Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-04-00 / 11. szám
BUDA ÉS VIDÉKE Budapest 1900 (3) akaraterővel fékeztük mi meg a bősz elemeket, igáztuk le a tengerek mélységeit, uraljuk, a világ felszínét. Ezzel az akaraterővel alkottunk mi országokat, szerveztünk államokat nemes ambicziónkkal feltörtünk az ész világába és ki, akarjuk fürkészni a más világok titkait is. És midőn már ilyen hatalmasan fejlődtünk szellemileg és nincs már semmi amit meglehetne hódi tanunk, akkor gőgösek lettünk. Eszeveszett elbizakodottságunban megfeledkezünk arról, kitől mindez ered — az Istentől. Az ember az a paránya nagy mindenségnek nem akar leborulni Isten oltára előtt, elismerni Teremtőjének korlátlan hatalmát. Oh, pedig, ha ezért e balga gőgért megharagudna az a bosszújában is rettenetesen igazságos Isten, ha elfogyna az ö véghetetlen türelme is, csak egy ütésébe kerülne es a föld kifordulna sarkaiból, összeroskadnának még a legerősebb sziklahegyek is, pirossá válnának a tengerek az omló vértől és a megmozdult föld omladékái maguk alá temetnék az egész emberiséget. Ott pihenne a koldus a királylyal, a boldog a boldogtalannal, ott volnának a hatalmas tudomány összes romjai, ott volna a lángész, a bámulatos vívmányok, a rideg gőg- maradványai, mind egy közös sírban. Az Istennek ez játék ^olna, nekünk utolsó sóhajunk végromlásunk de az Isten bosszújának fön- séges játéka volna. És ő nem teszi ezt, pedig ugye mi halandó emberek, ha bennünket nagyon megbánt valaki és ha erősebbek vagyunk annál, felbőszültségünkben éreztetjük vele hatalmunkat, És az Isten, kit millió és millió ember bánt, gyaláz naponta, az Isten, ki tu datában a saját utolérhetetlen hatalmának tűr, i vár az embernek. Igen, ő a véghetetlen jóságu Istenem, ki sújtva áld, mert a fajdalom kely- 1 bének kiürítése után ösmerjük csak meg ten- lelkünknek magasztos indulatait, ő az én Istenen], ki áldva sújt, mert a jólét és boldogság elbízakodottá teszi az embert, szívtelenné közönyössé felebarátja iránt. Az én Istenem az. ki magát a fonséges rayszticzizmus fátyolába burkolta, hogy a halandó ember ne lássa őt egészen, mert megvakulna ennyi fény láttára, hogy a halandó ember ne hatolhasson minden titkába, mert megőrülne ilyen nagy geniális titok megfejtése után. Igen az Istenségben három személy van és ezt nekünk hinnünk kell, mert ez egy Istennek a nagyszerű gondolata, hogyha pedig egy Istennek van eszméje, akkor az csak olyan nagy eszme lehet, a mely eszme mellett az emberek legmagasztosabb eszméje is csak szárny- szegetten hull vissza a föld göröngyei közzé. Hinnünk kell a Szűz Máriát is, mert ez is csak egy bűn nélküli Isten tiszta gondolata lehet. Mi nyomorult, vétkes emberek kik becstelenek tudunk lenni, mert gyöngék és erőtlenek vagyunk, ennyi bűnhalmaz fölött kellett az Istennek egy megfejthetetlen tiszta gondolatának lenni, mely tiszta gondolatból szülessen az. ki az egész világ vétkeit elveszi. Istentől született emberi testben, maga az Isten, és meghalt embermódra istenien szenvedve az emberért. Örök, fonséges, magasztos titfok ezek, és szülessen bár millió Antikrisz- tus e magasztos titkok láttára le kell borulnia a porba és imádni az ur Jézus Krisztust. Jézus Krisztus é név túlszárnyalja a dicsőség legmagasabb ormát is, feltör a felhőkig, fel a csillagokig, ott ragyog a nap mellett és elhomá^ositja annak fényét. Jézus Krisztus Ei név ott dörög a felhőben, midőn a bosszú v lláma lesújt a földre, e név ott tombol a förgetegben, midőn megrázza a hegyek szirteit. e név ott lesz a végpusztulásban, midőn a föld kifordul sarkaiból, e név lesújt a pokolba és elnémítja az ármányt és felöleli a meny- I országba a megtisztult lelkeket. Jézus Krisztus e név ott van a büszke palotákban, hogy szelíd irgalmával könyörü- letre tanítsa a gőgös elzárkózott sziveket. A név ott van a kunyhókban, hogy véghetetlen szeretetével íölszáritsa a nyomor könyeit E név visszatartja a tévelygőt az örvény szeléről. A magyarság fogyatkozása. Irta : Bodnár Zsigmond. Több mint egy emberöltő, hogy hazánk egy északnyugati városában, tanarkodtam. Német és tót volt a társadalom nyelve, és én. a tősgyökeres magyar fiatal ember, lelkesedéssel csüngtem a gondolaton, hogy maholnap magyarrá teszszük e várost. Ez az ambitio azonban nem elégített ki. Odaadással vizsgáltam a térképet, a faluk, népességét, nemzetiségei viszonyait. Különösen Pozsony, Nyitra, Bars, Hont megyék érdekeltek. Bennök jól tudtam, mely falvakban laknak magyarok, tótok, németek s nagyon örültem, ha valamely községben a lakosság kisebb-nagyobb részét magyarok képezték. E kis magyarság magyar | iskolával és a. megyei hatósággal, az egyház j és a kormány támogatásával nagyobb erőszak nélkül meg fogja hódítani német és tót szom- I szédját is. Egy hosszú vonalat húztam a ; térképen, mely a magyarság határait jelezte. A tiszta tót községek elmagyarosodasában nem igen hittem, de bizton reméltem, hogy a kereskedés, a forgalom útjaba eső városok köünyen el fognak magyarosodni. Utóbb a központból, az ország szivéből kisértem némi figyelemmel az északnyugati vidék nemzetiségi visszonyait. Különös örömmel töltöttek el a megyék és a kormány hivatalos adatai, tetszettek a lapok közleményei s igazat adtam az Augsburg! Allgemeine Zeitung (1881), melyben egy hosszabb czikk lelkesen fejtegette, hogy Európa délkeleti részén három erős hatalom jön létre, közöttük Magyar- ország. A czikk teljesen hinni látszott abban a gondolatban, hogy nem sokára vagy húsz millió magyarral lesz dolga a világnak, A kormány7 statisztikai adatai engem is meg- erősitetiek e hitben, melyet azonban a hazai románok terjedéséiől szóló rémhírek sokszor kétségbe vontak. 1891-ben fedeztem föl az erkölcsi világ- törvényének nyomait, melyet a következő években szélesen és alaposan átértettem. E törvény ismerete nagyon lehütötte a nagy Magyarország vonatkozó reményemet. Fáklyája mellett egészen másképen láttam a nemzetiségek fejlődését. Uegyen szabad néhány sorban bemutatni a törvénynek a nemzetiségek életére vonatkozó részét. Eszményi időkben, milyenek az 1815 körüli évek voltak, gyöngülnek az egyéni, faji, törzsi, helyi izgatások, az individuális törekvések s igy a nemzetiségi mozgalom is apad, sőt számos ember kebléből elenyészik. Ilyenkor csaphatják össze a bécsi congressuson a félig franczia Belgiumot a germán Hollandiával, mert nemcsak a fejedelmek lelkében gyöngült meg p nemzetiségi érzés, hanem a közönséges emberfiában is. A mint a három eszme szétválásával las&ankiut apad a vallás és az erkölcs iránti lelkesedésünk, a szerint növekszenek az egyéni, faji és igy a nemzetiségi törekvések. Ezért történt, hogy már 1830-ban Belgium és Hollandia elszakadtak egymástól, Görögország kivált a Török birodalomból, nálunk Gaj és mások megkezdették az illyr, a szláv s román izgatásokat, melyek 1848-bau véres lázadásokban törtek ki. A haladás hullámának közepe táján már oly gyönge az egyetemes, az egész iránti rajongásunk, lelkesedésünk, hogy főleg a hazav a nemzet eszméje tölti el keblünket. A népek igenkor a nemzeti egység és nagyságért szoktak rajongani. Az államhatalom megszólítja a szabadságot, központosításra törekszik, az egyházban az orthodoxia uralkodik, ami nem egyéb mint a vallási központosítás. így látni azt az ötvenes, hatvanas években a franczia, az orosz, az osztrák földön, sőt kisebb országok- s tartományokban is. Utóbb létre jöu a német és olasz egység. A hetvenes és nvolczvanas években any- nyira szétválik a három eszme, hogy az emberiség túlnyomóan az individuális érdekekért rajong, mindenfelé győznek az alkotó részek. A kevétbhé összetartozó részek szétmállanak: önállóságra tesz szert: Romania, Szerbia, Bulgaria; Anglia nagyobb önállóságai ruházza fel amerikai, australiai, afrikai és azsiai gyarmatait, sót Gladstone külön országgyűléssel akarja megajándékozni ir. skót és walesi tartományait. Austriában nagyobb jogokhoz jutnak a nemzetiségek, mi pedig fehér lapot adunk a horvátoknak. És igy tovább. A családban is mindinkább győznek az alkotó részek. Mindenfelé több befolyásra, szabadságra, jogra tesz szert a nő, a eocialistikus törekvések némely pontban czéljokat érik. Az egész társadalom individuális lesz. Mindenütt az egyén érdeke lep uralomra, a családban épen úgy mint az államban és egyházban. Már most mi következik ebből az ország magyarosítására nézve ? Mivel az egyén mindenkit a maga képére, hasonlatosságára akar átalakítani, reális időben, az Individualismus napjaiban csak akkor érezzük jól magunkat, ha magunk szőrű embertársaink környezetében elünk, magyarul beszeljen, magyaros szokásokat, erkölcsöket sajátítson el, magyar ételeket, italokat egyék, igyék. magyaros tempói legyenek. Ha kissé erőszakos a kormány, ha úgynevezett soviniszták vagyunk akkor követeljük, hogy a kormány magyar iskolákat állítson, magyar közművelődési egyesületeket, vállalatokat támogasson, kizáróan hivatalos nyelvévé tegye a magyart. És ez eljárásnak sikere van ott, hol tetemes kisebbségben van a más nyelvű nemzetiség, a hol a kormánynyal. közigazgatással, az intelligentiával gyakran érintkező osztály van. mint például a zsidóság. Ezek gyorsan magukévá teszik az uralkodó hatalom nyelvét, sót a felviiágosot- tabbak a magyaros szokásokat is. De a hol nagy többségben van a más nyelvű nemzetiség, ott épen az uralkodó Individualismus erejénél fogva hiába minden magyarosítás, sőt vak gyűlöletet és ellenkező hatást ér el. A népesség magyar töredéke könnyen beié olvad a tót, a román, a német lakosságba. A magyar iskola, a magyar közművelődési egyesületek dac/.ára rendesen oda vész, annál inkább, mert fajunk a mennyire lovagias és vitéz, annyira gyönge, engedékeny lágy. Például azt rnindeu magyar belátja, hogy a községbe vándorolt korcsmát, szatócs-boltot nyitó izraelita rövid néhány év alatt nem csekély erkölcsi és anyagi rombolást idéz elő a lakosságban, még sem vagyunk képesek megakadályozni Ellenben a német sehol sem tűri meg a maga községében, a mi a faj erejére, kifejtett önérzetére mutat, úgy hogy a zsidó náluk csak a nagy városokban élhet meg. A magyar országgyűlés lelkesedéssel fogadta hogy 1600-uál több magyar iskolát fog felállítani a cultusminiszter. A hírlapok vezér- czikkei az örömtől inegittasulva dicsőítették a minisztert. Pedig elmondhatni, hogy egyelőre az idealismus gyarapodásáig csekély haszonnal dobjuk ki e czélra a milliókat, legfölebb ott lesz haszna a hol némileg nagyobb csoport magyarságot kell megmenteni, vagy pedig ott, a hol a mag}7ar érdekkörbe eső idegen nyelvű nemzetiség magyarosodását akarjuk gyorsítani, így a főváros körül fekvő német községek végre is kénytelenek elmagyarosodni, de Trencsén, Lipto, Turócz. Árva, Szepes vagy a román megyék lakosait haszontalanul iparkodunk magyar iskolákkal magyarosítani. Az erkölcsi törvény ez igazságát bizonyítják az újabban felszínre került statisztikai adatok. Kőrösy József, a fővárosi statistikai hivatal főnöke, hazánk északnyugati részéről bizonyította be, hogyan tótosodott el a töredék magyarság, melylről még harmincz év előtt arrói álmodoztam, hogy meg lehet velők magyarosítani az odavaló tót lakosságot. Hasonlóképen olvassuk hazánk keleti részéről, hogyan hódított a románság a soviniszta főispán, a hasonszőrű szolgabiró és jegyző, továbbá a magyariskola, az Emke stb. daczára. Minden
