Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-10-00 / 28. szám
Budapest, 1901. X. évfolyam 28. sz. Mindszent hava (október) vasárnap. BUDA ém YIDEKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetéseket felveszünk : Budapest, I., Krisztina-körut III., I. ajtó. Megjelenik havonként háromszor. y Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. — Egy szára I korona. ■ _ SZERKESZTŐSÉG: ....... -—= Bu dapest, I., Krisztina-körut III., I. ajtó. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Széchenyi mint nemzetfejlesztő politikus. {Gaal Jenőnek a Magijai- Tudományos Akadémiában larlull nagyérdekii felolvasáséiból.) — Folytat á s. — Tehát nemzeti különállásunk létjogát ő első sorban arra alapítja, hogy az uraíaltáji népcsaládnak sajátságait e részben kedvező viszonyaink folytán egyedid mi vagyunk hivatva az emberiség uralkodóvá lett culturája köze- pett képviselni. De nemcsak ezen szempontból van a magyarságra szükség, hanem a^érl is, mivel ez a nemzet Európa keM közepén „annyi összeolvadni akaró tarkabarkaság közepett“ ezer év tanúsága szerint egyedid tudott államalkotó erőt kifejteni. Erre az erejére az ó-világot még sokáig polgárosítani hivatott Európa belbékéjénekés egyensúlyának biztosítása érdekében itt még nagyobb szükség lesz a jövőben, mint volt eddig. Már pedig mostanság is folyton életkérdések vannaknálunk napirenden. Társadalmi, közgazdasági és közjogi válságok dúlnak a nemzet testében és nemzeti létünk sarkalatai még nem elég szilárdak. Sokszor vagyunk a tanácstalanság, koronként még a csiig- gedés állapotában is, mely ruganyosságunkat megbénítani alkalmas. Csodálatos, hogy ily nagy szükségben sem fordulunk ahhoz a kincshez, melyet jó sorsunk és saját nemzeti valónk legbecsesebb része palládiumul adott nekünk. Annak tiszta eredetéhez, fejlesztő, átalakító összes erőinket jó irányba terelő, egyesitő és fokozó erkölcsi hatásához a kétségnek még csak árnyéka sem fér. Az nem a múltban elhasznált bűvszer, hanem foglalatja mindannak, a mi igazat és megszívlelendőt az emberi nem összes tapasztalása és gondolkozása felmutatni képes. Teljesen nekünk való tűzoszlop, mely után nyugodtan indulhatunk mi, a kik sem a tudomány tanításainak, sem a vallás intelmeinek tömegesen oly odaadással és bizalommal, mint más nemzetek, nem tudunk meghódolni, holott a magyar faj szeretet fenkölten igazságos és emberiesen vallásos lángszellemű apostolának képét a nemzet mélyen szivébe zárván, ha megismeri annak útmutatását inkább lesz hajlandó követni, mint akármit. Éppen, mert magas eszményi- ségből indul ki, ezenkívül mert a távolabb eső feladatok mellett azok észszerű egymásutánját és az el nem hanyagolható összes melléktekinteteket is szabatosan megjelöli, a Széchenyi rendszere sohasem válhatik túlhaladott állásponttá. Társadalmi bölcseleté és társas erkölcstana a különféle természetű számtalan kötelesség tömkelegében biztos vezérfonalat nyújt a legnemesebb és egyúttal a leghasznosabb nemzeti politika részére. Az megtanít kibékülni a sorssal és számtalan hátrányainkkal a nélkül, hogy a lemondás erélyfÉontó útjára engedne tévedni. Földirali fekvésünk veszélyes volta mellett fölvilágosit azon előnyeiről is, melyek nem kis részben okoz- ták, hogy roppant tévedések mellett és számtalan veszélyek között is ezer évig megálltuk ez országban helyünket. Számunk kevés? Erre nézve tanácsa az, hogy igyekezzünk minőség által hatályosan pótolni az úgy sem mindig döntő mennyiség hiányát és ezenkívül szerezzük meg az ez esetben okvetlenül bekövetkező belső szaporodásnak elengedhetlen feltételeit. Idegen nemzetiségekkel vagyunk kénytelenek megosztaniehazát? Biztosítsunk velők szemben magunknak kimagasló értelmi és erkölcsi fölényt, legyünk mennél ildomosabb, vonzóbb és tökéletesebb nemzet és egész a beolvadásig meg fogjuk nyerhetni azokat. Szegények vagyunk? A kimívelt agy és annak jól számitó vezérlete a szorgalmas és okos munkálkodás nyomán mulhat- lanul beálló bőséggel gazdagitand bennünket. Vegyes házassági viszonyban élünk Ausztriával? Kiválóságunk által igyekezzünk azzal nemcsak megférni, hanem vele együtt boldogulni is. A dynastia netán jelentkező bizalmatlanságát fegyverezzük le és mutatkozó túlsúlyát törekedjünk a magyar nemzeti érdekek roppant nyomaíéka által ellensúlyozni. Önállóságunk és alkotmányos szabadságunk nem elég széleskörű és nincs eléggé elismerve? Helyezkedjünk az ész, a vagyonosság, az önfegyelmezettség, az egyenként és összesen kifogástalanul correct magaviselet által a reánk nézve kedvezően súlyos tények, a valóság, a természetesség és igazság szilárd alapjára és nincs hatalom, mely a szabadságot elzárhatná, s ha egyszer kivívtuk magunknak, azt elvehetné tőlünk. És mindennek titka nem egyéb, mint a nemzet iránti tettekben nyilvánuló törhetlen hűség és az ebből folyó lelkiismeretes kötelesség-teljesítés, a melynek művészetében mindenki nagy mester lehet. A reformot kezdje tehát kiki önmagánál és akkor az ily arez- élváltoztatás mellett itt óriási átalakulás fog aránylag rövid idő alatt bekövetkezni. Mivel értelmileg fejletebb a nemzet, mint volt hatvan évvel ezelőtt, ma többet tanulhat Széchenyitől, mint korábban. Sok mindenféle tényező van kezünkben, mely azelőtt hiányzott. De igaz az is, hogy feladataink szintén nehezebbek, jövőnk veszélyei mindjobban kidomborodnak, ennélfogva gyarapodott erőnk és ügyességünk ezekkel szemben napjainkban sem elegendő. A nemzeti boldogulásnak sem társadalmi, sem politikai segédeszközeit nem kezeljük úgy, mint kellene és lehetne. Alkotmányos intézményeink kitűnők, de a társadalom gyengesége folytán azok nem működnek elég eredményesen. A társadalom ereje pedig nem kis részben azért elégtelen, mivel a napi politikai túlságos elfoglaltság miatt életérdekű problémái számára nem jut megfelelő számú elsőrendű szellemi erőnk. Állásunk a monarchiában politikailag úgy látszik kiváló, de gazdaságilag aránytalanul kevésbbé vagyunk erősek, minélfogva ama kiválóságunk sem úgy érvényesül, mint kívánatos volna, sőt az ekkép mai mértékében sincsen biztosítva. Pedig fölényünknek nemcsak egy irányban, nem csupán egyes érdekfeleinkkel szemben, hanem általában szilárdul kellene állani. (Folytatása következik.) Vezesse tetteinket Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
