Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-07-21 / „A Magyar”
Budapest, 1900. és más csecse-becse, némelyik az édes anyjának gondol ki emléket. Egy nagy reménykedő azt találja fel, hogy ő megveszi a Stanley utazását. Olyan szépen lehet országvilágot utazni olvasás közben, mintha csak ott lenne az ember. Zsendre Pali szinte nyeli a reménykedést, azután rágódik rajta,'hogy ki az a Stanley? — Frater, az olyan ember, aki ott járt, ahol még sem pápista, sem kálomista varjú nem hagyta ott a lába nyomát, magyarázza az okosok közül egy okos. — Puff neki — folytatta neki Zsendre Pali, azután mennyibe került ez az utazás ? — Annyiba fiam, hogy föllehetne emeletesnek építeni az egész traktusban minden kálomista kostalakot. — Pénzzel utazott, pénzért a kartali báró még a csillagokba is. eljut. — De gondold meg, hogy járatlan utakon vademberek között. Hiszen pirarnéddel nem is játszhatnánk, mért már minden elefántcsont elfogyott Európában, ha ő nem járt volna ott. — Ej, mit nekem Stanley 1 kiáltott fel erre Pali, pénzzel akár a>. pokolba is el lehet menni, de menjen el két garassal, mint én tettem, Pataktól Keszthelyig, akkor aztán elhiszem, hogy angol. És most aztán tessék megítélni, ki az angol: Zsendre Pali, vagy .Stanley ? Erdélyi Gyula. Sobri szűre. (Adat Sobri kilétéhez.) A Budapesti Hírlapnak közelmúlt számaiban ismét két — egymással ellentmondó közlemény jelent meg, miket egy régi virágos hímzésű szűr felfedezése idézett elő. Az egyik határozottan állítja oda e szűrnek tulajdonosaként az annak idején kalandos természetű Yay József grófot, — mig a másik nem kevesebb adatolásu határozottsággal bizonyítja, hogy Sobri Józsi sehogy sem lehetett azonos Vay gróffal — lévén ő Mikos báró széplaki (Vasmegye) kondásának fia, akit egyébiránt a vármegye sárvári és kemenesaljai járásának számos lakója igen jól ismert, sőt ennek édesanyját annak idején czikkiró maga is látta a szombathelyi hetivásáron. Viszont Eötvös Károly a Bakony rossz hire czimü korábbi hírlapi közleményében ellenvetést nem tűrő bizonyítással állítja, hogy Sobri mint fia égy falusi kovácsnak, a vasmegyei Endréden született s hogy ezt a Sohrit Zalában kergették a halál karjai közé. Az akkori időben megjelent „Életképek“ czimü újság is bőven foglalkozott Sobri személyével — aki a lefolyt évszázad 30-as éveinek derekén nagy haramia (?) bandájával a dunántúli részek négy vármegyéjét bekalandozta s rettegett voltáról a regényes mondák fűzésére oly igen hajló jó magyar népünk ezer-féle mesét kovácsolt össze-vissza. Sobrinak ezidőtájf való garázdálkodása szóba jött Tolnavármegye Avzáró nemesi gjrü- lésén is, amikor a tekintetes Karok és Rendek egyik leghatalmasabbika, B. I., ige etet tett arra, hogy Sobrit •— ha az az ő uradalma' felől törne a megyébe — kézre keritteti és a törvénynek kiszolgáltatja. A következő év januárjának egyik kegyetlenül hideg délutánján lovas küldöncz hozta hírül az uraságnak, hogy Kajmád mellett Sobri mintegy negyvened magával helyet foglalt az erdőszélen s hogy embere a gulyából két üszőt kiszakítván, az egyiket nyárson sütték vala. E váratlan és riasztó hírre az uraság a közeli falvak összes jobbágyait kasza-, fejsze- ■és vasvillára szóllitván, velők a kastélyhoz szolgáló valamennyi utat megszállatta. Másnap — vasárnap — reggeli kilencz óra körül egy nehéz járatú batár gantatott az országút felől. A kocsis mellett báránysüveges, prémes zekébe öltözött hajdu-féle ült s térdei közé két, páros csövű fegyvert is szorongatott, M AGYAR mig a határban helyet foglalt két urat a jobbágyok kirendeltsége nagy alázatossággal kö- szöntgette. Éz a kocsi azonban nem az urasági kastélyba igyekezett, hanem egyenest a gazdasági intéző udvarának tartott s oda befordulván, maga az intéző, egy tagbaszakadt elszászi franczia (mondjuk : franczia-német) sietett elő az érkezett vendégek fogadására. Eleinte a gazdasági intéző is abban a véleményben volt, hogy valamely szomszédos kúria tulajdonosait üdvözölte — de a körülmények gyanakvóvá tevék, miért is a szobába került urak jelenlétében idegen nyelven azt mondotta feleségének, — hogy egész konyhai tudományát elővéve hamarost egy kitűnő reggelit készítsen — ő pedig addig eljár' az uraságnál. Mosolyogva vágott közbe az ifjabb jövevény ur 5 német nyelven kínálta meg székkel az intézőt, egyutfal azt az óhajtását is nyilvánítván, hogy tentát, papirost és egy uj ludtollat adjanak elébe, mert levelet akar írni az uraságnak ; ezalatt az intézőnek három éves leánykája futott be a konyhából, folyton csacsogva a Sobri nevét s nehány perez múltán az idegen hizelgős beczezgetése után annak ölébe fel is kapaszkodott. Az intéző a pinezébe sietett borok után, miközben az egyik bizalmas cselédet egy papír szeleikével, melyen az állott, hogy : aligha meg nem jött Sobri — az urasághoz futtatott, aki e hírre belső cselédeivel magát a kezeügyébe eső bútorokkal teljesen eltorlaszolta. ízletes reggeli után hamisittatlan diák ügyességgel vágta, illetve metszette meg a ludtollat s hozzáfogott a levélíráshoz — amit elvégezvén, szives búcsú közt válott meg az intéző családjától — nem feledkezve meg az akkori szokások egyikéről — a vendégajándékról sem, mert a leányka köténye sarkába egy kis bársony szütyübe göngyölt hat darab aranyat kötött be nagy ügyességgel. Az intézőnek ezenfelül 100 forintot adott át azzal a követeléssel, hogy ezen a pénzen pálinkát vagy forralt bort beszerezzen és a künt didergő jobbágyokat belőle megvendégelje, illetve felmelengesse. Eddig tart ez a történetke, melynek hitelességéhez szó nem férhet, lévén az intéző egy gazdaságilag külföldön képzett — jó nevelésű és becsületes szivü férfiú, a jelen sorok Írójának pedig nagyapja. Hogy pedig a látogató valóban Sobri volt, azt az a levél bizonyította, melyet az uraságnak irt volt s melyben szemrehányással illette az uraságot a megye gyűlésén tett könnyelmű ígérete miatt. Mindezekből két dolog tűnik ki világosan : nagyapámnál látogatást tett Sobri sem a kondásnak — sem a falusi kovácsnak fia nem lehetett — nem pedig modora, nyelvismeretei s azon egy oknál fogva sem, a melylyel a ludtollnak mesteri kézzel való megvágását eszközölte; szigorú fellépése, melylyel a jobbágyok meg- vendégelését követeli — merész bátorsága ezek ezrei közt neg}redmagával behajtatni az urasági portára, — valamint az önérzetes szemrehányás mivel az uraságot illeti — inkább valamely főurnak kalandos kedvteléseit teszik szemlél- tetővé — elfogadhatóvá. A másik meg az volna, hogy a megyékbe egyébként is megsokasodott futóbetyárok bandái aligha nem önként vették fel a dunántúli uraló mesés nagyságú Sobri nevét, mert mint elől említve van, két egyformán kifogástalan úri ember mindegyike a maguk bizonyosságával ismeri egy-egy Sobrinak egész életfolyását a haláláig. Hát — ha már igy kell szólnunk — a tulaj- donképeni .nagy“ Sobri hova lett? . ! Haeffler István. 3 József főherczeg tündérerdejében. CFUlits-CseiUa.) Ifjúság susog minden lombból Szerelmet dalol a madár. Pihenni hiv a himes pázsit Itt csak tavasz a hő nyár. Leülök. Nézem a felhőt, Semmi gond nincs velem. Levél, fűszál csókolja egymást Kisért a szerelem. Vig nótát dalolnak vig fiuk. A bűvös árnyék dalra késztet. Epedve susogom az óhajt: Mi szép rakni itt fészket. Ifjút a hűségben megedzi . . . Az illat, mi a fűből száll. És a vén, a leveles színben Megifjul, s lessz csapodár. Álomnak is szép e szép való . . . A tündéreknek berke ez . . . • A vágy, a tűz és minden láng Valómban újra ébredez . . . Leülök, nézem a felhőt, Semmi gond nincs velem. Levél, fűszál csókolja egymást. Kisért a szerelem. Költő. Kegyelet. Úgy értesülünk, hogy a Budai Polgári Casinóhan mozgalom indult meg, melynek az a czélja, hogy a közelebb közügyeink kárára elhunyt kitűnő és valódi polgárnak a Budai Polgári Casinó tagjai állítanak emléket. Pehringer Ferencz megérdemli a polgárságtól, hogy neki emléket emeljen. Ez valóban szép cselekedet volna s ha sikerül, kellő ünnepélyességgel kell felállítani. Azoknak, kik eddig A „JVIAGYAPTH: (A Buda ás Vidéke szórakoztató lapiát) megtartották és nem fizettek, utalványt, intést, felszólítást küldöttünk. ígérjük tisztelettel a hátralékok beküldését, ne hogy postai utón legyünk kénytelenek azt behajtani. A ,,MAGYAR“ kiadóhivatala. Kirándulás a Balatonra. Hogy a székesfőváros közönsége a Balatont és a balatonmenti fürdőket olcsón és egy- egy ünnepnapi kirándulás keretében is felkereshesse, a déli vaspálya-társaság julius és augusztus hónapokban minden vasár- és ünnepnapon Budapestről Boglárra és vissza külön vonatokat, melyek I., II. és III. oszt. kocsikat visznek. E vonatok Budapest déli-vaspályaudvarról minden vasár- és ünnepnapon d. e. 6 órakor indulnak: Siófokra d. e. 8 óra 50 perczkor és Boglárra 9 óra 45 perczkor érkeznek. A visszautazás Boglárról este 7 óra 35 perczkor és Siófokról este 8 óra 32 perczkor, a megérkezés Budapesten pedig 11 óra 25 perczkor történik, úgy, hogy a kiránduló közönség majdnem az egész napot a Balaton kies partjain töltheti. E vonatokhoz rendkívül mérsékelt menettérti jegyek, egynapi érvényességgel adatnak ki, és például egy menettérti jegy Budapestről Siófokra és vissza az I. osztályban 10.10, a II. osztályban 6.70 és a III. osztályban 4.20 koronába kerül. Bővebb felvilágosítást, a kifüggesztett hirdetmények nyújtanak. i
