Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-01-20 / 2. szám
2. oldal. BUDA ÉS VIDÉKE 2. szám A közmunkatanács évi jelentése. Munkában gazdag esztendőről számol be a közmunkatanács. Sokat támadják, rágalmazzák egyes okvetlenkedők. A támadásoknak semmi alapja nincsen. Sem a székesfőváros tanácsa, sem a közmunkatanács buzgósága nem szorul arra, hogy valaki védje őket. Tettek czáfolják a szándékos támadásokat; Mi a magunk részéről, midőn a közmunkatanács múlt évi működését dicsérettel emeljük ki. A közmunkatanácsnak a minisztériumhoz intézett bevezető felterjesztésében van egy olyan dolog, amit már mi számtalanszor indítványoztunk s ez az, hogy azoknak a műveleteknek terheiben, melyek az ingatlanok értékét emelik, a telektulajdonosok is vegyenek részt. Ez igazságos és méltányos. Nagyon ferde állapot az, hogy gazdag és befolyásos magánosok a saját érdekeiket közvagyonból ápolják. A főváros és egyéb városok gazdag polgárai tanuljanak a szegény falusi emberektől, kik nemcsak vallásos emlékeket, kápolnákat, kálváriákat emelnek a maguk pénzén, de közkutat ásatnak és más hasznos dologgal ajándékozzák meg a községet. Nem csoda, ha a főváros tanácsa nem kedvéhez képest működhetik. Az utolsó utczai lámpát is befolyásolni akarják. Még egy padlót sem tesznek keresztbe a gazdag emberek az árkon, ezt is a fővárostól várják. Legyen ennek vége és ébredjen a magán áldozatkészség. A zsidók a maguk egyházi és hitközségi ügyeikben ezt bőven nyilvánítják, ellenben házaik, villáik, telkeik értékét emelő beruházásokat a közönségtől akarják kicsikarni. A közmunkatanács évi jelentésének minden része azt bizonyítja, hogy a székesfőváros érdekeit szivén viseli. Ahol nincs zsidó. Lehetetlen, csóválja bizonyára fejét az olvasó, olvasván a czimet. Pedig igenis van olyan hely, ahol nincs . . . Bizonyos fájó rezignáczióval bolygatja pedig e kérdést az „Egyenlőség“ czimü zsidó felekezeti hetilap, írván arról, hogy szegény Magyarországunkon bizony még van olyan község, amelynek izraelita lakosa nincs. Az „Egyenlőség“ szerint az ország 12.377 politikai községe közül 2019 a zsidómentes; igy egyhatod részében nem tartózkodik zsidó. A huszonhat törvényhatósági városban — szól tovább a statisztika — valamint hét vármegyének minden községében van zsidó lakos. Ez a hét megye: Esztergom, Jásznagykunszolnok, Borsod, Ung, Hajdú, Szabolcs és Ugocsa. Az a vármegye, amelynek legtöbb községében nem lehet zsidót találni: Vasmegye, mert ebben a zsidómentes községek száma 265-re rúg. Mondani sem kell, hogy ezek a községek igen kicsik és alig számítanak. Utána Hunyadmegye következik 214 zsidómentes községgel. Harmadik helyen Zalamegyét találjuk, ahol 169, negyedik helyen pedig Krassó-Szörénymegyét, ahol 146 községben nem él izraelita. Ezekkel azután ki is merítettük ama megyék számát, amelyekben száz zsidómentes község található. Ha most már azokat a megyéket nézzük, amelyekben csak egy község van zsidó lakos nélkül, akkor Csongrád, Békés, Szilágy és Csanádmegyékre bukkanunk. A többiekben a zsidómentes községek száma 2—56 között váltakozik. Megjegyzi végül a statisztikus, hogy Európának egyetlen más országában sem lakik a zsidóhitüeknek olyan arányszáma a vidéken, mint éppen Magyarországban. Legérdekesebb az „Egyenlőség“ statisztikájának az a része, amely a kétszázhatvanöt vasmegyei községekről szólván, megjegyzi, hogy „ezek a községek igen kicsik és alig számítanak“. Az „Egyenlőség“ bizonyára azt gondolja magában, hogy azért, mert nincs zsidó bennök s ha volna, rögtön felvirágoznának. Pedig azért nincs azokban a községekben zsidó, mert a természeti viszonyok következtében igen szegény a lakosság s ott a zsidónak bizony fölkopnék az álla. Bezzeg a sárga kalász borította Tisza- Duna-közén, Bánátban s a jászságban minden községben van zsidó fölös számmal is. Pedig, hejh! a lakosság már ezeken a helyeken is olyan szegény, mint akár Vasmegyében, — amiben bizonyára nem kis része van a zsidóságnak ! Hazánk. Czéllövés. Szemere Miklós lelkes beszédeinek és írásainak, áldozatainak kezd a gyümölcse érni. A budai polgári lövész-egylet helyiségeiben általa szervezett és fenntartott tanfolyamra az ifjúság tekintélyes számban jelentkezett. Adja isten, hogy ez valódi tűz és ne csak szalmaláng legyen és siker koronázza Szemere Miklós önzetlen és páratlan hazafiságát. Zrínyi Ilona iskola. Nagyon szép, ha a nőegyesületeket a nagy történeti női alakok nevéhez czimezik, de az egyesület legyen összhangban a nagy nő nevével és szellemével. Egy nőegyesület magát Zrínyi Ilonáról, a nagy honleányról és buzgó keresztény hölgyről nevezte el. Tagjai jobbára Sión leányzói, kik a Dohány-utczai polgári leányiskolát Zrínyi Ilona iskolának akarják nevezni. Ezt az iskolát, hova sok zsidó jár és abban az utczá- ban van, melyben a zsinagóga, jobban megilletné valami ó-szövetségi zsidó némber neve. Bolond az eset. A bálokban a kisasszonyok nemcsak szokatlan ruhákban jelennek meg, de szokatlan nevekkel is, ami elég bolond eset. Itt a mutatvány. Tessék megfejteni, mire keresztelhették, vagy ha zsidók, mire avathatták ezeket? Nenczi, Harry, Ilike, Duczi, Ferike, Jella, Fifi, Addy, Ili, Joujou, Joli, Totó, Rusi. A mostani nem apás, de papás világban a papáknak az a szerencséje lehet, hogy a médikéknek nincsen nevenapjok. Kiváncsiak vagyunk, hogy a médikék ilyen zagyva elnevezése után mikor jönnek sorra a pubik is. Denique rnagyarosodunk. Zsuzsa és Zsuzsik. Egy neves iró világpolgárias munkája után magyartalan divat honosodik. Regényekben, elbeszélésekben úri hölgyeket neveznek Zsuzsának. Aki ismeri a magyar társadalmat és zamatosán érez magyarul, az tudja, hogy jó cselédek, de még a parasztok is alig használják a Zsuzsa nevet, hanem Zsuzsánnát az öregre, Zsuzsit és Zsuzsikát a fiatalra. Nem nagy dolog, de érdemes rá figyelni és vigyázni, mert az is vétek a magyar szellem ellen és zsidó törekedés, ha még keresztény követi is el. Városi íüzkárbiztositás. A székesfőváros városi tiizkárbiztositót akar alakítani. Ez megint egy lépés a zsidók tyúkszemére. Nem csoda tehát, hogy jajgatásukkal a kormányt befolyásolják. Nehány millió forint nem menne zsidó zsebbe és pár száz zsidó nem farsangolhatna a tűzbiztosítás terén. A boldogok. Az Otthon elnöke a zsidó újságírókhoz intézett újévi beszédében azt mondá: Boldog vagyok, hogy önökkel együtt dolgozhatok az Otthonban. Ok boldogok, boldogulnak, boldogtalanná hamis elveik terjesztésével csakis szegény hazánkat tették. Az ő boldogulásuk a keresztény Magyar- ország boldogtalansága, hogy úgy lesz mindaddig, mig elveik nem boldogulnak. Az emberiség vallása. Egy német statisztikus, a stuttgarti statisztikai hivatal igazgatója, Zeller, megcsinálta az emberiség felekezeti statisztikáját. A legújabb adatokat használta a munkájához. Eszerint az ismert világ lakosainak száma összesen 1.544,510.000 lélek. A föld lakosságának majdnem egyharmada 534,940.000 ember keresztény vallásu. Van azután összesen 175,290.000 mohamedá- nus, 10,860.000 zsidó. A többi 823,420.000 ember vallás szerint igy oszlik meg: 300 millió Konfucse követője, 214 millió Brahma hive, 121 millió buddhista, ezek a legnagyobb felekezetek. Zeller statisztikája szerint a föld lakosságában 1000 emberből keresztény 346, zsidó 7, mohamedánus 114, más felekezetű 523. Szégyelnünk kell, ha ezeket a számadatokat olvassuk. Tíz millió zsidó tartja ostromállapotban a világ jó részét. A közöny és nembánom- ság ad fegyvert a kezükbe. Ha összefogunk, úgy a zsidókérdés megoldható, de ha alszunk, mi gyengülünk, ők erősödnek. Halálozás. A hazai tanári kar egyik kitűnőségét, vajdahunyadi Duma Györgyöt, temették el őszinte, igaz részvéttel. A megboldogult hivatással töltötte be állását. Tanítványai nemcsak tisztelték, de szerették is. Iskolai órákon kívül is foglalkozott tanítványaival. Gyakran rándult ki velők és sétaközben tudása és tapasztalata bő tárházából látta el őket hasznos tudnivalókkal. Áldott legyen emléke! Büttel Lajos, 51 éves korában, bátyja Büttel Károly köztiszteletben álló katholikus keresztény lelkész házánál meghalt. A megboldogult öcscse volt Büttel Jánosnak, a Széchenyi István emlékének ápolására alakult bizottság ügyvezető alelnökének. Sokat szenvedett, járni soha nem tudott, sorsát mégis keresztény türelemmel és Istenbe vetett bizodalommal tűrte és tudott örömet találni súlyos életében. Nyugodjék békével. Szövetkezés. A Szövetkezés, mit Bernáth István a hazai zövetkezetiigy egyik apostola szerkeszt, a sző- étkezés erősödéséről számol be uiabban is
