Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-03 / 9. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 9. sz. Márczius hó. BUDA és VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA Április hó 8-án van gyászos évfordulója annak, hogy a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István megszűnt élni testében. Lelke, szelleme, hagyományai, iratai, eszméi, tettei, alkotásai élni fognak, amig magyar lesz e hazán. Oh bár minden magyar szivét megihletné és tettre hevítené az ő halhatatlan és a nemzet életéből kitörülhetlen emléke és hatásánál erősödnék egyik legnagyobb öröksége a keresztény ösz- szetartás és a magyar faj védekezése Árpád örökében dúló ellenei ellen a kereszténységnek. A kereszt. Lapom homlokán ott van az apostoli kettős kereszt, az ország czimerének is egyik sarkalatos része, ott van azért, hogy lássa mindenki, hogy lapom keresztény. Pár évvel ezelőtt néhány türelmetlen zsidó egyetemi hallgató megtámadta az egyetemen a keresztet s azóta napirendre került a kereszt ellen való tüntetés majd iskolában, majd tanácsteremben és sok szenvedélyes kálvinista, mert a lap homlokán ott van a kereszt, azt magáénak el nem ismeri. A zsidóknak sikerült az én kálvinista atyámfiáit belekergetni a kereszt-iszonyba, amit lapom is megérez, pedig ott van a kálvinista dicséretben: Jer kövesd az ur keresztjét. Én a keresztet nem szándékozom lapomról levenni, már azért sem, mert a zsidóknak nem tetszik. Hasznosság szempontjából nem jól teszem. De én azok közé tartozom, kiket nagy erőszak megtörhet, tönkretehet, de nem hajolnak, szóval, derekukat be nem adják. A kálvinisták egy része iszonyodik a kereszttől, a katholikusok pedig félnek, hogy a zsidónak nem tetsző dolgot követnek el, ha lapomat olvassák és bűnt, ha arra előfizetnek. Itt vagyok tehát, sem az égben, sem a földön, de a légben. Állásomat azonban a végső kényszerig fel nem adom. A keresztények összetartását minden más lap bántja, az én lapom erősiti, erre ösztönöz, követve gróf Széchenyi Istvánt, ki az összes keresztény vallásfelekezetek jó egyetértésére buzdított. Nem ilyen kis, jelentéktelen lapjának kellene lenni a keresztényeknek, hanem kitűnőnek, hatalmasnak, nagynak, az ösz- szes keresztény magyar szellemi erők közreműködésével. Én majdnem egyedül állok. Kevés ember mer Írni lapomba. Sokan csak dugva olvassák. Egynek gyenge, másnak erős. Végső lehelletig kitartok. Ha nincsen tárogató, a pásztor furulya szükséget pótol és adja a hangot, ha nem is oly messzire hangzik. A kis őrtűz hadd lobogjon, meglehet ez gyújt hatalmasabb lángot, a kereszténység diadalához ez segit. Nem lehet azt engedni, hogy a zsidók kedvéért egymást faljuk mi keresztények. Ha gyenge is, hangzani kell a tiltakozó szónak. El kell jönni az idők teljességének. A kereszt legyen minden keresztény szivében, éljen ott, mint az a jel, melyben győzni fogunk. Nem csak a vallás, de a haza kérdése is ez. Magyarország necsak a közjogban, de valóságban is legyen keresztény állam. Ne veszitse el, mint ilyent, a hiúság és renyheség. Sorakozzunk mi közvitézek és kész hadsereggel álljunk majd egy hivatott vezér zászlója alá, ki győz a kereszt nevében, jelében, a kereszténységben. Egy biztató szó is ébreszt, ébren tart. Nem szabad semmit kicsinyleni, legkevésbé azt a törekedést, mely öntudatra óhajtja ébreszteni a keresztényeket, hogy ne szé- gyenljék se a keresztet, sem kereszténységüket . . . Nem veszem le lapomról a keresztet, mely a békés védekezés jelvénye, mely szövetkezésre hiv a jog és rend határain belől, mely arra int, ne gyűlöljem embertársamat, de gyűlölet nélkül védjem fajomat és ne hagyjam elaludni, ne engedjem letörni a keresztet és kitörölni a szívből. Ha nem félnek a Vörös Kereszttől, miért félnek a Krisztus szenvedéseit jelképező kereszttől, s az apostoli kereszttől ? Az igaz bátrak velem tartanak. Szégyenbe magát az a keresztény magyar, ki nem az. A keresztény egyetemi ifjúság megjelent az egyetem rektoránál és kérte a keresztnek a megillető helyre való kitűzését. A rektor ur nem tudott határozott ígéretet adni. Hát ennyire megzsidósult az egyetem szelleme? Hát volt valakinek joga a keresztet onnan, ahol helye van, eltávolítani? Nem volt. Most, midőn a Husvét ünnepére készül a keresztény világ, igyekezzék mindenki tüntetni a kereszttel. Azelőtt a nők is viselték, ma miért nem viselik? Legyen meg a kereszt minden felekezetű keresztény házban és minden keresztény szivben. Erdélyi Gyula. A hármas szövetségről. Szemere Miklósnak a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságban elmondott és nagy tetszést aratott beszéde külön füzetben is megjelent magyar, német és franczia nyelven.* Az államférfim hivatottságra valló beszéd minden körben kedvező visszhangra talált s nagy elismeréssel fogadták. Politikai éleslátás, hazafi- ság, ez a szózat különösen a mai időben, a midőn a magyar jövőjének biztosítéka a béke. E nélkül nem dolgozhatunk. Létfeltételünk alapja a királyság, melynek szilárdítására és nem megingatására kell törekedni. Szemere Miklós szükségesnek látta ezeket elmondani, s rendkívül fontosnak látja, hogy legszélesebb körben terjedjen. Beszédében azért reflektált többször a bel- ügyekre és tett összehasonlításokat különösen Németországgal, mert monarchikus szempontból felette szükségesnek tartja uj, modern intézményekre fundálni a koronát, miután a régiektől megváltunk. „Menyországot lehet festeni, ahoz csak ecset kell és phantásia, de a gyakorlati politikához egyéb is kell hazafias álmodozásnál. * Csak sajnáljuk és valóban csodálkozunk is rajta, hogy Szemere Miklós még nem lett antiszemita, de azért nem tagadhatjuk meg Szemere Miklóstól az elismerést. Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
