Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1900-04-00 / 12. szám

Budapest. 1900 (2) visz bennünket vissza, mint a társada­lom keletkezésének problémája, de itt sokkal könnyebb bizonyítékokra talá­lunk, mert a faj jellemének megnyilat­kozása a jelenben is vizsgálható, tehát tapasztalati utón, mig az utóbbi csak a múltban, csak történeti módszerrel. Hogy társadalom keletkezzék, ehhez csak embertömeg szükséges, hogy nem­zet fejlődjék ki, ahhoz föld és faj kell. Csak ily értelemben veti nemzet­ben élhet az ideális hazaszeretet. A vérnek meg vannak a maga szükségletei, a különböző fajok véré­ben benne van az a bizonyos alapaka­rat, mely kielégítésre tör a társadalmi fejlődés minden korlátain keresztül Ez a faji erő nem akarja belátni elismerni és a maga javára felhasználni a társa­dalmi és állami életnek azt a jótékony­ságát (igen gyakran, pl. a felvett két esetben), mely a közrend és egyetemes emberi felé törekedve az emberi bol­dogság magasabb, eszményi fokára akar minden fajt, minden népet emelni. A kereszténység minden antipa- thiája daczára a humanismus és filan- thropia karjaival akarja átölelni, minden ellenfelét még a zsidóságot is —értve a kereszténység szellemének nyilatko­zatát pl. a jogalkotásban — de ez be nem látja ezt, hanem fajának ősösztöne szerint ebben faji érdekének megtáma­dását, nem pedig az emberi méltóság emeltebb fokára segítését látja . . . . A hol a faj ősereje olyan faji jel­lemben nyilatkozik, mely a többi nép­pel nem engedi lépést tartani: ott az a faj mindég csak boldogtalanságát, vesztét látja abban, ha ősszokásaiban eredeti temperamentumának vágyaiban korlátozzák, bár ez a legeszményibb mint Earls of Denbigh and Desmond. S ha ezt tudja is a kutató, hol keresse ? Talán csakis Bürkének Peerage oí the United Kingdom czimü nagy monográfiájában van meg, de ez a könyv Budapesten csak a Nemzeti Casino könyvtárában van meg, a hol mm tag ugyan nem fér hozzá. Előkelő tudományi! férfiak vám nak, a kiknek alig van sejtelmük arról, hogy XII. Károly svéd király a bajor uralkodóház pfalzi ágából származott, hogy tehát a Wittels- bach nemzetség dicsősége. Es számtalan ilyen apróság van. a melyre nézve a kutatást fö­löslegessé tenné egy használható és könnyen hozzá férhető, megszerezhető uralkodóházi nemzedékrendi történelem. A világirodalomnak ez a hézaga indította arra Zarándyt, a ki maga is gyakran keserves fáradsággal volt kénytelen a szükséges ada­tokat száz felül összekeresni, hogy lassanként véletlen szükségből néhány családfát összeál­lítva, az adatait egy lehetőleg teljes és em­berileg tökéletes kézikönyvvé növelje és ez által szolgálatot tegyen a tudományos világ­nak. Természetes, hogy ez a munka nem azoknak szól, a kik az uralkodókat fölösleges fényűzésnek tekintik és elszörnyüködnek azon, hogy az uralkodók leszármazása érdekelhet valakit. De az emberiség jóval nagyobb részét s az nem a kevesebbet érő rész, mindig ér­dekelte, érdekűi és fogja érdekelni a történe­lem. Mert az ember tanítója a történelem, a mely Írva van és az embert mindig tisztelet fogja az ősökhöz kapcsolni, a kiket méltó kö­vetni, vagy elitéli azokat, a kiket el kell Ítélni. A patkánynak nincsen Írott történelme ha az ember tudatlan állat lenne, neki sem civilisatio szempontjából történjék is. Ez a világ drámájának igazi tragikai magva, hogy t. i. az eszményi társa­dalmi ez él ok legyőzhetetlen termé­szeti és nem — általán legyőzhető erkölcsi akadályokba ütköznek . . . Innen van az, hogy lelki hatások, minő pl. a valláskényszerités, sokkal kevesebb ellentállásra találnak - a faj szempontjából — mint a természeti életmód változtatása s ennek necessis- musa. A kereszténységet őseink pogány leikébe plántálni nehezen ment, sok harezba került, de megtörtént, mert a vért, a természeti életmódot alapjában nem támadta meg — vagyis a faji kü­lönállást és erő-hatást továbbra is le­hetővé tette. A czigany faji jelleme a termé­szeti szabadság feltétlen szeretetében tükröződik vissza. Szereti a természe­tet a maga ősi mivoltában élvezni, — az állatok közül , a lónak használatát nem képes nélkülözni. Ha nincs, akkor lopja a lovat, de benne van a vérében hogy lovának kell lenni. E természeti szükséglet hiánya fáj neki és ha bün­tetik is, szabadságában újra lovat ke­rít, — ha megtelepitik és minden jóval elhalmozzák — alkalom adtán újra máshol keresi a szabad természet élve­zetét, nomád marad örökre, és hazát­lan. mert hazája az örök természet. Al­katán ez őserő, a faji jellem visszatük­röződik, nincs olyan, a ki ráismerne. Ekkép — hogy úgy mondjuk — szinte kénytelen az ember a beszámithatóság kriminalistikai tételét — legalább in theoria — e bűnöket illetőleg az egész fajra kiterjeszteni . . . Mindez tehát akép tekinthetjük, mint a fajnak általános, közös szenve­BUDA ÉS VIDÉKE volna, de mert nem az, a történelemmel szá­molnia kell Különben a tárgy érdekes is. Európának 28 uralkodóháza van a ezek közül csupán hat nem német: Bernadotte (svéd-norvég). Bourbon (spanyol), Goyon de Natignon-Grisnaldi (Monaco), Obrenovics (Szer­bia), Osman (Törökország) es Petrovies-Nyegos (Montenegro) uralkodóháza. Származás dolgá­ban az újabb kutatások valószínűvé teszik, hogy a Bourbonok is német eredetűek. Első ismert ősüknek ugyanis Wittichint (vagy Wi- tekindet, Widukindot) tartják, egy szász be­vándorlót, a kinek fia, Vitéz Róbert már Tours grófja és Franczia herczege, továbbá Paris, Orleans és Anjou grófja lett s 866-ban a nor­mannok ellen esett «1. Csupán egy koronával hét család bir a német családok közül: Askánla (Anhalt), Bra­bant (Hessen), Lichtenstein, Waldeck, Wittels­bach (Bajorország), Würtenberg és Zahringen (Baden). Kilencz családnak van két trónja: a már említett Bernadotte (Svéd-Norvég- orszá), továbbá a Hohenzollern (porosz és ro­mán), Lippe (Lippe és Schaumburg-Lippe. Lothringeu-Habsburg (Ausztria-Magyarország) Mecklenburg (Schwerin és Strelitz). Nassau (Luxembourg és Németalföld), Reusz (Greiz és Schleiz és Gera) Schwarzburg (Sonder­hausen és Rudolfstadt) és a Welf-háanak (Magybritánnia és Braunschweig.) De ezek közül a nemzetségek közül a következő ural­kodó más házat juttat trónra Nagy-Brittániá- ban, a hol Welf Viktória királynőt fia, a már szász Koburg-gothai és Németalföldön, a hol délyét, ellentétben az egyén szenve­délyével, mely különböző, mig az előbbi változatlan, mert concretuma a faji jel­lemnek, addig az utóbbi változó. Az egyéni szenvedélyek imigy tehát átala­kulnak, de az egész faj egyetemes ér­zelemvilága és vágyainak, szükségletei­nek összesége állandó, változatlan ma­rad. Egészen másként nyilvánul a faji jellem a zsidóságban, mely keletről a kalmár-szellemet természetszerűleg örökli s typusa sajátszerü önállóságát I csak másodsorban köszöni vallásának. A faj fenntartásának ösztöne s ennek kiirthatatlansága itt épen abban nyilvá­nul, hogy kozmopolitoságra termett és még élősdi existent!ájában“ sem ve­szíti el eredeti jellemvonásait. E para- zitaság tehát ép a faji őserő megsem- misithetetlenségét igazolja, addig mig a faj él. Mert megkülönböztethetjük az ily értelemben vett fajokat a szerint, a mint keletkezésük vagyis kiválásuknál fogva a polgárosodás végczéljaival többé-kevésbbé egyező hajlamokkal és szükségletekkel lépnek föl az egyete­mes társadalom ellen faji érdekeik biz­tosítására. A mely szokás és tempera­mentum olykép nyilatkozik meg, hogy az általános államczélokkal nem ellen­kezik : minden nagyobb erőfeszítés nél­kül változatlan tulajdonsága maradhat egy bizonyos fajnak. Igaz, hogy az élet- képesség nem szükségkép e körülmény­től függ, de viszont a beolvadás és nemzeti jellegű különválás hiánya a faj kiveszését még épen nem jelenti; s hiány a faji jellemet el nem homályo- sithatja. A species absolut kihalását alig le­het fizikailag igazolni. A világ drámai még nem tudható, ki váltja fel Europa leg­előbbkelő és legkívánatosabb menyasszonyát a szép és fiatal Nasaui Orániai Vilma ki­rálynőt. Még két uralkodó nemzetség van Euró­pában, az egyik az Oldenburg-Holstein ház négy trónnal, a másik a W étin vagy Szász ház ma még csak nyolez, de talán nemsokára kilencz trónnal, ha az angol királyné behunyja szemét. Ez a két család egyúttal a íöldgömb leghatalmasabb népei fölött uralkodik. Az Oldenburgok Holstein-Sonderburg ága ül^Dánia és Görögország trónján, mig a Holstein Gottorp ágé Oroszország a rengeteg, a szent Orosz­ország és Oldenburg koronája. Vettinek két főágra oszlanak, ernesztini és albertini ágra, a metyek között az utóbbi uralkodik a Szász királyságban. Az ernesztini ág ismét két ágra oszlik a waimarira és a góthaira. Az előbbi Sachsen-Weimar és Ei­senach trónján ül, mig a góthai három házra oszlott; a Sachsen-Meiningen és Hildburg­hausen, továbbá a Sachsen-Altenburg és a Sachsen-Coburg és Gotha házakra, a melyek közül az utóbbi foglalja el Belgium és Portugál királyi trónjait s újabban Bulgária fejedelmi trónját, de majdan a földgömb legfényesebb és leghatalmasabb koronáját az angolt is fogja viselni. Minden a legpontosabban és a legnagyobb teljességgel meglesz Zarándy könyvében, a melyre német kiadó már van Lipcaébee, de magyar még nem akadt s így annak a sajnos ténynek kell bekövetkeznie, hogy magyar mű épen csak magyarul nem jelenhet meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom