Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-01-10 / 1. szám
f903. ~X! • . évfolyam. 1. sz. Boldogasszony hava (január) 10. KERESZTÉNYEK LAPJA A zsidók kitérése. Ha európai hittérítők Indiában, Kínában, Persiában, Siámban az arabok között, a mohamedán, Budha vagy más pogány vallást követő bennlakók egy részét áttéritik a keresztény vallásra, vájjon a keresztség felvételével azok megszűnnek indusok, kinézerek, persák, arabok lenni s átvedlenek francziákká, olaszokká, spanyolokká, mert azokkal egy hiten levők, római katholikusok-; vagy németekké lesznek, mert az ágostai hitvallás szertartásai szerint nyertek keresztséget ? De jöjjünk közelebb! Ha nálunk egy czigány, ki a római katholikus anyaszentegyházban született, később áttér az ev. ref. vallásra, meg- szünik-e az áttérés által czigány lenni és azonnal felcsap-e fajmagyarnak, mivel a fajmagyarok nagyobb része az ev. ref. vallást követi ? Ezt senki sem állítja, senki sem hiszi! Miért van hát az, hogy a sémita fajhoz tartozó, tehát arabbal, czigánynyal rokon, Mózes törvényeit követő zsidókról sokan abban a tévhitben vannak, hogyha a zsidó felveszi a keresztséget, beolvad valamely nemzetbe, magyarrá, németté, francziává lesz? Hisz a zsidó épp úgy más faj, más náczió, mint a kínai, persa, indus, arab vagy czigány. Sőt mindazoknál szivósab- ban ragaszkodik fajának, vallásának tisztán való megőrzéséhez, szeparáltságához, mit fényesen bizonyít kétezer éves szétszórtságában való megmaradása, állás- foglalása Európa külömböző nemzeteivel szemben. A harcz, amit évszázadok óta folytatnak az egyes nemzetek a zsidó befolyás ellen, ma már a zsidó uralom ellen. Egy ízben már volt alkalmam e lap hasábjain e kérdéssel foglalkozni. Akkor azt mutattam ki, hogy a zsidó, amíg Mózes vallását követi, nem olvadhat be egy nemzetbe sem, nem tud benne kifejlődni a hazafiui érzés, most pedig kimutatom — és pedig kizárólag zsidó kútfőkből — hogy a zsidó, ősi vallásának szinleges elhagyásával, más feleke- zetbe való belépésével sem szűnik meg zsidó lenni, nemcsak azért, mert faji jellegénél fogva ez képtelenség vérvegyü- lés nélkül, de mert a zsidók, úgy évezredek óta, mint a mai napon, nem meggyőződésből tértek és térnek át más vallásra, de éppen ellenkezőleg azért, hogy ez által is a zsidó ügynek tegyenek szolgálatot, hogy valami oly előnyhöz jussanak, amit mint zsidók csak áldozatok árán érhetnének el. A zsidóknak az ős vallásról való szinleges áttérése már két évezred előtt is divatozott, már akkor is előnyök kinyerésére alkalmas lévén szerintük e komédia. Jason és Menelaus főpapok, Antiochus Epiphanes -syriai kúáíy uralkodása alatt, a görög istenek; tiszteletire, divatba hozták a harczi játékokat és szinjeg a zsidó vallás megszüntetésén fáradoztak, csakhogy a főpapi méltóságot megtarthassák s igy sike'rrel szolgálják a zsidók ügyét. Alcimos főpap Backjiidésnek lett hive, sőt Makabeus' jupa mégöletésében is részt vett, hogy méltóságát és az azzal járó befolyást a zsidók javára érvényesítse. Hemdes, hogy Judea királyává lehessen, Jeruzsálemben egészen római mintára pompás színtereket létesített, a császárok tiszteletére nyilvános játékokat rendezett, szobrokat állittatott-és gúnyolta a zsidók szertartását, szóval a rómaiak isteneinek áldozott, remélve, hogy igy használhat népének. Krisztus születése után, körülbelül 110-ig, hogy hány zsidó vette fel a keresztény vallást, hány tért ismét vissza Mózeshez, ezt kimutatni lehetetlen, miután adattal nem rendelkezünk, annyit azonban tudunk, hogy a Jáfet nemzetségéből származó zsidók, akik magukat kazároknak nevezték és királyságot képeztek, áttértek egy időben a keresztény, majd a mahomedán vallásra, de a IX-ik században már ismét Mózes vallását követték. Több jelenség szól továbbá amellett, hogy a X-ik században Spanyolországban élt Chaszdaj ben Izsák ben Sáfruth, ki ott magas állást töltött be és a zsidóknak az egész világon segítséget adott, egy időben szintén eltért ősei hitétől. A Xll-ik században már gyakoriak voltak a kitérések, alig volt európai állam, ahol több zsidó ne tért volna át a keresztény hitre, de mindezeket felsorolni szükségtelennek tartom. Elég, ha meg- emlitem, hogy a zsidók legnagyobb vallástudósa, a Thora magyarázója, a Thalmud rendezője, Mózes ben Maimon rabbi, akit közönségesen Maimonidesnek neveznek, 1148 körül szintén felvette a keresztséget, hogy a zsidóknak könnyebben legyen alkalma tanait átadni, őket az igaz valláshoz és nemzetiségükhöz való ragaszkodásra buzdítani. Annak illusztrálására pedig, hogy a keresztény hitre tért zsidók még századok múlva is zsidók maradtak és kedvező idő jöttével ismét nyíltan zsidóknak vallották magukat, felemlítem az Acosta- családot, mely Portugáliában élt és fiuról- íiura keresztény volt egész Acosta Gábrielig (Uriel), ki ismét visszatért ősei hitéhez. S mit szóljak a mai korban áttérő zsidókról ? Ha én, keresztény ember, állítom, hogy a zsidók ma sem meggyőződésből térnek át, de önérdekből, a faj helyzetének javítására, azzal vádolhatnának, hogy elfogultság vezet, tájékozatlan vagyok. Átveszem hát egy zsidónak e tárgyban írott nyilatkozatát, betüről-betüre czitálva. A zsidó, aki e czikket irta, nem kikeresztelt, neve: Szabolcsi Miksa. Nem is valamely antiszemita lapnak irta, mert a czikk az Egyenlőség múlt évi január 25-iki számában jelent meg és nem is csak úgy unalomból lett Írva, hanem egy tekintélyes lapszerkesztőnek a ki- keresztelkedése alkalmából. Többek közt igy ir Szabolcsi Miksa a zsidók kikeresztelkedéséről: „Meturgeman ... A Magyar Szó, mely Pályi Ede dr. lapja, aki, ahol csak teheti, mellét verdesve hirdeti jó zsidó voltát, f. év január 21-iki számában egyházi beszéd jelent meg, melyet, úgymond a fölirat, Haypál Benő budai ev. ref. lelkész müveit izraelita férfiú kikereszteVezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
