Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-10-00 / 27. szám
2. oldal. BUDA ÉS VIDÉKE 27. szám. Szemere Miklós programmíieszéde. 'lisztéit választó polgártársak! Sáutha Dezső' pártelnök ur fölkeresett engem egy igen díszes küldöttség élén Budapesten és kitüntettek a/zal, hogy a képviselőjelöltséget nekem felajánlottak, igen köszönöm önöknek, tisztelt barátaim, ezt a hazaílui megtiszteltetést és elfogadom. Megvallom, tisztelt uraim, érzek is magamban valami hazafias felbuzdulást rózsásnak latom a világot, mint egy vőlegény! Látják, professzionista politikus nem vagyok. Ebből a mesterségből nem élek. És szívből örvendek, hogy a midőn a nagy megtiszteltetést, a miért a mandátumot nekem felajánlották, udvariasan megköszönöm és önöknek, tisztelt uraim, magamat szívélyesen bemutatni idejöttem. Örvendek, mondom, hogy alkalmam nyílt önöket és szép Tasnád vidékét megismerni. Ide jöttem, hogy magam bemutassam, nem hogy Önöket — előre is bocsánatot kérek a drasztikus kifejezésért — megvesztegetném. Tudom, hogy ez földi javakkal úgyis lehetetlen volna, de nem is, hogv Önöket káprázatos, vakító, hazafias frázisokkal megtéveszszem. Ezt nem tiltja a törvény, pedig ez a legveszedelmesebb és a legszokásosabb — jutányos és olcsó politikai vesztegetés. Legnagyobb ellensége vagyok mindenféle alakoskodásnak, hazudozások- nak a politikában is, pedig egész közéletünk tele van vele. Ellensége vagyok a hosszú beszédeknek. Tessék megnézni a lapokat és látni fogják, hogy a legigénytelenebb jelölt is árkus számra beszél. Ezt,, tisztelt, választópolgárok, én tenni nem fogom ! De azt kérdem illő tisztelettel és kellő egyenes rövidséggel, ismerik-e önök Széli Kálmánt? Azt hiszem, igenis ismerik. «Jog, törvény és igazság!» (Lelkes taps.) Éljen Széli Kálmán! És hozzáteszem, éljen a politikai tisztesség és a méltányosság! (Viharos éljenzés.) Másodszor kérdem tisztelt uraim, ismerik-e önök gróf Károlyi Sándort? (Lelkes éljenzés.) Azt a férfiút, a ki 18 éves korában belépett az édes apja, Károlyi István által felállított honvédhuszárezredbe és azóta 53 hosszú esztendőn át ifjúi hévvel, lankadatlanul harczol ma is a magyar hazáért! (Lelkes éljenzés.) Viruljanak a fogyasztási szövetkezetek. Jöjjön létre a birtokminimum törvénye és sok más humánus, üdvös vívmány. n.n rendíthetetlen tisztelője vagyok ezeknek a jeles hazafiaknak, Széli Kálmánnak és Károlyi Sándornak (Éljenzés), a kinek az egész politikai élete mintája a hazaíiságnak — senki inkább indámnál — de mamelukja nem vagyok egyiknek sem. Azt fogom mindig cselekedni, a mit a szivem és a fejem hazám érdekében parancsolni fog. S különösen óhajtom, mint a nagy Iran ez ia király, IV. Henrik, hogy minden munkás embernek tyuk tojj ön a fazekában, de nemcsak ünnep, hanem hétköznap is. (így legyen). Különösen óhajtom, hogy hazánkban a különböző vallása és különféle nemzetiségek között teljes harmónia uralkodjék, hogy boldog legyen egyaránt magyar, német, román, szerb, horvát, tót. Szeressük egymást, mint testvérek. (Zugó taps!) A magyarnak és a románnak geográfiái fekvése Európában különben is hasonlóan izolált, egymásra is vagyunk utalva. Ebben a megelégedésben, ebben a harmóniában látom én a nemzet erejét, a mint van Eszak-Amerikában. Nem a nyelvben, de a szívben van az igazi magyarság, tisztelt uraim! (Óriási taps.) Pöltenberg, Aulich, Schweidel, Leinin- gen, La liner nem tudtak magyarul, a nevüket sem változtatták magyarra, de meghaltak a hazáért! fis kérdem, kiben lángolt a magyar állameszme, a magyar hazaliság, vakítóbb világgal, mint ezeknek a vértanuknak a keblében? Végül hálásan köszönöm önöknek tisztelt választó polgártársaim, hogy engem barátságosan meghallgatni kegyeskedtek és csak arra kérem önöket, tegyenek úgy, mint én, kövessék azt, a mit lelkiismeretük diktál és válaszszák meg azt az embert képviselőnek 1 asnádon, a kit arra legméltóbbnak tartanak. A szilágysági igaz hazafiakat az Isten sokáig éltesse. Közöljük ezt a programmbeszédet azzal az öröm-hirrel, hogy Szemere Miklóst az ifjúság védnökét és versirót nagy lelkesedéssel és óriási többséggel a haza javára megválasztották. L- Néppárt. Egán Ede. (rn.) Feldúlt lélekkel, reszkető kezekkel vetettem papírra e megdöbbentő sorokat, mert szomorúbb, gyászosabb hirt aligha hozhatott volna a táviró, mint Egán elvesztőt. Az a férfin, ki a kazárok által kizsarolt nyomorult ruthén nép megmentésére szentelte életét, az a férfiú nincs többé! Minden igaz irton haladó, az igazságban kíméletet nem ismerő embernek sok ellensége támad. így járt Egán is. Kimondotta nyíltan, hogy a ruthén nép nyomorának okozója a Galicziából beözönlő zsidóság. Ez a nyílt szó végzetes lett reá nézve. Azok, a kik az igazság kimondásában felekezeti üldözést, a zsidóság üldözését látták, vagy képzelték, tajtékzó dühhel rontottak Egan Edének. A zsidók Rezében levő fővárosi sajtó meggyanúsította a nép jólétén munkálkodó férfiút. A felsővidéki apró pióezák öitögedék feléjermérges fullánkjaikat. Élete ellen törtek. Merényletet követtek el ellene, de akkor czélt tévesztett a golyó, mely ligán Edének volt szánva. Áskálódtak ellene a minisztériumban. Darányi miniszter a gyanusitókkal szemben a legfényesebb elégtételt szolgáltatta Egán Edének. Hiába szórtak a gaz rágalmazók piszkot, szennyet reá, ő szeplőtelen tiszta maradt, jelleme makulátlan. Hogy mi okozta halálát, orgyilkos golyó-e, vagy véletlenül elsült fegyvere, mert karabélylyal kezében ment egy társával a hegynek fölfelé, hol czélba akart lövöldözni, ma még nincs kiderítve. Undorral fordulunk el azon liyéna lelkű bestiáktól, azon gaz sírbplygatóktól, kik még a sír rideg mélyében sem hagyják békén a szerencsédéin halottat. Hát nem félnek a lelketlenek, hogy Egán véres árnya föl kel a sírból, hogy csontkezével sújtsa porba a kaján ármánykodókat, becstelen rágalmazóit? Még most sem félnek az igaztalan vádlók, hogy a népharag föl kel ellenük? Önkéntelen gondolkodóba ej ti az embert az a körülmény, hogy Budapesttől Ázsiáig minden zsidó évek óta, napról-napra imádkozott Egán elveszéséért. Az «Egyenlőség», a zsidó felekezet mocskos szájú lapja Írja legutóbbi számában, hogy «nem ártana, ha a nép itt-ott kiporolná a néppárt nadrágos elemeit.» Az ügyészség szemet hunyt erre, mert zsidó irta az izgató czikket. Bezzeg, ha mi most arra sarkalnék a népet, hogy bőszül ja meg magát Egán fekete lelkit bitang megrágalmazóin s porolja ki a haláláért imádkozó kazárok szenynyes kaftánját, bizony hamarosan pörbe fognának bennünket! Szomorú, szomorú dolog, hogy nálunk a zsidónak minden szabad s nekünk keresztényeknek még azt sem szabad kimondani, a mi meggyőződésünk, ami szivünkön fekszik. Fájó szívvel, visszafojtott keserűséggel állunk a ravatalánál. Mindegy, akár orgyilkosság, akár a véletlen áldozata lön Egán, ő hivatása áldozata lett. _ ö Megérdemli, hogy a nemzet hálája emlékkövet állítson sírja fölé s rávésse : Itt nyugszik Egán Ede, a ruthének megme ütője. Meghall a népért, meghalt az igazságért! Ä kettős intézet. «A budapesti II. kerületi kir. egyetemi kathölikus íőgvmnásium s a vele kapcsolatos m. kir. Ferencz József nevelő-in tézet» a teljes c.zime ennek a kettős intézetnek, melynek az élén dr. Demeczkg Mihály az előbbinek igazgatója, s az utóbbinak mint kormányzója áll. Erős és nagyakaratu, önnálló gondolkodású, minden izében keresztény és magyar ember dr. Demeczkg Mihály ki nagy tudásával, szervező tehetségével, katonás megjelenésével imponál az osztályokon végig. Tekintélye nagy, nem szigorúsága tartja rendben a nvolcz osztály tanulóit, hanem szellemi fölénye, férfias megjelenése, a melytől nem félnek, nem rettegnek, de bátorságot tanulnak, hogy kikerülve az intézet falaiból sziklaként álljanak meg a mai kor áldatlan harczában. Mert erősen itt az idő, hogy férfiak kerüljenek ki, a kikben lesz bátorság a minden szent érzést lábbaltipró kozárság kirohanásainak útját vágni. Dr. Demeczky Mihály és vele a kettős intézet összes tanári kara mint egy test, egy lélek kei észtéiig és hazafias szellemben nevezők a tanulókat, szítani, felébreszteni akarják és tudják az igazi hazafias és keresztény erényeket, hogy a «Kettős-intézet hagyományaihoz híven hazájukhoz és királyukhoz ragaszkodó ifjakat bocsássanak ki az életbe.» Keresztéiig és hazafias szellem tettük minden rugója ezt csepegtetik be a guinge ifjak szivébe, a mint élesztik folvton-foLy vást ezt a nemes tüzet az egész nvolcz osztályon keresztül lankadatlanul, minden alkalmat felhasználva annak ápolásán. A mult év a keresztény magyar királyság kilenczszáz éves fennállása volt. Ennek az emlékezetnek megünneplését vette kezébe az 1900-ik év október 4-ikén dr. Demeczkg Mihály igazgató és kormányzó. Az «intézet vezetője nagyon jól tudta és érezte — Írja az évi Értesítő» — mily nehéz egy intézet keletében oly ünnepélyt rendezni, hogy az ifjúság ne csak halljon, de lásson is, lássa a múlt emlékeit a hős, a tudós, a szent ősöket nagyon jól tudta, hogy az ifjú szivekbe a legerősebb és legtartósabb benyomások a szemen keresztül jutnak, az eleve tisztában volt azzal, hogy a vezetése alatt álló két intézet a keresztény királyság kilenczszázados emlékét csak e nagy történelmi eseményhez méltó módon ünnepelheti, ha hatását maradandóvá akarja is tenni. És szorgos, lelkes előkészülés és együtt munkálkodás az 191)0. év október 4-két fényessé és maradandóvá tette. Ez emlékezetes napon mondotta Hudor József az intézet rendes tanára a Szt-István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja ünnepi beszédét, a melyben a nap nagy jelentőségét méltatva mindjárt bekezdésében igy szólt az ünneplő közönséghez és kedves tanuló ifjaiho#: Mert történeti múlt áll hátunk megélt, hogy a keresztény vallás tüzében megtisztult igaz és komoly hazafiságot nyújtsunk azoknak, kik zsenge elmével ide jőve érett iljakként távoznak el az élet komoly > üzdőterére. Ismételni kívánom azt, a mit most mondottam : a keresztéiig vallás tűkében megtisztult igaz és komáig hazafiséig, ismételni kívánom, mert ebben domborodik ki az ünnepség jelentősége; mert kilenczszáz évvel ezelőtt ezen fordult meg a magyarság létele; jövője ennek megértésétől függött, a mint hogy
