Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-10-00 / 28. szám
BUDA ÉS VIDÉKE 28. szám. 2. oldal. Dalt!. .. Kedves jó poétám! dalt, versel a lapnak!... Miről daloljak hát Szerkesztő uram? Tudja tán, ha eljön alkonya a kornak, Oly sivár az élet, oly virágtalan. Kinyílt ligetén a tarka rózsafáknak Madár sem mond többé vidám éneket Örömtelen élet örök panaszának Nehéz keresgélni csengő rímeket. Bút, bajt daloljak tán? Az elegiának Ma már nincs barátja Szerkesztő uram — Hisz úgyis misantrop fele a világnak. Csak úgy bandukolnak némán, szótalan... A bordal se gyújt már, mint azelőtt régen Ha perezre hevít is, az csak lobbanó, A csillag sem az már a mi volt — az égen Napsugár sem éget, olvadóbb a hó. Megváltozott minden s mi az ósdi népek, Kik a régi nótát ismertük csupán, A vig sonettéknek, játszi hangszökésnek Nem igen beszélünk vidám hangzatán. Balladát, mmánezot senki el nem olvas Sikamlós szövegre van ma jó kelet A nagy rész ezekre szinte kapzsi, szomjas, A zilált erkölcsön nagyokat nevet. Jut-e még eszébe? óh, dehogy ne jutna! A szerelmi lyra egykor mint hatott . . . Ifjú, agg, leányka, bizton még anyánk is Abb’ a korba mind csak lyrát olvasott. Óh, lián}' szív fonódott egymáshoz e dallal, "Melynek hangja lágy volt, mint a gerleszó... Telve imádságos, édes vallomással — Mért is hogy a földön minden elmúló ? !... Uj ízlés a dalban, — szívnek más világa, — Mondja mit daloljak Szerkesztő uram? Ócska kobzom vásott hangulatlan húrja A modern Ízlésnek nem szolgál, tudom. Úgy vagyok húrommal, mint a hűs csalitnak Csendes árnyi közt a dalos kis madár, Néha, néha zendül, akkor is magának, Én is úgy merengek lantom hangzatán. Ne kívánjon verset jó uram, ne tőlem — Prózát majd szívesen s többször is talán Az igaz poézist hagyja meg szivemben, Ez mi éltet engem létem alkonyán. Olvasói közt ha tán akadna mégis A ki ósdi versek rythmusára vár, Mondja meg, ne várjon, ez a kor reális Eszményi dolgoktól messze, messze jár. Zombory Gyula. Egán halálához. Furcsa, hogy Egán Ede öngyilkossá lelt. Furcsa, hogy a választási zaj és izgalmak közepette lett öngyilkossá. Furcsa, hogy halálát nem kisérték bizonyos lapok azzal az érdeklődéssel, melylyel annak idején beszámoló beszédét kisérték. Furcsa, hogy most senki sem akar megemlékezni azokról a fenyegetőzésekről, melyekkel Egánt a zsidók illették. Szóval, hivatalosan megállapittatott, hogy Egán öngyilkossá lett. Ki mer — mai nap — ebben kételkedni? Kevesen. Az Ungvárott megjelenő «Kelet» czimű lap minapi száma közli Egán halálához a következőket: «A rejtélyes levelezőlap. A hegyvidéki kirendeltség egyik lagja mull szombaton este Ungváron, a * Korona» éttermében egy levelezőlapot mutatott föl az egyik asztalnál ülő társaság előtt, mely levelezőlapot múlt hó 20-án kapta a munkácsi postáról. Annak tartalma körülbelül ez volt: «Eg ám még köztünk van, még él, bár csak már elveszne! No de majd ma, vagy holnap. Aláírás nem volt rajta.* A zsidók nemcsak a ruthénnép között, de másutt is szoktak névtelen fenyegető leveleket Írni. Mi is kapunk és kaptunk. Egy esetben bizonyos Hollósy Mihály egy kötél darabbal mellékelte évekkel ezelőtt leveleit, hozzánk az antiszemita párt vezetőihez Írott leveleit. Hogy halt meg Egán? Ez a levelező lap n \ ómra vezethet és hiszsziik, hogy a vizsgálóbíró kezében nem lesz útvesztő. i Az öngyilkosságról nem beszélünk. Hitelt érdemlő tanuk a balesetet beszélik. A közvélemény kezd bele nyugodni. A közönség nyugodt és napirendre készül térni. Ámde vannak olyanok is, kik Egán szomorú és végzetes halálát rejtélyes esetnek minősitik s kételkednek, hogy baleset lett volna a halál oka. Nagyon hamar megnyugszik a magyar a mai napokban. Azelőtt 300 évig siratta Mohácsot s ma két hét múlva elfelejti Egant. Mi figyelemmel kisérjük a vizsgálatot s nem szeretnénk, ha bárkit is kiengednének a vizsgálatból, ki Egannal volt az utolsó perczekben. Rajta leszünk, hogy minden részletet megtudjunk s a nyilvánosságra hozzuk. Megérdemli ez a nemes férfiú azt, hogy emlékét ápoljuk és halálának részleteire világosság vetődjék. Beszéljenek ne csak az orvosok, de más szakértők is, hogy a lövés, mely kioltotta a nemes életet milyen természetű volt és milyen volt a fegyver? A puskaműves szava irányadó lehet ehben a sötét esetben. A vizsgálóbíró nem hagyhatja figyelmen kívül a rokon eseteket. Ha jól emlékezünk egy vadászat áldozat vadász társát ebben az évben a vizsgálóbíró belevonta a vizsgálatba. A vizsgálat nem vád, de a közvéleményt csak az nyugtathatja meg, ha a vizsgálat hiánytalan és minden tárgyat és személyt felölel. A Lovaregyleti dij tiszteletdija. Mágnesnek a Lovaregyleti dij hősnőjének, tulajdonosa Szemere Miklós az értékes pénzdíjon kívül egy oly tisztelet- díjhoz jutott, a mely betetőzve az eddig adott emléktárgyak díszét, becsét, valóban fényes, s a maga nemében páratlan s egy sportsmanra megbecsülhetetlen értékű emlék. A tiszteletűij egy kb. 100 cm. átmérőjű disztál — első pillanatra kis igényű, közepén a szerencse géniusa domborodik ki virágokkal, pillékkel környezve, külső szélein azonban két körben czimerek vannak kivésve, mely czimerek adják meg a dísztárgy nagy becsét. E czimerek ugyanis azoknak boldogult nagy férfiaknak neveit örökítik meg, kiknek legnagyobb részük van a Magyar Lovar- egylet megalapításában. Íme névsoruk azoknak a férfiaknak, kiknek czimereik a tálba be vannak vésve: A külső körben: gr. Batthyány Iván és Gusztáv herczeg, Eszterházy Pál herczeg, Andrássy György, Berényi Lajos, Festetics Vincze, Hunyady Ferencz és József, Kegle- vich, Nádasdy, Sándor Móricz, Wartensleben Károly, Náko Sándor, Lamberg Rudolf, Károlyi Lajos, Haller Ferencz, Eszterházy Mihály és Károly, Széchenyi Pál és István grófok, Orczy Lőrincz és György, Aczél Antal és János, Mesko Jakab, Podmaniczky Sándor és Lajos, Ritter Ferencz, Wesselényi Miklós, Splényi Ignácz, Del Rio, Fechtig bárók czimerei. A belső körben pedig: Csapó Dániel, Bezerédj István és Pál, Földváry Lajos, Antal és Miklós, Horváth János, Länderer Lajos, Muhr Ferencz, Székey Károly, Trattner I. M., Semsey Pál, Máttyus húsz. fhdgy., Patyi Károlyi István, Heinrich János és Döbrentey Gábor czimerei. Ez a tiszteletdij, hogy csak enyhén fejezzük ki magunkat, valóban fejedelmi ajándék, s annál örvendetesebb, hogy egy oly férfiú nyerte el, kinél régibb «czimer- rel» kevés nagyunk dicsekedhetik. A barokstilü ovalisokban formált j czimerek összeállítása, úgyszintén az egész dísztárgy Déry Béla rajza után készült, kivitele ezüstben pedig egy fővárosi ezüstműves remeke. A czimerek kikutatásának nehéz munkáját Rexa Arthur, Lovaregyletünk buzgó tisztviselője végezte dicséretre méltó módon. Az ezeréves Huba nemzetség mai utódjának, Miklósnak, örök emlékű lehet Mágnesnek, a Lovaregyleti díjban aratott diadala ! * Ezeket Írja a V. és V.-lap. Nem akarjuk megsérteni a kegyeletes czélt, de megjegyezzük, hogy a kivitel nem egészen olyan pontos, mint a milyen szép az eszme. Az is feltűnő, hogy a czimerek elhelyezése bizonyos erőltetett sorrendben van és nincs összefüggésben a lovaregylet alapításával. Kongresszus-induló. A zenetanárok első kongresszusa emlékére teljesen magyar motívumokkal uj indulót szerkesztett zongorára Erdélyi Dezső zeneigazgató zeneszerző. A czimlapot gróf Szápáry Pál ur arczképe ékesíti, kinek ajánlva is van. E remek kivitelű s igen szép dallamu induló előre láthatólag rövid idő alatt közkedveltté válik. A jövedelem 25°/0“a a zenészek nyugdíj alapja javára fordittatik, miért is a nagy közönség figyelmébe ajánljuk. Kapható : a III. kerületi Zene-Conservatórium igazgatóságánál (Lajos-utcza 84.) Budapesten ára : 1 korona 60 fillér. iigy a mint volt. Elbeszélések. írta G. Büttner Julia. Kiadja a Szent-István-Társulat. A Családi Regénytár XIII—ik kötete. Ára díszes angol vászonkötésben 1 korona. A Családi Regénytár szép sorozata ismét egy kedves kötettel gyarapodott, mely a katholikus olvasó közönség előtt jól ismert G. Büttner Julia tíz sikerült elbeszélését tartalmazza. A kötet czíme ügy a mint volt nem azt akarja mondani; hogy az Írónő a naturalisták tollával (dolgozott, hanem csak azt, hogy a való életből leste el történeteit; de ezek kiválasztásában nem a naturalisták elvei, hanem a keresztény nő finom érzéke és gyöngédsége vezették, melyekkel a való életből is csak oly történeteket választott ki, melyeket vagy a költészet, vagy a keresztény világnézet egy-egy sugara bearanyoz. Mindennapi történetkék ezek (talán csak a «Tíz év múlva» és «Egy úr agyonlőtte magát» képeznek e tekintetben kivételt), de mindegyikben van valami nem köznapi. A nyelvezet, az előadás hasonló a tartalomhoz : egyszerű, de egyszerűségében is nemes, ízléses. Az egész kötet nem érdek- feszitő, nem idegizgató, de kedves és kellemes olvasmány. Méltán sorakozik a Családi Regény tár XII. kötetéhez, melyekről báró Hornig Károly veszprémi püspök a Szent- István-Társulat ez idei nagygyűlését megnyitó beszédében nyíltan hangoztatta, hogy szépirodalmi tekintetben még a legkényesebb igényeket is kielégíthetik.
