mindnyájan bámulva- bámulják a nagy művet és dicsőítik szerzőjét. Ami magát a szerzőt illeti, ő sok jelentőséget mond. Előadja többek közt, hogy mily figye­lemmel kisérték a világ minden részében a nyíregyházi per tárgyalásának mozzanatait; mennyi sürgönyt kapott annak folyamán Ameri­kából s egyébünnen. Hogyne kapott volna? Hisz tudva van, hogy ha valamely zsidó jajgatni kezd, utána siránkozik az egész község. Emlé­keznek olvasóink a Dreyfus-íigyre; emlékeznek bizonyára annyival inkább, mivel felújították. A világ egész zsidósága magáévá tette ezt a dolgot, lamentáltak keservesen; átkozták Fran- cziaországot. Vidékeinken a zsidó kofák össze­ültek, óbégattak azért a szegény Dreyfusért, nyílt téren; egy középiskolai tanuló a fekete táblára irt következő felirattal lepte meg az épp belépő tanárt: „Francziaországban csak Zola becsületes ember!!“ — Amiért t. i. Dreyfust pártfogásába fogadta. Igen, mert a zsidó bár­mely országot lakja is, első sorban s minden- előtt zsidó; már gyermekkorától kezdve ösztön- szerüleg érzi a nagy összetartozás elvét, mely őt a világon a szémita fajhoz csatolja s távol­ról sem olyan, mint a cigány, aki annak a községnek a vallását követi, amelynek határá­ban lakik. A zsidó mindenütt a földkerekségen csak Izraelben él, ha mindjárt megeszi is a sertéspecsenyét. Egyik lap különösen roppant lelkesültséggel száll síkra a könyv érdekében. A törvényszéki bírák — úgymond — elfogult, értetlen, elő­ítéletes emberek voltak. A védő útmutatást adott nekik; sőt nem csupán nekik, hanem a szak­értőknek, az orvosoknak is, akiknek részére uj tudományos rendszert alapított ez irányban. S. mi több, a királyi ügyész magát is folyton irányította s oly meggyőződésre terelte, mely a vádlottra nézve a legüdvösebb volt. Sokat kellett fáradnia s önzetlenséggel végezte feladatát: elmeéle a nagy angol költőével egy rangban áll. Szóval meg van oldva a több mint ezer­éves talány: a nagy per be van fejezve. Cs. Fér. Szemle. (ny. p.) A Hazánk egy cikkében ismét re­ménykedő áhítattal eped a zsidók teljes beol­vadásáért. Isten őrizze ettől szegény magyar hazánkat. Különváljunk, de ne olvadjunk egybe. Kövessünk -el mindent szövetkezeti utón, hogy a zsidók ne érezzék magukat jól nálunk és ne tudjanak megélni. Erre munkáljon minden ma­gyar hazafi és állja útját a beolvadásnak. A papság védje híveit minden oly bűnös gon­dolattól, mely a beolvadásra vezetne. A vasutasok perében zsidó ügyvédek vitték BUDA ÉS VIDÉKE a főszerepet. Ez bizony összepiszkitása a fé­szeknek. Van Magyarországon elég hithü keresz­tény jogász. Zsidóknak miért szolgálnak kihire- sitéssel ? Igaz, hogy az államvasutak tisztikara tekintélyes százalékban zsidó, de aki nem zsidó, az ne hajtsa a zsidó malmára a vizet. Most pedig odahajtották a zsidó sajtó nagy elégté­telére. Az Uj Lap nem barátja a zsidóknak. Még annyira se legyen, mint most. Zsidók ellen ha ir, ezt helyesen teszi, de azt nem, hogy zsidók hirdetését közli. A mit épit, ezzel elrontja. Legyen komoly jelszó, hogy ne vásároljunk a zsidóktól, zsidó lapokat ne olvassunk, de zsidó cégeket ne hirdessünk. Azt sem fogadjuk el, amit az Uj Lap kíván, hogy a zsidók a zsidó­kérdésnek elrémitő fejlődését észrevegyék, okos, mérsékelt hazafias viselkedéssel reájuk kedve­zőbb útra tereljék. Különben is ez lehetetlen kívánság, mert a zsidók hazafiasán nem tudják magukat viselni . . . Akkor mutatnak nagy ha­zafit, ha vesztüket érzik. Küzdjön ellenük oly kitartóan az Uj Lap, mint eddig küzdött. Elég szégyen, hogy a keresztény közönség és kö­zöttük sok pap nem akarja kellő módon észre­venni az Uj Lapot. A Pesti Hírlap és Az Újság arról ábrándoz­nak, hogy nincs zsidókérdés. Ezt a valótlansá­got alaposan megcáfolta az Uj Lap és bebizo­nyította, hogy soha nem volt annyira meg a zsidókérdés, mint ma. Sajnáljuk, hogy az Uj Lap arra nem felelt, hogy ma nincsen antisze­mitizmus, mert van. Soha ilyen erős az anti­szemitizmus nem volt, mint ma. Csakhogy nem zsidó-csufoló nótákban, piszkolódásban nyilat­kozik meg, hanem a szövetkezetekben, melyek napról-napra szaporodnak s újabban báró Lu- zsenszky Zsigmond a keresztény szövetkezetek kötelékében sok szövetkezetett alkotott és lelkes működésének sikerei napról-napra számosodnak. Nagy zajt ütöttek a lapok, hogy egy zsidó tejkereskedö háromezer gyereknek rendezett ma­jálist. A tanítóság és tanárság keretében soka­sodnak a zsidók, alig van nap, hogy zsidót ne nevezzenek ki. Most a tejkereskedő háromezer gyermeket vendégelt meg s őket, valamint szü­leit lekötelezte. Nem akarjuk a szándékot, a célt bírálni, ez udvariatlanság, de bűnösnek tartjuk azt a keresztény szülőt, ki megengedi, hogy zsidó nyújtson örömeket gyermekeinek. Hát nem találkozhatnék keresztény ember is, kinek nincsen üzlete, hogy a gyermekek eszébe jussanak? Kövessék a keresztények a kóser­ságit abban, hogy zsidó által nyújtott eledelt és élelmiszert se pénzért, se ingyen el ne fo­gadjanak. Zsidó gyerek. Magyar gyerek. A legnagyobb bűn, amit a magyar faj ellen elkövetnek az, hogy a keresztény gyerek és a zsidó gyerek együtt tanul. A katholikus szerze­tek iskoláiba is felveszik a zsidót. Természete­sen az a hire, hogy mind kitűnő tanuló. Pél­dának állítják a keresztény gyerek elé. Azt sze­retném, ha minden magyar gyerek, ki iskolát végez, jó tanuló lenne és a tantárgyak tudásá­ban is megelőzné a zsidó gyereket, de azért példának egészen el nem fogadhatom. Kövesse, múlja felül a magyar gyermek a jó tanulásban, de egyébben ne, sőt ne is kövesse, mert a zsidó jellem már az iskolák padjain is .eláruló- dik és ragályos. A negyven utolsó évben nevel­kedett nemzedék java részén meglátszik, hogy zsidó gyerekekkel együtt tanult. Fájdalom, sok tanár figyelmét az költi fel és rokonszenvét a gyermekhez az biztosítja, ha valaki árulkodik. Legtöbb zsidó gyerek árulkodik. A tanár — tisztelet a kivételeknek — az ilyen gyerekkel többet foglalkozik, több kedvre hangolja. Fontos a tanulásnál, hogy a tanár a gyerek kedvét fokozza és ne vegye el. A ma­gyar gyerek inkább dacos, élénkebb, pajkosabb. Nem szabad, nem lehet ezt teljesen kiirtani idő előtt, mert árt a függetlenségnek. A zsidó szülő, mint tanuló anyagot, jobban beállítja gyermekét életelvekkel, a zsidó gyerek nem hivatásból tanul, de üzletből. Egész tanulásán és egész jellemén ott van az üzleti szellem. Harcz a kenyérért, maga előtt látva a pecse­nyét. Mint gyermek, jól ki tudja ismerni iskola­társai gyengéit s mint ember ki is aknázza azt. A zsidó szellem vitte be az iskolába azt, hogy a tanulásra nem a tudásvágy, az ösztön, de korán megismerése annak, hogy a tanulás a kenyérkereset útja. Nincs tudományszomjuság többé. A korán ért gyerek odahaza mindig azt hallja, hogy tanuljon azért, hogy megéljen. A régiek azt tartották, hogy: tanulj, ember lesz belőled. A zsidó gyerek meghunyászkodó, hí­zelgő, ezzel is félrevezet némely tanárt, mert többen vannak azok, kik a tanári pályát pusz­tán kenyérkeresetnek és nem hivatásnak tartják. A zsidó gyerek igyekszik elárulni többet, mint ami benne van, merészebben mondja fel, amit tud. Korán felületes lesz. Egyik sem jó, ha a gyerekre ráragad. A zsidó gyerek nem mutatja gyengéit, alattomos, furfangos, a keresz­tény magyar gyerek nem tudja palástolni és ha tudja, már a zsidó gyerektől tanulta. A kendő­zésnek, álnokságnak ez a korai nyilvánulása a jellemnek árt. A szorgalom épp úgy nem szor­galom a zsidó gyereknél, mint később az ismeretekkel való fényeskedés nem valódi tudás. Igazi szívből és természetből fakadó szorgalom a valódi, nem az, mely csak azért van, hogy később hasznot lásson. Magyar gyerekből csak úgy lehet jó tanuló, ha a tanulást megszeret- teték vele és ezt kellemes kötelességnek tartja. Sok tanár modora inkább elrettentő, mint ked- veltető, tehát a magyar gyerek sem a tanárát, sem a tanulást nem tudja megszeretni. így hal ki a hivatás érzés, mely nélkül a magyar nem boldogul. A zsidónak erre nincsen szüksége, mert nem tekint semmit hivatásnak, csak esz­köznek a megélhetésre. Nem szeretném, ha a hivatásérzés nem ihletné a magyar gyereket. Ez a zsidó gondolkozás és már az iskolába be­lehelt zsidó szellem, a zsidó pajtás például ki­tűzése adja meg korunk képét a közmondás­ban : aki minek nem mestere, gyilkosa az annak. Az a szellem, az a cél, mely a zsidó gyereket viszi az iskolába, nem tiszta cél és nem a múzsák hajlékában való erre nevelni. Azokból a magyar gyermekekből, kik zsidó nélkül vagy csak kevés zsidóval tanulnak, több ember lesz, mint azokból, kiknek sok zsidó iskolapajtása volt. Az is káros, hogy az egye­temen, az életben nem tudnak azután a zsidó­tól elválni és ki vész belőlük a keresztény szellem. Tanítsák a zsidó gyerekeket zsidó iskolában és a magyar gyereket keresztény iskolákban, de ne keverjék őket össze. A zsidó gyerek már a kisdedóvóban megragályozza a keresztény gyermeket és megingatja benne játék közben a vallásosságot. A keresztény imákat .pedig a zsidók kedvéért kiküszöbölik. Egy keresztény szülő* * Vannak a cikktől eltérő nézeteink, de mint eszme­cserére alkalmas fontos tárgyat, kiadtuk és szívesen veszszük a hozzászólást. Szerkesztő. Első Leánykiházasitási Egylet m. sz. gyermek- és életbiztosító intézet Budapest, VI. kér., Teréz-körut 40—42. Alapittatott 1863. Legelőnyösebb díjtáblázatok gyermek- és mindennemű életbiztosításokra, havi be­fizetések mellett is. Tartalék 10,000.000 korona. Eddig kifizetett biztosított összeg hét millió korona. Biztosi- tási állomány: 46,000.000 korona. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, I., Krisztina-körut 101, 1. ajtó. Megjelenik minden hó 10, 20 és 30-án. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Fél „ 6 „ Évnegyedre 3 „ Kiadó laptulajdonos és felelős szerkesztő: mindszenti ERDÉLYI <3Y(JLR. Szerkesztő: J URISZTOVSZKY ÖDÖN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom