Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-09-00 / 25. szám
Budapest, 1901. X, évfolyam 25. s*, Bzent-Wihály hava (szeptember) vasárnap.-tn-vi■ ■ i .............. BI DA és VIDÉKÉ. SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetéseket felveszünk : Budapest, I., Krisztina-körut III., I. ajtó. Széchenyi mint nemzetfejlesztő politikus. (Gaal Jenőnek a Magijai• Tudományos Akadémiában tartott nagyérdekü felolvasásából.) — Folytat á s. — Egy ily párt élére állani senki sem alkalmasabb, mint ő, mert az ehhez szükséges összes tulajdonokkal hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben bír, mint bárki más. Lépjen tehát elő, legyen legnagyobb jótevője honunknak, mert mindazon tiszta szándékot, mely bennünket eltölt, magunkban nem vagyunk képesek megvalósítani, s arra az udvari rokonszenv nélkül hiában törekednénk. Eddig vagy csúszott-mászott a magyar, vagy kevélyen fenyegetődző hörcsögi állásba helyezkedett. Egyik eljárás sem helyes. Ausztriával egybe vagyunk házasítva. Nem állunk ugyan egy korona, de egy fejedelem alatt. Azért viszonos érdekeink mindinkább tisztába hozandók. Külsőleg még hagyján, de bensőnkben nem a legőszintébb vonzalommal viseltetünk egymás iránt. Itt lenne az ideje a kölcsönös okulásnak. Türelemre és okosságra van szükségünk; szövevényes viszonyaink kíméletet és bölcsességet kívánnak. Becsül- tessük meg a magyar nevet mindenfelé, legyünk az oknak valóban derék népe és éljünk a lehető legjobb háztartásban azokkal, a kikkel az Kg egybe házasított bennünket. Az idő mindent megfejt és útbaigazít; várjunk ettől is valamit. Az emberiség előre törtet s nincs oly nemzet, mely a saját lábain megállani nem iparkodnék. Mindez mellettünk harczol, ha várni tudunk, de egyszersmind, ha szalmaláng helyett csertűz fog buzogni ereinkben. Ön az, kiben minden tehetség összpontosul, hogy a Magyarországot minden bajaiból, tömérdek önmegtagadással, munkával és állhatatossággal ugyan, de végre mégis kivezetni képes párt élén állhasson. Talán azt fogja állítani, hogy nem bír azzal a tehetséggel, mely az ily vezérséghez megkíván tátik. Ezt azonban csak szerénysége mondatná Önnel, a ki a kedélyeket részint buzdítva, részint csillapítva, a szétágazó erőket egyedül képes oly vágásba hozni, mely üdvre vezethet. Minden oldalon bizalmat tud gerjeszteni és ez oly adomány, melyet Ön a haza javára használni köteles. Továbbá nem ismerek oly hiú magyart, pedig ennek a fajtának nem vagyunk híjával, a ki Önnek elsőségét el nem ismérné, a mi megint oly körülmény, Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona, — Egy szám I korona. melyet Önnek a honra nézve használatlanul hagyni szintén nem szabad. — Ha egy ily független párt megalakul, legyen vezetőnk! Lesznek ugyan hatalmasabb védői és nagyobb tehetségű elősegitői, mint én vagyok, hanem hogy hűbb és elszántabb apródja lehessen, mint én lennék, azt bajosan hiszem. Deák Ferencz e felszólításra nem felelt, a mit Széchenyi igen rossz néven vett tőle. Evek múlva, midőn már egy kabinetnek voltak tagjai, szemrehányást is tett neki e miatt, mire Deák Ferencz következőleg nyilatkozott: «Ha én akkor a szóban levő czikkre válaszolok s eltérő felfogásomnak adok kifejezést, valószínűleg örökre elidegenedtünk volna egymástól. És vájjon mi haszna lett volna ebből az országnak Ez a felelet, mely igaz és udvarias is volt egyúttal, megnyugtatta Széchenyit; de az nem foglalta magában az egész igazságot. Erről mindenki meggyőződhetik, ha elolvassa Deáknak 1843. évi február hó 12-én kelt és Wesselényi Miklóshoz intézett levelét, melyben az akkori közállapotok színfal megetti titkairól világosítja fel barátját és ennek határozott felszólítására egyes bennünket most különösen érdeklő mozzanatokra vonatkozólag elmondja véleményét. E levélben Deák sajnálkozik Széchenyi lelki állapota felett, a kinek kehiében rettenetes szenvedélyek dúlhatnak, mert józanul nem tehetné azt, a mit cselekszik. A baráti kötelékeket minden látható külső okok nélkül szétszakgatja. Vele is méltatlanul bánt; egy keserű és sértő levélben támadta meg, mert azt hívé, hogy az ismert 1842. évi akadémiai beszédére vonatkozó czikket a Pesti Hírlapba ő irta. Elet-halálharczra hívta fel s fenyegette, hogy mindazt, a mi köztük magán- beszélgetés alatt szóbajött, pedig csak Széchenyi beszélt, Deák pedig hallgatott, átfogja adni a nyilvánosságnak, sőt a világ közvéleményének is. Midőn Deák biztosította őt, hogy hírlapokba és különösen névtelenül nem irt még semmit, akkor nyugodtabb és barátságosabb lett. Azonban Deák a levél szavai szerint nem hiszi, hogy a régi jó viszony közöttük valaha ismét helyreállhatna. így tesz minden barátjával. Czikkei ingatagok és szenvedélyesek; minden szavában ellentét mutatkozik. Most is nem az elvekről, hanem a modorról folytat éles harezot a politikai irodalomban. Mit nyerne az ország, ha sikerülne is neki Kossuthot levernie, s ha bebizonyíthatná ■■= SZERKESZTŐSÉG: ======= Budapest, I., Krisztina-körut III., I. ajtó. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. is, hogy a hazát egyedül ő szereti, hogy egyedül ő nem tévedett és tapintata csupán neki van. Hisz állapotaink csak ott lennének, a hol ma vannak. Sőt rosszabbul állanának, mert a létező pártok szétzüllvén, azokat nagy küzdelmekkel sem lehetne többé tömöríteni. «Az ég bocsássa meg neki, a mit tesz, de nekem fáj, hogy egy oly kimagasló fényes egyéniség ilyen nyomorult kicsinységekben vész el.» Kell-e ennél döntőbb bizonyíték arra, hogy Széchenyit, a ki a bonyolódó fejlemények alakulását, mint a következés megmutatta, egyedül látta előre, a ki gyakran volt kétségbeesve a miatt, hogy akkor jóslatszerű, de ma nagyon természetesnek látszó okoskodásai és tanításainak nagyobb nyomatékot nem tudott adni és hogy őt a legsajátabb korszakának lelünte után mily mértékben félreértették. Félre ismerte még egy oly óriási itélőtehetség is, mint a minő a Deáké volt. Mert az kétségtelen, hogy a haza bölcse a magyarságnak eddig legnagyobb és a faja iránt érzett végtelen szeretet füzében önmagát elhamvasztó lángelméjét akkor nem, hanem csak sokkal később értette meg. E felett azonban alaposan csodálkozni, vagy helyesen sajnálatot kifejezni meggyőződésem szerint alig lehet, mert ez az adott tényezőknek természetes következménye volt és mivel belőle nemcsak nagy bajok, hanem igen jelentékeny, másként talán sohasem keletkezhetett üdvös eredmények is származtak. Széchenyit a maga egész nagyságában felfogni, mint már említem, ma sem könnyű dolog. Pedig egyfelől minden óriási előnyei és isteni erényeivel, másfelől pedig összes kisebb-nagyobb emberi gyarlóságaival együtt ismerjük őt. Az ő rendszeréhez tartozván a magyarság érdekében mindent hasznosítani, habozás nélkül ide adta magát valamennyi, de egyenként fenséges nagyságának nem mindenkor javára Való titkaival együtt, hogy példáján nemcsak életében és működése alatt, hanem halála után is minden irányban okulhasson nemzete. Deák Ferencz elismerem, nem csupán a hírnév érintetlenségére tekintettel levő, hanem másként is tiszteletet érdemlő discretióval halála előtt minden keze ügyében volt iratát elégette. (Folytatása következik.) Vezesse tetteinket Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, szelleme
