Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-04-00 / 9. szám
Budapest, 1900 IX- évfolyam 9. sz. Vasárnap Szent-Györgyhaya (Április) SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. A zsidók vére. Vészi József a zsidó irodalmi társaság márczius 15-iki felolvasási ülé- sáii szabad előadást tartott márczius lóéról. Vészi Józsefben megbecsülendő, hogy nem kendőzött, de őszin- te zsidó, kiben fellángolnak a magyar érzések is. Nincs jogom és okom hazafis ágát birálát alá venni, és jelleme is kifogástalan. Azt is aláírom, hogy azok közé a zsidók közé tartozik, kik fajukat, felekezetűket fenntartani óhajtják, de a hazfiság ellen nem vétenek. Jószivü ember, jó barát. Mindenesetre a közönségre nagyhatású beszédéből a laptudositók kiemelték ezt a szónoki szikrát: „Azon a csodán kezdte, a melyet az Isten a zsidó nép kedvéért tett, midőn Jerikó sziklafalai, melyeket fegyver megvívni nem tudott, lehullottak egy harsonaszóra Józsua előtt. A mint hazafias lelkesedéstől áthatott magyar honfiak fegyverrel le nem dönthettek: egy szóra lehullottak a rabszolgaság, a kényuralom szikla- gyűrűvel övezett falai. A kivivott diadalban a magyar zsidóság is kitárta keblét az ellenség fegyvereinek s hősi halált halt, vére pedig összevegyült a magyar haza hantjaival. Ez a zsidó vérrel átgyúrt föld megilleti a zsidókat is s összeforrasztotta mindörökké a vallásfelekezettől. Ez volt a második vérszerződés, a zsidóság vérszerződése. Beszéde végén eleve is átkot szór azokra, a kik csak egy téglát is hordanak Jerikónak, a szolgaság szimbólumának felépítéséhez.“ Szép szónoki virág a zsidók vérszer- ződcse, a zsidók vérének összevegyülése a magyar haza hantjaival. Meg vagyok győződve, hogy Vészi József szivéből beszélt, de nem állhatom meg, hogy megjegyzést ne tegyek rá. A vér csak nagyon kis adagban vegyült még össze a magyar haza vérével s a vérszerződést egyének kötötték de nem az egész faj. Zsidó vérrel még nagyon kis részletben van ez a föld átgyúrva s ez a föld csak magyart illet, legyen az bármily vallásfelekezetü. Márczius 15-ike a magyar szabadság ünnepe. Ezen a napon felesleges vegyielemzés. Az egész nemzet ünnepe ez és nincs szükség cominasátióra. Ha a zsidók ezen a napon a saját feleik elvérzéséről beszélnek nem jól csele- kesznek, mert köuynyen számítás alá kerülhet az, hogy kik voltak együtt kik tartottak a nemzettel és kik voltak ellene A hazáért élni és meghalni nem erény, de nem élni a hazáért bűn. Vészi József beszédét a nem keresztény sajtó szépen megdicsérte, de nem bírálta meg, pedig sok szó fér hozzá. Először hozzá szól a történet; de sok szóval. Ötvenkét éve valamenynyi zsidó vér öntözte a magyar haza földjét, de a zsidók menynyi magyar szellemet irtottak ki a magyar vérből, hány helyen ütöttek rést a keresztény szellemen, s menynyi földet, vagyont vettek el a magyar vérből? Természetesen erre Vészi József is azt mondja, hogy a magyar is vétkes; én elismerem igen, de ő, fogadok rá, hogy a zsidónak semmi hibáját el nem ismeri. Arról ő márczius 15-én nem beszélt, hogy a szabad- ságharczban és szabadságharcz után menynyien nem tartottak a magyarral. A mea culoa elismerése nélkül az ösz- szes magyarországi zsidók társadalmi beilleszkedési törekvését nem ismerem el. Itt e földön sokkal rövidebb idő óta vannak, minthogy már a történelem dicső napjaiból részt kérjenek. Mit hoz a jövendő, azt nem tudom? Én úgy látom, hogy nem ők veszik át a magyar A budai és pilisi heg7?idét törtéi el mi emlékei.*) Irta: Dr. Thirring Gusztáv (Felolvastatott a M.' T. E. Budapesti osztályának felolvasó estélyén.) A kincsásás romantikijából jutott még a hegység túlsó oldalán fekvő kis Huta-Szent-Lélek községnek is, a mint ezt a »Turisták Lapjá«- nak egy régebb évfolyamában Burány János, azóta elhalt tagtársunk, oly szépen megírta. Ez kis község magas hegyek övezte katlanban, sűrű erdők közt fekszik, a Pilis északi sziklás orma, a Feketeivő, orgonasipalakú. festői szép dolomitsziklái alatt, melyeket a szentléleki tót nép igen találóan Hrebennek. vagyis Fésűnek nevez. Erről a falubeliek sokat tudnak mesélni, nevezetesen, hogy arany van benne s hogy találtak is fémaranyat a hegy oldalában sodronyalakban, melyet Esztergomban eladtak az aranyművesnek. Minket azonban nem az érdekel, hanem a történelemnek az a feljegyzése, miszerint IV Béla király az erdős Benedek völgyében birt vadászlakát 1263-ban a Pilis- Szent-Kereszten letelepedett pálos barátoknak adományozta azon czélból, hogy oda szent gyarmatot telepítsenek. így jött létre a Szent- lélekről czimzett kolostor, melynek építését 1287-ben IV. László király fejezte be. A kolostort később Károly és I. Lajos királyok több ingatlan birtokkal javadalmazták. Valószínű, hogy ezt *) Turisták Lapja. a kolostort is a törökök pusztították el, a midőn a Pilis felől Esztergomra rontottak; a kolostor épen útjukba esett, mert ott feküdt a szentléleki völgy felső részében, a hol némi romjai ma is látszanak A régi oklevelek a Benedekvölgyéről, tehát a mai Szent-Lélekről, azt mondják, hogy Dömös- közelében volt. Tényleg az a Kolostor nem esett messze Dömöstől, a melylyel azon időben kétségkívül gyakori érintkezést tartott fenn, hiszen Dömös akkor nagy fontosságú hely volt. Gyönyörű, mely a természet nagyszerűségével a közlekedés minden előnyét oly kiválóan egyesíti, már legrégibb királyaink előtt megkedveltette es nagyra növesztette Dömöst. I. Béla királyról tudjuk, hogy Dömös neki kedves mulatóhelye volt; itt állotta királyi kastély, mely- 1063. i tanácskozás közben feje fölött összeomlott romjai alá temetve magát a királyt is. A királyi kastély jóval Dömösen felül állott, azon 485 m. magas hegyen, melyet a nép ma Árpádvárnak vagy Padvárnak nevez. Ennek a hegynek tetején a régi romok nyomai ma is felismerhetők, név- 8zerint a hajdani víztartó ürege is látszik; ugyanitt régebben fegyverek is kerültek napfényre. Dömösnek fénye a királyi kastély Összomlásával sem tűni el. Szent László király is gyakran tartózkodott, itt es a nemetek elleni hadjáratára is innen indult. A tizenkettedik században is jelentékeny szerepet játszott Dömös. Almos herczeg itt közvetlenül a község fölött emelkedő dombra 1107-ben nagyszerű prépostságot és káptalant -alapított, melynek felszentelésére Kálmán királyt is meghívta. De a, király attól tartván, hogy a herczeg életére tör. a felszentelésre nem ment el, ellenkezőleg el akarta fogatni Almost és ezen tervét csak a püspökök közbenjárása ejtette el. Midőn azonban Álmos herczeg esküje ellenére ismételve fellázadt királya ellen, ez őt elfogatta és fiával Béléval, valamint Uroz, Vacha és Pál nevű tanácsosaival együtt megvakittatá. A szeme világától megfosztott herczeg ártatlan fiával együtt a dömösi prépostságban töltötte hátralevő éveit, de itt sem talált, nyugtot. Kálmán király, nehogy halála után Álmos kövesse a trónon, kevéssel halála előtt el akarta fogatni 8 e czélra 1114-ben Bóth Benedeket küldé a herczeghez. A vak Álmos a prépostság előtt üldögélt, midőn lódobogás jelezte Benedek megérkezését. Rosszat sejtve, az oltár előtt keresett menedéket, de Benedek onnan is elvonszolta, dulakodás közben az oltárt vérrel mocskolván be. Ezt a merényletet a papok nem nézhették tovább békén, hanem Benedekre reátámadván, el akarták fogni. Benedek ily ellenállásra nem lévén elkészülve s látva a papok nagy számbeli többségét, menekülni igyekezett, s lóra kapván, dühös lélekkel el- vágtattot. De a Pilis erdőségeiben lováról lebukott s saját kutyáinak martalékává lön. Álmos herczeg ily üldözések közepette nem birta a prépostság épületét teljesen felépíteni; de müvét befejezte a fia, a vak Béla, ki Kálmán királyt a trónon követvén, a Szt. Margit vértanú tiszteletére felszentelt egyházat 1138-ban befejezte, s ez évi szeptember 3-án Székekesfehérvárt kelt alapitó levelében a KlfiDÓ-HlVRTAI-», hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, [., Városmajor-u. 28. Megjelenik Előfizetési árak : (> korona, havonként háromszor. szerkesztőség; Egész évre 12 korona, félévre 1., Városmajor-utcza 28. évnegyedre ti korona. ^ Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.
